Kalandok a Vadűrben

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő

Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész

Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard

Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész

Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos

Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus

 

Helyszín: Vaskikötő, a neogik áltak üzemeltetett űrkikötő a Vadűrben, a Nagy Öv elnevezésű aszteroida öv közelében.

 

 

Szerencsésnek mondhatták magukat, mivel alig 1-2 órát kellett csak várakozniuk a piramis formájú kikötő körül keringve addig, mire értesítették őket, hogy felszabadult egy leszállóhely, így a Sötét Csillag dokkolhat. Ahogy megközelítették a számukra kijelölt kikötőhely bejáratát, kénytelenek voltak elég kellemetlen közelségben elrepülni az Antilan Kristályhajó mellett, amelynek tömege így még nyomasztóbbnak tűnt. Kufár utasította a kormányost, hogy tartson biztonságos távolságot, azonban mivel eddig ekkora hajót még nem láttak, szinte mindeki a hídra és a kilátófedélzetre tódult, és a teljes legénység kíváncsian figyelte a hajószörnyet. Végül megközelítették a számukra kijelölt dokk bejáratát, és a kormányos óvatosan letette a csillagbárkát az ott lévő többi hajó közötti szabad területre. Mintegy tucatnyi hajóval osztoztak a hatalmas hangáron, amelynek több kijárata is nyílt a Vadűrre. A hangár mennyezetén síneken daruk futottak, megkönnyítendő a hajók ki- és berakodását, és hatalmas volt a nyüzsgés odalent a hajótörzsek alatt is, ahogy a tucatnyi hajót rakodták.

 

 

A leszállást követően nem kellett sokáig várni, hogy megérkezzen a kikötői hatóság képviselője, aki - Kufár döbbenetére - egy neogi volt. Bár az űrállomás az ő tulajdonukban volt, az ilyesféle "alja munkát" általában másokkal szokták elvégeztetni. Ami még különösebbé tette a dolgot, az az volt, hogy kíséretét nem umber hulkok, hanem két ember alkotta. Ahogy leeresztették a hajó rámpáját és Rob fogadta az érkezőt, látható volt, hogy bár testét számos színes tetoválás borította, csak néhány rézből készült testékszert viselt. Ebből alacsony rangjára lehetett volna következtetni, ha a bőrén lévő hegek nem azt bizonyították volna, hogy valaha több tucatnyi ékszert viselt, így nagy hatalma lehetett. Valószínűleg nagyot bukhatott, hogy ezzel a munkával büntették. Rob - üzletember lévén és némileg járatosan a neogi kultúrában - amellett, hogy kifizette részére a szokásos díjakat, meg is ajándékozta egy ezüstékszerrel, ezzel szívességet téve neki, és szerezvén egy, a jövőben beváltható viszontszívességet. Az üzlet már csak így működik.

 

Miután túlestek a szokásos bürokrácián, végre azzal foglalkozhattak, amiért idejöttek. Az szörnyek gondozója elment, hogy jelezze az arénában a szállítmány megérkeztét. Ezen idő alatt Kufár utasítására a legénység legfiatalabb tagja a hajó alatt állva kikiáltóként tevékenykedett, és akit érdekelt, az némi anyagi támogatásért cserébe megtekinthette a pokolkutyákat és a mantikorokat. Miután hajózó szokás szerint időarányossan a legénység minden tagja megkapta a fizetését, estig többen kimenőt kaptak, amit Devestätor és Boris ki is használt, és elmentek körülnézni az űrállomáson. Bár már sokfelé megfordultak a Törmelékűrben, őket is lenyűgözte az a tömeg és sokszínűség, amely itt fogadta őket. Még egy csapatnyi antilan gárdistába és a kíséretükben lévő maszkos úrhölgyekbe is belefutottak - aki nagy valószínűség szerint az odakint várakozó kristályhajóval érkezhettek -, bár a találkozás inkább azért volt maradandó, mivel az egyik maszkos nő mindenáron meg akarta vásároltatni magának a nagydarab thoricot. Ezt követően feltöltötték lőszereiket, meghallgatták az űrjárók között keringő pletykákat (fokozódó kalóztevékenységről a fő kereskedelmi útvonalakon, gyülekező agyszívó flottáról, antilan hódítási tervekről stb...) és együtt ittak egy csapatnyi calidian zsoldossal, akik egy csillagbárkákra vadászó, aszteroida méretű és kinézetű élőlényről, a Torokról meséltek nekik.

Miután az arénából megérkezett egy illatfelhőben úszó fél-tünde aki kifizette a szállítással kapcsolatos maradék költségeket Kufár részére és intézkedett a szörnyek elszállítására, Rob is felkerekedett, hogy megkeresse egy itteni kapcsolatát.

