Ekkor érkezett vissza a hajóra a nagydarab, mechanikus kézzel rendelkező Flynn és Macon a calidian pisztolymágus, aki már odakint hallották a dörrenéseket, így fegyverrel a kézben siettek fel a rámpán. A raktérbe érkezve valóságos csatatér tárult a szemük elé, amelybe azonnal belevetették magukat. Támadó mágiát egyik fél sem használt, az egyetlen érzékelhető mágikus hatás egy Csendvarázslat volt, amely volt akire hatott, volt akire nem, mindenesetre jelentősen megnehezítette a harc közbeni kommunikációt. Végül sikerült az ellenfelek fölé kerekedni, akik egy kivételével holtan feküdtek a raktér padlóján.

 

És ekkor jött a hidegzuhany. Rob eltűnt.

Penge és Devestätor még látták, amikor harcba bocsátkozott az antilan maszkos férfivel - aki most holtan feküdt ott, miután Flynn levágta -, ezt követően azonban a küzdelem elvonta a figyelmüket... Mint kiderült, amikor Flynn és Macon visszaérkeztek, akkor ők már nem is látták a harcolók között. Nem tudták hová lehetett és bár gyanakodtak arra, hogy esetleg elrabolták, először biztos ami biztos alapon átkutatták a Sötét Csillagot. Azonban nem bukkantak a nyomára. Szerencséjükre egyik ellenfelük - még ha igen rossz állapotban volt is - életben maradt, így az időközben visszatérő Vosnak és Flynnek lehetősége volt annyi életet lehelni belé, hogy kihallgathassák. A támadókról kiderült, hogy egy, Vaskikötőn működő alvilági szervezet tagjai, akiket felbéreltek erre a munkára. Azonban ahányszor olyan dologra kérdeztek rá, amely konkrét helyszínre vagy nevekre vonatkozott volna, csak valami zagyvaság jött ki a száján. Szerencsére Vos felsimerte a varázslatot - lévén ő is rendelkezett vele - így lehetősége volt rá, hogy megtörje a mágiát. Ezután már könnyen ment a dolog. Megtudták, hogy egy antilan maszkos alak - nem, nem az, aki itt hever a földön, lévén a kettévágott maszk alól egy calidian arca bukkant elő - bérelte fel őket. Biztosítaniuk kellett a terepet amíg egy fogadóban kivallat valakit (ez lehetett Julius), utána pedig el kellett játszani ezt a közjátékot, hogy a Kufárt elrabolhassák. Hogy ezt végül hogyan hajtották végre azt nem tudta, de az antilan mágusokat is bérelt a munkára. Szerencséjükre azt is tudta, hogy hová kellett vinni utána Robot. Egy másik hangárba a csillagközi kikötő egy másik pilonján, ahol egy csillaghajó várt rá. Tudták, hogy kevés az idejük, sőt felmerült, hogy az elrabolt Kufárral akár már el is hagyhatták az űrállomást, ezért nem maradt sok idejük, hogy megkíséreljék megmenteni. Így nem is foglalkoztak olyan kérdésekkel, hogy miért Rob személye érdekelte csak a támadókat, csak az, hogy mielőtt odajussanak. Sikerült is felfogadniuk egy helyi vezetőt, aki súlyos aranyakért cserébe nem a zsúfolt folyosókon, hanem szervízcsatornákon, alagutakon, vezetékeken keresztül vezette a Kufár megmentésére sietőket - Penge Boris, Devestätor, Vos, Flynn és Macon - a megadott hangárhoz.

 

A hangár nagyobb volt, mint amiben az ő csillagbárkájuk kötött ki, közel két tucatnyi hajó várakozott, rakodott itt, néhányan indulni készültek, mások pedig épp akkor szálltak le. Egy kikötői ügyintézőtől megtudták, hogy merre van az őket érdeklő hajó - a nevét még a kihallgatáskor szerezték meg -, és hamarosan meg is találták. Egy kis méretű, calidian gyártmányú, halformájú csillagbárka volt, amely egy pörölycápa árnyékában pihent. A rámpa fel volt húzva, az bejárati zsilipje zárva, azonban semmi jele nem volt annak, hogy indulásra készülne. Ami fény kiszűrődött, az a pilótafülke acélüveg ablakán keresztül áradt ki. Nem tudták, hogy már itt vannak-e az elrablók, vagy csak ezután érkeznek majd vissza, csak azt, hogy akár így, akár úgy, de be kell jutniuk a hajóba. Először Vos próbálkozott kinyitni a zsilipet. Arkán fáklyával levágta a borítást, majd az ott lévő arkán-mechanikus vezetékeket és rúnaelemeket próbálta átkötni, azonban csak annyit ért el, hogy az egész kiolvadt, és ettől kezdve kívülről kinyithatatlanná vált. Már csak egy lehetőség maradt, felülről, a felső fedélzetről bejutni. Végül Macon és Boris mászták meg a hajótestet, amíg társaik odalent őrködtek. Boris ismét zárnyitással próbálkozott - egyszer már bejött neki a jégaszteroidán hetekkel korábban -, azonban most csak a tolvajkulcsot sikerült a zárba törnie, így végül Macon rúgta be az ajtót és indultak meg befelé.

