Ott folytatódott a történet, ahol legutóbb abbamarad.
A hajó fedélzetét githyanki holtestek borították, a védők pedig elég komoly sérülésekkel álltak a csatatérré vált Csillagtáncoson. Gyorsan számbavették a sérüléseiket, majd - újabb támadára számítva - még több fegyvert vettek magukhoz, és visszavonultak a híd környékére, mivel azt találták a leginkább védhetőnek. Közben üzenetet küldtek a kapitánynak, aki épp az aperusa esküvőn szórakozott, így sejtelme sem volt róla, hogy mi történt a hajón.
A drow kapitány visszatért a hajóra, miközben a fél-elf bárd elkezdte összeszedni a legénység maradék részét... Már akit megtalált. Nem tudták, hogyan találtak rá a githyankik a hajóra, viszont feltételezték, hogy a csatamadár sem lehet messze. Mivel tudták, hogy a támadók a közeli romok környékén jelentek meg, mielőtt a hajóra támadtak, ezért körülnéztek ott, de semmi olyan új információt nem találtak, amit már ne tudtak vagy feltételeztek volna korábban.
Megszabadultak a támadók tetemétől, és végül eljött a reggel. A nappal azzal telt, hogy megkezdték az előkészületeket az esti indulásra. Megérkeztek az előző napon vásárol áruk, és ezek berakodásra zajlott, és visszaérkezett a maradék legénység is a kimenőről - köztük az egyik hajósinas Zak, aki elég hosszan kimaradt.
Mikor végeztek a berakodással, megjelentek a zsoldosok is, akiknek az egyik raktárhelyiséget jelölték ki szállásul. Van aki csodálkozva nézte őket - Zek -, van aki meglepődve, és láthatólag nem örülve nekik - Zak. A 13 új ember biztonsáágot nyújtott, mivel így könnyebben fel tudják venni a harcot a githyankikkal, ha újra támadnának, azonban a 3 új mágiahasználó, és 10 fegyveres jelenléte némi nyugtalanságot is szült. Nem csak amiatt, mert megjegyzéseket tettek hölgy utasukra, hanem mert elég erőt képviseltek ahhoz, hogy akár erővel is megpróbálják esetleg átvenni a hajót.
Ennek érdekében a drow kapitány tett néhány biztonsági intézkedést. Bizonyos helyiségek - Híd, Asztrolabor - tiltott helyek voltak az újonnan érkezettek számára, és lehetőség szerint állandóan szemmel tartotta őket valaki. Elkezdtek kialakítani egy közös napirendet is, hogy ha olyan helyzet alakul ki, akkor a legénység és a zsoldosok lehetőleg ne akadályozzák egymást. Miközben a fedélzetmester és a zsoldosok vezetői ezzel voltak elfoglalva, a hajó befejezte az előkészületeket a felszállásra. A kapitány és a navigátor véglegesítették a navigációs számításokat, aztán a csillagbárka - Takklin, a törpe pap vezetésével - felemelkedett, és maga mögött hagyva Garret menedékét, nekivágott a szféra héjához vezető útnak.
Már mintegy két órája lehettek úton, amikor a drow kapitány új útirányt jelölt ki a kormányos részére. A kormányost némileg meglepte az irányváltás, ezért beszélt a fedélzetmesterrel, aki számonkérte a kapitányon a módosítást. Itt jött az első meglepetés, a drow ugyanis váltig állította, hogy ő nem adott ki ilyen parancsot. Azonnal a zsoldosokra kezdtek gyanakodni, azonban hogy legyen idejük felkészülni ellenük, a hajó végül a megadott irányba fordult, mintha nem tűnt volna fel senkinek semmi. Gyanújuk szerint az egyik zsoldos mágiahasználó alkalmazhatott illúziót. Hogy mégegyszer ne lehessen megtéveszteni őket, megbeszéltek egy jelszót és egy azonosítót, amivel - ha úgy alakul a helyzet - akkor igazolhátják magukat, hogy valóban ők azok, akik, és elkezdtek terveket szőni arra, hogyan előzhetnék meg a zsoldosokat, és kerekedhetnének fölébük, mielőtt azok elfoglalják a hajót. Időközben a csillagbárka kormányában váltás történt, és most Szerencsés Rik, az egyik NJK kormányos vezette a Csillagtáncost.
