Kalandok a Vadűrben

Mivel egy jó szerepjátékos ne csak az elméjét, de a testét is tartsa megfelelő formában, ezért a múlt hétvégén felkerekedtünk - Kerr, Aramil és Gale játékosa, valamint jómagam -, és részt vettünk a Kőszegi-hegység Rejtett Értékei elnevezésű teljesítménytúrán.

 Szép, napsütéses időben vágtunk neki az erdőknek és a hegyeknek, és a 30 kilométer végéhez közelítve újfent megállapítottuk, hogy lefelé sokkal fárasztóbb menni, mint felfelé. :)

 Egy saját kutyával indultunk útnak, azonban menet közben kiegészültünk két önkéntes ebbel is, akik szintén végigjöttek velünk. Szerencsére - ha igazak a hírek - azóta már mind a kettő sikeresen haza is talált.

Úgyhogy jó volt, és eldöntöttük, legközelebb is - akár a játék rovására - menni fogunk.:)

Sokszor felmerül a kérdés, mit láthat és érzékelhet az a mágiahasználó, aki egy csillagbárka mágikus kormányában ülve irányítja a járművet. Bár ezzel kapcsolatban elég sok minden megtalálható az oldalsávon található füzetekben - Csillaghajók, Űrjárók -, mégis, újra és újra felmerülnek a témához kötődő kérdések.

A füzetekben olvasható, hogy a kormányos számára az érzékelésnek két szintje van. Most foglalkozzunk azzal, mit érzékel a kormányos a hajóból, és a hajón lévőkkel kapcsolatban?

Képzeljük el, hogy az emberi test egy hajó, és a kormányos nem más, mint az érzékelésünk. Tisztában vagyunk a testünk határaival, érzéseivel, érezzük a sérüléseit, pont úgy, ahogy a kormányos is érzékeli a csillagbárka állapotát. A legénységet ahhoz hasonlóan érzékeli, mint ahogy mi is érzékeljük a bőrünkön futkozó hangyákat. Érezzük, hogy ott vannak, tisztában vagyunk vele, hogy mely testrészünkön mászkálnak. Ahhoz azonban, hogy megszámoljuk mennyi hangya van rajtunk, már nem elég érzékelni, meg kell nézni, és megszámolni őket. Ugyanígy, bár érezzük, hogy mondjuk egy hangya mászik a kezünkön, ahhoz hogy megállapítsuk, hogy miféle hangya az, és ténylegesen csak egy vagy több, bizony oda kell néznünk.

Hasonlóan működik ez a kormányos esetében is. Érzi a hajó fedélzetén a legénységet, a legénység mozgását, azonban ahhoz, hogy megmondja, hol mennyien vannak, meg kell számolnia őket. Ugyanígy, érzi azt, hogy valaki van mondjuk a hajó orrában, vagy a hajókonyhában, azonban ahhoz, hogy megnézze, ki az, és hogy mit is csinál, oda kell koncentrálnia, "néznie". Vagyis arra a részre koncentrál, és mintha "kamerán" látná, láthatja, hogy mi történik ott. Tehát azt érezheti a kormányos, hogy valaki van a hajóorrban, de ahhoz, hogy megmondja ki az, oda kell figyelnie. Arra azonban nincs lehetősége, hogy megmondja hol van X vagy Y egy adott pillanatban a hajó fedélzetén. Ez csak úgy lehetséges, ha egyesével minden helyiséget végignéz, ahol érzi hogy van valaki, amíg rá nem bukkan arra, akit keres.

Ilyenkor azonban, természetesen megoszlik a figyelme a hajót körülvevő Vadűr és a fedélzet között. Egyszerre teljes figyelemmel csak egyik irányba figyelhet. Ha a csillaghajó vezetése közben a hajó fedélzetén zajló eseményekre is koncentrál, vagy netán keres valakit, akkor az érzékeléssel és a kormányzással kapcsolatos próbáit negatív módosító sújtja.

A drow kapitány azonnal a kormányba ült, megfordította a hajót, és néhány percre utazósbességre váltva elugrottak a rejtélyes aszteroida bázis közeléből, hogy egy biztonságos helyen megállva találják ki, hogyan tovább. Megpróbálták megkeresni azokat a zsoldosokat, akik azokban a ládákban voltak, amelyek elszakadtak a hajótól, azonban tudták, hogy erre rendkívül kicsi az esélyük, és végül valóban nem találták meg őket.

