Kalandok a Vadűrben

Természetesen, egy csillagbárka fokozatosan is lelassíthat utazó sebességről taktikai sebességre, ahogy közeledik a céljához.

Ezt általában már a navigációs számításoknál, az út megtervezésénél figyelembe veszik. Tehát nem szükséges egyik pillanatról a másikra megjelenni a cél koordinátákon, ez lehet egy hosszabb, több órás vagy akár csak néhány perces folyamat része is, amíg a csillaghajó lelassít. Így van ideje a kapitánynak és a legénységnek arra, hogy felkészüljön a megérkezésre, és mivel fokozatosan közelítik meg az az érkezési koordinátákat, már azzal is tisztában lehetnek, hogy ott mi várja őket.

Ebben az esetben azonban a csillaghajó nem hirtelen bukkan elő a semmiből - mintha azonnal lassítana le -, így már külső szemlélő számára is észlelehető a közeledése, tehát a cél koordinátákon is fel lehet készülni a fogadására.

Ha azonban már megkezdte a lassulást, vagy taktikai sebességre lassult, akkor nem lehet vele újra utazási sebességre gyorsítani, mivel azzal továbbra is számolni kell, hogy a mágikus kormánynak "be kell melegednie" ahhoz, hogy ilyen sebességre gyorsíthassa a csillaghajót.

Egy utazási sebességre gyorsító csillaghajót követni is lehet, ha látni azt a vektort,amely mentén felgyorsított. Tehát egy hozzáértő, ha látja hogy egy előtte haladó csillaghajó utazási sebességre vált, ki tudja számítani ugyanazokat az útirány koordinátákat (Vadűri navigáció, az idő függvényében NF 20-30) amely mentén ugyanazon az útvonalon tud majd haladni, mint a követendő jármű.

Amire azonban nem tud felkészülni, az az, hogy a másik jármű mikor lassít taktikai sebességre.

Ha a követett csillagbárka csak néhány másodperccel, esetleg egy-két perccel azelőtt lassít le, hogy a követője is eléri ugyanazokat a koordinátákat, akkor a követő csillaghajót a másik gravitációs közelsége azonnal le fogja lassítani taktikai sebességre, és így beérheti.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha a követett hajó fokozatosan lassít le, mivel ebben az esetben gyorsabban haladó követője utoléri a haladási pályán, és a kormányok biztonsági rendszere miatt mindkét hajó azonnal taktikai sebességre lassul le.

Vannak - természetesen arkán gyártmányú - mágikus eszközök, amelyek az égitest érzékelő kijelzőjén, vagy az asztrolaborban megjelenítik a csillaghajó 10 000 km-es körzetében lévő aktív kormányokat (tehát nem magukat a hajókat), ezek azonban rendkívül drágák.

Továbbá mágiával egyes csillaghajók is követők, mivel nincs két kormány, amely azonos mágikus lenyomatot hagyna maga után. Így egy hozzáértő a megfelelő varázslat vagy mágikus eszköz birtokában is képes követni egy csillagbárkát a vadűrön át.

Az utazási és a taktikai sebességet az Űrjárók könyve taglalja, most csupán néhány gondolatot szeretnék az ott leírtakhoz hozzáfűzni, elsősorban az utazási sebességgel kapcsolatban.

A mágikus kormányba egy beépített biztonsági rendszer működik, amely azonnal utazási sebességre lassítja a hajót, amennyiben az egy 10 tonnánál nagyobb tömegű test gravitációs terébe lép. De mi van akkor, ha a test kisebb, mondjuk csak 8 tonna? Ez már kamionban is tekintélyes méret. Meg sem kottyan neki, és megy tovább? Vagy ebben az esetben szépen lezúzza a hajót az ütközés? Erre ugyanis nem adnak választ a könyvek.

Annyi azonban biztos, hogy ez "biztonsági rendszer" akadályozza meg, hogy a csillagbárka utazási sebeséggel belerongyoljon például egy égitestbe. Attól azonban nem óvja meg, hogy az utazási sebességből kilépve hirtelen egy aszteroida mezőben, roncsmezőben, sargassoban, vagy akár egy tűz égitest lángkoronájában találja magát. Éppen ezért vannak a vadűrben biztonságos és kevésbé biztonságos navigációs útvonalak.

A biztonságos útvonalak általában már jól bejáratottak, feltéképezettek, így a navigátor különösebb nehézségek nélkül (navigáció vadűr NF 15) ki tudja számolni, hogyan jusson el A-ból B-be egy ilyen útvonalon. A legtöbb kereskedelmi hajó ezeket az útvonalakat járja, és ebből kifolyólag a legtöbb kalóztámadás is ezek környezetében történik.