 

Boris előre küldte menyétjét felderíteni, ők pedig fegyvert húzva - Macon hatlövetű tűzvihar pisztolyát, Boris pedig katonai pisztolyt és kardot - indultak meg a nyomában. Hamar kiderült, hogy valaki otthon van, mivel lentről a hajótestből, ahová csigalépcső vezetett fájdalomkiáltásokat hallottak. Tudták, hogy két lehetőség van kinyitni a hajóba vezető zsilipet és leengedni a rámpát. A kormányos fülkéből - a hajó méretei miatt hídról nem lehetett beszélni -, vagy lentről a raktérből. Végül a raktér mellett döntöttek, ehhez pedig a csigalépcsőn keresztül, lefelé vezetett az út. Már épp indultak volna lefelé, amikor Penge az empatikus kapcsolaton keresztül érezte, hogy menyétjébe hirtelen fájdalom hasít, és hamarosan fel is bukkant familiárisa, láthatóan valami megégette a szőrét. Hogy csapdába sétált-e, vagy valami rátámadt, azt nem volt idő eldönteni. Macon úgy gondolta, hogy ezzel fel is fedezték őket, és mivel nem akarta vesztegetni az idejét, ezért (miután elvarázsolt egy Pontos csapást), fegyverét maga elé tartva lerohant a lépcsőn, Pengével a nyomában.

 

Bár a hajóról tudták, hogy nem túl nagy, azonban a belső elrendezésével nem voltak tisztában, így meglepődtek, amikor a csigalépcsőn leérve kiderült, hogy egyenesen a raktérbe jutottak, ami nem is annyira raktér, mint egy kisebb méretű terem, amolyan közös helyiség, ahonnan további ajtók nyilnak, többek között a zsilip (rámpa) is. A helyiség közepén, nekik háttal, egy széken ott ült lekötözve Kufár vele szemben pedig egy fekete bőrvértes, antilan rúnamaszkos alak állt, kezében épp egy véres pengét tartva. Mellette egy kis asztalon további kínzóeszközök, a levegőben pedig egy majd emberfejnyi méretű, arkán-mechanikus gömb lebegett, amelynek optikái egyenesen a lépcsőn lerohanókra fókuszáltak. Az antilan reagált a legyorsabban, az övét megérintve kékes derengés vette körül a testét, mintegy energiapáncélként védve azt. Macon sem habozott sokáig, a Pontos csapás varázslatot kihasználva egyenesen az antilan fejére célzott. A fegyverében lévő rúnalövedékbe átplántálta egyik varázslatának erejét és lőtt. A találat kritikus lett, a sebzés ereje következtében pedig a lövedék áttörte a mágikus energiamezőt, áthatolt az arcot rejtő és védő rúnamaszkon, majd a fej hátsó részét leszakítva távozott. Meg sem törve lendületét futott tovább, hogy kinyissa a zsilipet és beengedje társait. A levegőben lévő gömb is aktivizálta magát, egy mágikus energialövedéket lőtt ki a pisztolymágusra, amely nem talált, és Macon visszalőtt ugyan, azonban a lövedéke lepattant a gömb páncéljáról. Érkezett azonban Boris, aki egy lendületes csapással kettévágta a gömböt, amely elektromos szikrákat eregetve, lángra kapva, két darabban hullott le a padlóra.

 

A lenyíló rámpán időközben megérkeztek a többiek is. Kufár kábultan ült a székben, ruhája megszaggatva, testén véres vágások. Láthatóan megkínozták az elrablása óta eltelt időben. Kioldozták és azon gondolkodtak, hogy hogyan tovább, amikor az odakint őrködő Devestätor egy csapatnyi antilan gárdistát pillantott meg, akik épp beléptek a hangárba. Látható volt, hogy nem tudják, merre is induljanak, így volt annyi ideje a csapatnak, hogy felnyalábolták Kufárt, Vos magához vette a gömb darabjait és a kínzóeszközöket, Macon pedig a pajzsövet, majd gyorsan elhagyták a hajót, és a közelben dokkoló pörölycápa mögött kerestek menedéket. Az antilanok végül útbaigazítás után a hajó felé indultak, ők pedig elhagyták a hangárt, és ugyanazon az úton - szervízalagutak, csatornák - indultak meg vissza a Sötét Csillag felé.