Kalandok a Vadűrben

Közel fél éves kihagyás után szombaton újra játszottunk. Sajnos nem volt teljes a csapat, azonban ez a játékélményen nem változtatott. Remélhetőleg legközelebb teljes létszámban jöhetünk majd újra össze. A játék eleje a múlt eseményeinek felelevenítésével, valamint a világ egy-két dolgának tisztázásával telt - hiába no, elég hosszú idő telt el -, azonban szerencsére elég időnk maradt magára a játékra is. Folytatás pedig a jövő hétvégén.

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő

Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész

Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard

Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész

Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos

Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus

 

Helyszín: Vaskikötő, a neogik áltak üzemeltetett űrkikötő a Vadűrben, a Nagy Öv elnevezésű aszteroida öv közelében.

 

 

Szerencsésnek mondhatták magukat, mivel alig 1-2 órát kellett csak várakozniuk a piramis formájú kikötő körül keringve addig, mire értesítették őket, hogy felszabadult egy leszállóhely, így a Sötét Csillag dokkolhat. Ahogy megközelítették a számukra kijelölt kikötőhely bejáratát, kénytelenek voltak elég kellemetlen közelségben elrepülni az Antilan Kristályhajó mellett, amelynek tömege így még nyomasztóbbnak tűnt. Kufár utasította a kormányost, hogy tartson biztonságos távolságot, azonban mivel eddig ekkora hajót még nem láttak, szinte mindeki a hídra és a kilátófedélzetre tódult, és a teljes legénység kíváncsian figyelte a hajószörnyet. Végül megközelítették a számukra kijelölt dokk bejáratát, és a kormányos óvatosan letette a csillagbárkát az ott lévő többi hajó közötti szabad területre. Mintegy tucatnyi hajóval osztoztak a hatalmas hangáron, amelynek több kijárata is nyílt a Vadűrre. A hangár mennyezetén síneken daruk futottak, megkönnyítendő a hajók ki- és berakodását, és hatalmas volt a nyüzsgés odalent a hajótörzsek alatt is, ahogy a tucatnyi hajót rakodták.

 

 

Hosszú idő telt el az utolsó játékülés óta, amelynek a beszámolójával még mindig adós vagyok. A nyár – ahogy az a korábbi évek tapasztalatai alapján várható volt – játék nélkül telt el, az ősz eleje pedig további változásokat hozott, így a törmelékűri kalandozások várhatóan november hónaptól folytatódnak majd.

Addig is, következzék egy beszámoló arról, mi is történt legutóbb. Mivel emlékezetből írom és vagy négy hónap eltelt időközben, ezért lehet, hogy nem teljes, de ha így is lenne, akkor majd a játékosok kiegészítik a hiányzó részekkel…

A csapat:

Javában zajlott a Sötét Csillag felkészítése, a készletek feltöltése, valamint a Kufár által fuvarként intézett szörnyete.gek és különféle alkoholos palackokkal teli rekeszek és hordók berakodása a hajóba; ez utóbbiakhoz még rakodómunkásokat is béreltek egy helyi rakodó céhétől. Kenrik felügyelte a munkálatokat, és bár a legénység többi része is kivette a részét a munkából, így is több szabadidejük maradt, mint azt a kapitány vagy a tulajdonos szerette volna. Végül, amikor szinte már minden készen állt az indulásra, néhányan még egy utolsó kimenőként egy közeli csapszékbe távoztak, hogy még egy utolsót igyanak, mielőtt Trinonát maguk mögött hagyva elhajóznak.

A csapszék egy volt a tucatnyi hasonló közül, törzsközönségét matrózok, rakodómunkások, prostituáltak és zsebmetszők alkották, egyszóval a szokásos kikötői söpredék. Olyan hely volt, amit a helyiek messze elkerültek a híre és a vendégközössége miatt. Bár sem Devestätor, sem pedig Penge nem arról voltak híresek, hogy ha csak lehet, akkor kerülik a balhét, most mégis visszafogottan italoztak a karzaton, csak akkor hagyva ott az asztalukat, amikor italt rendeltek. Az egyik ilyen alkalommal arra figyeltek fel, hogy egy nagydarab rakodómunkást – akiről, mint kiderült náluk rakodott a délelőtt folyamán – egy rosszarcú, patkányképű férfi faggatja épp a Sötét Csillagról. Mint a beszélgetésbe belehallgatva kiderült azért, mert esetleg szeretne elszegődni a hajóra, de előbb szeretne tájékozódni arról, hogy mégis mi várna ott rá.

