Majd egy hónapos kihagyás után újra játsztottunk. Sajnos nem annyit, amennyit szerettünk volna, mivel az idő egy része mással telt el - némi beszélgetéssel a szféráról, és az abban élő fajok és nemzetek hatalmi viszonyairól -, azonban így is sikerült tovább haladni. Mivel úgy tűnt, hogy mostanra a játékosok már ráérezhettek a jelenlegi világ stílusára és hangulatára, illetve elhintettem néhány kalandlehetőséget, ezért tettünk egy további lépést a sandbox játék felé. Nem konkrét kalanddal készültem, hanem inkább kalandmagokkal, illetve megkérdeztem a játékülés előtt néhány nappal Rob játékosát, hogy mint tulajdonos, mit tervez a közeljövőben, merre megy tovább a Sötét Csillag (hogy megfelelően felkészülhessek).
Na, de lássuk, mi is történt múlt szombaton...
A csapat:
Az "Öreg" vadűri temetését követően még egy heti út várt rájuk addig, amíg elérik Trinonát, és Rob beszámolhat arról Ny'skának, hogy mit is sikerült intézniük a Gleccser aszteroidavárosában. A hetet jobbára gyógyulással, pihenéssel és gyakorlással töltötték, illetve a kikötés előtti napon Rob - régi hajózó szokás szerint - kifizette a legénység részére az adott havi járandóságuk felét, illetve összeszedték a zsákmányt, amelyet eladnak, a bevételt pedig majd szétosztják egymás között. Még annyit közölt a többiekkel, hogy a külső bolygógyűrű aszteroidavárosában csak annyi időre szállnak le, amíg ő tájékoztatja Ny'skát, és üzletel vele, azután továbbállnak Trinonára, ahol egy egyik lebegő városban, Az Égbolt Ékén fognak kikötni. Itt három nap pihenőt tervez, azalatt mindenki kirúghat a hámból.
Rob arra is szánt időt, hogy átnézze az "Öreg" holmijait, illetve a páncélszekrénye tartalmát. Talált mintegy 6000 arany értékben ékköveket egy szövetzacskóban, aminek viszont kevésbé örült, hogy két hitellevélre is rábukkant, amelyek egyenként 20 000 aranyról szóltak. Az egyik egy neogi nevére szólt, aki a Belső Gyűrűben a gladiátor viadalairól ismert aszteroidán, Salango-n található, a másik pedig egy calidian zsoldosvezér nevére volt kiállítva, szintén a Belső Gyűrűben található Makeshi-ről. Ezek fényében még sürgetőbbnek látszott, hogy jól sikerüljön a találkozó Ny'skával.
Gond nélkül érkeztek meg és landoltak a bányászváros nyüzsgő kikötőjében. Rob úgy döntött, hogy csak Patkányt viszi magával, a többiek pedig maradjanak a fedélzeten addig, amíg vissza nem tért. A készleteket majd Trinonán fogják feltölteni. Úgyhogy, miután kerített egy hordárt (lévén, a hatalmas termetű robot meghajtó egysége épp darabokban hevert a raktér padlóján), aki az árnyékkővel teli majd kétszáz kilós ládát egy arkán-mechanikus kocsival tolta utánuk, és Patkánnyal (aki a fejvadásznő levágott fejét vitte egy kisebb ládában) az oldalán Ny'ska kikötői "irodája" felé vette az útját. Penge és Devestätor a Sötét Csillag hátsó kilátófedélzetének erkélyén üldögélt, és szivarozva, bort kortyolgatva szándékozták eltölteni a várakozás perceit. Egyedül Vos dacolt az utasítással, és alig pár perccel azután, hogy Kufár kitette a lábát a hajóról, ő is eltűnt a kikötő forgatagában.
