Mivel nem a szokványos Spelljammer világot játszuk - bár a tűzfegyverek már ott is megjelentek, de inkább amolyan "négy muskétás", "karib tenger kalózai" módon -, hanem kicsit gőz-punkosabban, mágia-punkosabban, illetve hangulatilag Firefly és Star Wars ami a legnagyobb hatással volt ránk, ezért kellett valami szabály arra, hogy a pisztolypárbaj gyors és halálos legyen. Mindenki tisztában van a d&d és a d20 életerő rendszerével, és sokaknak - közöttük néhány játékosomnak is - problémát okoz, hogy sokszor elhúzódnak a harcok, mire sikerül "leverni" azt a sok életerőpontot az ellenfelekről.
Törmelékűr Kalandorai: 15. rész
Otthon, édes otthon - második rész
Szerző: spelljammer on 2014.04.15. 20:17
A csapat:
Helyszín: Boyarny, a varan kereskedőbárók által uralt törmelékbolygó.
A párbaj lebonyolítását felügyelő volt katonatiszt tanácsát megfogadva hintóba szálltak és az éjszakai városon keresztül visszaindultak a kikötőbe. Rob meglehetősen szűkszavú volt, mivel eredetileg nem akarta megölni Giomo-t, ő megelégedett volna egy első vérig tartó küzdelemmel is. Azt nem tudta, hogy a halálig tartó párbajt Kenriknek, a hajója kapitányának köszönhette... Ha tudja, bizonyára lett volna néhány keresetlen szava hozzá.
Devestätor és Penge úgy vélték, hogy még korai az este, és kihasználnák inkább azt a kis időt, amit a városban töltenek, ezért visszaúton kiszálltak a kocsiból, hogy egy éjszaka is nyitva tartó lokál-fürdő-szerencsebarlang-bordély felé vegyék az útjukat. Lévén nem először jártak már a városban, Devestätor tudott is egy megfelelő helyet, ahol mindezt megtalálhatták. Gyalog mentek odáig a város egyre kihaltabb macskaköves utcáin, már messziről látták a vigalmi negyed hívogató fényeit és illúziómágiával létrehozott mozgó cégéreket. Annak ellenére, hogy a külső kerületekben már alig lézengett valaki az utcákon - csak a város hercegének egy légi járőrével találkoztak, amely reflektorral pásztázta az alatta elterülő utcákat - itt annál nagyobb volt az élet.
A Devestätor által kiszemelt épület a negyed szélén állt, egy egykori bérházat alakítottak át, így annak udvarán most egy lokál üzemelt, a felsőbb szinteken kaszinók és bordély, az alagsorában pedig egy fürdő, ahol minden jóval kényeztették a pihenni vágyókat. A hely biztonságosnak tűnt, lévén tulajdonosa nem sajnálta a pénzt biztonsági őrökre, akikből elég sokat láttak. Miután lementek az alagsorba vezető lépcsőn, ruhájukat és felszerelésüket zárható szekrénybe rakták, majd egy szál törölközőben - amelyet a nagydarab thoric esetében egy kalap, az elengedhetetlen szivar és a sarkantyús csizma egészített ki - a fürdőbe mentek. Itt a levegőt gőz töltötte meg, a halovány világítást a falba épített parázsgömbök adták. Középen egy meglehetősen nagy, kör alakú medence volt, amelynek szélein különféle erotikus szobrok és szoborcsoportok álltak, a fal mentén körben pedig boltíves, elfüggönyzött helyiségek voltak, ahol masszázst és egyéb szolgáltatásokat vehettek igénybe a vendégek. Ők is elhelyezkedtek a mellig érő illatos vízben - a thoric ezúttal megvált csizmáitól, bár a kalap és a szivar maradt -, majd jeges bort kortyolgatva átadták magukat a jól megérdemelt pihenésnek.
A gravitációs kút fogságából történő megmenekülésük, és a mechanikus zombikkal zsúfolt szellemhajóval való csatájuk után a legközelebb lévő égitest, Boyarny felé vették az irányt, amely Kufár szülőbolygója is volt egyben. Innen folytatódott a játékülés.
