Kalandok a Vadűrben

Helyszín: Az Elfeledett. Egy titkozatos szabadkikötő Törmelkűr valamelyik csillagködének mélyén.

Az első döbbenetet öröm követte, persze, csak miután Kufár meggyőződött róla, hogy valóban a nagybátyja áll előtte. Mint a nagybátyja történetéből kiderült, valóban "meghalt" ott és akkor a fogadójában, mielőtt az antilan fejvadász rágyújtotta az épületet. Vagyis, ez nem egészen igaz, mert a fejvadász szíven lőtte ugyan, azonban ő azok közé a kevesek közé tartozik, akiknek a szíve a másik oldalon van. És bár így is komoly sebet kapott, azonban nem volt halálos, így ki tudott menekülni a lángoló épületből egy rejtett, a csatornára nyíló csapóajtón keresztül. Medálját pedig azért hagyta ott, mivel tudta, csak akkor hiszik el, hogy valóban meghalt, ha azt a romok között találják meg.

Azóta pedig itt, az Elfeledetten él, ahol - mintegy folyamatosságot fenntartva - Öreg Bárka néven üzemeltet egy kocsmát. Bár az, hogy egy csillagbárkából alakították ki, itt - ahol lényegében minden abból készült - nem akkora újítás. Goto-tól (vagy ahogy sokan ismerték Mo') megtudtak néhány dolgot az Elfeledettel kapcsolatban is. Például, hogy csak meghívottak - medállal rendlekezők - léphetnek be oda, a szférában tucatnyi gyűrődés van, amely az itt nyíló kapuhoz vezet, azonban a kapun keresztül visszafelé a szféra bármely pontjára tudnak csillagbárkát küldeni. Ez utóbbi esetén az egyetlen szabály, hogy legalább két napnyi utazásra kell lennie a legközelebbi lakott égitesttől. Ha egy olyan csillagbárka érkezik a kapun keresztül, amelyen nincsen medált viselő meghívott, arra azonnal tüzet nyitnak, a roncsot pedig további építkezésre használják fel. Ennek következtében a medált viselő személy felel mindenkiért, aki vele egy csillagbárkán érkezik. A medál az első utat követően kötődik a viselőjéhez, azt más már nem használhatja. Hogy hol is helyezkedik el az Elfeledett, az az egyik legnagyobb titok, az azonban bizonyos, hogy a csillagköd Törmelékűrben van.
Mindezek mellett az Elfeledetten egy portál is található, amely a multiverzum középpontjában lévő városra, Sigilre nyílik. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy tucatnyi olyan faj egyedeit is látták a város utcáin, amilyet addig még soha, ráadásul nem is hallottak róla.
Mint megtudták, az Elfeledetten olyasmi, mint közbiztonság nem létezik. Mindenki ide érkező vigyázzon magára és az értékeire. Ha azonban az állandóan itt élő néhány száz "lakos" érdekeit éri sérelem, akkor a város urának zsoldosai kíméletlenül lépnek fel.

Helyszín: A Belső Gyűrű peremvidéke.

Port Slythe-ot elhagyva először kiemelkedtek a Belső Gyűrű aszteroida övének gravitációs vonzásából, majd egy rövid időre utazási sebességre kapcsolva két-három néhány szívdobbanásig tartó ugrást hajtottak végre, hogy az esetleges követőiket lerázzák. Az ugrások végére az aszteroida öv "alatt" találták magukat, ahol aztán "lassan", taktikai sebességgel hatoltak be a törmelékek közé. Ezen a részen az egyes sziklák között - amelyek az alma méretűtől a több kilométeres méretűig terjedtek - több száz méternyi, vagy akár kilométernyi távolság is lehetett, így nem volt probléma a manőverezés. A nehézség majd csak egy-két nap múlva jön, amikor elérik a "Peremvidéket", ahol az aszteroida öv besűrűsödik, az egyes aszteroidák között a távolság száz méterekre vagy akár száz méter alá csökken, és a távoli napok fényét kizárva az örök félhomály lesz az úr. Hogy az itt tanyázó szörnyetegeket és élőholtakat ne is említsük.

Egyenlőre azonban még csak az aszteroida öv peremén jártak, amit Devestätor és Penge ki is használtak, hogy egy kis lőgyakorlatot tartsanak a Sötét Csillag felső fedélzetén. Ehhez néhány régebbi, elhasznált tányért használtak fel, amelyet felváltva dobáltak egymásnak. A felső fedélzeten a hajó működő rendszerei miatt ugyan volt némi gravitáció, ennek ellenére óvatosan kellett mozogniuk, nehogy egy nagyobb lendületű ugrás után kisodródjanak a Vadűrbe. Devestätor ezért kötéllel a hajókorláthoz csatolta magát, Penge pedig bízott a Repülés varázslatában. Mindketten arkán-mechanikus légzőmaszkot és szemüveget viseltek a Vadűrben lévő mérgező gáz elleni védelemül. Annyira belemerültek a lövöldözésbe, hogy észre sem vették, amint az egyik aszteroida rejtekéből öt hatalmas űrcápa indult meg a csillagbárka felé prédára lesve. A hídon ugyan észlelték őket, azonban időben értesíteni nem tudták a felső fedélzeten lévőket, így a kapitány csak arra tudott intézkedni, hogy néhányan a segítségükre siessenek, bár tudta, hogy időben nem érhetnek oda. A thoric zsoldos és a calidian varázskard csak az utolsó pillanatban vették észre a fenyegetést, amikor a cápák már lecsaptak rájuk. Rövid, de véres harc bontakozott ki - Penge játékosa meglehetősen szélsőséges dobásokat produkált, amelyek eredménye vagy 1 vagy pedig 20 volt, illetve egy sebzésnél 6 darab d6 kockával 34-es sebzést dobott - végül pedig a fedélzetre érkező társaik segítségével legyűrték az űrcápákat.

