Kalandok a Vadűrben

Helyszín: Salango, a "Harci Zóna". Egy neogi-antilan konzorcium által üzemeltetett aszteroidaváros a Belső Gyűrűben, ahol a szféra leghíresebb, hírhedtebb gladiátorviadalait rendezik.

A támadást követően átvizsgálták a holttesteket, de semmi olyan azonosítót (tetoválás vagy klánjelvény) nem találtak, amely alapján azonosítani lehetett volna a támadókat. A parazita teteme szétroncsolódva hevert a földön ott, ahová leesett, és Penge csak miután meggyőződött róla, hogy már nincs benne élet lépett oda a földön fekvő pisztolymágushoz, hogy megvizsgálja. Ahogy lefejtette róla a ruhát, láthatóvá váltak a gerince mellett a tapadókorongok lenyomatai, ahol a lény rászívta magát, illetve a tarkóján a seb, ahol az idegrendszerére rácsatlakozott. Mágiával gyógyított rajta, hogy eszméletre térjen, azonban Macon tekintetébe egyenlőre nem tért vissza az értelem. Kenrik utasítására a sérülteket az orvosi szobába vitték, a támadók holtesteit - miután átvizsgálták őket - pedig kihajították a vadűrbe. Az úti céljuk nem változott, továbbra is Salango felé tartottak. 

Addig is, amíg odaértek, Kufár intézkedett rá, hogy Vos az arkán-mechanikus megvizsgálja a különös szerkezetet, amellyel a támadók térkaput nyitottak, és amelyet végül Devestätor lövése tett ártalmatlanná. Sajnálatos módon a szerkezet energiaellátó rendszere és a benne lévő rúnalemez a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, azonban Vosnak ennek ellenére is sikerült annyit kihámoznia belőle, hogy a szerkezetnek volt egy párja, és a mágia csak a két szerkezet között tudott kaput nyitni. Sajnos azonban a hatóköréről, illetve a párja helyzetéről nem tudott információval szolgálni. Így továbbra is rejtély maradt, hogy kik voltak a támadók. Azt, hogy mit akartak, kitalálták abból, ahol és ahogyan megjelentek: megszerezni a Sötét Csillagot. 

Salangot alig néhány órán belül elérték. Ahogy közeledtek, jelentősen megnőtt a forgalom, egyre több csillagbárkát jelzett az égitest érzékelő, és szabad szemmel is egyre több hajót láttak. Calidian és thoric keredkedőhajók, néhány külvilági csillagbárka, és természetesen neogi halálpókok és antilan fregattok. Az aszteroida felszínét szinte teljesen beborította a város, dokkok, dokkoló tornyok nyújtózkodtak a vadűr felé, amelyeket számos helyen arénák hatalmas épületei szakítottak meg. Már a vadűrből is látható volt az a színkavalkád, amelyet a mágikus illúzióval létrehozott és arkán-mechanikus szerkezetek generálta fényreklámok okoztak. A forgalom a város légterében elég sűrű volt, még a kikötői hivatal ügyintézőjének útmutatásai mellett is jelentős ügyességet igényelt elnavigálni és kikötni a számukra kijelölt dokkban.

Helyszín: A Belső Gyűrű aszteroidamezejének egy elhagyatott aszteroidája a Peremvidéken.

Amint a hajójavító műhely emberei kész lettek a javításokkal, azonnal elhagyták a törmelékbolygót. Addig persze éberen figyeltek egy újabb rajtaütéstől tartva, illetve még Devestätornak volt szüksége Hordent (thoric harcos isten, olyan mint Thor az északi mitológiában) papjára annak érdekében, hogy levegye róla a rontást, amelyet a pisztolylidérc való párbaj során szenvedett el (-2 szint). Végül találtak megfelelő papot, illetve megúszták újabb támadás nélkül a hátralévő mintegy fél napot, ezért Kufár megkönnyebbülten adott utasítást az indulásra. Persze tudta jól, hogy ezzel nem megszabadultak a problémától, csupán elódázták azt.

Közel egy hetes út várt rájuk, hogy a Gleccser aszteroida öv felett átrepülve elérjék a Belső Gyűrűben lévő céljukat, Salangot, a Harci Zónát. Az utazás - meglepő módon - eseménytelenül telt, legalábbis nem észleltek nyomukba szegődő hajót, és a thoric harcos már megszokottnak tekinthető kutakodása sem vezetett eredményre. Végre lehetősége nyílt Vos-nak, az arkán mechanikusnak, hogy beüzemelje fémszörnyetegét, amelyen már hónapok óta dolgozott. Már eddig is üzembe tudta volna helyezni, azonban azt szerette volna, hogy több legyen egy engedelmes gépezetnél, ezért előszőr létre akart hozni egyfajta Kötést, amikor a fémgólem tudatára ébred, később pedig azt tervezte, hogy - nem aprózván el a dolgokat - familiárisává teszi. Mindenesetre a kötés létrehozása - amely egyfajta mentális kapcsolattal is jár - több mint egy napos rituálét igényelt, amely során a legénység tagjai többször is érdeklődve figyelték az eseményeket a hajó rakterét körbefutó függőfolyosókról.

Már-már elérték a Belső Gyűrűt, amikor egy irányváltásnál - amelyhez utazósebességről taktikai sebességre kellett lassítaniuk - üzenetet kaptak, amely koordinátákat tartalmazott és egy találkozóhelyet jelölt meg. A navigációs számítások alapján nem Salango lett így az úticéljuk, hanem annak "közvetlen közelében" (amely mintegy 100 mérföldes távolságot jelentett) egy másik aszteroidát, amelyről viszint nem találtak feljegyzéseket a csillagatlaszokban, illetve még mágikus égitest érzékelő sem tartalmazta a helyét. Azt azonban tudták, hogy a helyszín a Peremvidéken (a Belső Gyűrű árnyékos, belső részén) helyezkedik el, amelyről jóérzésű csillagjárók csak suttogva beszélnek, és amely különös romok, élőholtak és szörnyek otthona. 

Arrafelé vették hát az irányt, Kenrik pedig kiadta az utasítást, hogy a legénység készüljön fel. Nem minden nap üzletelnek csillagkönny kereskedőkkel, akiket még a kalózoknál is elvetemültebbnek tartanak alvilági körökben, útjuk ráadásul a Peremvidékre vezet.