A gravitációs kút fogságából történő megmenekülésük, és a mechanikus zombikkal zsúfolt szellemhajóval való csatájuk után a legközelebb lévő égitest, Boyarny felé vették az irányt, amely Kufár szülőbolygója is volt egyben. Innen folytatódott a játékülés.
A csapat:
Helyszín: Boyarny, a varan kereskedőbárók által uralt törmelékbolygó.
Mielőtt belevágnék a játékülés eseményeinek ismertetésébe, előbb egy rövid összefoglaló a játékosok és Boyarny kapcsolatáról. Azt már a legelején írtam, hogy minden játékos számára kidobásra került egy előtörténet a CP 2020-ban leírtak alapján (amely azonban "Törmelékűrösítésre" került) annak érdekében, hogy minél szervesebb részei legyenek a világnak, kapcsolatokkal, ellenségekkel és múlttal. Ez alapján Kufár a Boyarny-t uraló egyik kereskedőbáró família, a Silco-k leszármazottja, aki azonban kegyvesztett lett a családban, így nemigen tartja velük a kapcsolatot. A család kereskedelmi tevékenységét apja felügyelete mellett a bátyjai intézik, Rob-ot pedig leginkább megtűrt fekete bárányként tekintik. Néha őt magát is meglepi, hogy atyja miért nem küldött még orvgyilkosokat utána, ezzel mindörökre megszabadítva a családot tőle. Ez alól egyedül legkisebb húga a kivétel, akivel továbbra is jó maradt a kapcsolata. A törmelékvilághoz leginkább anyai nagybátyja (Michael Goto - barátainak csak Mo' ) révén fűzi kapcsolat, aki egy Öreg Bárka nevű (mivel egy egykori csillagbárkából került kialakításra) ivót vezet a törmelékvilág azonos nevű fővárosában. Itt van bejegyezve Kufár cége is, és ez a honkikötője a Sötét Csillagnak. Időnként megfordul itt a csapat, így valamennyire mindenki ismerős a kikötőben és a városban, Kufár nagybátyját pedig mind ismerik és becsülik (állítólag valaha csempész vagy kalóz lehetett... Ez attól függött, hogy épp milyen történetet mesélt épp a "múltjából"). Továbbá szintén itt látta meg a napvilágot a csapat sötét árnya, Patkány, aki Robbal ellentétben nem a nemesi házak fényűzése közepette, hanem az alvilág mocskában nevelkedett. Mielőtt Robbal találkozott és a árnyékává vált, azelőtt mindenféle piszkos munkát végzett egy alvilági szervezetben mindaddig, amíg forró nem lett a lába alatt a talaj.
Legutóbb majd egy éve jártak itt - kivéve Kenriket a Sötét Csillag kapitányát, aki akkortájt "szabadult" egy calidian börtönkolóniáról -, amikor igencsak gyorsan kellett távozniuk, mivel Kufár - egy sértést megbosszulandó - ágyba vitte egy gyerekkori barátjának a feleségét, aki emiatt párbajra hívta. Rob nem érezte annyira sürgetőnek a párbajt, úgyhogy inkább a gyors távozás mellett döntött. Bár, ő mindezt azzal magyarázza azóta is, hogy nem elmenekült, csupán el kellett érnie az "éppen induló" Sötét Csillagot.
A hajó állapotát látva Kufár úgy döntött, hogy Thandilan helyett - amely még mintegy négy napnyi útra lett volna - a közeli Boyarny felé veszik az irányt. A Sötét Csillagnak ugyanis javításra volt szüksége, hiszen ki tudja, mivel találkozik a közeljövőben. A jelenlegi állapotában pedig, nem valószínű, hogy még egy ütközetet tudnának vállalni. Ezzel azonban a korábbi tervei is felülíródtak, így végül arra jutott, hogy Boyarny után Salango-ra mennek leadni az árut, és majd csak azt követően látogatja meg Thandilanon élő barátját, hogy figyelmeztesse arra, hogy egy régi eset miatt antilanok vadásznak rájuk.