Devestätor és Penge – akik többek között a diszkréciójukról és a finom megoldásokról sem híresek – nemes egyszerűséggel odatelepedett, és tájékoztatták a patkányképűt, hogy ők talán bővebb információt tudnának adni, lévén érintettek a dologban. Érdekes módon a férfi meghátrált, nem nagyon akaródzott beszélgetni velük, majd amikor a kérdések és a két fegyverforgató fellépése nyomasztóvá vált a számára, inkább a távozás mezejére lépett. Megpróbálták követni, de hamarosan néhány helyi erős emberbe botlottak bele – feltehetően nem véletlenül –, és mire átverekedték magukat rajtuk, addigra a patkányképűnek nyoma veszett.

The Dark Star left the mining city of the ice asteroid and while the navigator calculated a route back to Trinona the crew started to prepare the ship for a pursuit and a battle. They know the One-Eyed would not leave to escape them after the incident in his headquarters. The gunners moved to the weapon decks and the co-pilot scanned the wildspace and the asteroid belt to found suspicious ships. The time went on finally they were called via the arcane-magical communication system by a calidian customs ship. The captain of the calidian spelljammer appeared on the bridge as a "hologram" and called Kenrik stopped the Dark Star because of a routine customs check. Kenrik and Rob felt it could be a trap and the ship was send by the One-Eyed so Rob tried to temporize at least until they can jump to spelljamming speed. Thanked to Rob’s diplomacy he won enough time and when the calidian captain realised Rob trick they had only 3-4 shoots before the Dark Star left the gravity of the asteroid belt and jumped faster speed.

The first day they made a wildspace funeral for the Old Man and his corpse was sent for a long trip via the wildspace till the central sun of Astromundi. The route back to Trinona was event-free and they arrived to the Trinonan space about one week later.

According to Rob's decision they would stay only 1-2 hours on the asteroid city in the external ring of Trinona, just while he would negotiate with Ny'ska. After the negotiation the Dark Star would fly to the planet and would stay three days on a floating city. Thus after the spelljammer landed, Rob and Rat went to Ny’ska headquarters which was close to the crowded port. The other crew members remained on the board, except of the “dwarf” mechanic who went to find some mechanical shop because he wanted to rebuilt the steamjack and upgrade it with a stormchamber. The negotiation with Ny’ska was hard, but because Rob’s player increased the diplomatic and bargain skills of the character it ended successful for him. He got some months delay at the end, and he knew everything happened according to Ny’ska plans (except of the Old Man’s death). The young girl who was one of the passengers of the Dark Star was Ny’ska’s agent and now she works very close to the One-Eyed. The older woman was a “suicide assassin” to deflect the attention from the girl and lead One-Eyed to a wrong way.

While Rob and Rat visited to Ny’ska during that time Dev and Boris was sitting on the observation deck, smoking and drinking some good wine. Dev was who noticed some kind of movement on the corridor, but it was something like a shadow. He did not ask just drew his pistol and shot into the shadow.  Notting happened but Boris drew his sword and asked Dev why had shot. Dev said something about a shadow but either he neither Boris did not see any sign of an intruder. Boris presumed Dev drunk too much alcohol and imagined something what was not there. At that moment the thoric gunslinger perceived the moving shadow again and he shot again. Boris also noticed it and because he had some knowledge about the undeads he knew it was a Shadow. They had not any magical weapon so it was impossible to hit the shadow but they were lucky, because one of the NPC crew members (a gun mage) heard the shots and came to the observation deck. He made their weapons magical with spells and they started to hunt for the shadow. It was a long hunting but finally they killed the undead. When they reported what happen only Rat was who remembered the girl in the arcane magical tube summoned not one but two shadow about one week earlier. They did not know where had been hiding the shadows until that time but one more should be somewhere on the board. According to Rob’s decision the Dark Star flew to Trinona, and landed on a floating city called Jewel of the Sky. After the landing Rob hired a priest to search and destroy the other undead but the priest did not find it. So the shadow had already left the spelljammer somewhere (or the mining city in the external ring or here in the floating city).

Majd egy hónapos kihagyás után újra játsztottunk. Sajnos nem annyit, amennyit szerettünk volna, mivel az idő egy része mással telt el - némi beszélgetéssel a szféráról, és az abban élő fajok és nemzetek hatalmi viszonyairól -, azonban így is sikerült tovább haladni. Mivel úgy tűnt, hogy mostanra a játékosok már ráérezhettek a jelenlegi világ stílusára és hangulatára, illetve elhintettem néhány kalandlehetőséget, ezért tettünk egy további lépést a sandbox játék felé. Nem konkrét kalanddal készültem, hanem inkább kalandmagokkal, illetve megkérdeztem a játékülés előtt néhány nappal Rob játékosát, hogy mint tulajdonos, mit tervez a közeljövőben, merre megy tovább a Sötét Csillag (hogy megfelelően felkészülhessek).
Na, de lássuk, mi is történt múlt szombaton...