Ha valaki egy kevésbé feltéképezett útvonalon keresztül szeretne utazni, annak már jóval körültekintőbben kell elkészítenie a navigációs számításait, és a vadűri navigáció próba nehézsége NF 20-30 között bárhol lehet.  Ráadásul, még ebben az esetben sem lehet kizárni, hogy ne szakítsa meg az utazást valamilyen előre nem látható körülmény.

Hogy milyen gyors is az utazási sebesség? Olvasható, hogy mintegy 100 millió mérföld naponta. Mivel végülis hajózunk, vegyük alapul a tengeri mérföldet, az egyszerűség kedvéért 1,8-as váltószámmal. Mit is jelent mindez?

180 millió kilométert egy nap alatt (Földünk a Naptól 149,6 millió km-re kering). Ez óránként 7,5 millió kilométert jelent, percenként 125 000 kilométert (vagyis egy csillagbárka - ha nem lenne ez a fránya gravitáció - a Földtől a Holdig kb. 3 perc alatt érne el), másodpercenként pedig 2083,3 kilométert jelent. Igaz, hogy nem egy fénysebesség, de azért elég jelentős sebesség.

Ez pedig főleg a kormányos szemszögéből bír jelentőséggel, hiszen ha hirtelen kilép a csillagbárka az utazósebességből, és taktikai sebességre lassít, még szinte ideje sincs arra, hogy felfogja mi történt (hiszen egy másodperccel azelőtt még több mint 2000 km-re volt onnan), máris reagálnia kell az eseményekre. Az ok pedig éppúgy lehet kalóztámadás, aszteroidamező, kóbor aszteroida, roncstemető vagy bármi más.

Úgyhogy, ilyenkor jól jön egy Észlelés próba (egyáltalán mi az amit lát), egy Intelligencia próba (hogy feldolgozza a látottakat, és megfelelő következtetéseket vonjon le), és ugyebár egy Összpontosítás próba sem árt, hogy ne veszítse el a Kormány felett az uralmát.

Viszont pont emiatt a hihetetlen sebesség miatt egy taktikai sebességgel haladó jármű - megfelelő mágikus technológia nélkül - szinte nem is észlelhet egy, a közelében utazási sebességgel elhaladó csillagbárkát. Persze ugyanez fordítva is igaz. Így elmondható, hogy amíg egy csillagbárka utazási sebességgel halad, addig "láthatatlan" és így a kapitányának nem kell aggódnia a váratlan látogatók miatt. 

Viszont "vak" is, mivel ő is csak azt látja, amit 2000 kilométer távolságon túl szabad szemmel is érzékelni lehet. Ebbe pedig, egy másik hajó, vagy egy néhány száz méteres aszteroida állomás nem tartozik bele, így - hacsak nem keresztezi közvetlenül a csillaghajó útvonalát, vagy nem oda tart - könnyedén el is mehet mellette. 

Ha pedig két csillagbárka egymással szemben, azonos pályán közlekedik, és a mágikus kormányba épített automatika (hacsak nem hibásodott meg) egyszerre rántja ki őket az utazási sebességből, akkor is a kormányosok elképszető ügyességére és szerencséjére van szükség, hogy ne legyen ütközés a dologból.

Ha a csillagbárkák egyirányban, egymástól látótávolságban haladnak utazósebességgel, akkor fényjelekkel, jelekkel képesek egymással kommunikálni, olyan mintha taktikai sebességgel haladnának. Azonban ahhoz, hogy egyszerre, egy helyen lassítsanak taktikai sebességre, igencsak össze kell hangolni a manővert, különben előfordulhat, hogy egymástól 1000-2000 kilométerre térnek vissza a valós űrbe.

Még régen, vagy 14-15 évvel ezelőtt (de szép szerepjátékos idők voltak azok, minden szombaton játék, 35-40 fős szerepjáték klub, egy összetartó társaság)  kezdtem el írni ezt a novella szerűséget, és azóta nem is nyúltam hozzá. Emlékeztem rá, hogy valahol meg kell lennie, és végül rá is leltem a régi számítógépem merevlemezén, amelyet még mindig őrzök (akkoriban jó kis meghajtó volt, 1,4-es Quantum Fireball).

Nem csináltam vele mást, csupán átkonvertáltam pdf-be, és most megosztom veletek. Egy kis bevezető a Spelljammer világába. Szerintem elég hangulatosra sikerült, bár némi TNG (Tier Nan Gorduin) hatás azért érezhető benne. :)

A főszereplője Morus, a Mutatványos, aki az AD&D-s Spelljammer karakterem volt, egy mutatványos/pszionista. Jó sok kalandot átéltem vele, bár ez a történet nem egy lejátszott kalandnak a leírása, csupán valami, ami kipattant a fejemből. Igaz, több kalandból is loptam hozzá ihletet. Emiatt lehet hogy egyes helyeken kicsit érezhető a "kockacsörgés". Mindenesetre, igyekeztem hű maradni a Spelljammer kiadványokban megjelent információkhoz.

