A történet ott folytatódott, ahol legutóbb abbamaradt.
A csapat maga mögött hagyta a kalózok törpe citadellából átalakított aszterodiabázisát, és Szürkeűr szférájának egyik állandó átjárója, a "Mennyek kapuja" felé vette az útját.
A legfontosabb az volt, hogy felmérjék a legénységben és a hajóban esett károkat. Az előbbit viszonylag könnyen orvosolhatták - bár ez a pap és a gyógyító pálcák kimerüléséhez vezetett -, a másiknál előbb fel kellett mérni a sérülések súlyosságát. Végül Aramilra hárult a feladat, aki arra jutott, hogy komoly, strukturális károsodás nem érte a hajót, a többit pedig rendbe lehet hozni egy másfél hetes munkával. Ez azonban menet közben is elvégezhető, így nem fogja lassítani őket.
Mintegy két napos útra voltak a kristályszféra héjától, így megkezdték az előkészületeket a flogisztonon való átkelésre. A harc után rendberakták a hajót, megszabadultak a halottaktól, és a hajószakács még utoljára meleg ételt szolgált fel a legénységnek minden étkezés alkalmával.
Egyenlőre nyomát sem látták üldöző hajónak, de gyanították, hogy a portál közelében meglepetés várhatja őket. A csillagászati almanachok szerint másfél hétnyi távolságban ez volt az egyetlen állandó kapu, amelyen keresztül elhagyhatták a szférát, és ezt valószínűleg a kalózok is tudják, ráadásul van odakint egy zsákmányolt neogi halálpókjuk, és feltehetőleg kapcsolatban állnak vele. Nem is beszélve az utasaik nyomában járó githyankikról, akiknek a tünde csatamadara bármikor előbukkanhat az Asztrál síkról. Úgyhogy állandó őrség figyelte a környező vadűrt, de az idő főleg az előkészületekkel telt.
Egy reggel a csapat néhány tagja - Kerr, Takklin, Jaer - beszélgetésbe elegyedett az étkezőben a két githzerai utasukkal. Természetesen, mint általában, most is a férfi beszélt. Kifejtette, hogy mennyire nagyra becsüli, amit a hajósinasukért tettek, és ezzel elnyerték az ő bizalmukat is. Úgyhogy, ha Bral Szikláján beszéltek a Fekete Sárkánnyal, és továbbra is egy hajóra lenne szükségük, akkor őket szeretnék majd felfogadni... Természetesen, amennyiben hozzájárulnak.
A drow kapitányt Kerr tájékoztatta az ajánlatról, aki Gale-nek, a fedélzetmesternek is beszámolt az elhangzottakról, miközben a tünde harcos Aramillal a megrongálódott dual-ballisztát hozták helyre. Abban maradtak, hogy még ráérnek dönteni, előbb érjenek oda egyáltalán.
A navigációs számításokat követve a csillaghajó végül megérkezett a portálhoz - bár előtte 4 órányira megálltak, és mindenki pihent, hogy felkészüljenek bármilyen eshetőségre. A flogisztonba nyíló átjáró épp zárva volt, de tisztában voltak azzal, hogy ciklikusan, 12 óránként nyílik meg, úgyhogy kénytelenek voltak várakozni. Mint kiderült, elővigyázatosságuk felesleges volt, mert bár valóban várakozott néhány hajó a Mennyek kapujától néhány mérföldnyire, azok a Tünde Birodalmi Flottához tartoztak - egy tünde Armada és kísérőhajója egy tünde hadihajó (nem is beszélve az armada fedélzetén lévő 8 csatamadárról). Úgyhogy megnyugodtak, mert nem tartották valószínűnek, hogy üldözőik közül bárki is rájuk merne most támadni.
A tündék azért szemmel tartották őket - ami természetesen kölcsönös volt, hiszen nem tudták, eljutott-e idáig a Borka körül történt incidens híre -, ők pedig kicsit kiélték felfedező hajlamaikat, és amennyire csak lehetett, megközelítették a kristályszféra héját - mivel a sötét tünde kapitány mindenáron szerette volna megérintetni.