Egyenlőre azonban, komolyabb problémája is volt; az egyre közeledő szülővilága, Boyarny. Mivel a csillagbárka legénysége előtt nem maradtak titokban legutóbbi távozásának körülményei, ezért jócskán megkapta a magáét társaitól, aki a hátralévő időben nem hagytak ki egyetlen pillanatot sem, hogy a meghiúsult párbajjal húzzák. Ebben leginkább Devestätor és Kenrik - aki ott sem volt - járt az élen, de a többiek is kivették a részüket belőle. Úgyhogy szinte már megváltás volt, amikor felbukkant végül a smaragdzöld színben tündöklő törmelékvilág, és a csillagbárka taktikai sebességre lassított. Ekkor váltak láthatóvá az törmelékvilág körül keringő jégaszteroidák, amelyekből a gazdagsága alapjául szolgáló mezőgazdasági tevékenységhez a szükséges vizet nyerték, és a thoric vadűri erődök és járőrhajók, amelyek Boyarny függetlenségét voltak hivatottak biztosítani, elsősorban az agyszívó terjeszkedéssel szemben. Mezőgazdasági világként - Thandilanhoz hasonlóan - Boyrany értéke felbecsülhetetlen volt az Astromundi törmelékvilágok között.
A leszállás gond nélkül zajlott, lévén a Sötét Csillag is itt volt bejegyezve - és, hacsak Kufár érdekei nem kívánták másképp, Boyarny zászló alatt repült -, úgyhogy minden nehézség ellenére találtak egy megfelelő leszállóhelyet a főváros zsúfolt űrkikötőjében. Amikor kifizette a szükséges díjakat, nem lepte meg, hogy az ügyintéző felismerte, így már csak az volt a kérdés, hogy kihez szalaszt majd azonnal egy futárt némi arany és szívesség fejében; apjához, a Silco család fejéhez, vagy gyermekkori barátjához, aki legutóbb párbajra hívta őt. Bár - ismerve a boyarny-i varanok mentalitását -, Kufár gyanította, hogy mindkettőhöz.
Tekintettel arra, hogy kereskedni nem kívántak, így a vámtisztviselőktől nem kellett tartaniuk, azonban így is első dolga volt, hogy megjavíttassa a megsérült ládát. Arra azonban, hogy a védővarázslatok is elhelyezésre kerüljenek, még várni kellett, mivel Penge varázskönyvében csak a Sephia kígyópecsét szerepelt, így csak reménykedni tudtak benne, hogy a városban találnak olyan tekercset, amely a Robbanó rúnákat tartalmazza. Emellett Kufár úgy tervezte, hogy egy keretet építtet a ládák körül, azok tetejére pedig valamilyen ömlesztett árut vásárol... talán éppen burgonyát.
Legfontosabb dolog azonban a csillagbárka megjavíttatása volt. Vos nem nagyon engedett idegeneket az arkán-mechanikus hajtómű közelébe, így a javítás főleg a hajóburkolaton esett sérülések kijavítására vonatkozott. Kufár megegyezett végül a hajójavító műhely vezetőjével abban, hogy 24 óra alatt lehetőség szerint 90%-os állapotba hozzák annak burkolatát. Ha nem is lesz olyan szép, mint korábban, de legalább a lyukak és a horpadások eltűnnek majd róla. Ez pár ezer aranyában fájt, azonban mi mást tehetett volna, fizetett. Ezután azt tervezte, hogy meglátogatja az Öreg Bárkát és nagybátyját, de előbb visszavonult a kabinjába, hogy kicsit rendbeszedje magát.