Most hogy elolvastam, gondoltam arra is, lehet be kellene fejezni, de sajnos arra már nem emlékszem, hogy mit szerettem volna kihozni belőle. :) Úgyhogy, egyenlőre be kell érni ezzel a 26 oldalnyi, részben befejezett történettel, ami olyan mint a sorozatok, rá lehet fogni, hogy: folytatása következik.

Jó szórakozást hozzá!

A két tünde hadihajó érkezése némileg felélénkítette a dolgokat, bár ez a különös ork hozzáállásán nem látszódott. Utasította az egyik tisztjét, hogy a Csillagtáncos és a mammut hajó maradjanak összekapcsolódva, folytassák a rakodást, a két skorpió hajó pedig amíg lehet, tartsa fel a tündéket.

Így is lett, úgyhogy - lévén nem sok dolguk akadt azon kívül, hogy ők is felkészültek az összecsapásra - a játékosok premier plánban szemlélhették meg a négy hajó összecsapását, amely végül a két skorpió és az egyik hadihajó pusztulásával végződött. Az egyik skorpió felrobbant, a másik tehetetlenül sodródott el, míg a tünde csillaghajó lángba borulva égett.

Immáron csak egy tünde hajó maradt a Csillagtáncos és a mammut hajó ellen. A mammut hajón továbbra is szóltak a dobok, és a csillagahajó tetején lévő fegyverállások készenlétben várták az összecsapást. Azonban a tünde hajó nem jött közelebb, hanem mintegy fél mérföldnyire - meglehetősen távol a sikeres találathoz - körözött felettük. Az átrakodás közben zajlott tovább, a hajók továbbra sem kapcsolódtak szét, de újabb két ogár szállt be a ládák cipelésébe, hogy gyorsabban végezzenek.

Néhány perc telhetett el, arra gyanakodtak, hogy a tünde hajó megsérült, amikor valami mozgást észleltek, mintha valamik közeledtek volna, amiket eddig elrejtett előlük a vadűr sötétje. A játékosok közül egyedül a tünde íjász tudott reagálni, és útjára küldeni két nyílvesszőt, mielőtt a különös humanoid landolt a Csillagtáncos fedélzetén (ezzel egyidőben három másik a mamut hajó fegyverfedélzetén). Sosem láttak még ilyen lényt (bionoid), amely rögtön közéjük és az orkok, ogárok közé állt, és megtámadta azokat, a játékosokkal csak annyit közölve, húzódjanak hátra. A játékosok nem ismerték fel, hogy a bionoid azért érkezett, hogy segítsen rajtuk az humanoid "támadók" ellen, azonban ezt, ezért - miközben a bionoid végzett az orkokkal és ogárokkal - ők is rátámadtak.

Mikor legyőzték, akkor vették csak észre, hogy a másik hajón is heves harc dúl, és hogy közben a hadihajó közelebb óvakodott, és tűz alá vette az ogár mammuthajót. Az utolsó pillanatban tudtak csak lecsatlakozni róla, mielőtt a heves tüzérségi tűz hatására valami lángra kapott, és az egész hajótest felrobbant.

A Csillagtáncos jócskán kapott a repeszekből, és menekülni kezdett a tündék elől, amelyek az üldözésébe fogtak. Rövid csata és kergetőzés után a csapat belátta, hogy nem tud elmenekülni, és megadták magukat. A tündék átszálltak a fedélzetre, a csapatot összeterelték, és alaposan átkutatták a hajót. Megtalálták a szállítmányt, valamint két ogárt is odalent a raktérben, és ezzel - köszönhetően az addigi heveny ellenállásuknak - a csapat minden esélyét eljátszotta arra, hogy kimagyarázzák a helyzetet.

Már éppen azon voltak a tündék, hogy a játékosokat, mint foglyokat kísérjék át a hadihajóra, amikor váratlanul ork hajók érkeztek - a tündék felbukkanásakor hívták őket erősítésnek, de beletelt közel másfél órába, mire odaértek - és megsemmisítették a töndéket és a hajójukat.

Így hát a Csillagtáncos és a játékosok - ha hajszál híján is csak - de megmenekültek. A megmaradt ládák átrakodását befejezték, Jared pedig közölte, hogy marad, segít felmérni a károkat, és megtudni, hogy a roncsok között mennyi maradt meg a szállítmányból.

Úgyhogy, a játékosok útra keltek, és elindultak Greela felé, hogy az illithid egy újabb kérését teljesítve törlesszenek az adósságukból.

Így végződött a negyedik játékülés.