A csapat:
Helyszín: Boyarny, a varan kereskedőbárók által uralt törmelékbolygó.
Mielőtt belevágnék a játékülés eseményeinek ismertetésébe, előbb egy rövid összefoglaló a játékosok és Boyarny kapcsolatáról. Azt már a legelején írtam, hogy minden játékos számára kidobásra került egy előtörténet a CP 2020-ban leírtak alapján (amely azonban "Törmelékűrösítésre" került) annak érdekében, hogy minél szervesebb részei legyenek a világnak, kapcsolatokkal, ellenségekkel és múlttal. Ez alapján Kufár a Boyarny-t uraló egyik kereskedőbáró família, a Silco-k leszármazottja, aki azonban kegyvesztett lett a családban, így nemigen tartja velük a kapcsolatot. A család kereskedelmi tevékenységét apja felügyelete mellett a bátyjai intézik, Rob-ot pedig leginkább megtűrt fekete bárányként tekintik. Néha őt magát is meglepi, hogy atyja miért nem küldött még orvgyilkosokat utána, ezzel mindörökre megszabadítva a családot tőle. Ez alól egyedül legkisebb húga a kivétel, akivel továbbra is jó maradt a kapcsolata. A törmelékvilághoz leginkább anyai nagybátyja (Michael Goto - barátainak csak Mo' ) révén fűzi kapcsolat, aki egy Öreg Bárka nevű (mivel egy egykori csillagbárkából került kialakításra) ivót vezet a törmelékvilág azonos nevű fővárosában. Itt van bejegyezve Kufár cége is, és ez a honkikötője a Sötét Csillagnak. Időnként megfordul itt a csapat, így valamennyire mindenki ismerős a kikötőben és a városban, Kufár nagybátyját pedig mind ismerik és becsülik (állítólag valaha csempész vagy kalóz lehetett... Ez attól függött, hogy épp milyen történetet mesélt épp a "múltjából"). Továbbá szintén itt látta meg a napvilágot a csapat sötét árnya, Patkány, aki Robbal ellentétben nem a nemesi házak fényűzése közepette, hanem az alvilág mocskában nevelkedett. Mielőtt Robbal találkozott és a árnyékává vált, azelőtt mindenféle piszkos munkát végzett egy alvilági szervezetben mindaddig, amíg forró nem lett a lába alatt a talaj.
Legutóbb majd egy éve jártak itt - kivéve Kenriket a Sötét Csillag kapitányát, aki akkortájt "szabadult" egy calidian börtönkolóniáról -, amikor igencsak gyorsan kellett távozniuk, mivel Kufár - egy sértést megbosszulandó - ágyba vitte egy gyerekkori barátjának a feleségét, aki emiatt párbajra hívta. Rob nem érezte annyira sürgetőnek a párbajt, úgyhogy inkább a gyors távozás mellett döntött. Bár, ő mindezt azzal magyarázza azóta is, hogy nem elmenekült, csupán el kellett érnie az "éppen induló" Sötét Csillagot.
Törmelékűr Kalandorai: 13. rész
A múlt sötét árnyai - második rész
Szerző: spelljammer on 2014.03.11. 16:00
A Titánon, a szárnyaló fantázia világán játszott hat játékülésnyi kalandozás után (amely eredetileg felére volt tervezve, de végül ennyi időbe telt, mire végigküzdötték magukat a Tűzhegy barlangjáratain, és bár végül nem küzdöttek meg a gonosz boszorkánymesterrel, Zagorral, mégis sikerrel vették az akadályokat), végre újra összejöttünk, hogy folytassuk a kalandokat Törmelékűrben.
A csapat:
Helyszín: A Vadűr, távol az ismert kereskedelmi útvonalaktól, a Nagy Öv elnevezésű és a Gleccser néven ismert aszteroida övek közötti nyílt csillagközi térben...