Ahogy az várható volt, a városban gyorsan elterjed a Sötét Csillag megérkezésének a híre. Hamarosan egy pompázatos hintó érkezett a dokkhoz, amelyben a csillagbárka landolt. A hintóból három alak szállt ki, akik egyenesen a csillagbárka leeresztett rámpájához mentek. Kenrik és Penge fogadta őket és tartotta szóval, amíg Kufár megérkezett. Kiderült, hogy az a nemesember és két kísérője volt az, aki közel egy évvel ezelőtt párbajra hívta ki Kufárt, miután ágyban találta a feleségével. Persze, Kenrik nem hagyta ki a lehetőséget és folyamatosan gunyoros megjegyzéseket tett erre az eseményre, így nem volt meglepetés, hogy a díszes ruhás nemes a sétapálcájával arcon kívánta ütni. Csupán az éber Pengének volt köszönhető, hogy ez nem sikerült, mivel centikre Kenrik arcától elkapta azt. Kenrik ebből sem tanult, tovább provokálta a nemest, amit annak egyik kísérője végül megelégelt, és nemes egyszerűséggel mellbe lőtte a Sötét Csillag kapitányát. A lövés bár talált, azért a páncélkabát sokat tompított rajta. Kufár és Devestätor ekkor érkeztek a csillagbárka rámpájához. A nemes úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna, csupán közölte Kufárral, hogy van egy befejezetlen ügyük. Végül megegyeztek abban, hogy az este a város egyik parkjában, a Nimfák ligetében lebonyolítják azt a párbajt. Amíg alkudoztak, Kenrik végig gyilkos tekintettel méregette azt a pribéket, aki meglőtte, és nagyon remélte, hogy lehetősége nyílik majd rá, hogy elégtételt vegyen.
Miután haragosa és kísérete a hintóba szállva távoztak, Kufár még egy információval gazdagabb lett. A beszélgetés során megtudta ugyanis, hogy családja éppen bált szervez azon az estén, amelyen ellenfele is részt fog venni. Eldöntötte, hogy ez esetben neki is ott a helye, ezért kabinjába visszatérve levelet írt az apjának, amely szerint "örömére szolgál, hogy megérkezése tiszteletére bált rendeznek", és hogy "semmi esetre sem hagyná ki ezt a lehetőséget, hogy szerető családjával találkozzon", továbbá "hogy természetesen megjelenik kíséretével egyetemben". Miután a levelet elküldte és a csillagbárka javítása - Vos felügyelete mellett - folyamatban volt, ideje volt meglátogatni azt az embert, aki miatt még otthonának érezte Boyarny-t; anyai nagybátyját.
Devestätorral, Pengével és Kenrikkel együtt indult útnak, lévén ők is találkozni szerettek volna Goto-val, vagy ha mást nem, akkor némi ingyen piához jutni az Öreg Bárkában. Emellett pedig amúgy is vásárolni akartak, többek között mágikus tekercseket, illetve Devestätor néhány spéci lőszert. Az Öreg Bárkához érve azonban döbbenten tapasztalták, hogy csak a hűlt romjai találhatóak ott, ahol egykoron állt. Egy közeli bolt tulajdonosa elmondta, hogy alig másfél hónapja égett le egy heves tűzben, amely során a tulajdonos is életét veszítette. Pletykált még valami maszkos antilanról, és tűzharcról is, azonban erről némileg bizonytalanul beszélt. Mindenesetre Kufárnak nem volt nehéz összerakni a dolgokat, és összekapcsolni az esetet a Vaskikötőn történtekkel. Még mindig a sokk és a döbbenet alatt állva egy közeli kocsmába ment, ahol eldöntötte, hogy leissza magát. Itt talált rá egy szemüveges, jelentéktelen figura, aki egy ügyvédi iroda képviselőjeként mutatkozott be, és elmondta, hogy ők kezelik a nagybátyja hagyatékát. Kufár 40 000 arannyal lett gazdagabb, továbbá - bár ennek így már nem volt sok értelme - nagybátyja ráhagyta az Öreg Bárkát is. Emellett megkapta nagybátyja medálját - amelyet mindig a nyakában hordott, és amelyet a leégett romok között talált holtest nyakában találtak -, melyet látva már valóban elhitte, hogy Goto halott. Hiszen, sosem vált volna meg tőle. Volt ott még egy levél is, amely a dátum szerint hónapokkal korábban íródott, és személyes hangvételben búcsúzott el tőle. Illetve megemlítette, hogy ha nagyon hiányozna, és nosztalgiázni szeretne valakivel, akkor Port Slyte-on keresse fel egy ismerősét, egy Félszemű nevű férfit a Sebzett Űrsárkányban.
