Ha nem is teljes létszámmal (Kerr és Gale játékosai családi ügyek miatt nem tudtak részt venni a játékülésen), de április utolsó vasárnapján folytatódtak kalandjaink a d&d multiverzumának rejtélyes "fővárosában", Sigilben...

A csapat:

Tefrit Do’ Feamor- drow csatamágus (10. TSZ) - szerzetes/varázsló/csatamágus
Arastic Aramil - tünde íjász (10. TSZ) - harcos/erdei mesterlövész
Takklin - törpe harcos pap (10. TSZ) - Celestian papja
Gale – ember harcos (10. TSZ) vándor/mágus
Chaner-i Kerr– ember harcos (10. TSZ) harcos/tengerészgyalogos
Agor Styr – ember felfedező (10. TSZ) kalandor/vándor/csillagközi felfedező

A helyszín: Jelenleg a Multiverzum középpontja, a Fájdalom Úrnője által uralt lebegő város, Sigil, az Ajtók Városa (8 MB).

Háttér: www.planewalker.com és http://dotd.com/planescape/Sigil_and_Beyond.htm

Tudták, hogy már csak alig egy napjuk van arra, hogy valamit tegyenek a githzerai lány megmentése érdekében, azután mindenképpen vissza kell térniük az elsődleges anyagi síkra, Bral Sziklájára. Az egyenlőre fel sem merült bennük, hogy más útvonalon térjenek haza, mint a lassan elbomló portál... Úgy vélték, hogy nem érdemes kockáztatniuk azzal, hogy másik útvonalat keressenek, nem is szólva arról, hogy ki tudja mennyi idejüket venné igénybe a visszaút.

Egyenlőre azzal voltak elfoglalva, hogy valahogy a Fekete Sárkány emberei nyomára bukkanjanak, erre pedig az egyetlen reményük Balián volt. Ezért meglehetősen letörte őket, amikor a férfi a megbeszélt időben visszatérve arról tájékoztatta őket, hogy nem sikerült sem a lány, sem az elrablói nyomára lelnie. Valahol bizonyára meghúzták magukat ők is, hogy átgondolják a helyzetüket, azonban a rejtekhelyükre nem sikerült rátalálnia.

A játékosok végül a törpe pap mágiájához folyamodtak, aki Suttogó Üzenet varázslattal kísérelt meg kapcsolatot teremteni a lánnyal. Abban bíztak, hogy ő talán meg tudja mondani, hogy hol is őrzik, és így megtalálhatják. A lány azonban csak annyit tudott, hogy egy sötét helyiségben őrzik, és néha hallja a szomszédban elrablói beszélgetését, akik még nem döntötték el, hogy hazatérjenek vagy tovább tárgyaljanak, illetve egyáltalán életben hagyják-e a lányt. 

A drow meglehetősen feldühödött ezen a válaszon, a lányt pedig egyszerűen lehülyézte a többiek előtt, hogy nem volt képes olyan válasszal szolgálni, ami alapján be tudják azonosítani a helyzetét. Újabb vitával teli órák teltek el, hogy mihez is kezdjenek - kutassák át találomra a várost, hátha rábukkannak valami nyomra, vagy menjenek vissza a portálhoz abban bízva, hogy a Fekete Sárkány emberei azon keresztül fognak majd hazatérni, és állítsanak nekik csapdát -, melynek végén Agor megjegyezte, hogy talán nem is a lányra és elrablóira, hanem a githyanki lich királynő küldöttségére kellene koncentrálniuk. Mindezt arra alapozva, hogy ha tovább kívánnak velük tárgyalni, akkor a Fekete Sárkány embereinek is meg kell őket keresnie. Persze csak abban az esetben, amennyiben így, vezetőjük halála után is folytatni akarják az egyezkedést (ugyanis egyre több helyről erősítették meg a fekete sárkány halálát).