Mialatt Tefrit a hajó gravitációs síkjába kilebegett a szféra héjához, addig a fedélzeten Kerr az ember harcos, Aramil a tünde íjász és Takklin a törpe pap között elmérgesedett a helyzet. Amennyire követni tudtam, valami olyasmiről volt szó, hogy ha a törpe nők is szakálasak, akkor nem tudni, hogy most Takklin férfi vagy nő. Ezen Takklin besértődött, erre megállapították, hogy hisztis, úgyhogy csak nő lehet... Nagyjából itt ugrott neki Takklin Kerrnek. (Hogy pontosan hogyan zajlott le a dolog, azt Kerr bizonyára megosztja majd velünk hozzászólásként). Úgyhogy Gale a fedélzetmester és a visszatérő Tefrit is azzal volt elfogalalva, hogy a verekedőket békítse, így lemaradtak a héjon átvezető portál nyílásáról. Már csak azt észlelték, hogy egy kékes-fehér energiával védett kapu nyílt a szféra falán (hogy távoltartsa a flogiszton anyagát), és a túloldalán ott örvénylett az ezerszínű Szivárványtenger.
Arra felé indultak, de megelőzték őket, mert az átjáróban megjelent egy tintahal-hajó, amely befelé tartott úgyhogy várniuk kellett a sorukra. Ahogy a hajó elhaladt mellettük, zászlójelekkel hívták fel a Csillagtáncos figyelmét arra, hogy odakint, nem messze a portáltól egy neogi halálpókot láttak.
A csapat arra gyanakodott, hogy a kalózok hajója lehet, ezért újra teljes lett a harckészültség, persze a kilépés előtt még egyszer ellenőrizték, hogy felkészült-e a csillagbárka a flogiszton módra. Tüzeket eloltották, tűzfegyvereket elzárták. Csak a törpe pap rohangált megtömött, de meg nem gyújtott pipával a szájában, és a többiek joggal tartottak attól, hogy önkéntelenül is rágyújt.
Sokan először léptek ki a flogisztonba, így elkápráztatta őket annak szivárványszín kavalkádja. A minotaurusz azt ecsetelte a fél-orknak kaján vigyorral, hogy odakint szellemek és kísértetek várnak arra, hogy elragadják az utazó lelkét, de a drow kapitány leintette, hogy nem beszéljen marhaságokat, majd visszavonult, hogy útvonalat számoljon ki a flogiszton térképek alapján Birodaloműr felé, a Csillagtáncos pedig lassan belemerült a gázóceán kavargásába.
Ekkor észlelték a halálpókot, amely egyenesen feléjük tarott. Megpróbálták lerázni, de a neogik építette hajó a nyomukba maradt, és egyre közeledett. Felkészültek az összecsapásra, hogy addig kitartsanak, amíg a drow végez a számításokkal, és a csillagbárka utazósebességre gyorsíthat, amikor Gale észlelte, hogy a neogi hajó fényjeleket ad le. Mint kiderült, az Oerthi Szabad Neogi Kereskedőligához tartoztak - amely legális szervezet, és elhatárolódik a rabszolgakereskedelmet folytató fajtársaitól (bár nem sokkal jobb náluk) - és aziránt érdeklődtek, hogy a a tündék odabent várakoznak-e még. Mivel Gale vándor lévén a torzulásokat választotta egyik ellenségéül, és a neogik közéjük tartoznak, ezért nyugodt szívvel jelezte vissza nekik, hogy menjenek csak, tiszta a levegő. :) A neogi hajó megköszönte, majd távozott.
Amint pedig a kapitány kiszámolta az útvonalukat, megkeresték a nekik való áramlatot, amelyiken el kell indulniuk, belemerültek, majd a csillagbárka utazósebességre gyorsított, és megkezdték -előzetes számítások szerint 14-16 napos - utazásukat a flogisztonon keresztül Birodaloműr felé.