Ebben a lelkiállapotban vágtak neki az esti bálnak. Egy bordélyban alapoztak, ahol mindjárt fel is béreltek fél tucatnyi kurtizánt, hogy legyenek a kísérőik a Silco bálon. Kufár pedig - hogy felvágjon - valaki különlegessel szeretett volna megjelenni. Először a hajón szolgáló tünde kor
mányosnőn gondolkodott, hogy magával viszi, végül azonban a csapat törpe akrán mechanikusát, Vos-t kérte meg, hogy vegye fel egy dögös sötét tünde nő alakját, és kísérje el (Vosról azt nem tudják, hogy alakváltó, csak azt, hogy mágiával szokott alakot váltani, ha szükséges). Emellett pedig, a hatásosabb belépő érdekében öt kocsit is kibéreltek. A nap eseményei és a közelgő párbaj miatt úgy vélte, nem takarékoskodik, megadja a módját a dolgoknak.
Este egymás után érkeztek meg a csapat tagjai és a kíséretüket alkotó kurtizánokat szállító hintók az estélynek helyet adó palotába. Kenrik mindjárt két lánnyal az oldalán vonult fel a lépcsőkön, akiket úriemberhez méltóan Lady Cici és Lady Popsi néven mutatott be. A különös csoportosulás meglehetősen nagy megbotránkozást keltett a nemes ház szolgálói és vendégei körében, és a vendégek várakozással teli hangulata a tetőfokára hágott, amikor megérkezett Kufár is, oldalán egy sötét tünde rabszolganővel. Botrány szaga lógott a levegőben.
Botrányra azonban végül nem került sor. Ugyan az este folyamán burkolt sértések tömege hangzott el Kufár és testvérei, valamint apja között, illetve Kufár ekkorra megtudta, hogy esti párbaj ellenfele - Salvio - korábbi felesége sajnálatos módon rövid idővel az afférjuk után elhalálozott, és a férfi épp kedvenc kishúgát jegyezte el, a várt botrány elmaradt. Bár ez nem Kufár társain múlott, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy kielégítsék a pletykára és botrányra éhes tömegeket a viselkedésükkel. Legkevésbé sem próbáltak meg elvegyülni a tömegben, de legalább jól érezték magukat. Kenrik még azt a pribéket is látta a tömegben, aki a nap folyamán korábban mellbe lőtte, de sajnos nem nyílt arra lehetősége, hogy elégtételt vegyen.
Amikor Kufár végül úgy döntött órákkal később, hogy ideje indulni, addigra társai már igencsak jól érezték magukat. Kufárnak pedig nem csak a közelgő párbaj miatt főhetett a feje, hanem azért is, mivel a többiek egyhangúan úgy beszéltek az eseményről, hogy "közelgő tűzpárbaj", "tűzharc", "leszámolás", ami némi aggodalomra adott okot. Félt, hogy kicsúsznak kezei közül a dolgok, és elszabadulhat a pokol.
A lányokat elküldték - bár voltak, akik még gyorsan kihasználták a helyzetet -, és végül egy hintóval mentek a párbaj helyszínéül szolgáló parkba. Nem lehetett azt mondani, hogy bíztak Kufár képességeiben, mivel többen is arról győzködték - főleg Devestätor és Penge -, hogy inkább "bajnokot" kellett volna kijelölnie maga helyett. Kenrik csak egy dologban reménykedett, hogy ott lesz az az alak is, aki korábban mellbe lőtte, és ezúttal revansot vehet. A parkban sötét volt, csak a csillagok fénye, illetve a város lombok között beszűrődő fénye adott némi fényt. Devestätor, Vos és Penge átvizsgálták a párbaj helyszínéül szolgáló rét (amelyet két gyalogút, egy szökőkút és egy szoborcsoport fogott közre) körüli fás, bokros részt, azonban nem találtak ott rejtőzködőket, akiket esetleg Kufár párbajellenfele rejtett volna el. Ezt felettébb gyanúsnak találták, hiszen ők biztosan rejtettek volna el orvlövészeket, így azonban még aggasztóbbnak tűnt számukra a dolog. Mindenesetre ők azért elrejtőztek úgy, hogy jól be tudják lőni a terepet, és előkészítették puskáikat. Roberto és Kenrik (mint párbajsegéd) pedig a rétre sétálva várták, hogy az ellenfél megérkezzen.