Úgyhogy visszatértek a rommá dőlt fogadóhoz, ahol némi nyomozás és kérdezősködés - valamint a rendelkezésükre álló információk alapján - arra jutottak, hogy a githyanki küldöttség vagy a romok között lelte halálát, vagy pedig ők ölték meg őket. 

Hogy biztosra menjenek, a törpe ismét kapcsolatba lépett a githzerai lánnyal, aki elmondta, hogy épp akkor ültették be egy lefüggönyözött, sárkányokkal díszes gyaloghintóba, valamint hogy a fogvatartói közel két tucatnyi fegyverest fogadtak fel. A környezetét nem tudta leírni, csak annyit, hogy kevésbé maró a levegő mint a Kaptár negyedben illetve a Nagy Kohó környékén volt. Azt, hogy hová mennek nem tudta megmondani.

A játékosok erre úgy döntöttek, hogy két részre vállnak. Annyit már tudtak, hogy a gyaloghintók nem mennek be a Kaptár negyedbe, ezért a lány sem ott, sem pedig a Nagy Kohó környékén nem lehet, azonban még így is a város közel háromnegyede szóba jöhetett. Mivel továbbra sem tudták, hogy mit terveznek a Fekete Sárkány emberei, ezért úgy döntöttek, hogy két részre szakadnak. Kerr és Gale, valamint mintegy 20 zsoldos akiket Balián segít majd felbérelni nekik a portálhoz mennek, és őrzik azt, ők pedig körbenéznek a többi negyedben, hátha szerencséjük lesz.

Így is tettek. Újabb óra telt a város utcáit róva, amikor a törpe pap ismét felvette a kapcsolatot a lánnyal, aki beszámolt róla, hogy már kiszállították a gyaloghintóból, és gyalogosan haladnak a Kaptár negyedben a portál felé. Úgy tűnik, hogy a hazatérés mellett döntöttek.

Erre lett némi kapkodás, azután a csapat rohanvást megindult a portál felé, hogy társai segítéségre siessen. Csak reménykedni tudtak benne, hogy kitartanak amíg ők odaérnek. Azonban bárhogyan számoltak is, rá kellett ébredniük, hogy ellenfeleik bizony közel fertály órás előnyben vannak hozzájuk képest.

Ebből sikerült valamennyit ledolgozniuk, azonban a házak fölött cikázó villámok és egyéb mágiára utaló jelek egyértelműen azt mutatták számukra ahogy az átjáró felé közelednek, és hogy ott már javában dúlt a harc. Egyszer még egy fekete sárkányt is láttak felemelkedni a házak közül, hogy aztán újra lecsapjon az alant küzdőkre. Erre egy pillanatra megtorpantak, mivel úgy tűnt, hogy a Sárkány a pletykákkal ellentétben túlélte a vadászatot, azután mégis a tovább haladás - és az egyetlen biztosan hazavezető út - mellett döntöttek.

Rájuk esteledett mire végül ismét arra a térre érkeztek, ahol jövetelükkor is harcolniuk kellett. A szürkületben, ritkás ködben az egész teret egymással összefonódó harcoló alakok töltötték be, akiket nemigen tudtak megkülönböztetni egymástól. Annyit tudtak, hogy a hazavezető portál a tér túloldaláról nyíló sikátorban található, ahhoz azonban hogy elérjék, át kell vágniuk magukat. 

Agor belevetette magát a küzdelembe, és a harcolók között próbált meg átjutni (közben mindenkivel szemben védekeznie kellett, hiszen nem tudta, hogy ki a Kerr és Gale által felfogadott zsoldokos és kik az ellenfeleik, lévén mindenki egyaránt támadta), a törpe pap pedig a levegőbe emelkedve haladt a küzdők feje felett a Fekete Sárkány embereit keresve. A drow csatamágus ismét a már jól bevált Pókmászás varázslathoz folyamodva az épületeket díszítő pengéket és pengeszőlőt kerülgetve a háztető felé vette az irányt (először a tünde íjásznak is felajánlotta, hogy a hátára kapaszkodva felviszi, azonban a megterhelés olyan lett volna, hogy csak jóval lassabb sebességre lett volna képes... Ráadásul könnyebb célpontot nyújtott volna). Így a tünde íjász végül egy Agortól kölcsönbe kapott íjjal az egyik utca sarkáról kezdte el ritkítani a harcolókat.