Mostanra már biztosak voltak abban, hogy a zsoldosok, akiket utasként vettek fel, hogy Birodaloműrbe vigyék őket valójában ártatlanok. Azzal kapcsolatban megoszlottak a vélemények, hogyan tovább. Taklin a pap azt szorgalmazta, hogy mivel ártatlanokkal bántak el, keressék meg őket, és valahogy hozzák helyre a dolgokat, míg a drow kapitány a zsoldosok maradékával is végezni akart, hogy így szabaduljanak meg a probblémától. A játékosok nagyobb része köztes megoldást szorgalmazott, hogy ne tetézzék tovább a bajt, amit okoztak, viszont valahogy másszanak ki belőle.

Közben - a drow kapitány továbbra is a kormányban ült - odalent hozzáfogtak, hogy kihallgassák a két Jaert. Megbeszélték, hogy milyen kérdéseket fognak feltenni nekik, majd mindkettőt más hallgatta ki. Végül rájöttek, hogy egyikük mindig azt a választ adja, amire épp adott alkalommal a kérdező gondol, mint helyes válasz, és ezzel rájöttek, hogy ő lehet az imposztor. Leszúrták, mire az haldokolni kezdett, és átalakult egy szürkés bőrű teremtménnyé (Utánzó). A pap meggyógyította, hogy ki tudják hallgatni, de alaposan megkötözték, és mindig többen tartották szemmel, hogy ne tudja kijátszani őket egymás ellen, és megszökni.

Időközben megtudták, hogy a szakácsnak Rik sugallmazta, hogy amikor lehetőséget lát rá, szabaduljon meg a zsoldosoktól, mivel azok ártani akarnak githzerai utasaiknak, köztük a lánynak, aki tetszik Csendes Narimnak. Erre pedig keresve sem találhatott volna jobb lehetőséget. Ő hiszi, hogy helyesen cselekdett, és nem is érzett bűntudatot tette miatt.

Az egyetlen megmaradt ládát visszahúzták, abban két túlélő zsoldos volt, egy gyíkember harcos és egy törpe mesterlövész. A hajón lévőkkel együtt (egy elf férfi és egy ember nő mágiahasználó, egy ember pap, valamint az általuk már kihallgatott ember íjász) így a zsoldosok fele maradt életben, a többieket örökre elnyelte a Vadűr végtelenje.

Az alakváltó meghallgatásra végül alapos előkészületek után került sor. A törpe pap igazmondás körét varázsolt, a tünde harcos pedig gondolatban a legkülönfélébb kínzások és szenvedések képét idézte fel, ezzel próbálván hatni a különös alakváltó lényre, miközben Gale kihallgatta azt. Cserébe azért, hogy megígérték, életben hagyják, és az első lehetőségnél kiteszik egy égitesten és szabadon engedik, megtudták tőle, hogy egy kalózcsapatnak dolgozik, akiknek a korábban látott aszteroida a bázisa, amely nem más, mint egy elhagyatott törpe citadella. Birtokolnak egy neogi halálpókot, és azzal kalózkodnak, illetve fosztogatnak. Kiderül, hogy a Távoli Otthont is ők fosztották ki. Az elfogott embereket, elfeket stb... pedig az agyszívók részére adják el rabszolgának. A Csillagtáncosra Zak képében jutott fel, aki mostanra az aszteroida bázison sínylődik, és várja, hogy mintegy 30 társával együtt néhány nap múlva eladják őket illithid rabszolgakereskedőknek. Nagyjából ennyit tudtak meg, ezt követően a Hídon ültek össze, hogy a drow kapitány se maradjon ki a tervezésből, és megvitatták, hogyan tovább.

Több lehetőséget is felvázoltak, és végül megszavazták, hogy - bár a drow ellenezte - kiszabadítják Zakot, és a többi rabszolgát. Azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a zsoldosokkal, egyenlőre nem sikerült dűlőre jutni. A drow továbbra is amellett volt, hogy - dacára ártatlanságuknak - végezzenek velük, és így megszabadulnak a problémától. A törpe pap az őszinteség pártján volt, hogy mondják el tévedtek, és bízzák magukat az életben maradottak belátására. A többség köztes megoldást támogatott, miszerint hagyják őket életben, de az egész kavarást kenjék az alakváltóra és így elérhetik, hogy a bosszúvágytól hajtva a zsoldosok segíthetik őket a törpe citadella, a kalózok fészke elleni rajtaütés során.

Itt maradt abba a játék, innen folytatjuk legközelebb...