Az irodához érve gond nél
kül sikerült Ny'ska elé járulniuk, miután átjutottak az írnokon, a lépcsőt vigyázó őrökön, és helyi alvilág fejének boszorkánymesterén, akihez már legutóbb is volt szerencséjük. Végül ott álltak az ősz férfi előtt, aki csak néhány pillanat elteltével vett róluk tudomást. Végül Rob beszámolt arról, hogy mi történt velük, és mintegy nyomatékul Patkány az íróasztalra tette a ládát, amelyből vádlón meredt Ny'skára a fej. Aki azonban nem döbbent meg, hanem elégedett mosoly terült szét az arcán, mint aki diadalt aratott. Intézkedett is azonnal a kopasz boszorkánymester felé, hogy miután szabadon engedte a nő családját, adjon nekik elegendő pénzt fájdalomdíj gyanánt, valamint a fejet, hogy legalább ezt eltemethessék. Ezt követően kifejezte sajnálatát öreg barátja halála miatt, ami mélyen megindította őt, emiatt pedig hajlandó volt némi halasztást adni az aktuális törlesztőrészlettel kapcsolatosan, illetve felajánlott kárpótlásul 5000 aranyat. Rob keményen alkudni kezdett, így végül sikerült kicsikarnia egy olyan egyezséget, amely jobban megfelelt neki. Így végül Ny'ska elengedett egy teljes törlesztőrészletet, és legközelebb majd csak három hónap múlva kell fizetni. A távozni készülő Robbal még közölte, hogy talán a jövőben is kér tőle szívességeket, és remélhetőleg akkor is ilyen hatékony lesz. Továbbá megkérte, hogy a nagyadarab thoric beosztottjának adjon át egy üzenetet valakitől, ami csak annyit volt: "Szívesen".
Közben a hajón Boris és Dev lassan, ráérősen elkortyolgattak már vagy másfél üveg jóféle bort, és elpöfékeltek egy-egy szivart, miközben karosszékben ülve a hajókorláton túl elterülő kikötő kavargását figyelték. Devestätor éppen felkelt a karoszékből, hogy a hajókonyhából újabb üveggel hozzon, amikor látta, hogy egy árnyalak éppen végigoson a legénységi fedélzet egyik folyosóján. Hűen önmagához fegyvert rántott, és rálőtt az alakra, és csak a dörrenés után kiáltott oda a döbbenten felpattanó Pengének, hogy "behatoló". Bár a lövedék látszólag eltalálta az alakot, az nem terült el, hanem beleolvadt a folyosó árnyékába, a falon pedig csak egy golyó ütötte, füstölgő szélű lyuk maradt. Boris döbbenten kereste az állítólagos behatolót, és látta ugyan Dev lövésének nyomát a falon, de semmi sem utalt arra, hogy járt volna ott valaki. Amikor számonkérte a nagydarab thoric-ot, és utalt az elfogyasztott alkohol mennyiségére, egy pillantra Dev is kételkedni kezdett, és elgondolkodott azon, nem csak a szeme csalta-e meg a bor hatására. Újra töltötte quad-iron pisztolyát, majd lassan megindult a folyosó felé. Ekkor ismét megpillantotta a mozgást, és immáron a közben kardot húzó Penge is látta a folyosó falából kiváló, távolodó árnyat. Azonnal felismerte mi is az, azonban mielőtt szólhatott volna, Dev újra lőtt, újabb lyukat robbantva a hajófalba. Amikor pedig a zsoldos-varázsló közölte vele, hogy az ellenfelük egy árny, aminek közönséges fegyver nem, csak mágia árthat, csalódottan meredt tiszteletet parancsoló fegyverére. Ennek ellenére újratöltötte, főleg miután Boris elmondta, hogy a lény képes elszívni az erejét, és ezzel aká
