Törmelékűr Kalandorai: 1. rész

És kezdetét veszi...

Szerző: spelljammer on 2013.01.21. 20:00

 

Ez még egy 2012. december 22-én lejátszott játék beszámolója. Ez volt az első kaland, amit az új karakterekkel Törmelékűrben játszottunk. Mivel a játékra szánt idő jelentős része arra ment el, hogy az elvileg már elkészített karaktereket pontosítottuk (a karakterlapok megtekinthetőek, illetve letölthetőek az oldalsávról), ezért arra gondoltam, hogy majd a második játékülés történetének leírásakor fogom ezt is megírni. Azonban a múlt heti második játékülés olyan színesre sikeredett, hogy inkább mégis egy önálló bejegyzés mellett döntöttem. Úgyhogy, következzenek az első játékülés eseményei…

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
Helyszín: Törmelékűr egyik calidian fennhatóság alatt álló gázóriásának,Trinonának a gyűrűrendszerében található bányász aszteroida

 


A kaland kezdetén a Sötét Csillag - a csillagbárka, amelyen a játékosok különböző pozíciókban szolgálnak, illetve amelynek Kufár a társtulajdonosa - éppen leereszkedett a kettős gyűrűrendszer egyik bányász aszteroidájának kikötéjébe. A kapitány a kikötéssel volt elfoglalva, a legénység pedig vegyes érdeklődéssel figyelte a koszfészket, ahol éppen leszálltak, és tekintetét vágyakozva inkább az égboltot betöltő kék gázóriásra szegezte, amelynek felhők közt lebegő égi városai sokkal hívogatóbbak lettek volna számukra. De a döntés nem az ő, hanem a tulajdonosok kezében volt, nekik pedig jó okuk volt rá, miért is itt kötöttek ki.

Rob és a többségi tulajdonos veterán csempészkapitány, akit mindenki csak "Az Öreg" néven emlegetett a fedélzeten, éppen a tulajdonos kabinjának hatalmas mahagóni íróasztalának két oldalán ültek, és miközben a szervitor (beszélni nem tudó mechanikus "robot" szolga) megtöltötte Rob poharát, az figyelmét az enyhén ittas csempész mondanivalójára fordította. Azért érkeztek ide, ebbe a nem túl vonzó calidian kikötővárosba, amely a bányászvilág nyers és feldolgozott áruit az anyabolygóra szállította, hogy egy ugyan helyi, azonban messzire elérő, nagyhatalmú alvilági vezetővel, Ny'ska-val beszéljenek, aki jelentős kölcsönnel támogatta a Sötét Csillag egy évvel korábban végrehajtott felújítását. A felújítás következtében a külsőleg ütött kopott csillagbárka belülről szinte teljesen megújult, azonban ez rengeteg pénzt felemésztett. Eddig rendszeresen és rendesen törlesztettek, azonban az elmúlt hónap nem egészen úgy jött össze, ahogy szerették volna, így az aktuális részletnek csak egy kis része jött össze. Mivel azonban Ny'ska a nem fizetőknél csak azokat utálja jobban, akik megpattannak, amikor eljön a törlesztés ideje, a kisebbik rossz mellett döntenek. Megpróbálnak beszélni vele.

Címkék: Címkék
3 hozzászólás


Gőzerővel készülünk az első játékra. Már a játék időpontja is kitűzésre került: december 22

Mint az új fejlécből látszik, már megvannak az új karakterek - legalábbis kép alapján - illetve az elgondolások, hogy ki, mivel is szeretne játszani. A képen látható karakterek sorrendjében balról jobbra az alábbi koncepciók vannak jelenleg:

  • Egy thoric (ember) származású zsoldos, harcos, aki közel kétméteres magasságával a csapat legnagyobb embere. Mesterien bánik a karddal, hajítótőrökkel és a tűzfegyverekkel (pisztolyokkal).
  • Egy ember csempészkapitány. Ő a csillagbárka kapitánya, és mint ilyen, a tulajdonosok után a második ember a hajó hiarerchiájában.
  • Egy varan (ember) származású szabadkereskedő, aki egy boyarni kereskedőcsalád kitagadott, száműzött leszármazottja. A játék kezdetén társtulajdonosa a csillagbárkának, amelyen a játékosok legénységként szolgálnak.
  • Egy alakváltó, aki leggyakrabban törpe alakban mutatkozik. Társai csak annyit tudnak róla, hogy törpe, aki képes mágiával alakot változtatni. Emellett ő a csapat mágikus technológiához értő tagja, mint misztikus mechanikus, varázsműves.
  • Egy varan (ember) származású orgyilkos, akit az agyszívók szolgálatában "szabad népként" élő varan aszteroidavárosok utcáinak mocskában nőtt fel.
  • Egy calidian (ember) harcos-varázsló (Varázskard). Egy régi sérülés miatt az egyik lábára enyhén sántít, és olyan mozgalmas előélete volt, hogy még antilan napmágusok is vadásznak rá.

6 hozzászólás

 

Már említettem néhányszor, hogy egy ideje foglalkoztat egy új Spelljammer kampány gondolata. Ez persze nem azt jelenti, hogy a jelenlegire ráuntam - sőt -, azonban szerettem volna egy olyan kalandsorozatot, amelyben a karakterek sokkal inkább részei a világnak, sokkal jobban élnek benne. Ez alatt azt értem, hogy van múltjuk, van hátterük, vannak kapcsolataik, amelyek élőkké teszik őket, és amelyek mindennapjaik részét képezik. Ez pedig a jelenlegi kalandban - főleg így három évnyi játék után -, figyelemmel a számtalan kristályszférára és a közöttük lévő hatalmas távolságokra nem igazán volt lehetséges. 