Kufár utasítására a hajószakács feladatait is ellátó Devestätor ott a fedélzeten neki is látott feldolgozni a friss és ízletes húst, a maradékot pedig egyszerűen kihajították a Vadűrbe. Ennek eredményeként a Sötét Csillag egy belekből, vérből és húsdarabokból, valamint cápa testrészekből álló csíkot húzott maga után, amely újabb és újabb ragadozókat csalt oda. Szerencséjükre ezek beérték azzal, hogy a koncon marakodtak. A szerencse azonban csak addig tartott, amíg a hídon lévők nem észlelték, hogy az egyik aszteroida megmozdul, amelyről aztán kiderült, hogy nem is aszteroida, hanem egy fregatt nagyságú, a Sötét Csillagnál mintegy kétszer-háromszor nagyobb csillagközi szörnyeteg, egy úgynevezett hamis sárkány, amelynek kőszerű, tüskés-pikkelyes teste inkább egy rémálombéli sárkányszörnyre emlékeztetett, ráadásul a hídon lévők tudták, hogy savköpete akár egy csillagbárka testét is képes átmarni. Úgyhogy a gyors távozás útjára léptek, és csak azt vitték magukkal, amit Devestätor már ládákba darabolt.

Helyszín: A Belső Gyűrűben úton Port Slythe felé, majd Port Slythe, a szféra "legnagyobb tavernája".

Ahogy elhagyták Salango-t, egy darabig még azon aggódtak, hogy az antilanok esetleg mégsem engedik el őket ilyan könnyen, de miután sikerült maguk mögött hagyni az aszteroida öv gravitációs vonzását, és utazási sebességre gyorsulniuk, már nyugodtabban tekintettek a jövőbe. Persze, ennek ellenére Borjon továbbra is a meglehetősen szűk csempészrekeszben töltötte az idejét, igaz Kufár mindent megtett azért, hogy barátja a körülményekhez képest a legjobban érezze magát. Így kapott parázsgömböt, olvasnivalót, és egy tál jeget, amely a meglehetősen szűk kamra a hajó működésétől egyre jobban felmelegedő levegőjét volt hivatott hűteni, frissíteni.

Mivel - ahogy a hídon a navigátor kiszámolta - mintegy fél napnyi útba telik, hogy elérjék Port Slythe-t, és az utazást csupán egyszer, körülbelül 5 óra múlva kell megszakítaniuk irányváltás miatt, ezért a legénységnek volt ideje, hogy a saját dolgaival foglalkozzon.

Vos továbbra is az elmúlt hetek munkájával rendbehozott és némileg feljavított arkán-mechanikus óriásrobot, "Naomi" tanításával volt elfoglalva, hiszen számos új funkcióval bővítette "teremtménye" repertoárját, amelyek használatára még meg kellett tanítania (például olyan rúnalemezekkel látta el, amelyek képesek pajzsot vonni köré, valamilyen szinten megjavítani, ha megsérülne, illetve embernyi mágikus kardot tud idézni, vagy tűzlabdát kilőni). A társai - különösen Kufár - némi aggodalommal figyelte a dolgokat, és csak remélte, hogy a törpe képes is lesz uralni a szörnyetegét... főleg így, hogy Vos amúgy sem átlagosnak mondható személyiségjegyeit is kezdte átvenni.

A harcos-varázsló, Penge is a raktérben gyakorolt kardjával, később csatlakozott hozzá a hajó thoric kormányosa, a hatalmas termetű, mechanikus karral rendelkező Fenevad. A gyakorlásba a végén "Naomi" is beszállt, akit megpróbáltak megtanítani néhány egyszerűbb harci fogásra. Ha már itt van ez a fémszörny, akkor legalább hatékony is legyen.

Devestätor a fegyvereit tartotta karban az étkezdében - ami a fegyverei számát tekintve elhúzódó tevékenységet jelentett -, amihez csatlakozott a külvilági zsoldos, az Idegen, illetve a pisztolymágus, Macon. Szóba került a mágikus pisztoly is, amelyet a thoric a pisztolylidérctől szerzett, és Macon megállapította róla, hogy Barukhazán, ezen az Arany Öv béli, törpe zsoldosok által lakott aszteroidatelepülésen készült mintegy kétszáz évvel ezelőtt. Vagyis az Antilan Birodalom szívében. Macontól azt is megtudta, hogy ha ki akarja jobban használni a fegyver mágikus képességeit, akkor többet meg kellene tudnia róla, amelyhez az út - ezek szerint - a napmágusok földjére vezet. Vagy másik lehetőség, ha megismeri a megölt pisztolylidérc történetét, és megpróbálja a fegyver eredetét visszakövetni. Ehhez azonban Boyarnra kellene visszamennie. Úgyhogy Devestätor azon kezdett agyalni, hogy vajon merrefelé induljon, illetve hogyan juthatna be az Antilan Birodalomba.