Nem kellett sokat várniuk, hamarosan öt hintó érkezett, amelyekről férfiak és nők szálltak ki - fiatal nemesek és kísérőik - akik mindannyian kíváncsiak voltak a párbaj kimenetelére. Megérkezett a kihívó is, akinek párbajsegédje - Kenrik legnagyobb örömére - a testőre volt. Láthatólag nem aggódtak a végkimenetel miatt, nyugodtan várakoztak, és miközben Kufár és Salvio ingre vetkőzött, azalatt a párbajsegédek egy idősebb férfi - aki egykoron katonatiszt lehetett, most pedig a párbaj szabályos lefolyását felügyelte - megvitatták a részleteket. Két díszes ládát hoztak, egyik párbajkardok, a másikban pedig párbaj pisztolyok voltak. A szerencse Kenriknek kedvezett, így ő választhatott fegyvert, ezért - mivel korábban már átbeszélték ezt Kufárral - a kard mellett döntött. Ezután a párbaj kimeneteléről kellett dönteni - első vérig
, lefegyverzésig vagy halálig -, ahol Kenrik kitartott amellett, hogy halálig tartson a küzdelem (bár ebben nem egyeztetett korábban Kufárral). Miután a szabályokat tisztázták, előlépett a varan halálistennek egy papja, megáldotta a küzdőket, és rövid fohász mondott istenéhez, hogy vegye majd gondjába az eltávozó lelkét. Ezt követően a segédek hátrahúzódtak, azonban Kenrik még hallotta, hogy Salvio odasúgja a pribékjének, hogy ha ő meghal, azt Roberto sem élheti túl.
A párbaj első felében egyértelmű volt Salvio fölénye, aki annak ellenére több sebet is ejtett Roberto-n, hogy az végig teljes védekezésben harcolt (összesen öt darab 20-ast sikerült kalandmesterként dobni a küzdelem alatt). Ez igencsak megdöbbentette Kufárt, aki cselezni próbált, ügyetlenebbnek tetetnie magát, hogy így szerezzen előnyt (amelyre a magas átverése miatt minden esélye megvolt), azonban még így sem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte. Bár többször sikerült neki is megvágnia ellenfelét, azonban jelentősebb sebet nem tudott okozni. Végül egy szerencsés találat döntötte el a párbajt, mivel Kufár egy cselének hatására Salvio szinte felszúrta magát a kardja hegyére.
Ahogy Salvio lehanyatlott, Kenrik már rántotta is elő a pisztolyát, de így sem sikerült megelőznie Salvio pribékjét, aki gyorsabb volt nála, és kétszer Kufárra lőtt. Kufár lehanyatlott, Kenrik lövése pedig szétloccsantotta ellenfele koponyáját. Mivel további támadókat sejtett, elkiáltotta magát, hogy "támadók a fák között", és újabb célpontokat keresett. A lövések hatására többen fegyvert rántottak, illetve fedezéket próbáltak keresni, a káosznak pedig az lett a vége - Devestätor kivételével, aki időben felismerte a helyzetet - hogy tűzharc alakult ki. Ennek csak akkor szakadt vége, amikor végül mások is felismerték, hogy nincs több támadó, azonban addigra már kettő "érdeklődő" is vérbe fagyva hevert a földön. Ekkor állt fel Kufár is, akiről kiderült, hogy az istenek igencsak kegyesek voltak hozzá, lévén Salvio emberének egyik lövése sem találta el.
Itt fejeződött be a játékülés, innen folytatjuk legközelebb...