r a halálát is okozhatja, akkor pedig belőle is olyan árny lesz. Szerencséjükre a lövéseket a kikötő zajai ellenére is meghallották a hajón, így hamarosan a navigátor és a pisztolymágus érkezett futva. Amikor elmondták nekik, hogy mit is láttak, a navigátor nő elsietett, hogy Vos-t megkeresve feljebb emeljék a parázsgömbök fényét a Sötét Csillagon, a pisztolymágus pedig néhány percre mágikussá tette Penge hosszúkardját és Dev fegyverét, sőt fénysugarat is varázsolt mintegy fegyverlámpaként a pisztolyok csövére. Most már folytatódhatott a vadászat. Ahogy tovább haladtak előre a lépcsőház felé, ismét megpillantották az árnyat, amint az árnyékok között haladva a raktérbe vezető lépcső felé tartott. Újra és újra rálőttek, az pedig megérezvén, hogy sarokba szorították, annak megfelelően reagálva rájuk támadt. Már-már elérte őket, amikor végül Penge Mágikus lövedéke megadta a kegyelemdöfést, és az árny feloldódott az árnyékok között. Nagyjából ekkor érkezett rohanva, ötlövetű pisztolyával a kezében Kenrik, akinek nyomában hamarosan megérkezett a közben visszatért Rob és Patkány is. A Kufárnak először a golyó ütötte lyukak tűntek fel a hajófalban (összesen ötöt számlált össze), és csak azután kérdezett rá azok okára. Amikor Boris beszámolt az árnyról, végül Patkány volt az, akinek felrémlett, hogy a lány idézett árnyat akkor, amikor kivették a szerkeztből, és egy pillanatra magához tért kábulatából. Ráadásul, nem is egyet, hanem kettőt. Devnek több sem kellett, újra elkezdett körbe-körbe tekintgetni, mivel nem szeretett volna egy árny áldozatává válni, és az sem bizonytalanította el, hogy közben kialudt a pisztolyát addig körbebevő kékes színű mágikus aura. Közben megtárgyalták, hogy a lány több minte másfél hete, hogy megidézte az árnyakat, így ha azok akarták, már régen "levadászhatták" volna őket. Valószínűleg most sem lett volna gond, ha nem szorítják ezt itt sarokba. A kérdésre, hogy a másikkal mi legyen, Rob azt felelte, majd Trinonán felbérelnek egy papot, hogy űzzel el. Addig pedig reménykednek, hogy a másik nem akar bosszút állni. Dev elég kényelmetlenül érezte magát, de miután Vos visszatért és "feltekerte" a fényerőt, kevesebb árnyékos sarkot hagyva a hajón, a szobájába zárkózva töltötte a Trinonáig tartó közel kétórás utat.
Ha már a lány szóbakerült, Penge ismét megemlítette a Kufárnak, hogy talán tehetnének egy újabb próbát, és kiengedhetnék arkán-mechanikus börtönéből az antilan lányt, hátha most máshogy reagál, és beszélni is tudnak vele. Azonban Rob hallani sem akart róla egyenlőre. Talán majd Trinona után, hátha ott sikerül többet megtudniuk a vadmágiáról.
Hamar maguk mögött hagyták a bolygó kettős gyűrűrendszerét, majd Trinona légkörébe merülve, egy rövid utazás után megérkeztek céljukhoz, a számtalan lebegő város közül az egyik legnagyobbhoz, Az Égbolt Ékéhez. Az egyik város széli dokkolóteraszon szálltak le, egyik oldalról a város utcái, a másik oldalról pedig a végtelen mélységtől övezve. Rob még egy rövid eligazítást tartott, elismételte, hogy három nap múlva indulnak tovább, majd a legénység kirajzott a hajóról.