 

Lucius antilan származású volt, egy időben együtt dolgoztak csempészként a Belső Gyűrű környékén. Az ex-csempészkapitány miután visszavonult, itt, Vaskikötőben nyitott egy csapszéket, amelynek vendégköre főként csempészekből és kalózokból állt össze. Rob remélte, hogy talán tud neki segíteni abban, hogy minél előbb felvegye a kapcsolatot Sina Morával. Miután felelevenítették néhány korábbi kalandjukat a népe szokásai szerint mindig maszkot viselő cimborájával és ittak az Öreg emlékére is, hamar az üzletre terelődött a szó. Lucius megvette a Rob által hozott alkohol egy részét, valamint ajánlott egy vevőt a készlet fennmaradó részére, továbbá azt is elmondta, hogy hol is lehet megtalálni ezt a titokzatos Sina Morát. Mint kiderült, a törzshelye egy verem aréna, a Diadal Csarnoka, ahol általában megtalálható. Rob remélte, hogy ennek az információnak a birtokában mihamarabb fel tudja vele venni a kapcsolatot. Ezt követően még megosztottak egymással néhány hírt, többek között Rob megtudta, hogy a Félszeműnél lezajlott események híre már eljutott Vaskikötőbe is, és vérdíjat ugyan nem tűztek ki rájuk, azonban Félszemű különös érdeklődéssel viseltetik a Sötét Csillag és kapitánya iránt.

 

A Sötét Csillagra visszatérve levelet írt, amelyben hivatkozott annak a levélnek a tartalmára, amit a Vadűrben sodródó pörölycápán találtak, és találkozót kért Sina Morától. Ő volt a legjobban meglepődve, amikor szinte azonnal, órákon belül megérkezett a válaszlevél, hogy Sina Mora hajlandó fogadni őt. Még tett ugyan egy kísérletet arra, hogy esetleg a Sötét Csillag legyen a találkozó helyszíne és így élvezhesse a hazai pálya előnyét, azonban láthatólag Sina Mora is így gondolkodott, így nem maradt más, neki kell majd ellátogatnia a Diadal Csarnokába. Úgy tűnt, nem kell már sokat várnia, és végre el tudja távolítani a hajójáról azt az arkán-mechanikus tárolót, amely egy különös, vadmágikus képességekkel rendelkező antilan lányt tart fogva.

 

A találkozóra végül másnap délben került sor, így még volt majd félnapnyi idejük felkészülni. Rob kimenőt adott mindenkinek, elvárta azonban, hogy másnap délben józanok legyenek, és álljanak készen arra, hogy elkísérjék őt. Devestätor és Boris ismét együtt vágtak neki a városnak, Vos pedig a csillagbárka rutin karbantartási munkálataival foglalta el magát. Fájó szívvel ugyan, mivel addig sem foglakozhatott az óriási robot szerelésével, azonban ezek a munkák nem várhattak. (Legalábbis Rob szerint, mivel Vos szerint minden ráért volna.) A thoric zsoldos és a calidian harcos-varázsló végül egy bordélyban kötöttek ki, majd úgy döntöttek, hogy a holnapi látogatás előtt megnézik maguknak ezt a Diadal Csarnokát. Felmérték a terepet, végignéztek néhány összecsapást - amelyből látták, hogy a hely nem a legfinomabbak közé tartozik, és bizony nem mindig hagyja el mindkét fél élve a küzdőteret -, valamint Devestätor némi pénz átadása után megegyezett néhány alkalmazottal, hogy amikor legközelebb ellátogat ide néhány ismerőse társaságában, akkor szólítsák bajnoknak.

 

Másnap Rob, Devestätor, Penge és Vos kíséretében felkerekedett, hogy felkeressék Sina Morát. Nem is tudta leplezni a döbbenetét, amikor a verem arénába érve a kapuban álló biztonsági őr fél-ork bajnoknak szólította a thoricot, ez pedig csak fokozódott, amikor még néhány itt dolgozó szintén így hívta Devestätort. Mivel Sina Mora színe elé csak akkor léphettek be, ha leteszik a fegyvereiket - erre pedig a thoric zsoldost igencsak nehéz rávenni -, ezért Devestator az egyik páholyba vezető ajtó előtt maradt két őr társaságába, és csak a többiek kísérték tovább a Kufárt.

 

Odabenn, a félhomályban egy szivarozó, borozgató alak üldögélt kényelmesen egy karoszékben, és láthatóan élvezettel figyelte az odalent zajló küzdelmet. Csak intett a belépőknek, hogy foglaljanak helyet - odabent is volt két őr, valamint még két elfüggönyözött helyiség -, azonban csak azt követően fordult Rob felé, hogy odalent véget ért a küzdelem. Egy sebhelyes, láthatóan sokat látott, őszhajú és szakállú, idősebb férfi volt, aki Sina Mora néven mutatkozott be. Néhány udvarias kör után tértek csak a tárgyra, és végül azon a ponton akadtak el, hogy láthatóan Sina Mora nem akart nekik fizetni azért az önzetlen cselekedetért, hogy kiementették és elhozták hozzá az antilan lányt. Mint elmondta, ebben az üzletben nem ő a megbízó, csak végrehajtja azt, amivel megbízták, így amennyiben Kufár anyagi ellenszolgáltatást szeretne, akkor nem vele kell erről tárgyalnia.