Ott folytatódott a történet, ahol legutóbb abbamarad.

A hajó fedélzetét githyanki holtestek borították, a védők pedig elég komoly sérülésekkel álltak a csatatérré vált Csillagtáncoson. Gyorsan számbavették a sérüléseiket, majd - újabb támadára számítva - még több fegyvert vettek magukhoz, és visszavonultak a híd környékére, mivel azt találták a leginkább védhetőnek. Közben üzenetet küldtek a kapitánynak, aki épp az aperusa esküvőn szórakozott, így sejtelme sem volt róla, hogy mi történt a hajón.

A drow kapitány visszatért a hajóra, miközben a fél-elf bárd elkezdte összeszedni a legénység maradék részét... Már akit megtalált. Nem tudták, hogyan találtak rá a githyankik a hajóra, viszont feltételezték, hogy a csatamadár sem lehet messze. Mivel tudták, hogy a támadók a közeli romok környékén jelentek meg, mielőtt a hajóra támadtak, ezért körülnéztek ott, de semmi olyan új információt nem találtak, amit már ne tudtak vagy feltételeztek volna korábban.

Megszabadultak a támadók tetemétől, és végül eljött a reggel. A nappal azzal telt, hogy megkezdték az előkészületeket az esti indulásra. Megérkeztek az előző napon vásárol áruk, és ezek berakodásra zajlott, és visszaérkezett a maradék legénység is a kimenőről - köztük az egyik hajósinas Zak, aki elég hosszan kimaradt.

Mikor végeztek a berakodással, megjelentek a zsoldosok is, akiknek az egyik raktárhelyiséget jelölték ki szállásul. Van aki csodálkozva nézte őket - Zek -, van aki meglepődve, és láthatólag nem örülve nekik - Zak. A 13 új ember biztonsáágot nyújtott, mivel így könnyebben fel tudják venni a harcot a githyankikkal, ha újra támadnának, azonban a 3 új mágiahasználó, és 10 fegyveres jelenléte némi nyugtalanságot is szült. Nem csak amiatt, mert megjegyzéseket tettek hölgy utasukra, hanem mert elég erőt képviseltek ahhoz, hogy akár erővel is megpróbálják esetleg átvenni a hajót.

Ennek érdekében a drow kapitány tett néhány biztonsági intézkedést. Bizonyos helyiségek - Híd, Asztrolabor - tiltott helyek voltak az újonnan érkezettek számára, és lehetőség szerint állandóan szemmel tartotta őket valaki. Elkezdtek kialakítani egy közös napirendet is, hogy ha olyan helyzet alakul ki, akkor a legénység és a zsoldosok lehetőleg ne akadályozzák egymást. Miközben a fedélzetmester és a zsoldosok vezetői ezzel voltak elfoglalva, a hajó befejezte az előkészületeket a felszállásra. A kapitány és a navigátor véglegesítették a navigációs számításokat, aztán a csillagbárka - Takklin, a törpe pap vezetésével - felemelkedett, és maga mögött hagyva Garret menedékét, nekivágott a szféra héjához vezető útnak.

Már mintegy két órája lehettek úton, amikor a drow kapitány új útirányt jelölt ki a kormányos részére. A kormányost némileg meglepte az irányváltás, ezért beszélt a fedélzetmesterrel, aki számonkérte a kapitányon a módosítást. Itt jött az első meglepetés, a drow ugyanis váltig állította, hogy ő nem adott ki ilyen parancsot. Azonnal a zsoldosokra kezdtek gyanakodni, azonban hogy legyen idejük felkészülni ellenük, a hajó végül a megadott irányba fordult, mintha nem tűnt volna fel senkinek semmi. Gyanújuk szerint az egyik zsoldos mágiahasználó alkalmazhatott illúziót. Hogy mégegyszer ne lehessen megtéveszteni őket, megbeszéltek egy jelszót és egy azonosítót, amivel - ha úgy alakul a helyzet - akkor igazolhátják magukat, hogy valóban ők azok, akik, és elkezdtek terveket szőni arra, hogyan előzhetnék meg a zsoldosokat, és kerekedhetnének fölébük, mielőtt azok elfoglalják a hajót. Időközben a csillagbárka kormányában váltás történt, és most Szerencsés Rik, az egyik NJK kormányos vezette a Csillagtáncost.

