Elmúlt hétvégén folytatódott a csapat kalandozása a TSR által kreált világok (Forgotten Realms, Dragonlance, Greyhawk) alkotta Spelljammer világegyetemben, azonban egy kis kikacsintással, kitekintéssel a Planescape kampány, valamint a síkok és világok alkotta Multiverzum felé. A legutóbbi játékülés ott fejeződött be, hogy az elrabolt githzerai lány nyomában átléptek egy portálon, amely egy ismeretlen városba vetette őket. Egy városba, amelyről kiderült, hogy nem más mint Sigil, az Ajtók Városa...

A csapat:

Tefrit Do’ Feamor- drow csatamágus (10. TSZ) - szerzetes/varázsló/csatamágus
Arastic Aramil - tünde íjász (10. TSZ) - harcos/erdei mesterlövész
Takklin - törpe harcos pap (10. TSZ) - Celestian papja
Gale – ember harcos (10. TSZ) vándor/mágus
Chaner-i  Kerr– ember harcos (10. TSZ) harcos/tengerészgyalogos
Agor Styr – ember felfedező (10. TSZ) kalandor/vándor/csillagközi felfedező

A helyszín: Jelenleg a Multiverzum középpontja, a Fájdalom Úrnője által uralt lebegő város, Sigil, az Ajtók Városa (8 MB).

Háttér: www.planewalker.com és http://dotd.com/planescape/Sigil_and_Beyond.htm

A sikátort és a környező utcákat vastagon ülte meg a köd és a pára, amelyet különös sárgásbarna derengés ütött át haloványan. Utcai világításnak nyoma sem volt, a félhomályt és a ködöt csak olykor-olykor törte át egy-egy "csillag" fénye odafentről. A levegő meleg, fojtó volt, és nehéz szag ülte meg. Valahonnan a távolból kutyaugatás hallatszott, de ezen - és a sikátor bejárata közelében az utcán egy kordéra holtestet pakoló beteges külsejű, rongyokba öltözött alakon - kívül nyoma sem volt az életnek. A sikátort szegélyező épületek oldalát sűrű futónövény nőtte be, amelynek éles, pengeszerű tüskék nőttek, és meglepődve fedezték fel, hogy a főként kőből és fémből épült épületeken is a leggyakoribb díszítés a faragott démonikus vízköpök mellett a mindenfelé meredező acélpengék és tüskék. Ez volt hát Sigil, az Ajtók Városa... Ahogy Dak Nurm közölte velük az előbb a helyzetüket. Egyenlőre nem tudták hová tenni, arra gyanakodtak, hogy egy égitest felszínére kerültek, csak azt nem tudták, hogy még Birodaloműrben, vagy már egy másik kristályszférában. 

A portálnak nyoma sem volt, ahogy megvizsgálták a helyet, ahonnan érkeztek, csak egy a zsaluiról félig leszakadt, egykoron vasalt faajtót találtak, amely egy aprócska tárolóhelyiségbe nyílt, ahol most a szeméten és néhány élősködőn kívül semmi más nem volt.

A halottat cipelő alak kordéjának nyikorgását a távozó alakkal együtt elnyelte a köd, ők pedig a sikátor bejáratához osontak készen arra, hátha hagyott hátra a Fekete Sárkány valami kellemetlen meglepetést a számukra (bár egyenlőre el sem tudták képzelni, hogy mi dolga lehetett itt ennek az alvilági vezetőnek). A ködben a látótávolság néhány méterig terjedt csak, látni nem láttak semmit, azonban Gale éles füle meghallotta egy hangot, amely leginkább arra hasonlított, mintha valahol előttük a ködben valaki épp felajzott volna egy számszeríjat. Csendben jelezte a többieknek, aki igyekeztek felkészülni a harcra, amely rájuk várhat. Újabb hangokat is hallottak, ahogy - egyenlőre láthatatlan alakok - valahol a ködben kardokat húznak elő, illetve bőrvértek nyikordulnak. Sajnos a sikátor szájában egyszerre csak egy ember fért el, így egymás mögött sorakoztak fel, leghátul a drow csatamágussal, aki időközben megvizsgálta a sikátort, és rájött, hogy ez bizony egy zsákutca.

