Kalandok a Vadűrben

A Sötét Csillag kicsit több, mint másfél hete van úton, és a Nagy Öv egyik bányász aszteroidájára tart, hogy utasokat és ellátást vigyen a Castor Szerencséje elnevezésű bányászvárosba. Ennek következtében a fedélzeten tartózkodik utasként három örömlány, egy prédikátor, egy gyíkember szerencsevadász és öt bányász. Ezzel még nem is lenne gond, de odalent a raktérben, egy sebtében kialakított karámban közel háromtucatnyi szarvasmarha van összezsúfolódva, és az állandó bőgésük, illetve az ott terjengő szag már ugyancsak kezd Kufár és a legénység idegeire menni. Kufár sokszor úgy érzi, hogy a bűz lassan a falakba is beleivódik, és lehetetlenség lesz örökre eltüntetni belőlük. Mindezt pedig annak köszönheti, hogy a legutóbbi Ny'ska által kért szívesség nem egészen úgy végződött, ahogy azt a nagyhatalmú alvilági úr szerette, elvárta volna, így ha teljesen nem is, de azért némileg ellehetetleníti, korlátozza Kufár üzleti lehetőségeit. A varant is meglepte, hogy Ny'ska keze milyen messze - akár még a Belső Gyűrűig is - elér. Legalábbis, ezt bizonyítják az utolsó pillanatban visszalépő ügyfelek, vagy az elutasítás, amivel már eleve találkozik. Így nem maradt más, mint hogy szinte minden munkát el kell vállalnia, amitől némi bevételt remélhet. Még ezt is.

Persze, van olyan része is a fuvarnak, amit a legénység nem bánt annyira, ez pedig a három örömlány utas a fedélzeten, akik - némi csengő aranyakért cserében - nem sajnálták tőlük a bájaikat. A thoric zsoldos, Devestätor szinte mindennapos vendég náluk legkedveltebb harcostársával, a harcos-varázsló Borissal együtt. A bányászok szintén fel-fel tűnnek a lányok kabinjánál, és olykor még a csillagbárka kapitánya, Kenrik is a tiszteletét teszi.

A hajón utazó prédikátor - a calidianok egyik istenének, Munigurnak a papja - meglehetősen rossz szemmel nézi a lányok ténykedését és a legénység paráználkodását, ezért gyakran felbukkan a lányok kabinja közelében, és az ott elhaladóknak a kezében tartott szent könyvet lobogtatva prédikál a paráznaság bűnéről, az isteni helytelenítésről, a bűnre csábító asszonyokról és a bűnbocsánatról. Ez olyakor idegesítő (főleg amikor az ember sorban áll), máskor vicces (amikor másnak mondja a magáét), ezért a thoric már azon is elgondolkodott, hogy megüti egyszer a szent embert, és ettől a prédikátor által cipelt pisztoly és a kétkezes pöröly sem tudta volna eltántorítani. Azonban a sors mást hozott, és egyszer Borissal közöses rajtakapták, amint a prédikátor is a lányoktól jött ki, még a ruháját rendezgetve, igazgatva. Több sem kellett nekik, onnantól kezdve a férfi - aki hiába idézett szent könyvéből, hogy még a legjobban is megbotolhatnak, minden teremtett lélek esendő, az Úr megbocsátó stb... - állandó céltáblája lett élceiknek.

 Legutóbb a Belső Gyűrűben búcsúztunk el a Sötét Csillag legénységétől, most pedig Nagy Övön belüli kék gázóriás, a lebegő városairól híres Trinonához közeledve találkozhattunk velük újból. Persze, nem jókedvükben közelítettek az égitest külső gyűrűjében lévő egyik aszteroida városhoz, hanem mert itt volt az ideje, hogy Kufár a fenn álló adóssága egy újabb részletét törlessze a híres-hírhedt alvilági bárónak, N'yskának.

