A szombati játék a tervekkel ellentétben rövidebbre sikerült, így nem jutottunk el addig, ameddig terveztem, illetve a játékosok szerettek volna. Majd másfél órás késéssel kezdtünk el játszani, mivel előtte megünnepeltük Boris játékosának 96.. izé... 34. születésnapját, amelyet épp aznap ünnepelt. :) Ezúton is kívánok neki még egyszer boldog születésnapot és köszönöm a Tescos Sacher tortát... Csak azt sajnálom, hogy annyira belemerültünk a játékba, hogy repetázni elfelejtettem. :)
Na, de lássuk, mi is történt legutóbb, és honnan folytatjuk majd most szombaton...
A csapat:
Kufár a Sötét Csillag fedélzetén várta, hogy társai visszatérjenek az elhagyatott gyártelepen végrehajtott üzleti "megbeszélésről", és mielőbb maguk mögött hagyhassák ezt a fagyos helyet. Úgy kalkulált, hogy egy, maximum másfél óra az az idő, ami alatt a többieknek vissza kell érkeznie, ellenkező esetben elkezdhet aggódni. Mivel pedig addig még volt némi ideje, a caligráfia művészetének szentelte magát a kabinjában, bár ahogy telt az idő, egyre kevésbé tudott koncentrálni, és egyre inkább azon járt az esze, hogy hol is késlekedhetnek a többiek. Amikor eltelt az egy óra, akkor a csillagbárka hídjára ment, és a lassan jégvirágokban boruló acélüveg ablakon keresztül figyelte, hogy mikor nyílik a dokk ajtaja. De nem mozdult semmi, csak a szél hordta odakint a havat és a jégszemcséket, illetve a hajó szívében működő viharkamra halk duruzsolását lehetett hallani. A másfél órához közeledve elrendelte, hogy az arkán-mechanikus hajtóművet melegítsék be az esetleges induláshoz, valamint a legénység egyik fegyveresét az egyik hajófegyverhez rendelte, hátha szükség lenne rá. Végül éppen mielőtt letelt volna a határidőként szabott másfél óra, végre mozgás támadt a dokk kapujánál. Csak épp nem olyan, amilyenre számított. Kifelé ugyanis a távozók a dokk ajtaját vették igénybe, most viszont a hatalmas, síneken mozgatható kapu kezdett el recsegve-ropogva kinyílni, a feltáruló nyílásban pedig egy hatalmas arkán-mechanikus robot kontúrja bontakozott ki. Nos, nem egészen erre számított. Parancsára reflektorok gyúltak, elvakítva a közeledőket, és a készenlétben álló hajófegyver is oda irányult.
A lámpák fényében azonban felismerhetővé váltak a többiek is - már amennyire ezt a kavargó hóban, vastag ruhákba burkolódzó alakokról el lehet mondani - ezért végül leereszkedett a Sötét Csillag rakteréből nyíló rámpa, és a visszatérő legénység valamint a ládát, és azon egy rongyokba tekert csomagot cipelő óriásrobot a fedélzetre lépett. Csak miután a rámpa visszacsukódott - kizárva a fagyos szelet és a havat - volt lehetősége Robnak arra, hogy számba vegye az érkezőket, és nyilvánvalóvá váljon számára az Öreg hiánya. Bár még mielőtt felhívták volna rá a figyelmét, már egyértelművé vált számára, hogy mit... vagyis, jelen esetben kit rejthet az ütött-kopott, darabokból összehegesztett gőzrobot kezében a kabátokból készített csomag. Egyértelművé vált, hogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan tervezték. Mielőtt azonban meghallgatta volna a beszámolókat, utasította Voss-t, hogy kapcsolja le a robotot, aminek a törpe - némi habozás és ellenkezés után - végül eleget is tett.
Ezt követően a teljes legénység a legénységi étkezdében gyűlt össze - a kormányban készenlétben ülő pilóta és a tüzér kivételével -, hogy meghallgassák a gyártelepen történteket. Rob csak ráncolta a homlokát - főleg, amikor megtudta, hogy a ládát a benne lévő pénzzel együtt elteleportálták, illetve amikor némi vita alakult ki arról, hogy akkor hány ellenséges orvlövész is lehetett -, végül úgy döntött, hogy a legjobb ha azonnal indulnak, és mielőbb maguk mögött hagyják ezt a jéggolyót. Boris javaslatot tett arra, hogy legalább tegyenek próbát a láda felkutatására és visszaszerzésére, hiszen úgy vélte, az ellenfél leterített varázstudójánál - akiről most már nem volt biztos, hogy melyik orvlövész is terítette le - lévő zseton nyomra vezetheti őket. Rob azonban hajthatatlannak tűnt, ezért elrendelte, hogy készüljön fel mindenki a mielőbbi indulásra, illetve lássák el a sebesülteket.