Hogy több helyük legyen, Kerr jobbra elindult a házfal mellett, így próbálván kikerülni a szemben várakozó ismeretleneket, azonban belefutott egy tüskés vértezetet viselő felfegyverzett alakba, aki mintha csak rá várt volna. Pillanatok alatt elszabadult a pokol. Fegyverek csapódtak egymáshoz, Gale pedig vándor gyökereinek köszönhetően Eleven köteléket varázsolt maga elé a ködbe, hogy így akadályozza a támadókat (azt még nem tudta ekkor, hogy a varázslat a pengeszőlővel együtt igencsak hm.. hatásos végeredménnyel jár majd). A többiek egyenlőre várakoztak, illetve a törpe pap és a csatamágus előkészítették varázslataikat, reméleve, hogy ezen a különös helyen is működnek majd (különösen a pap aggódott, hogy vajon istene létezik-e ezen a világon, hogy támogatásért fohászkodhasson hozzá).

Azonban nem csak Kerrnek gyűlt meg a baja a támadókkal. Bár a hangok és a zajok arra utaltak, hogy Gale varázslata megtette a magáét, a ködből egy nagy termetű, meglehetősen pokoli külsejű lény zárta részben el a sikátor kijáratát, és támadt rájuk fegyverét lengetve. És mintha nem lett volna elég, hogy meg kell küzdeniük vele, még mintha valami különös balszerencse is sújtotta volna őket a közelében... Ráadásul egy újabb támadó, egy tiefling is csatlakozott hozzá. A törpe Perzselő fény varázslata célt tévesztett, csak a ködöt párologtatta el egy darabon, a tünde íjász lövedékei közül is számos elkerülte a támadót, csak a drow Mágikus lövedéke talált célba tévedhetetlenül. Amelyre válaszul azonban a köd mélyéből egy Villámvarázs csapott közéjük.

Végül a játékosok sikeresen a három támadó fölé kerekedtek, azonban tudták, hogy a ködben még további alakok várnak rájuk. Gale varázslata elmúlt, a pengeszőlő indái visszahúzódtak, a ködből pedig léptek zaja ütötte meg a fülüket... Valaki közeledett feléjük a macskaköves utcán.

Felkészülten és gyanakodva várták, amely azután sem csökkent, hogy a sárgás ködből egy gyereklány bukkant elő, aki épp csak kinőhetett a tinédzser korból. Láthatóan egyáltalán nem zavarta a körülötte heverő holttestek látványa, csak a tieflinget nézte meg alaposabban, akit ezután megvetően le is köpött (mint később elmondta, néhány héttel korábban megpróbálta megerőszakolni). Inkább a csapat tagjait figyelte érdeklődve, majd közölte velük, hogy látszólag újak itt, és bár most szerencséjük volt, lerí róluk hogy sosem jártak még a városban... Itt a Ketrecben pedig elég egy rossz lépés, és egy birka könnyedén azon veheti észre magát, hogy már meg is tért az isteneihez. Ráadásul a Kaptár még itt is a legrosszabb hely egy tudatlannak. Persze, hacsak nincs meg a magához való esze, és nem fogad fel egy vezetőt.. És ez a vezető lenne Ő. :)

Némi kétkedéssel fogadták, és csak azután döntöttek úgy, hogy igénybe veszik a szolgálatait, miután elmondta, hogy látta megnyílni a kaput, látta kik jöttek át, látta, hogy megbízták a támadókat - akik közül néhányal elmenekültek, féltucatnyival pedig a pengeszőlő végzett -, és ismer valakit, aki képes rá, hogy megtalálja nekik az általuk keresett githzerai lányt. Megegyeztek az anyagiakról, majd gyorsan - mivel a környék kétlábú és többlábú dögevői lassan (ha nem is láthatóan, de érezhetően) gyülekezni kezdtek a környező utcákban - átkutatták a halottakat. A lánynak - aki Nell néven mutatkozott be - igaza volt, a macskaköves téren valóban további öt halottat találtak, akikkel a köréjük tekerőző pengeszőlő éles tüskéi végeztek. Legnagyobb csalódásukra azonban a githyanki mágusnő, akiről a lány beszámolt, elmenekült. Így pedig valószínű, hogy a Fekete Sárkány és githyanki üzletfelei tudni fognak arról, hogy ők a városba érkeztek.