Úgyhogy, dokkolás után kiválasztott kísérőivel útnak is indult, hogy mielőbb túlessen ezen a nem túl kellemes látogatáson, és némi rakományt felvéve mihamarabb tovább állhasson innen. Addig a legénység fennmaradó része felkészíthette a csillagbárkát a további útra, Voss, az arkán-mechanikus pedig nekiláthatott végre kipofozni néhány sérülést, amely a közelmúltban keletkezett a burkolaton.

N'yskának főhadiszállására érve - amelyet egy, a kikötőnegyedben a raktárházak közelében lévő kocsma mágiával megerősített emeleti szintjén rendezett be - nem várakoztatták sokat, hamar az őszes halántékú keresztapa elé vezették őket, aki épp legújabb szenvedélyének, a festészetnek hódolt. A modellek állapota és életfunkciói alapján csendélet készülhetett, ők pedig nem akarták megzavarni az alkotó folyamatot. N'yska kifejtette, hogy mennyire megnyugtatja a festészet, és bár nem érzi úgy, hogy tehetséges volna, a környezetében mindenki szinte rajongva dicséri a műveit. Így végül egy valódi műértő kritikust is hozatott Trinináról, aki eleinte nem ismerte fel a nagyságát, mostanra azonban beállt a rajongói közé. Amint meggyógyulnak a kezei, írni is fog róla egy rajongó kritikát az egyik mérvadó trinonai lapban. Ezen felvezető után természetesen Kufár is lenyűgözőnek találta az épp készülő alkotást, ezért N'yska meglebegtette, hogy talán a jövőben ajándékoz majd neki egy kisebb képet, amellyel méltóképp díszítheti a Sötét Csillagon lévő kabinját. A rövid beszélgetés során N'yska figyelmeztette Kufárt, hogy az otthonvilágán, Boyarny-n vérdíjat tűztek ki a fejére, úgyhogy vigyázzon, mivel nem szeretné, ha nem térülne meg a befektetése (Kufár persze levonta a következtetést, hogy miután kifizette az adósságát, N'yskának már nem lennének ilyen aggályai, sőt lehet elsőként adná fel). Elmondta továbbá, hogy ha már amúgy is itt van Kufár, akkor lenne egy megbízása is a részére, amelyért természetesen némi fizetség is jár. Az épp készülő művét kellene elvinnie a Varan-csoportba egy ott élő agyszívó ügyfelének, cserébe pedig - ha már amúgy is arrafelé járnak - elhozni néhány ládát, amelyeket a Koponyák Sargassója mellett, egy magányos aszteroidán át kellene pakolni egy másik csillagbárkába, amely ott fogja várni őket. Kufár nem gondolkodott sokat, hiszen tudta, nem szerencsés N'yskának nemet mondani, így belement az üzletbe. Azzal váltak el, hogy másnak visszamegy a képért, addigra elkészül az ajándéknak szánt mű.

A csillagbárka hídjáról meredten figyelték a teret szegélyező épületekből és a környező utcákból, sikátorokból özönlő élőholtakat. Rowan és Devestätor a két megmaradt fegyverállásba szíjazva várta a hajó kapitányának, Kenriknek a parancsait, aki viszont a tulajdonos, Kufár döntésére várt.

Végül, ahogy az élőholtak egyre közelebb értek, Kufár úgy döntött, hogy emelkedjenek fel a tér fölé. Onnan figyelték, ahogy a zombik serege lassan körbeveszi a tér közepén álló óriási, kör alakú, kupolás épületet, és benyomul a réseken. Tudomásuk szerint, valahol túlélők voltak odabent, azonban mivel az egykori bejáratokhoz zombik tömegén kellett volna átvágniuk magukat, ezért más utat kellett keresniük.