 Végül kicsivel több, mint kilenc órai út után taktikai sebességre lassítottak, és elkezdtek közeledni újra a Belső Gyűrű aszteroida öve felé. Port Slythe szerencsére - a többi sűrűn lakott, könnyen megközelíthető helyhez hasonlóan - a gyűrű külső részén helyezkedett el. A hely arról volt híres, hogy az épületek teljesen beborítják az elnyújtott, sarló formájú aszteroidát, a mintegy hat mérföldnyi hosszú területén mindenki és minden faj megtalálja a kedvére való szórakozást. (Leginkább úgy lehetne leírni, mint Törmelékűr Las Vegasa). Szerencsejáték barlangok, örömházak, fürdőházak, éttermek, tavernák, kocsmák, gladiátor vermek. A nem is olyan távol lévő Salangoval együtt közismert szórakoztató központnak számított, így a szfére minden részéről ezrével érkeztek ide a látogatók naponta (kivéve az agyszívókat és a neogikat, aki valamiért kerülték ezt a zsúfolt helyet). Amennyire Kufár emlékezett rá, még egy portál is működik valahol a városban, amelyen keresztül a multiverzum külső és belső síkjainak lakói is beléphettek Port Slythe-ra. Bár ez utóbbi nem volt annyira ritka, hiszen - köszönhetően annak, hogy a Törmelékűr és a külső síkok közötti határ valami miatt meglehetősen vékony volt - még legalább fél tucatnyi ismert - és nyílvános, bárki által használható - portált tartottak számon a szférában. Igaz, ezek legtöbbjét az Antilan Birodalom területén. Kufár csak remélte, hogy ezen a zsúfolt helyen nem okoz majd akkora nehézséget rábukkani a Sebzett Űrsárkányra, és halott nagybátyja Félszemű nevű ismerősére, akitől - ha igaz volt, amit a nagybátyja levelében olvasott - még kap valamit, amit az öreg Goto hagyott rá.

Helyszín: Salango, a "Harci Zóna". Egy neogi-antilan konzorcium által üzemeltetett aszteroidaváros a Belső Gyűrűben, ahol a szféra leghíresebb, hírhedtebb gladiátorviadalait rendezik.

Az utcákon végigsietve igyekeztek elkerülni a feltűnést, és többször is aggódó pillantásokat vetettek hátrafelé, ahol a leszállópilonhoz dokkolt antilan fregattból egyre több csontszín páncélba öltözött gárdista menetelt a torony felé, illetve néhányan arkán-mechanikus szerkezeteket csatolva magukra ereszkedtek alá a magasból. Errefelé már több volt a járókelő is, illetve már jól kivehetőek voltak a belső negyed mágikus-mechanikus reklámfényei, illúzióból szőtt hologramjai. Már jónéhány keresztutcányira maguk mögött hagyták a küzdelem helyszínét, amikor Kufár - most, hogy az adrenalin hatása lassan elmúlt - megingott a lőtt sebétől, és térdre rogyott az utcán. Devestätor kapott utána, aki másik kezével Kufár ismerősét, a szintén meglőtt, és éppen hogy csak eszméleténél lévő Borjont támogatta. 

Körbenéztek, hová tudnának visszahúzódni.  A félhomályos, pislákoló parázsgömbök fényében derengő utcán végigtekintve több kocsmát is felfedeztek, illetve egy hatalmas, kitátott szájú szörnypofára hajazó bejáratot is, amely fölött a Pokol Bugyrai felirat hirdetett egy gladiátor vermet. Penge a félork ajtónállótól rövid kérdezősködés után - és némi ezüst ellenében - megtudta a veremben dolgozó felcser - egy gnóm - nevét, illetve hogy jelenleg épp a szemben lévő kocsmában mulattja az időt. Mire visszatért volna társaihoz, addigra Kufár is döntésre jutott, így az egész csapat a legközelebbi kocsma felé indult. Az egykoron három mellű nőt ábrázoló, "A Harcos Amazon" nevet viselő cégér most hosszában kettétörve hirdette a helyet, amely így egy másfél mellű nőt ábrázoló "Mazon"-á változott. A lengőajtó magától nyílt ki közeledtükre, hogy egy alak zuhanjon ki a mocskos utcára, akibe, ahogy a fegyverövén lévő pisztolyához kapott, a kocsma belsejéből egy mágikus lövedék vágódott bele, és a férfi eszméletlenül, némi égett bűzt árasztva terült ez az utcán. A bejáraton ezt követően kilépő sárkányszülött megvetően leköpte, majd visszatért az ivóba. A játékosok árnyékként követték befelé.