A Kormányban ülve - 2. rész

Szerző: spelljammer on 2010.11.07. 07:57

Már volt szó a kormányos érzékeléséről amíg a kormányban ül, ezzel kapcsolatban következzen néhány további információ:

Már korábban írtam, hogy bár az érzékelésnek két szintje van, egyidőben csak az egyikre tud a kormányos koncentrálni. Vagy a hajón zajló dolgokat figyeli, vagy pedig a környező Vadűrt... illetve a csillagbárka hídján zajló eseményeket, igaz ezt már nem mágikus érzékeléssel, hanem saját szemeivel.

Miközben a Vadűrt figyeli, temrészetesen ugyanúgy testeként érzékeli a csillagbárkát, és így az azon zajló mozgást, ha azonban arra koncentrál, hogy mi zajlik a hajón, akkor nem tud annyira a Vadűrre és a kormányzásra figyelni. Ebben az esetben Összpontosítást próbát kell dobnia NF 20 célszámmal, hogy mindkét helyre tudjon koncentrálni, azonban siker esetén is +2-5 nehézséggel dobja az érzékelés és a csillaghajó vezetés próbáit. Ha az Összpontosítás próba sikertelen, akkor elveszíti a Vadűr érzékelését, és kvázi vakon repül a csillagbárkával.

A vakon repülés során a csillagbárka tovább halad, azonban mivel a kormányos nem látja hogy mi van előtte, fennáll az ütközés kockázata, nem is beszélve arról, hogy a csillaghajó akár 45fokban mind vízszintesen mind pedig függőlegesen eltérhet az eredeti útiránytól úgy, hogy a kormányos nem is érzékeli az iránytévesztést - így a nyílt Vadűrben, ahol nincs tájékozódási alap a közelben - maximum csak egy újabb Vadűri navigáció során derülhet fény arra, hogy eltértek az eredeti iránytól.  

A csillagbárka kormánya akkor is a kormányos uralma alatt marad, ha ő fizikai harcba keveredik a hídon mindaddig, amíg fizikai érintkezésben marad a kormánnyal. Tehát amíg valamely testrészével érinti azt. Természetsen ez esetben a harc helyhez kötve vonatkozik rá, és elveszíti az ügyesség vagy egyéb tulajdonság, képesség által nyújtott kitérés módosítóit. Ebben az esetben a hajó eredeti sebességének csak a töredékével mozog, de legalább nem szakad meg a kormányos uralma felette. Ilyen esetekben a hajó a már korábban leírtak szerint, vakon repül.  Ahhoz, hogy egy csillagbárkával rendesen manőverezhessen, nyugalmi pozícióban kell a kormányban ülnie - tehát a kezek, lábak és a fej az erre kialakított bemélyedésekben van.

Forrás: SJR 1 Lost Ship

szólj hozzá

Kalandok a Vadűrben - 16. rész

Szerző: spelljammer on 2010.11.01. 07:51

A történet ott folytatódott, ahol legutóbb abbamaradt.

A csapat maga mögött hagyta a kalózok törpe citadellából átalakított aszterodiabázisát, és Szürkeűr szférájának egyik állandó átjárója, a "Mennyek kapuja" felé vette az útját.

A legfontosabb az volt, hogy felmérjék a legénységben és a hajóban esett károkat. Az előbbit viszonylag könnyen orvosolhatták - bár ez a pap és a gyógyító pálcák kimerüléséhez vezetett -, a másiknál előbb fel kellett mérni a sérülések súlyosságát. Végül Aramilra hárult a feladat, aki arra jutott, hogy komoly, strukturális károsodás nem érte a hajót, a többit pedig rendbe lehet hozni egy másfél hetes munkával. Ez azonban menet közben is elvégezhető, így nem fogja lassítani őket.

Mintegy két napos útra voltak a kristályszféra héjától, így megkezdték az előkészületeket a flogisztonon való átkelésre. A harc után rendberakták a hajót, megszabadultak a halottaktól, és a hajószakács még utoljára meleg ételt szolgált fel a legénységnek minden étkezés alkalmával.