Boris felpattant hát arkán-mechanikus robogójára, és körberepülte az épületet valami nyílást, bejáratot keresve. Ez eltartott egy darabig, mert bár a földhöz közel számos repedés és nyílás volt a falakon, az emeleti részeken taláható ablakok többségét belülről megerősítették. Talált végül egyet, amelyen keskeny rés tátongott. Nem volt ugyan akkora, hogy beférjen rajta valaki, de kezdetnek megtette. A Sötét Csillagot óvatosan oda kormányozták hát, és lebegve állt meg a két embernyi, belülről márványlappal fedett ablaknyílás mellett. A keskeny résen keresztül bevilágítva a harcos-varázsló látta, hogy egy üres terem van odabent, ezért végül a csillagbárka egyik ágyújával robbantottak rajta egy akkora nyílást, amin egy ember befér.

A csillagbárka közel lebegett, a felső fedélzetéről átfektettek egy pallót, amelyen végül Kufár, Devestätor és a Sötét Csillag arkán mechanikus karral rendelkező, két fattyúkarddal küzdő thoric kormányosa, Flynn a "Fenevad" keltek át.

Az odalenn hemzsegő élőholtak észrevették a magasba lebegő csillagbárkát, több tucatnyian az épület falán felkapaszkodva próbáltak eljutni az életerőtől duzzadó legénységhez, ezért a Sötét Csillag végül ágyúkkal tisztította meg a falat időről időre a felfelé mászó zombiktól.

Éppen hogy csak átért a túlélőkért induló trió, amikor valahonnan lentről, a zombik tömegéből egy villám vágódott ki, telibe találva a Sötét Csillagot. A csillagbárka megingott a találattól, ahogy a váratlan mágikus energia leterhelte a rendszereit, amikor azonban újabb villám csapott belé, akkor a hajó váratlanul süllyedni, zuhanni kezdett a tér - és az ott hemzsegő zombik - felé. A kormányosnak az utolsó pillanatban sikerült visszanyernie felette az uralmat, és emelkedésre kényszerítette a járművet, azonban több rendszer is felmondta a szolgálatot a túlterheltségtől. Mivel újabb villám is érkezett, azonban a mágiahasználót nem sikerült megtalálni a lenti tömegben, ezért Kenrik az emelkedés mellett döntött.

Kufár nagybátyjának kocsmájában gyűltek össze, és beszámoltak arról, amit megtudtak az elrabolt lányról. Mo' egy kis türelmet kért, amíg tájékoztatja a calidian nemest, addig pedig a játékosoknak lehetősége nyílt arra, hogy elkészüljenek az átkelésre Sigibe, az Ajtók Városába. Sokat nem tudtak a helyről, csak azt, hogy a Multiverzum középpontjának tartják, és az Ismert Szférák, valamint a külső és belső síkok legkülönfélébb teremtményeinek gyülekezőhelye.

Volt, aki varázslatot vásárolt, volt, aki a Sötét Csillag karbantartásával foglalkozott, míg Devestätor és Rowan inkább egy gnóm jósnőt kerestek fel, hogy megtudjanak valamit a jövőjükről (és múltjukról).
A thoric zsoldos kapott is egy különös jóslatot sötétben felizzó vörös és kék tekintetekről és tünde sikolyról, amely halált hozhat, azonban amiért odamentek - sikerrel járnak-e Sigilben - nem nagyon kaptak választ. Csupán annyit, hogy a közeljövőben nem jutnak el oda. Amiben - a körülmények tükrében - erősen kételkedtek.

Így némileg meglepetésként érte őket visszatérésük után, hogy változott kicsit a program. Nem mennek Sigilbe, mivel a calidian nemes talált valami odavalósi nyomkeresőt arra a feladatra, hogy előkerítse a githyanki rablókat, és kiszabadítsa a lányát. Úgy tűnik, a gnóm jósnő mégiscsak megérte a pénzét, így Devestätor elkezdhetett aggódni a jövőjében felbukkanó vörös szemek és halált hozó tünde sikolyok miatt.