Ez a bejegyzés egy, még valamikor május végén tartott játékülés történéseit meséli el. Sajnos csak most volt arra elegendő időm, hogy leüljek, összefoglaljam és lejegyezzem mi is történt akkor. Remélem, nem marad ki semmi, ami a jövőbeni történéseket befolyásolhatja, illetve lezárja a múlt bizonyos eseményeit.
A csapat:
A portálon átlépve ismét a barlang mélyén lévő ősi kriptában találják magukat, ahonnan korábban elindultak. Nem tudják, mennyi idő telhetett el azóta, hogy átléptek a kapun Sigilbe, azonban most sötétség fogadja őket, a korábban fényt adó lámpások már mind kialudtak. A kriptában rajtuk kívül egy lélek sincs, odakint pedig még ott hevernek a korábbi őrök levágott tetemei. Miután mindannyian átértek, magukkal cipelve a Fekete Sákány embereinek hulláit, valamint a githzerai holtestét, a portál bezáródik mögöttük.
Hamar döntésre jutnak azzal kapcsolatban, hogy ami nyomot csak lehet, azt el kell tüntetniük maguk után, hogy lehetőség szerint senki se tudja meg, hogy valaha is jártak itt... vagy Sigilben. Annak meglehetősen kicsi esélyt adnak, hogy az elmenekült barbár kerülő úton valaha is visszajusson ide, így kis szerencsével elkerülhető, hogy kiderüljön mi történt a Sárkánnyal és az embereivel, illetve az, hogy nekik közük volt hozzá. A holtesteket egy kupacba gyűjtötték, alaposan átkutatták, majd puskapor, éghető olaj és mágia segítségével felgyújtották. A kripta egy krematóriummá vált, így ha valaki egyszer újra kinyitja majd az ajtaját, akkor nem talál mást csak hamut és megfeketedett falakat.
Odakint éjszaka várt rájuk, a barlang bejárata előtti teraszról felnézve a Bral-tó túloldalán láthatták a hercegi palota kivilágított épületegyüttesét. Felmentek a lépcsőn majd a temetőn átvágva a Templom negyedbe érkeztek, ahol a törpe pap a githzerai holtestét elhelyezte Celestian templomába - még mindig nem tett le arról, hogy istene segítségével feltámassza -, majd valamennyien visszatértek az Alsóvárosban lévő fogadóba, a Részeg Oktopuszba.
