Meglehetősen hosszú ideje kalandoztunk már a Spelljammer univerzumban, ezért egy ideje már gondolkodtam azon, hogy lazításképpen mást is kellene játszani, mesélni (ez inkább rám vonatkozott, mivel a többiek amúgy is játszottak még a fennmaradó időben Ars Magicát, m.a.g.u.s-t vagy éppen Star Wars-t). Eleinte egy hard fantasy játékot terveztem, igen erős Conan beütéssel, azonban amikor a megfelelő világot kezdtem keresni hozzá, újra a kezembe akadt a régi nagy kedvenc, a kaland-játék-kockázat könyvek világa, Titán.

Mivel az egykori Titán példányomat sehol sem sikerült fellelnem, nagy segítségemre volt a kaland-játék-kockázat könyvek oldala, a zagor.hu, ahol számos kalandkönyv mellett a Titán világleírás is hozzáférhető volt.

Khul kontinense pedig, a maga vad síkságaival, hegyeivel és kísértet járta csatamezőivel tökéletesen megfelelt volna erre a célra, ahogy azonban egyre jobban belemerültem - és elkapott a nosztalgia -, arra gondoltam, miért ne játszunk akkor inkább valami olyat, ami a régi időket idézi fel bennünk. Ami kevésbé történet központú, és kicsit a gyökerekhez vezet vissza. Vagyis a karakterek különös helyeken - földmélye, elhagyott romváros, ősi erdőség - mélyén kalandoznak, csapdákon keresztül eljutnak a kincsig, miközben különös szörnyetegeken verekszik keresztül magukat.

Igazából olyan játékot, kalandot kerestem, ahol kicsit én is lazíthatok, ahol nem kell annyit készülni mint a Spelljammer kalandokra, és a játékosok kiélhetik az akció és a harc iránti vágyukat is, miközben labirintusokban barangolnak.

Úgyhogy valami könnyedebbet szerettem volna, mintegy kikapcsolódásként az egész csapatnak. A döntés tehát végül Titánra esett, ahol a '90-es évek elején - amikor m.a.g.u.s-nak még híre-hamva sem volt - már egyszer kalandoztunk.

Kérdésként merült fel az is, hogy milyen rendszerben játsszunk. Hallottam róla, hogy a kaland-játék-kokázat könyvek rendszerére alapulva kiadtak egy szerepjáték rendszert, az Advanced Fighting Fantasy-t, azonban sehol sem sikerült rábukkannom. Azóta már kiderült, hogy lelkes magyar rajongónak hála a teljes rendszer és a kiegészítők egy része már magyar nyelven, az eredeti kiadványok formáját hozva elkészült, és letölthető innen.

Addigra azonban már eldőlt, hogy d&d 3e alapján fogunk játszani, és legnagyobb örömömre kiderült, hogy anno a Myrador kiadó néhány kaland-játék-kockázat könyvet átdolgozott d20 rendszerre. Ezekhez azonban már jóval nehezebb volt hozzájutni, mert elég mélyen rejtőztek az internet bugyraiban.

Mindenesetre a régi nagy klasszikushoz, a Tűzhegy varázslójához sikerült hozzájutnom, és mi más adhatná vissza jobban ennek a világnak és az itt játszódó kalandoknak a hangulatát, mint ez a történet. Úgyhogy ezzel kezdtük mi is, és így, a negyedik játékülés után már a Varázsló Tűzhegy alatt lévő labirintusának mélyén járnak a játékosok.

A történet jól halad, azonban néha meg kell állapítanunk, hogy ennél már jócskán túlnőttünk. Jó, izgalmas, azonban annyira kaland-játék-kockázatos, hogy néha-néha a játékhelyzetek és helyszínek már-már abszrud humorba hajlóak (például egy révész az ellenség barlangját átszelő folyón, aki némi aranyért átviszi a túloldalra a kalandozókat, egy fatuskó az egyik folyosón, amelyre ráülve meggyógyulhatnak, vagy egy bolt a barlangrendszer közepén, ahol bevásárolhatnak, miközben a Hegy urának kincse után kutatnak).

Ahogy az egyik játékos meg is jegyezte, néha már úgy érezte, mintha egy Monty Python műsorba csöppentek volna. Vagyis, nem sok köze volt a mi általunk az utóbbi másfél évtizedben játszott-mesélt, logikusan végiggondolt kalandvezetésnek. Mindenesetre a célnak megfelelt, mivel könnyed, pörgős játékokat játszottunk, és sokszor jól szórakoztunk. Azonban mindenki megnyugtatására közlöm, hogy a Spelljammer kalandokat továbbra is folytatni fogjuk, csak kikapcsolódásként fogunk majd ilyen old-school Titán kalandokat játszani a jövőben.

És hogy milyen karakterekkel vágtak neki a világnak? A Myrador kiadványban javasolt 4. szintű karakterekkel, d20 alapokon, annyi változással, hogy fő tulajdonságként bejött a Szerencse is. Illetve ügyeltünk arra, hogy egy kasztú karakterek készüljenek, ne legyen "két dudás egy csárdában" effektus, így mindenki kiélheti magát, és a karaktere specialitását.

Így született meg Vércse a tünde mágus, Viro az ember harcos, Danis a bárd, Talizmán a kalandor és Sólyomszív Belor a harc istenének, Telaknak a papja.