Úgyhogy, első lépés volt megtalálni a játék alapjául szolgáló helyszínt, ahol megvan minden, ami az Ismert Szférákban fellelhető, de mégis "emberibb" léptékű. Először Szürkeűrben gondolkodtam, lévén az az egyik legsokszínűbb szféra, azonban a világok száma még itt is korlátozottnak tűnt a számomra. Ezután felmerült annak a lehetősége, hogy saját szférát kreálok, de aztán újra kezembe került az Asztromundi Törmelékvilág leírása (The Astromundi Cluster), és azonnal tudtam, hogy ez lesz az igazi. Egyetlen kristályszféra, két nagy hatalmi csoportosulás (Antilan Birodalom és az agyszívók) számtalan más faj, két nap, bolygók, gázóriások, törmelékvilágok és számos aszteroidaöv és aszteroidamező. Ez pedig számtalan lakott világot és potenciális kalandlehetőséget jelent. Nem is beszélve arról, hogy a szféra héjától a közepéig - igaz kitérők nélkül - 80 napos út, ami azt jelenti, hogy az egyes helyszínek, világok között csupán napokig vagy egy hétig tart az út. Igazi sanbox környezet, amelyhez már rengeteg háttér információt és kalandlehetőséget kínál maga a világleírás is. Az egyetlen ami hiányzott hozzá, az egy nagy és színes térkép, ezt azonban magamnak kellett orvosolnom, és a visszajelzések alapján egész jól sikerült. 

szólj hozzá

 

Igen, végjáték. Bár a játéknak egészen az utolsó harmadáig úgy tűnt, hogy a bejegyzésnek Kalandok a Vadűrben - 36. rész lesz a címe, azonban az körülmények szerencsétlen összjátéka és a karakterek döntései következtében az események olyan – számomra mindenképpen váratlan - fordulatot vettek, amely végül a karakterek halálához vezetett. Úgyhogy igen… Végjáték.

De lássuk, milyen út is vezetett idáig…

 

A csapat:

Tefrit Do’ Feamor (drow) - csatamágus
Arastic Aramil (tünde) - íjász, mesterlövész
Takklin (törpe) - pap, Celestian követője
Gale (ember) - vándor
Chaneri Kerr (ember) - harcos, bajvívó
Agor Styr (ember) - csillagközi vándor

 

A helyszín: Bral Sziklája, a híres-hírhedt aszteroidaváros és űrkikötő.
 
 

Miután visszaértek Torilról és átadták az onnan elhozott Hullócsillagot a levegő genasi megbízójuknak, Khyra arról tájékoztatta őket, hogy átnézi a cserébe az arkán megbízótól kapott tekercstartó tartalmát, és továbbiakat másnap este a szokott helyen, a Nevető Beholderben fogják megbeszélni. Erre egyedül csak Gale húzta a száját, mivel vándorként gyűlölte a torzulásokat, amelyek közé a szemzsarnokok is tartoznak, de végül úgy döntött, hogy ő is elmegy, és majd igyekszik visszafogni magát a hely tulajdonosának jelenlétében.

Ezt követően némi időbe telt – még a Sziklát jól ismerő Agor útmutatásai mellett is – mire sikerült megegyezniük arról, hogy otthagyják a Részeg Octopus-t (lévén elég sokan tudják, hogy korábban ott szálltak meg) és új szállás után néznek. Választásuk végül a Vörös Ház nevű helyre esett, ahol a szoba mellett igencsak olcsón napi háromszori étkezést is kaptak a fogadót üzemeltető gnóm matrónától.  Estig főleg alvással töltötték az időt, hiszen amióta két nappal korábban elindultak Torilra, azóta nem sok lehetőségük nyílt pihenni.

Úgyhogy, mire összeszedték magukat, már rájuk is köszöntött a bral-i este, indulniuk kellett a megbeszélésre. Útközben még a törpe pap szeretett volna venni néhány tartalék lőszert a puskájához, ezért megálltak a Tolvajok Piacánál. A többiek vártak, amíg Takklin bevásárolt. Szinte természetes volt, hogy megpróbálták a törpét meglopni, aki azonban résen volt és sikerült elkapnia a gyermekkorú tündére hasonlító tolvajt (még sosem látott surranót), mielőtt elszelelt volna a pénzével. Innentől kezdve kicsit elvadultak a dolgok, mivel Takklin eltörte a tolvaj kezét, akinek a kétségbeesett sikolya – valamint az a tény, hogy ráadásul a surranó kezdett „tolvajt” kiabálni – jópár piacon ténfergőt odacsalt, akik hangot is adtak felháborodásuknak a törpetettével és brutalitásával kapcsolatban. Leginkább egy giff harcos nehezményezte Takklin tettét, aki közölte is vele, hogy bele fogja passzírozni a macskakövek közé. A törpe – mivel amúgy is meglehetősen pipa volt már – ezt úgy reagálta le, hogy puskája csövét belenyomta a giff ágyékába, és csak az akadályozta meg, hogy egyetlen ujjmozdulattal megfossza a férfiasságától a víziló fejű óriást, hogy a társai – látva a közhangulat ellenük fordulását – lebeszélték róla. A köréjük gyűlő tömeg vért akart – lehetőleg a törpéét -, ezért Gale Szemfényvesztéssel felrajzolt a macskakövekre egy világító kört, a drow csatamágus pedig színes fényeket varázsolt a levegőbe, egy kisebb arénát rögtönözve.

spelljammer party endgame.jpg

4 hozzászólás
süti beállítások módosítása