Egyenlőre nyomát sem látták üldöző hajónak, de gyanították, hogy a portál közelében meglepetés várhatja őket. A csillagászati almanachok szerint másfél hétnyi távolságban ez volt az egyetlen állandó kapu, amelyen keresztül elhagyhatták a szférát, és ezt valószínűleg a kalózok is tudják, ráadásul van odakint egy zsákmányolt neogi halálpókjuk, és feltehetőleg kapcsolatban állnak vele. Nem is beszélve az utasaik nyomában járó githyankikról, akiknek a tünde csatamadara bármikor előbukkanhat az Asztrál síkról. Úgyhogy állandó őrség figyelte a környező vadűrt, de az idő főleg az előkészületekkel telt.

Egy reggel a csapat néhány tagja - Kerr, Takklin, Jaer - beszélgetésbe elegyedett az étkezőben a két githzerai utasukkal. Természetesen, mint általában, most is a férfi beszélt. Kifejtette, hogy mennyire nagyra becsüli, amit a hajósinasukért tettek, és ezzel elnyerték az ő bizalmukat is. Úgyhogy, ha Bral Szikláján beszéltek a Fekete Sárkánnyal, és továbbra is egy hajóra lenne szükségük, akkor őket szeretnék majd felfogadni... Természetesen, amennyiben hozzájárulnak.

A drow kapitányt Kerr tájékoztatta az ajánlatról, aki Gale-nek, a fedélzetmesternek is beszámolt az elhangzottakról, miközben a tünde harcos Aramillal a megrongálódott dual-ballisztát hozták helyre. Abban maradtak, hogy még ráérnek dönteni, előbb érjenek oda egyáltalán.

A navigációs számításokat követve a csillaghajó végül megérkezett a portálhoz - bár előtte 4 órányira megálltak, és mindenki pihent, hogy felkészüljenek bármilyen eshetőségre. A flogisztonba nyíló átjáró épp zárva volt, de tisztában voltak azzal, hogy ciklikusan, 12 óránként nyílik meg, úgyhogy kénytelenek voltak várakozni. Mint kiderült, elővigyázatosságuk felesleges volt, mert bár valóban várakozott néhány hajó a Mennyek kapujától néhány mérföldnyire, azok a Tünde Birodalmi Flottához tartoztak - egy tünde Armada és kísérőhajója egy tünde hadihajó (nem is beszélve az armada fedélzetén lévő 8 csatamadárról). Úgyhogy megnyugodtak, mert nem tartották valószínűnek, hogy üldözőik közül bárki is rájuk merne most támadni.

A tündék azért szemmel tartották őket - ami természetesen kölcsönös volt, hiszen nem tudták, eljutott-e idáig a Borka körül történt incidens híre -, ők pedig kicsit kiélték felfedező hajlamaikat, és amennyire csak lehetett, megközelítették a kristályszféra héját - mivel a sötét tünde kapitány mindenáron szerette volna megérintetni.

Mialatt Tefrit a hajó gravitációs síkjába kilebegett a szféra héjához, addig a fedélzeten Kerr az ember harcos, Aramil a tünde íjász és Takklin a törpe pap között elmérgesedett a helyzet. Amennyire követni tudtam, valami olyasmiről volt szó, hogy ha a törpe nők is szakálasak, akkor nem tudni, hogy most Takklin férfi vagy nő. Ezen Takklin besértődött, erre megállapították, hogy hisztis, úgyhogy csak nő lehet... Nagyjából itt ugrott neki Takklin Kerrnek. (Hogy pontosan hogyan zajlott le a dolog, azt Kerr bizonyára megosztja majd velünk hozzászólásként). Úgyhogy Gale a fedélzetmester és a visszatérő Tefrit is azzal volt elfogalalva, hogy a verekedőket békítse, így lemaradtak a héjon átvezető portál nyílásáról. Már csak azt észlelték, hogy egy kékes-fehér energiával védett kapu nyílt a szféra falán (hogy távoltartsa a flogiszton anyagát), és a túloldalán ott örvénylett az ezerszínű Szivárványtenger.

Arra felé indultak, de megelőzték őket, mert az átjáróban megjelent egy tintahal-hajó, amely befelé tartott úgyhogy várniuk kellett a sorukra. Ahogy a hajó elhaladt mellettük, zászlójelekkel hívták fel a Csillagtáncos figyelmét arra, hogy odakint, nem messze a portáltól egy neogi halálpókot láttak.

A csapat arra gyanakodott, hogy a kalózok hajója lehet, ezért újra teljes lett a harckészültség, persze a kilépés előtt még egyszer ellenőrizték, hogy felkészült-e a csillagbárka a flogiszton módra. Tüzeket eloltották, tűzfegyvereket elzárták. Csak a törpe pap rohangált megtömött, de meg nem gyújtott pipával a szájában, és a többiek joggal tartottak attól, hogy önkéntelenül is rágyújt.