 

Közben odalent újabb küzdelem kezdődött, ezúttal egy thri-keen harcos csapott össze két gihyankival. Amint azt a porondmester elmondta, ezzel a küzdelemmel illithid vendégeiknek kívánnak kedveskedni. A csapat csak ekkor vette észre, hogy a nézőtéren egy csapatnyi agyszívó is ül, bár láthatóan nem nagyon kötötte le őket ami az arénában zajlott. Sina Mora elmondta, hogy nemrég egy gyümölcsöző üzletet sikerült nyélbe ütnie az agyszívókkal, és ezt követően Robbal nagy egyetértésben a "nyereség maximalizálásáról" folytattak egy kis eszmefuttatást. Először Boris kezdett el arra gyanakodni, hogy a férfi talán nem az, akinek mondja magát, aztán miután Kufárnak többször is sikerült sarokba szorítania a kérdéseivel, és a férfi egyre gyakrabban, egyre hosszabb időre merült bele az odalent zajló küzdelem figyelésébe, benne is felmerült, hogy Sina Morának dörzsöltebbnek kellene lennie. Végül szembesítették a férfit gyanújukkal, aki először tagadott, végül azonban a valódi Sina Mora is felfedte magát. Mint kiderült, egy nő volt az, aki mindvégig itt ült a páholy egyik elfüggönyözött oldalhelyiségében. Vele már gördülékenyebben ment a tárgyalás, végül abban egyeztek meg Kufárral, hogy másnap délben fogják a lányt elszállítani a Sötét Csillagról. Kufár pedig végül lemondott mindenféle anyagi követelésről, mindössze néhány üzleti tippet kért cserébe, továbbá egy anyagilag gyümölcsöző fuvart Vaskikötőből.

 

 

A beszélgetés során szóba kerültek az arkán-mechanikus henger dolgai is, amelyről a nő elmondta, hogy egy olyan rúnalemez van benne, amely megakadályozza, hogy távolbaható varázslatok segítségével megtalálják a lány helyét. Erre Vosban feltámadt a szörnyű gyanú ezzel kapcsolatban, ugyanis bár ő találkozott ezzel a rúnalemezzel, végül kiszerelte a szerkezetből, mivel teljesen feleslegesnek tartotta. Ez pedig azt jelentette, hogy ha valaki figyelte a lány helyzetét, akkor már hetek óta tisztában lehet azzal, hogy mikor, merrefelé tartózkodik.

 

Erről csak azt követően tájékoztatta azonban Kufárt, hogy eljöttek Sina Morától. Rob döbbenetében nem is tudta, hogy mihez kezdjen, fejében egyre csak pörögtek a gondolatok. Eszerint a Napmágusok akár már hetek óta tudhatják, hogy merrefelé járnak. Egy pillanatra felmerült a csapatban, hogy a kristályhajó is azért lehet itt, ezt azonban hamar elvetették. Mindenestre gyanakodva kezdték méregetni a környezetüket, hogy vajon szemmel tartja-e őket valaki? Mint kiderült, a rúnalamezt Vos az arkán-mechanikus robotra erősítette fel, így megakadályozandó, hogy egykori tulajdonosai a nyomára bukkanjanak. Kufár utasította, hogy azonnal menjen vissza a hajóra, és üzemelje be újra a rúnalemezt a lányt rejtő tartályon, ő pedig sietve Lucius kocsmája felé vette útját (bár nekem nem derült ki, hogy pontosan miért is).

 

Amikor odaértek, meglepődve vette észre, hogy a kocsma ajtaja annak ellenére zárva van, hogy ilyenkor elvileg már ki kellett volna nyitnia. Mivel amúgy is felfokozott hangulatban volt, gyanakodni kezdett, végül Boristól származott a megoldás, hogy famulusát, egy menyétet küldjenek be körülnézni. A menyét empatikus kapcsolatban volt Pengével, akit azonnal tájékoztatott arról, hogy odabent halál történt, és három holttestet is talált. Erre Rob - nem foglalkozva Devestätor figyelmeztetésével - berontott, odabent pedig a két felszolgálólány, és a maszkjától megfosztott Lucius holtestére bukkant. A két nőt láthatólag egyszerűen csak kivégezték, Luciust azonban meg is kínozták halála előtt. Boris fedezte fel, hogy a férfi még saját vérével - vélhetően mialatt kínozták - Rob nevét írta a padlóra. Hogy figyelmeztetésül szánta-e, arra nem derült fény, Rob pedig rohanvást a dokkok felé indult.

 

A Sötét Csillagon a legénységnek csupán egyetlen tagja, Garret a navigátor tartózkodott (valamint Quara a tünde mesterkormányos, aki szinte sosem hagyja el a fedélzetet), mindenki más kimenőn volt valahol a városban. Ő számolt be arról, hogy mintegy másfél órával korábban egy antilan járt itt, és Rob felől érdeklődött, majd távozott. A leírás szerint Lucius maszkját viselte, aki pedig abban az időben már szinte biztosan halott volt...

 

Itt fejeződött be a játékülés, innen folytatjuk legközelebb.