Kalandok a Vadűrben

Nem is szaporítom a szót, lássuk, hogyan kerültek ki abból a szorult helyzetből, amelybe a legutóbbi játékülésen beverekedték magukat... :)

A csapat:

Devestator és Boris elbánt ugyan a két őrrel, azonban mind az óriástermetű thoric, mint pedig az egyik ellenfél lövései nagy zajjal jártak, így nem volt meglepő, hogy az ajtó mögött hamarosan kiáltozás harsant, amelyet közeledő léptek zaja követett. Nem kellett sokat beszélniük, Devestator, Boris és Flynn (aki itt került bemesélésre, hogy ne kelljen sokat várnia, ezért úgy vettük, hogy a kezdetek óta velük volt… szemben Vos-al, aki pedig inkább a tetőn várta meg őket) úgy döntöttek, hogy mostantól Kufár és Patkány boldoguljanak, ahogy tudnak (érjék be ennyi zavarkeltéssel), ők pedig sietve megindultak a tetőre vezető lépcsőház felé. Egyedül Boris maradt hátra kicsit, hogy némi előnyt szerezzen a csapat két thoric erősemberének. Néhány szívdobbanásnyi haladékot adott nekik, aztán az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. Odabent van féltucatnyi alakot pillantott meg, akik rohanvást feléje közeledtek. A többségük meglepődött, azonban ketten így is rálőttek az ajtónyílásban hirtelen felbukkanó harcos-varázslóra, akinek azonban szerencséje volt, mivel mindkét lövedék elkerülve őt az ajtófélfába vágódott. Gyorsan viszonozta a tüzet, kilőve pisztolyát, majd az ajtót becsapva társai után rohant, menet közben töltve meg újra fegyverét.

Régebben már érdeklődött valaki arról, hogy milyen is a Sötét Csillag. Nos, azt már korábban is írtam, hogy az Allods nevű játékból kölcsönöztük, úgyhogy most következzen két videó, amely bemutatja. Az első hangulatosabb szépia színben... Ez azonban nem teljesen adja vissza a Sötét Csillagot - csak mintegy 90%-ban -, mivel az oldala kicsit más.

A másik videó azonban igen... Ezt kb. az 55. másodperctől érdemes nézni. Az arányokról annyit, hogy ebben a videóban már lehet látni a fedélzeten rohangáló legényéget is. Nos, a mi játékunkban a hajó kisebb, úgyhogy olyan, mintha azok az alakok mondjuk másfélszer akkorák lennének.

Jó szórakozást!

Szinte teljes létszámmal zajlott a játékülés, egyedül Kenrik játékosa maradt távol igazoltan, gyermeke betegsége miatt. A játékidő elején a tervezés eléggé elhúzódott, azonban a végére felpörögtek a dolgok (és bizony néha a karakterek közötti a feszültség is jelentősen megnőtt).
Most majd egy közel 3 hetes szünet következik - és a tervek szerint egy Ars Magica játék -, a következő Spelljammer játékra várhatóan majd április 13-án kerül sor.

A csapat:

A Sötét Csillagra visszatérve a játékosok összeültek a csillagbárka legénységi étkezdéjében, és számba vették, hogy mit is tudnak, és a rendelkezésre álló információk alapján nekiláttak megtervezni, hogy hogyan is tudnák visszaszerezni Ny'ska 30 ezer aranyát. Olyan lendülettel fogtak hozzá a dologhoz, hogy néhányan felvetették, most akkor csak alibiből próbálkoznak valamivel, vagy tényleg mindent megtesznek a pénz visszaszerzése érdekében. Kufár végül azzal zárta le a dolgot, hogy főleg alibiből, de ha már nekilátnak, akkor csinálják rendesen, hátha még jobban jönnek majd ki belőle. 