A barbárnak egyenlőre nyomát sem látták, ahogy a fogoly githzerai lánynak sem, azonban a törpe hamarosan kiszúrta a vörös varázslót, és szó szerint a magasból vetette rá magát, míg Agor a tieflinggel kezdett párbajba.

A drow csatamágus a háztetőre felérve figyelte a harcot, és bár a harcolókat ő sem nagyon tudta megkülönböztetni egymásról,  meglepve konstatálta, hogy rajta kívül még vagy fél-tucatnyian vannak a környező háztetőkön, többen számszeríjakkal felszerelve.

A drow a háztetők rejtekében, tünde köpenyt viselve küldte útjára Mágikus lövedékét a vörös varázsló felé, azonban rejtekhelyét felfedte, így csak a rajta lévő Pajzsvarázs óvta meg a válaszként belé csapódó Mágikus lövedékektől. A vörös varázslóval végzett a törpe és a drow közösen, míg a vörös bőrruhás varázslónővel pedig - aki a drow-ra lőtt - a válaszként varázsolt Villámcsapás. Időközben Agor is sikeresen a tiefling fölé kerekedett, azonban a harc tovább zajlott körülöttük, ráadásul ők minden fél számára potenciális fenyegetést jelentettek. (A harc végén került tisztázásra, hogy Kerr és Gale a fogadó elleni támadáshoz hasonlóan ismét a kézre kötött vörös szalagot jelölte meg az általuk felbéreltek számára, mint "barát". Azonban mivel ezt előzőleg nem beszélték meg egymás között, a többieknek pedig nem jutott eszébe, ezért volt némi kavarodás belőle).

A harc jó ideig elhúzódott, azonban sem a barbárnak sem a lánynak nem volt továbbra sem nyoma, míg végül a drow mágia észlelés varázslattal rá nem bukkant két láthatatlan alakra egy bemélyedésben meglapulva. A közelben lévő törpét és a tünde íjászt azonnal odairányította.

A barbár látván hogy lebukott, a lányt magával ragadva az egyik sikátor felé vetette magát, kését annak álla alá szorítva. Alkudozni próbált az életéről a lányéért cserébe, amelyre a törpe és a tünde hajlottak, a drow azonban nem. Hogy a drow ennek nyomatékot adjon, egy varázslatot lőtt a barbárba, amely azonban nem terítette le, viszont még messzebb hátrált, ki a drow látóteréből. Természetesen a törpe és a tünde követték, és beleegyeztek hogy futni hagyják. A barbár erre nekik taszította a lányt, majd futásra fogta a dolgot. Agor és Do'Feamor hiába igyekeztek, már nem tudták megakadályozni a barbár menekülését.

Közben a téren véget ért a küzdelem, a tetőkön lévőkről pedig kiderült, hogy egyik félhez sem tartoztak, sokkal inkább a negyed hiénái voltak, akik prédára, maradékra lestek odafenn. A csapat megköszönte vezetőjüknek a vörös hajú lánynak amit tett értük, aztán a Fekete Sárkány leölt embereit maguk után vonszolva aktiválták a portált, és visszatértek rajta keresztül - a halott githzerai kardmester testét és a kiszabadított lányt is magukkal cipelve - Bral Sziklájára. 

És közben bőszen fogadkoztak, hogy Sigilt, a Fájdalom Úrnőjének városát olyan messzire elkerülik a jövőben, amennyire csak tudják...