Rob és Kenrick ezt követően az Öreg kabinjába ment, hogy egymás között is megbeszéljék az eseményeket. A kabinban Kufár utasította a szervitort, hogy nyissa ki az Öreg rejtett páncélszekrényét - ezt az Öreg is mindig a robottal csináltatta, így az tudta a kódját, illetve Rob azok közé tartozott, akik fel voltak hatalmazva arra, hogy ki is nyissák azt - és magához vette a hajó tulajdoni papírjait, valamint átnézte, hogy milyen hitellevelek és egyéb iratok hevernek még odabent. Végül a kapitánnyal folytatott beszélgetés rávezette arra, hogy ha meg sem próbálják visszaszerezni a pénzt, azt lehet, hogy Ny'ska nem nézné jó szemmel. Úgyhogy, legalább tenniük kell egy próbát - persze nem kell erőlködni, csak hogy legyen látszatja -, hogy utána nyugodtan Ny'ska szemébe mondja, ők ugyan megpróbálták.
Ezért a legénység némileg meglepődött, amikor végül közölték velük, hogy tesznek egy próbát a láda és tartalma visszaszerzésére, emiatt egyenlőre még itt maradnak. Nem kerülte el azonban Rob figyelmét, hogy üzletfeleik tudják jól, hogy hol is áll a Sötét Csillag, és nagy esély van rá, hogy előbb-utóbb felkeresik őket, hogy revansot vegyenek. Ezért felvette a kapcsolatot a kikötői hatósággal, ahol végül sikerült is megvesztegetnie az egyik hivatalnokot - bár tudta, hogy bármennyit is fizetett ki, ezzel is csak órákat nyerhet -, így a csillagbárka egy, a város másik végében lévő dokkba költözött át, miközben a kikötői hatóság feljegyzései alapján elhagyta az aszteroidát.
Ezt követően a legénység egy része - vagyis a játékosok - visszavonultak a legénységi étkezdébe, és terveket kezdtek szőni arról, hogy a rendelkezésükre álló kevéske időben - amelyet Rob maximum egy napnyira saccolt - mihez is kezdhetnének. Most (is) jól jöttek Patkány alvilági tapasztalatai az egyes bűnszervezetek működésével kapcsolatban, így volt némi kiindulási alapjuk, hogy mire is figyeljenek, milyen jeleket is keressenek. Arra a következtetésre jutottak, hogy a zseton nagy valószínűséggel valóban egy olyan kaszinóból származhat, amely a bűnszervezet fennhatósága alá tartozik, így valóban jó kiindulási pont lehet. Viszont ez még nem garancia arra, hogy ott is lesz a pénz. Sőt, nagy valószínűséggel azt teljesen máshová teleportálta a mágiahasználó. A tervezés meglehetősen elhúzódott, és így, hogy főleg csak következtetéseket vontak le, igencsak ingatag lábakon is állt, ezért valamilyen megerősítésre, illetve több információra volt szükségük. Rob végül úgy döntött, hogy felkeresik az egyik közeli bordélyházat, és az egyik ott dolgozó lánytól próbálnak meg értesüléseket szerezni. Figyelembe véve ugyanis, hogy egy haldokló, mostanra alig tízezer állandó lakossal rendelkező, és mintegy néhány száz átutazóban lévő lelket számláló aszteroidavárosban egy örömlány is eleget tudhat. Vagy ha többet nem is, de a fő játékosok nevét, kilétét ismerheti. A terv hallatán egyedül Devestator húzta a száját, mert a bordélyház meglátogatása hallatán ugyan felcsillant a szeme, azonban mivel egy árva garasa sem volt - a fizetésnap pedig még odébb volt -, így le kellett mondania a szórakozásról.
Biztos ami biztos alapon többen indultak el, hátha meg kell védeni magukat, illetve a hajón maradtak is teljes készenlétben álltak, ha esetleg támadás érné a dokkban álló Sötét Csillagot. A játékosok a végül egy közeli bordélyt választottak - egyik olyan mint a másik -, ahol némi meggyőzés és fenyegetőzés után (két eszméletlen prostituált megkötözve hátrahagyva... azonban szerencséjük volt, mivel az intézmény vezetőnője csupán némi többlet aranyat kért azért, hogy a dolgok kicsit eldurvultak miközben kiélték vágyaikat... bár legközelebb jó lenne, ha előre szólnának az esetleges perverzióikról) sikerült annyit megtudniuk, hogy a zsetont használó szerencsejáték barlangot egy olyan bűnszervezet üzemelteti, amelynek vezetőjét "Félszemű" néven ismerik, és Trinonáról érkezett néhány éve. Az eltelt idő alatt - meglehetősen kegyetlen módszerekkel - szinte teljesen átvette az alvilág feletti uralmat az aszteroidán, így a nem legális üzletekből befolyó jövedelem jelentős részéből leveszi a sápot. Még azt is sikerült megtudni, hogy hol szokott legtöbbször tartózkodni, illetve hogy melyik bordélyban dolgozik a szeretője.
Ennek a tudásnak a birtokában vág neki a csapat a következő játékülésnek. Lássuk, mi sül majd ki belőle...