A tervet nem akarták túlbonyolítani, ezért Rob azt az elképzelést vázolta fel, hogy ő, valamint az írnokát megszemélyesítő Patkány felkeresik majd a Félszemű főhadiszállásául szolgáló kaszinót/bordélyházat, ahol Ny'ska nevében eljárva, tárgyalva lehetőséget biztosítanak Félszemű számára a Ny'skától ellopott 45 ezer arany visszaszolgáltatására. Mivel azonban Rob azzal is tisztában volt, hogy ez a meglehetősen pofátlan ajánlat valószínűleg kiveri majd a biztosítékot, ezért a távozásukat (menekülésüket) megkönnyítendő a csapat többi tagja - Devestätor,  Penge és Voss - majd valami kavarodást okoz a kaszinóban (ami akár nyílt támadás is lehet, ha ezt kívánja a szükség), és ennek a fedezete mellett kísérelnek majd meg elmenekülni. Tekintettel arra, hogy valószínűleg nem lesz már annyi idejük, hogy a dokkhoz visszajussanak, ezért Kenrik a Sötét Csillagon marad, és egy megbeszélt időpontra a dokkból felszállva, a háztetők felett alacsonya repülve, lekapcsolt fényekkel egy közeli találkozási ponthoz lebeg, ahol felveszi az akcióban résztvevő karaktereket. A terv lényegében ennyi maradt, az elkövetkező néhány órában inkább csak tovább finomították.

Annak érdekében, hogy azért mégse vakon sétáljanak majd be, Patkány és Penge Borisz felderítő útra indult, hogy alaposan körülnézzenek a kaszinóban és a környező utcákban. Amíg ők távol jártak, addig a többiek felkészültek a rajtaütésre, karbantartották a fegyvereiket, felszereléseiket, Voss pedig nagyobb tűzerejű lőszereket gyártott Rob utasítására. Mivel azonban ezek néhány lövés után rongálták a fegyverek csövét, ezért az a döntés született, hogy a korábban zsákmányolt pisztolyokat viszik majd magukkal a rajtaütésre. Voss még megpróbálkozott Robnál azzal, hogy had aktiválja a nemrég szerzett gőzrobotot (akit ő következetesen "kislány" néven illetett, és közölte mindenkivel, hogy a több mint 3 méteres fém monstrum nőnemű), azonban a Kufár hajthatatlan volt, egyenlőre nem kívánt foglalkozni a kérdéssel.

A szombati játék a tervekkel ellentétben rövidebbre sikerült, így nem jutottunk el addig, ameddig terveztem, illetve a játékosok szerettek volna. Majd másfél órás késéssel kezdtünk el játszani, mivel előtte megünnepeltük Boris játékosának 96.. izé... 34. születésnapját, amelyet épp aznap ünnepelt. :) Ezúton is kívánok neki még egyszer boldog születésnapot és  köszönöm a Tescos Sacher tortát... Csak azt sajnálom, hogy annyira belemerültünk a játékba, hogy repetázni elfelejtettem. :)
Na, de lássuk, mi is történt legutóbb, és honnan folytatjuk majd most szombaton...

A csapat:

Kufár a Sötét Csillag fedélzetén várta, hogy társai visszatérjenek az elhagyatott gyártelepen végrehajtott üzleti "megbeszélésről", és mielőbb maguk mögött hagyhassák ezt a fagyos helyet. Úgy kalkulált, hogy egy, maximum másfél óra az az idő, ami alatt a többieknek vissza kell érkeznie, ellenkező esetben elkezdhet aggódni. Mivel pedig addig még volt némi ideje, a caligráfia művészetének szentelte magát a kabinjában, bár ahogy telt az idő, egyre kevésbé tudott koncentrálni, és egyre inkább azon járt az esze, hogy hol is késlekedhetnek a többiek. Amikor eltelt az egy óra, akkor a csillagbárka hídjára ment, és a lassan jégvirágokban boruló acélüveg ablakon keresztül figyelte, hogy mikor nyílik a dokk ajtaja. De nem mozdult semmi, csak a szél hordta odakint a havat és a jégszemcséket, illetve a hajó szívében működő viharkamra halk duruzsolását lehetett hallani. A másfél órához közeledve elrendelte, hogy az arkán-mechanikus hajtóművet melegítsék be az esetleges induláshoz, valamint a legénység egyik fegyveresét az egyik hajófegyverhez rendelte, hátha szükség lenne rá. Végül éppen mielőtt letelt volna a határidőként szabott másfél óra, végre mozgás támadt a dokk kapujánál. Csak épp nem olyan, amilyenre számított. Kifelé ugyanis a távozók a dokk ajtaját vették igénybe, most viszont a hatalmas, síneken mozgatható kapu kezdett el recsegve-ropogva kinyílni, a feltáruló nyílásban pedig egy hatalmas arkán-mechanikus robot kontúrja bontakozott ki. Nos, nem egészen erre számított. Parancsára reflektorok gyúltak, elvakítva a közeledőket, és a készenlétben álló hajófegyver is oda irányult.