A csapat:

Az "Öreg" vadűri temetését követően még egy heti út várt rájuk addig, amíg elérik Trinonát, és Rob beszámolhat arról Ny'skának, hogy mit is sikerült intézniük a Gleccser aszteroidavárosában. A hetet jobbára gyógyulással, pihenéssel és gyakorlással töltötték, illetve a kikötés előtti napon Rob - régi hajózó szokás szerint - kifizette a legénység részére az adott havi járandóságuk felét, illetve összeszedték a zsákmányt, amelyet eladnak, a bevételt pedig majd szétosztják egymás között. Még annyit közölt a többiekkel, hogy a külső bolygógyűrű aszteroidavárosában csak annyi időre szállnak le, amíg ő tájékoztatja Ny'skát, és üzletel vele, azután továbbállnak Trinonára, ahol egy egyik lebegő városban, Az Égbolt Ékén fognak kikötni. Itt három nap pihenőt tervez, azalatt mindenki kirúghat a hámból.

Rob arra is szánt időt, hogy átnézze az "Öreg" holmijait, illetve a páncélszekrénye tartalmát. Talált mintegy 6000 arany értékben ékköveket egy szövetzacskóban, aminek viszont kevésbé örült, hogy két hitellevélre is rábukkant, amelyek egyenként 20 000 aranyról szóltak. Az egyik egy neogi nevére szólt, aki a Belső Gyűrűben a gladiátor viadalairól ismert aszteroidán, Salango-n található, a másik pedig egy calidian zsoldosvezér nevére volt kiállítva, szintén a Belső Gyűrűben található Makeshi-ről. Ezek fényében még sürgetőbbnek látszott, hogy jól sikerüljön a találkozó Ny'skával.

Gond nélkül érkeztek meg és landoltak a bányászváros nyüzsgő kikötőjében. Rob úgy döntött, hogy csak Patkányt viszi magával, a többiek pedig maradjanak a fedélzeten addig, amíg vissza nem tért. A készleteket majd Trinonán fogják feltölteni. Úgyhogy, miután kerített egy hordárt (lévén, a hatalmas termetű robot meghajtó egysége épp darabokban hevert a raktér padlóján), aki az árnyékkővel teli majd kétszáz kilós ládát egy arkán-mechanikus kocsival tolta utánuk, és Patkánnyal (aki a fejvadásznő levágott fejét vitte egy kisebb ládában) az oldalán Ny'ska kikötői "irodája" felé vette az útját. Penge és Devestätor a Sötét Csillag hátsó kilátófedélzetének erkélyén üldögélt, és szivarozva, bort kortyolgatva szándékozták eltölteni a várakozás perceit. Egyedül Vos dacolt az utasítással, és alig pár perccel azután, hogy Kufár kitette a lábát a hajóról, ő is eltűnt a kikötő forgatagában.

Az irodához érve gond nélkül sikerült Ny'ska elé járulniuk, miután átjutottak az írnokon, a lépcsőt vigyázó őrökön, és helyi alvilág fejének boszorkánymesterén, akihez már legutóbb is volt szerencséjük. Végül ott álltak az ősz férfi előtt, aki csak néhány pillanat elteltével vett róluk tudomást. Végül Rob beszámolt arról, hogy mi történt velük, és mintegy nyomatékul Patkány az íróasztalra tette a ládát, amelyből vádlón meredt Ny'skára a fej. Aki azonban nem döbbent meg, hanem elégedett mosoly terült szét az arcán, mint aki diadalt aratott. Intézkedett is azonnal a kopasz boszorkánymester felé, hogy miután szabadon engedte a nő családját, adjon nekik elegendő pénzt fájdalomdíj gyanánt, valamint a fejet, hogy legalább ezt eltemethessék. Ezt követően kifejezte sajnálatát öreg barátja halála miatt, ami mélyen megindította őt, emiatt pedig hajlandó volt némi halasztást adni az aktuális törlesztőrészlettel kapcsolatosan, illetve felajánlott kárpótlásul 5000 aranyat. Rob keményen alkudni kezdett, így végül sikerült kicsikarnia egy olyan egyezséget, amely jobban megfelelt neki. Így végül Ny'ska elengedett egy teljes törlesztőrészletet, és legközelebb majd csak három hónap múlva kell fizetni. A távozni készülő Robbal még közölte, hogy talán a jövőben is kér tőle szívességeket, és remélhetőleg akkor is ilyen hatékony lesz. Továbbá megkérte, hogy a nagyadarab thoric beosztottjának adjon át egy üzenetet valakitől, ami csak annyit volt: "Szívesen".