Sokan először léptek ki a flogisztonba, így elkápráztatta őket annak szivárványszín kavalkádja. A minotaurusz azt ecsetelte a fél-orknak kaján vigyorral, hogy odakint szellemek és kísértetek várnak arra, hogy elragadják az utazó lelkét, de a drow kapitány leintette, hogy nem beszéljen marhaságokat, majd visszavonult, hogy útvonalat számoljon ki a flogiszton térképek alapján Birodaloműr felé, a Csillagtáncos pedig lassan belemerült a gázóceán kavargásába.

Ekkor észlelték a halálpókot, amely egyenesen feléjük tarott. Megpróbálták lerázni, de a neogik építette hajó a nyomukba maradt, és egyre közeledett. Felkészültek az összecsapásra, hogy addig kitartsanak, amíg a drow végez a számításokkal, és a csillagbárka utazósebességre gyorsíthat, amikor Gale észlelte, hogy a neogi hajó fényjeleket ad le. Mint kiderült, az Oerthi Szabad Neogi Kereskedőligához tartoztak - amely legális szervezet, és elhatárolódik a rabszolgakereskedelmet folytató fajtársaitól (bár nem sokkal jobb náluk) - és aziránt érdeklődtek, hogy a a tündék odabent várakoznak-e még. Mivel Gale vándor lévén a torzulásokat választotta egyik ellenségéül, és a neogik közéjük tartoznak, ezért nyugodt szívvel jelezte vissza nekik, hogy menjenek csak, tiszta a levegő. :) A neogi hajó megköszönte, majd távozott.

Amint pedig a kapitány kiszámolta az útvonalukat, megkeresték a nekik való áramlatot, amelyiken el kell indulniuk, belemerültek, majd a csillagbárka utazósebességre gyorsított, és megkezdték -előzetes számítások szerint 14-16 napos - utazásukat a flogisztonon keresztül Birodaloműr felé. 

szólj hozzá

Mivel a csapat egyik tagja bőszen lakást újít fel, egy másik tag pedig osztálytalálkozón vett részt az ország másik végén, ezért úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a kihívást, és elindulunk az Írottkő-70 elnevezésű teljesítménytúrán.

A mellékelt kép a Kalaposkő elnevezésű sziklaképződménynél készült, egy igencsak kimerítő emelkedő után (nem, hiába is keresitek, már nem látszanak a könnyek :)  ).

Ha minden jól megy, akkor két hét múlva újabb Spelljammer játék, amelynek részletei természetesen olvashatóak lesznek majd itt, a blogon.

 

szólj hozzá

Mivel Magyarországon nehéz hozzájutni, ráadásul az utolsó, 6. rész szinte csak arany árban kapható (még nekem sincs meg) :), ezért úgy gondoltam, hogy most, az e-könyv olvasók korában már elektronikus úton is el tudja olvasni őket, aki szeretné.

Jómagam egy kindle3-at használok - amint az a képen is látszik -, ha azonban valakinek nincs e-könyv olvasója, az egy mobipocket readerrel a számítógépén is tudja olvasni - vagy mivel .prc fájl, akár egy pda-n -, illetve calibre segítségével .pdf vagy .rtf formátumra is átkonvertálhatja.

Egyenlőre még csak ez első részt, A holdakon túl-t alakítottam át, de folyamatban van a többi is. Úgyhogy, akit érdekel, és angolul is ért, az immáron könyvekben is elmerülhet a Spelljammer világegyetemben.

David Cook- Beyond the Moons (A holdakon túl)

A sorozat első kötete.

Teldin Moore kevesett tudott arról, hogy Krynn holdjain túl is van élet, egészen addig, amíg egy csillagbárka le nem zuhant a farmján, és ezzel meg nem változtatja az életét. Egy haldokló idegen mágikus köpenyével és titokzatos szavainak birtokában hamarosan felfedezi, hogy népszerű lett, és menekülnie kell. A lezuhant hajó egyetlen túlélője, egy giff társaságában valóságos versenyfutás kezdődik hogy megtalálják Palanthasi Astinust, majd a Ráseránts hegyi gnómokat, és választ kapjanak a kérdésre, mielőtt a nyomukban járó szörnyű neogik megtalálják őket...

2 hozzászólás
süti beállítások módosítása