Boris arkán-mechanikus légi robogójára pattant, és mivel családja ebben a felhővárosban élt, így meglátogatta őket. Mint kiderült apja - akik jól menő kereskedőnek számított - épp üzleti úton volt a Nagy Öv felé, így csupán az anyjával tudott találkozni fényűző otthonukban. Ő viszont egy rövid beszélgetést követően tájékoztatta arról, hogy nem is olyan régen egy antilan kereste, aki régi ismerősének vallotta magát, és afelől érdeklődött, hogy milyen gyakran szokott hazalátogatni. Pengének nem volt tudomása antilan barátról, haragosról és ellenségről azonban annál többről, így végül levonta azt a következtetést, hogy ha őrá nem is, a családjára már rábukkantak, ez pedig közvetett fenyegetést jelent. Egy délutánt töltött otthon, mialatt a családi mágussal próbált mágiaelméletei beszélgetéseket folytatni. Később Patkányt bevonva megpróbálta kideríteni, hogy vajon figyelik-e a házat, és követik-e őt felbukkanása után, azonban semmi gyanúsat nem tapasztaltak. Ennek ellenére a hátralévő napokat Penge úgy élte meg, hogy folyamatosan figyelte a környezetét, mintha csak ellenséges területen járt volna.
Devestätort két dolog érdekelte: minél olcsóbban megjavíttatni sérült felszerelését, és lányokat találni, akikkel jól érezheti magát. Ez utóbbiban a helyismerettel rendelkező Boris segített neki, aki a felhőváros legjobb - és ennek következtében legdrágább - bordélyába vitte el, amely nem is annyira épület, mint inkább egy égi hajó volt, és időnként a várost maga mögött hagyva a légkör és az űr határára vitte utasait. Egyszer messziről még Kufárt is látták, amint épp elhagyja a kikötő bordélyhajót.
Kenrik és Vos elsősorban a csillagbárkával voltak elfoglalva. Kenrik hogy felkészítse a további útra, és feltöltse az elmúlt hetekben felélt és elhasznált készleteket, a törpe mechanikus pedig azzal, hogy tovább dolgozzon a robotgólem átalakításán, és az gőz helyett hordozható viharkamráról működhessen. Persze, ehhez még jópár alkatrész hiányzott, így végül Robtól kért kölcsön, hogy beszerezhesse azokat. Itt volt némi nézeteltérés, lévén Vos azt szerette volna elérni, hogy a robotgólem az övé legyen, amíg Rob ragaszkodott ahhoz, hogy a hajó tulajdona. Persze, Rob hihet amit akar, Vos amúgy is úgy kezeli, mintha az övé volna.
A leginkább elfoglaltnak Rob bizonyult, aki amellett, hogy tovább nyomozott a Félszemű után (hátha még a jövőben is meggyűlik vele a bajuk), papot fogadott, hogy elűzze a hajóról az árnyékot (100 arany kicsengetése után Tradifosa papja tájékoztatta róla, hogy a Sötét Csillag tiszta), fuvart szerzett a következő célállomásig, a neogik kezelésében álló kereskedelmi állomásig, Vaskikötőig, emellett pedig minél többet szeretett volna megtudni a vadmágia hatásairól. Mindezekhez igénybe vette itteni kapcsolata, a bordélyhajót is üzemeltető madame segítését. Végül sikerült két szállítmányt is szereznie (az egyik több ládányi alkohol, a másik pedig néhány ketrecbe zárt szörny - három manticore és kettő pokolkutya -, valamint a gondozójuk), illetve egy tudós-mágussal elbeszélgetnie a vadmágiáról. Sok újdonságot megtudott, a legfontosabb azonban az volt, hogy nincsen ellenszer. Hacsak azt az elméleti szinten felvázolt lehetőséget nem vette annak, hogy ha esetleg a vadűr olyan részébe visznek egy vadmágust, ahol szabadon tombol a vadmágia, az esetlegesen kiolthatja, kiégetheti ezt a képességét. Persze, ezt a lehetőséget még nem próbálták, hiszen a vadmágus ritka, illetve kicsi az esélye annak, hogy egy vadmágikus zónába merészkedő csillagbárka épségben vissza is tér onnan.
Itt fejeződött be a játékülés, innen folytatjuk legközelebb...