A játékülés in medias res módon kezdődött, vagyis a Sötét Csillag már két hete maga mögött hagyta a neogik üzemeltette csillagközi kereskedelmi állomást, Vaskikötőt, és egy kis kitérővel úton volt a Belső Gyűrűben található Salango (egy neogi-antilan konzorcium által üzemeltetett aszteroida, amelyen a szféra legnagyobb gladiátorviadalait rendezik és emiatt Harci Zóna néven is ismert) felé. A kis kitérőnek az volt az oka, hogy amikor Kufárt elrabolta az antilan, akkor olyan információk birtokába jutott, amelyek egy múltbéli barátját is érinthették, ezért figyelmeztetni akarta. Ehhez pedig Thandilant, a virágzó - és jól őrzött - calidian mezőgazdasági bolygót kellett útba ejteniük. Thandilan nem feküdt az útjukban, azonban a navigációs számítások alapján ha nem az ismert - és alaposan felderített - kereskedelmi útvonalakat használják, hanem a nagyrészt felderítetlen területeken vágnak keresztül, akkor alig 1-2 nap késéssel megérkezhetnek Salangora. Ez pedig elfogadható késésnek számított.
Egy kis visszajátszás, flashback keretében még lemesélésre-lejátszásra került, ahogy indulás előtt Vaskikötőn berakodták a Salango-ra szállítandó árut, amelyet egy nemesi ruhába öltözött tiefling és emberei hoztak. Üzleteltek már máskor is ilyen külvilágiakkal, ezért ismerték az ördögszerzeteket, és bár addig is sejtették, hogy nem egy egyszerű szállítmányt visznek, amikor meglátták a másik mosolyát, ez már egyértelművé vált. Főleg azután, hogy berakodásra került a mintegy 15 tonnányi, faládákba zárt áru, és a tiefling távoztában közölte, hogy ha lehetőség van rá, akkor kerüljék az érintkezést az egyes vámszervekkel. Azonban az üzlet közel 8000 arany tiszta haszonnal kecsegtetett miután minden költség kifizetésre került, ezért Kufár inkább nem tett fel kérdéseket.
Persze, a ládákat azért az indulást követő napokban megvizsgálták. Minden faláda le volt zárva és pecsételve, emellett pedig - ahogy azt a harcos-varázsló, Penge Boris megállapította, valamennyit Széphia kígyópecsét és Robbanó rúnák varázslat is védte. Rob úgy döntött, hogy jobb nem tudni, hogy mit tartalmaznak, ezért megtiltotta a legénységnek, hogy engedélye nélkül kielégítsék a kíváncsiságukat.
Azonban a véletlen máshogy rendelte. Devestätor szokásait követve az indulást követően végigjárta a hajót azt ellenőrizve, hogy nem rejtőzött-e el valaki, vagy nem rejtettek-e el olyan eszközt, tárgyat, amelynek nem ott lenne a helye. Az elsőt még csak ki tudta volna szúrni, azonban a másodikhoz nem rendelkezett elég tapasztalattal és ismerettel az arkán-mechanika területén, azonban ez a makacs thoricot egyáltalán nem zavarta. Végül a rakteret átvizsgálva rábukkant egy ládára, amely megsérülhetett a rakodás során, mivel az egyik sarka kilyukadt, így látni engedte a tartalmát. Amikor megvizsgálta, azt látta, hogy a ládákban nagy szemű burgonyát szállítanak, így nem foglakozott tovább a dologgal. Mindaddig, amíg nem hallott Pengétől a ládák mágikus védelméről. Csak ezután fordultak Kufárhoz, aki megvizsgálva a "burgonyát" megállapította, hogy az valójában khoosh', ami a csillagkönny néven ismert kábítószernek az alapanyaga. A növényt a peremvidéken termesztik, azonban már a Belső Gyűrűben, aszteroidák mélyén lévő laborokban készítik el belőle titkos módszerekkel azt az agresszív hatású kábítószert, amelyet mind az agyszívók (mivel károsítja az agyakat), mind a calidianok (mivel azonnali függőséget és 2-5 éven belül halált okoz), mind pedig az antilanok (korlátozott jövőbe látó hatása miatt) üldöznek. Magának a khoosh'-nak a termesztéséért, szállításáért vagy kereskedelméért rabszolgaság és/vagy kényszermunka, a csillagkönny előállításáért és kereskedelméért pedig halálbüntetés jár.