Miközben Nell vezetésével megindultak az utcákon keresztül az Éjszakai Piac felé, vezetőjük - a helyi szlenggel jócskán megtűzdelt - gyorstalpalót tartott nekik arról, hogy hová is érkeztek valójában. Bár eddig is aggódtak, a hallottak alapján még inkább elkívánkoztak innen. Az pedig, amit a portálokról és a működtetésükhöz szükséges kulcsokról hallottak, csak még aggodalmasabbá tette őket. Különös módon a velük tartó githzerai kardmester csak hallgatott és némán követte őket. Az ő kivételével a többiek gyanakodva pislogtak az égbolt felé, amelyről azóta kiderült, hogy a fénypontok, amelyeket láttak, nem csillagok, hanem a város távoli utcáinak fényei, hogy az utca, amin haladnak, valójában egy gyűrű belső peremén található, és ha elegendő ideig haladnak egy irányba, akkor a kiindulási helyre jutnak vissza.

Végül a különös utcákon megtett közel két órás gyaloglást követően - amely során találkoztak pokoli és démoni teremtényekkel, fél-lényekkel, valamint a fejük felett lebegő, ragyogó szimbólumokkal kommunikáló dabusokkal, akiket Nell a Fájdalom Úrnőjének szolgáiként mutatott be - megérkeztek az Éjszakai Piacra, amelyeről Nell elmondta, ez egy olyan hely, ahol a tolvajok és rablók zavartalanul eladhatják megszerzett portékáikat. Figyelmezette őket a hely szabályaira, majd ismerőse keresésére indultak. Néhány közjátékot követően - egy tiefling ajánlata a lánynak, hogy dolgozzon neki örömlányként, a lány rövid üzlete egy Abyssból származó csatadémonnal, valamint (bár megszaporázták a lépteiket) egy pokoli és egy mennyei teremtmény üzletelése ("ahol a sötétség és a fény erői egymással üzletelnek, annak mindig az egyszerű halandók szenvedése a vége") - végül megtalálták a síki tolvajt akit kerestek, egy ember férfi - Balián - személyében.

Miután Nell röviden felvázolta a helyzetet - ezek itt keresnek valakit - a férfi csak intett a fejével, hogy kövessék, elvezeti őket egy helyre, ahol nyugodtan beszélhetnek. Végül néhány utcányira az Éjszakai Piacnak helyet adó tértől (ahol a ködből kirajzolódva egy hatalmas épület különös, torz kontúrja rajzolódott ki) egy fogadónál áltak meg. Odabent szinte vágni lehetett a füstöt, amelyben egyaránt érződött dohány, füstölők és bódítószerek illata, meglehetősen nagy zaj fogadta őket. Vezetőjük csak odabiccentett a bejáratban álló láncos kíndémonnak, majd a karzat felé vette útját, ahol még találtak egy szabad asztalt. A hárommellű pincérnőtől Abyss-i pálinkát rendelt, majd hátradőlvel meghallgatta hogy mit is szeretnének a játékosok. Többször is közbe kérdezett, és közben a játékosok is jobban megismerhették, hogyan is épül fel a Multiverzum, hogyan működik az asztrál és az éteri sík. Végül a csapat két dologgal bízta meg: keresse meg nekik a lányt, illetve vizsgáltassa meg valakivel a kaput, amelyen keresztül érkeztek (kétirányú-e, ott van-e még mindig, vagy vándorló portál, illetve milyen típusú kulcs kellhet az aktiválásához a hazaútra).

Balián végül vállalta a megbízást, és mivel azt mondta, legalább fél napra szüksége van ahhoz, hogy megszerezze a szükséges információkat, a lányra bízta őket, hogy vigyázzon rájuk. Ezt követően volt még egy rövid közjátéka a fogadó tulajdonosnőjével egy kéjdémon fél-lényel (anyja egy succubus volt), majd távozott. A csapat pedig miután megvacsorázott és elfogyasztott még némi pálinkát, nyugovóra tért. Már aki, mivel Gale egy emberi, a drow pedig egy fél-lény (tiefling) kéjnővel töltötte az időt - előbbi aranyért, utóbbi némi életesszenciájáért cserébe (amely majd 6 nap alatt regenerálódik vissza).