Végül arra jutottak, hogy leitatják és elkábítják őket, aztán ha már biztonságban vannak, akkor kitalálják, hogy mi legyen velük. Ennek érdekében vacsorakor meghívták a zsoldosokat egy kis üdvözlő mulatságra, ahol alkoholt, altató mérget és mágiát is bevetettek annak érdekében, hogy tervük sikerüljön. Sikerrel is jártak, mivel mire beköszöntött a fedélzeten az éjszaka, valamennyi zsoldos elkábult... Igaz, volt köztük, aki jól bírta az italt, és némi erőszakkal is rá kellett segíteni, hogy elkábuljon.
Nem volt más hátra, mint kihallgatni őket. A mágiahasználókat megkötözték, és bezárták egy üres kabinba, és először egy harcost választottak ki arra, hogy kihallgassák, és kiszedjék belőle, mit is terveztek. A többieket ládákba pakolták, a ládákat kötelekhez erősítették és kiengedték őket a hajóról, annak gravitációs síkjába. Azok elkezdtek kifelé sodródni a légburokból, és csak a kötelek akadályozták meg, hogy örökre elnyelje őket a Vadűr végtelenje.
A játékosok - a fél-elf bárd kivételével, aki a fedélzeten felügyelt - teljes létszámban jelen voltak a kihallgatáson. Itt elsősorban Gale a fedélzetmester, és Aramil, a tünde íjász vitte a szót, miután magához térítették foglyukat. Némi lelki ráhatást és megfélemlítést alkalmaztak rajta, azonban csak azt tudták meg, hogy a zsoldosok elég régóta együtt vannak, és hogy mi az úticéljuk. A harcosnak láthatólag nem volt tudomása arról, hogy át akarták volna venni a hatalmat a fedélzeten.
Miközben odalent a kihallghatás zajlott, a fedélzeten a fél-tünde bárd felfigyelt Szerencsés Rik famulusára, egy menyétre, aki kétségbeesetten próbálta meg felhívni magára a figyelmét. Végül a nyomába szegődött, aki Rik kabinjához vezette. A kabin zárva volt, az ajtón található nyomok arra utaltak, hogy a menyét úgy rágta ki magát onnan. Jaer behatolt a kabinba, ahol ott találta Rik-et vérbe fagyva az ágyán. Még élt, úgyhogy a fél-elf mágiához folyamodva stabilizálta az állapotát.
Ezalatt a kihallgatás tovább zajlott, azonban a fedélzetről különös zajokra és kiálltásokra figyeltek fel. Az elf és a fedélzetmester felsiettek, és szembesültek azzal, hogy a hajószakács ájultan fekszik, fölötte a fél-ork áll, aki leütötte. Tőle tudták meg, hogy a hajó szépfiúja - akiről köztudott volt, hogy rajong hölgy utasukért - hirtelen megjelent, és az 5 ládából 4-et levágott a köteléről, azok pedig kisodródtak a légburokból.
Hogy még tovább bonyolódjon a dolog, a csillagbárka hamarosan kilépett az utazósebességből, és taktikai sebességgel haladt tovább.
Jaer miután stabilizálta Rik állapotát, a kormányhoz sietett, hogy kiderítse, ki ül benne, ki lehet az imposztor. A fedélzetről az elf és a fedélzetmester is oda siettek.
A fél-elf bárd ért oda először, aki ott találta Szerencsés Riket. Vagyis, valakit aki pont úgy nézett ki, mint a kabinjában vérbe fagyva fekvő Rik. Mindketten fegyvert rántottak, és egymást méregették, azonban hiába alkalmazott mágia érzékelését Jaer, nem érzett mágiát a másik alak felől. Hallották a közeledő lépteket, azonban mire a tünde és Gale odaértek, már két Jaert találtak ott, akik farkaszemet néztek egymással. Mivel mindkettő szinte egyszerre mondta a megbeszélt jelszót és mutatta a jelet, nem tudták eldönteni, melyikük lehet az igazi, ezért mindkettőt lefegyverezték, és ártalmatlanná tették.
Mostanra bebizonyosodott számukra, hogy a rejtélyes imposztor nem a zsoldosok közül került ki, és ahogy számba vették, az is kiderült, hogy Zak hiányzik a fedélzetről. A két Jaert két külön kabinba zárták, aztán arra készültek, hogy megvitatassák, hogyan tovább, amikor a fedélzetrők Kerr jelezte, hogy újra valami gond van.
Ahogy felsiettek, látták, hogy a csillagbárka valami aszteroida felé sodródik, ami magányosan lebegett a Vadűr sötétjében, néhány mérföldnyire tőlük... (folytatása következik).
