Meglehetősen hosszú ideje kalandoztunk már a Spelljammer univerzumban, ezért egy ideje már gondolkodtam azon, hogy lazításképpen mást is kellene játszani, mesélni (ez inkább rám vonatkozott, mivel a többiek amúgy is játszottak még a fennmaradó időben Ars Magicát, m.a.g.u.s-t vagy éppen Star Wars-t). Eleinte egy hard fantasy játékot terveztem, igen erős Conan 
beütéssel, azonban amikor a megfelelő világot kezdtem keresni hozzá, újra a kezembe akadt a régi nagy kedvenc, a kaland-játék-kockázat könyvek világa, Titán.
Mivel az egykori Titán példányomat sehol sem sikerült fellelnem, nagy segítségemre volt a kaland-játék-kockázat könyvek oldala, a zagor.hu, ahol számos kalandkönyv mellett a Titán világleírás is hozzáférhető volt.
Khul kontinense pedig, a maga vad síkságaival, hegyeivel és kísértet járta csatamezőivel tökéletesen megfelelt volna erre a célra, ahogy azonban egyre jobban belemerültem - és elkapott a nosztalgia -, arra gondoltam, miért ne játszunk akkor inkább valami olyat, ami a régi időket idézi fel bennünk. Ami kevésbé történet központú, és kicsit a gyökerekhez vezet vissza. Vagyis a karakterek különös helyeken - földmélye, elhagyott romváros, ősi erdőség - mélyén kalandoznak, csapdákon keresztül eljutnak a kincsig, miközben különös szörnyetegeken verekszik keresztül magukat.
Igazából olyan játékot, kalandot kerestem, ahol kicsit én is lazíthatok, ahol nem kell annyit készülni mint a Spelljammer kalandokra, és a játékosok kiélhetik az akció és a harc iránti vágyukat is, miközben labirintusokban barangolnak.
némán, mogorván várakozott mögöttük. Alaposan végigmérte a fogadására érkező Pengét, úgy tűnt, a mágikus szemüveg figyelmét semmi nem kerülheti el, többször is ráfókuszált a harcos-varázsló sérült lábára. Átadott egy signumot, amely azt igazolta, hogy Vaskikötő urainak nevében jár el, majd bemutatkozott, mint az aszteroida állomás egyik "szaglásza". Miután követelte - és a signum birtokában nem nagyon lehetett neki ellent mondani - így Boris kénytelen volt felengedni a raktérbe, ahol még mindig ott hevertek a holtestek, illetve vérnyomok borítottak mindent. A szaglász figyelmét nem kerülte el, azonban szó nélkül hagyta, és elmondta, hogy azért van itt, mivel egy antilan meggyilkolása ügyében nyomoz, a szemtanúk beszámolói alapján pedig idáig követte a nyomokat. Részletesen leírta az előtte álló Borist valamint Robot, és elmondta, hogy őket kívánja kihallgatni az ügyben. Devestätor meg is lepődött, hogy milyen gyorsan a nyomukra bukkantak, csak Borist hallgatva jött rá, hogy a szaglász valószínűleg a másik antilan, Julius meggyilkolása ügyében érkezhetett. Boris elmondta, hogy Rob jelenleg nem ér rá, de amint arra alkalmas állapotba kerül, természetesen megjelennek a szaglász irodájában. A férfi beleegyezett és tájékoztatta őket, hogy további döntésig nem hagyhatják el az állomást. Ennek biztosítására a vele érkezett fegyveresek egy mágikus blokkolót helyeztek el a csillagbárka viharkamráján, amely megakadályozza a mágikus kormány használatát. Boris még megkérdezte, hogy miért nem foglalkozik a raktérben heverő holtestekkel, mire azt a választ kapta, hogy amíg nem kap abban az ügyben megbízást, illetve valaki nem tesz feljelentést, addig nem az ő feladata. De ha ez megtörténik, akkor tudni fogja, hová kell jönnie. Ezt követően távoztak.