Másnap volt aki korábban, volt aki később ébredt, így például a drow le is maradt annak a mágiahasználónak az érkezéséről, akit Balián és Nell szerzett nekik, és aki megvizsgálta számukra a kaput, amelyen át érkeztek. Bár a figura meglehetősen visszataszítóan nézett ki - csontsovány férfi mohawk hajjal, tetoválásokkal, bőrruhában, csontokból kirakott varázslóbottal -, az információ hasznosak voltak. Elmondta, hogy az átjáró kétirányú, és bár a kulcs pontos mibenlétét nem tudta megállapítani, hasonló elven működik, mint az, ahogy idejutottak. A rossz hír azonban, hogy a portál szálai fokozatosan elvékonyodnak, az átjáró halványodik, így maximum 2 nap, és - hacsak a Fájdalom Úrnője másképp nem akarja - végérvényesen elenyészik, megszűnik. Ez esetben pedig másik utat kell találniuk a hazatéréshez.

A boszorkánymester távozását követően némileg felkavarta a hangulatot egy githyanki érkezése, aki egyenesen az asztalukhoz lépett és foglalt helyez közöttük. Csak az ellenséges tekinteteket - és készenlétbe helyezett fegyvereket - látva reagált, és a zöldes bőrszín és githyanki vonások átalakultak Balián ismerős arcává. Az már egyértelmű volt számukra korábban, hogy a férfi nem mágiahasználó, és el is ismerte, hogy az Elcseréltek (changeling - egy humanoid alakváltó faj Eberronon) közé tartozik. Viszont ennek köszönhetően megtalálta a lányt, felderítette a helyet, ahol őrzik, és némi információt is sikerült megtudnia arról, hogy milyen üzletet is akar kötni egymással a Fekete Sárkány és az Asztrálsíkot uraló githyanki lich királnynő.

A lányt egy fogadóban őrzik a Nagy Öntöde közelében. A Fekete Sárkány emberei valamint a githyanki-k a fogadó teljes felső emeletét kivették, oda rajtuk kívül más nem mehet fel. Itt zajlik a tárgyalás is, amely egyenlőre megakadt. Mint Balián megtudta, a Fekete Sárkány a githzerai lányért cserébe olyan mágikus eszközöket szeretne, amelyekkel kisebb méretű csillagbárkákat át tud hozni az Asztrális síkra. Emellett asztrális örvény lokátorokat valamint githyanki kalauzokat. Így jelentősen lecsökkenne az út két kristályszféra között, hiszen az érintett csillagbárkák 50-100 napos útja amit a Vadűrben és a Flogisztonban tesznek meg, az Asztrál síkon keresztül néhány naposra rövidülhetne. Hosszútávon pedig - az olyan kockázatok ellenére is, mint pl. az asztrális szél - ez jelentős lépéselőnyhöz és bevételhez juttatja a vetélytársaival szemben. A tárgyalások kora este folytatódnak, és akár megegyezés is lehet. Főleg annak tükrében, hogy a githyanki tárgyaló egy ilyen eszközt hozott is magával.

Ezt követően közel két órányi tervezés vette kezdetét a helyszín és a környező utcák térképe fölé görnyedve, azon információk birtokában, amelyeket Baliánnak sikerült szereznie az egyes őrszemek elhelyezkedéséről. Több változatot is elvetettek, Kerr pedig többször is hangoztatta, hogy remélhetőleg nem vágnak bele olyan eszetlenül, mint alig egy nappal ezelőtt Bral Szikláján tették... Amelynek következtében végül itt kötöttek ki. 

Egy dologban azonban mindannyian egyetértettek. Ha nem akarják, hogy a jövőben mind a Fekete Sárkány és emberei, mind pedig a githyanki lich királynő számon kérje rajtuk az érintettségüket az elkövetkező események kapcsán, akkor nem derülhet fény arra, amit tenni készülnek. Vagyis, nem hagyhatnak maguk mögött olyan túlélőt, aki esetleg a jövőben bonyodalmakat okozna. Ennek érdekében 1000 aranyat áldoztak arra, hogy Balián néhány óra alatt szedjen össze a számukra olyan 30 fegyverest, akik nem kérdeznek, és nincsenek erkölcsi aggályaik ha gyilkolásról van szó.