Végül arra jutottak, hogy leitatják és elkábítják őket, aztán ha már biztonságban vannak, akkor kitalálják, hogy mi legyen velük. Ennek érdekében vacsorakor meghívták a zsoldosokat egy kis üdvözlő mulatságra, ahol alkoholt, altató mérget és mágiát is bevetettek annak érdekében, hogy tervük sikerüljön. Sikerrel is jártak, mivel mire beköszöntött a fedélzeten az éjszaka, valamennyi zsoldos elkábult... Igaz, volt köztük, aki jól bírta az italt, és némi erőszakkal is rá kellett segíteni, hogy elkábuljon.

Nem volt más hátra, mint kihallgatni őket. A mágiahasználókat megkötözték, és bezárták egy üres kabinba, és először egy harcost választottak ki arra, hogy kihallgassák, és kiszedjék belőle, mit is terveztek. A többieket ládákba pakolták,  a ládákat kötelekhez erősítették és kiengedték őket a hajóról, annak gravitációs síkjába. Azok elkezdtek kifelé sodródni a légburokból, és csak a kötelek akadályozták meg, hogy örökre elnyelje őket a Vadűr végtelenje.

A játékosok - a fél-elf bárd kivételével, aki a fedélzeten felügyelt - teljes létszámban jelen voltak a kihallgatáson. Itt elsősorban Gale a fedélzetmester, és Aramil, a tünde íjász vitte a szót, miután magához térítették foglyukat. Némi lelki ráhatást és megfélemlítést alkalmaztak rajta, azonban csak azt tudták meg, hogy a zsoldosok elég régóta együtt vannak, és hogy mi az úticéljuk. A harcosnak láthatólag nem volt tudomása arról, hogy át akarták volna venni a hatalmat a fedélzeten.

Miközben odalent a kihallghatás zajlott, a fedélzeten a fél-tünde bárd felfigyelt Szerencsés Rik famulusára, egy menyétre, aki kétségbeesetten próbálta meg felhívni magára a figyelmét. Végül a nyomába szegődött, aki Rik kabinjához vezette. A kabin zárva volt, az ajtón található nyomok arra utaltak, hogy a menyét úgy rágta ki magát onnan. Jaer behatolt a kabinba, ahol ott találta Rik-et vérbe fagyva az ágyán. Még élt, úgyhogy a fél-elf mágiához folyamodva stabilizálta az állapotát.

Ezalatt a kihallgatás tovább zajlott, azonban a fedélzetről különös zajokra és kiálltásokra figyeltek fel. Az elf és a fedélzetmester felsiettek, és szembesültek azzal, hogy a hajószakács ájultan fekszik, fölötte a fél-ork áll, aki leütötte. Tőle tudták meg, hogy a hajó szépfiúja - akiről köztudott volt, hogy rajong hölgy utasukért - hirtelen megjelent, és az 5 ládából 4-et levágott a köteléről, azok pedig kisodródtak a légburokból.

Hogy még tovább bonyolódjon a dolog, a csillagbárka hamarosan kilépett az utazósebességből, és taktikai sebességgel haladt tovább.

Jaer miután stabilizálta Rik állapotát, a kormányhoz sietett, hogy kiderítse, ki ül benne, ki lehet az imposztor. A fedélzetről az elf és a fedélzetmester is oda siettek.

A fél-elf bárd ért oda először, aki ott találta Szerencsés Riket. Vagyis, valakit aki pont úgy nézett ki, mint a kabinjában vérbe fagyva fekvő Rik. Mindketten fegyvert rántottak, és egymást méregették, azonban hiába alkalmazott mágia érzékelését Jaer, nem érzett mágiát a másik alak felől. Hallották a közeledő lépteket, azonban mire a tünde és Gale odaértek, már két Jaert találtak ott, akik farkaszemet néztek egymással. Mivel mindkettő szinte egyszerre mondta a megbeszélt jelszót és mutatta a jelet, nem tudták eldönteni, melyikük lehet az igazi, ezért mindkettőt lefegyverezték, és ártalmatlanná tették.

Mostanra bebizonyosodott számukra, hogy a rejtélyes imposztor nem a zsoldosok közül került ki, és ahogy számba vették, az is kiderült, hogy Zak hiányzik a fedélzetről. A két Jaert két külön kabinba zárták, aztán arra készültek, hogy megvitatassák, hogyan tovább, amikor a fedélzetrők Kerr jelezte, hogy újra valami gond van.

Ahogy felsiettek, látták, hogy a csillagbárka valami aszteroida felé sodródik, ami magányosan lebegett a Vadűr sötétjében, néhány mérföldnyire tőlük... (folytatása következik).