A terv végül a következőképpen alakult: Két oldalról, az egyik fő- valamint a hátsó bejáraton keresztül mennek be a fogadóba. Elintézik a lépcsőt vigyázó két harcost és a mágiahasználót, majd pedig a lány emeleten lévő szobájához sietnek. Kiszabadítják, elhozzák, a felbérelt zsoldosoknak pedig marad a feladat, hogy megakadályozzák, hogy BÁRKI MÁS élve hagyja el az épületet. Azt már tudták, hogy ha csak nem akarják, hogy a Fájdalom Úrnője ítélkezzen felettük, ügyelniük kell arra, hogy magában a városban, illetve az Úrnő dabusaiban ne essen kár. Ez esetben akár meg is úszhatják a dolgot.

Végül ebben maradtak, és Nell vezetésével útnak indultak. Útközben most már nappali világosságban is megcsodálhatták a különös várost és még különösebb lakóit, és még abban a látványosságban is részük lehetett, hogy láthatták az utcákon végiglebegni a Fájdalom Úrnőjének több embernyi magas alakját.

Végül elérkeztek a fogadóhoz, és miután a drow létrehozta közöttük mágiával a kapcsolatot, belevágtak a terv végrehajtásába. Persze, ahogy lenni szokott, nem mentek olyan zökkenőmentesen a dolgok, ahogy tervezték. A törpe pap Csendvarázslatot varázsolt, és első őrszemmel aki a lépcsőfordulóban állt, szinte azonnal végzett a tünde íjász lövése. Azonban a másik két őrszem - akik közül az egyikről feltételezték, hogy mágiahasználó - kívül esett a látóterén. Kerr és Gale fegyverrel a kézben, futva indultak meg felfelé a lépcsőn, ott azonban a második fegyveres útjukat állta, és épp annyi időre foglalta le őket, hogy az ellenséges mágiahasználó egy Tűzlabdát robbantson, amelynek hatása többé-kevésbé (a drow kivételével, aki még mindig az egyik hátsó helyiségben tartózkodott) mindenkit eltalált. Abban ugyan nem akadályozta a csapat két fegyverforgatóját, hogy mind az útjukat álló harcossal, mind pedig a varázshasználóval végezzenek, arra azonban jó volt, hogy felriassza az emeleten tartózkodókat... Úgyhogy, most már azzal kellett számolniuk, hogy egyaránt szembe kell nézniük a Fekete Sárkánnyal és embereivel, valamint a megmaradt githyankikkal (ez hozzávetőleg úgy 15-20 főt jelentett). 

Szerencséjükre azonban első lépésben csak három újabb kardot forgató githaynki érkezett, amíg azonban velük harcoltak, lehetősége nyílt arra az egyik ellenséges mágiahasználónak, hogy egy láthatatlan Erőfallal zárja le a tovább vezető folyosót (amelynek létére csak akkor derült fény, miután a lány kiszabadítására siető Gale belerohant, és visszapattant róla). A helyzeten végül a drow csatamágus fordított, aki Pókmászás varázslatot használva a mennyezeten közlekedve érkezett (feltételezvén, hogy így első pillantásra kívül esik az ellenfelek látómezején), és egy célzott Mágiatöréssel megszüntette azt. Még mindig a mennyezeten próbált meg eljutni a harcolók feje felett a folyosóra, amelyen a lányt őrizték, azonban az egyik githyanki harcos megszakító támadása elég komoly sebet ejtett rajta.

Miután a mágikus fal megszűnt, és az útjukban állókat legyőzték, azt követően benyomultak a folyosóra, és így még látták, hogy a Fekete Sárkány embereivel együtt, a githzerai lányt cipelve annak vége felé húzódik. Mielőtt azonban a nyomába indulhattak volna, hatalmas robbanás rázta meg a közöttük lévő folyosót, ahogy mágiával lyukat robbantottak az épület falába, hogy majd arrafelé hagyják el azt. 

Mindent beborított a kavargó por és a füst. A drow még mindig a mennyezeten kapaszkodva előre indult, hogy az utcára menekülők - és a lány - nyomába vesse magát, ahogy azonban a por és a füst oszlani kezdett meglepődve látta, hogy maga a Fekete Sárkány lép előre a kavargásból, miközben egész teste vonaglik és végül átalakul egy kifejlett FEKETE SÁRKÁNNYÁ!!! Ahogy a test növekedni kezdett, még nagyobb szakaszon döntötte ki az épület falát, illetve a belső tartóoszlopokat, hatalmas feje és vörösen izzó tekintete pedig a támadók - a csapat - felé fordult. 

Itt fejeződött be a játékülés (közel 9 órás játékot követően), innen folytatjuk valamikor áprilisban.