A csapat:
Helyszín: A Belső Gyűrű aszteroidamezejének egy elhagyatott aszteroidája a Peremvidéken.
Amint a hajójavító műhely emberei kész lettek a javításokkal, azonnal elhagyták a törmelékbolygót. Addig persze éberen figyeltek egy újabb rajtaütéstől tartva, illetve még Devestätornak volt szüksége Hordent (thoric harcos isten, olyan mint Thor az északi mitológiában) papjára annak érdekében, hogy levegye róla a rontást, amelyet a pisztolylidérc való párbaj során szenvedett el (-2 szint). Végül találtak megfelelő papot, illetve megúszták újabb támadás nélkül a hátralévő mintegy fél napot, ezért Kufár megkönnyebbülten adott utasítást az indulásra. Persze tudta jól, hogy ezzel nem megszabadultak a problémától, csupán elódázták azt.
Közel egy hetes út várt rájuk, hogy a Gleccser aszteroida öv felett átrepülve elérjék a Belső Gyűrűben lévő céljukat, Salangot, a Harci Zónát. Az utazás - meglepő módon - eseménytelenül telt, legalábbis nem észleltek nyomukba szegődő hajót, és a thoric harcos már megszokottnak tekinthető kutakodása sem vezetett eredményre. Végre lehetősége nyílt Vos-nak, az arkán mechanikusnak, hogy beüzemelje fémszörnyetegét, amelyen már hónapok óta dolgozott. Már eddig is üzembe tudta volna helyezni, azonban azt szerette volna, hogy több legyen egy engedelmes gépezetnél, ezért előszőr létre akart hozni egyfajta Kötést, amikor a fémgólem tudatára ébred, később pedig azt tervezte, hogy - nem aprózván el a dolgokat - familiárisává teszi. Mindenesetre a kötés létrehozása - amely egyfajta mentális kapcsolattal is jár - több mint egy napos rituálét igényelt, amely során a legénység tagjai többször is érdeklődve figyelték az eseményeket a hajó rakterét körbefutó függőfolyosókról.
Már-már elérték a Belső Gyűrűt, amikor egy irányváltásnál - amelyhez utazósebességről taktikai sebességre kellett lassítaniuk - üzenetet kaptak, amely koordinátákat tartalmazott és egy találkozóhelyet jelölt meg. A navigációs számítások alapján nem Salango lett így az úticéljuk, hanem annak "közvetlen közelében" (amely mintegy 100 mérföldes távolságot jelentett) egy másik aszteroidát, amelyről viszint nem találtak feljegyzéseket a csillagatlaszokban, illetve még mágikus égitest érzékelő sem tartalmazta a helyét. Azt azonban tudták, hogy a helyszín a Peremvidéken (a Belső Gyűrű árnyékos, belső részén) helyezkedik el, amelyről jóérzésű csillagjárók csak suttogva beszélnek, és amely különös romok, élőholtak és szörnyek otthona.
Arrafelé vették hát az irányt, Kenrik pedig kiadta az utasítást, hogy a legénység készüljön fel. Nem minden nap üzletelnek csillagkönny kereskedőkkel, akiket még a kalózoknál is elvetemültebbnek tartanak alvilági körökben, útjuk ráadásul a Peremvidékre vezet.
Végül alámerültek a Belső Gyűrű aszteroidamezejébe, innentől kezdve pedig csak taktikai sebességgel tudtak haladni. Emiatt órákba telt, mire megközelítették a találkozó helyéül szolgáló aszteroidát, amely körül nem látták légkör nyomát, így tudták, hogy egy űrvilágra érkeztek. Óvatosan haladtak előre, bár szerencsére - néhány csoportosulástól eltekintve - a törmelékek elég ritkán helyezkedtek el, azonban így is a csillagbárka méretűtől a hegynyi méretűig terjedtek. Célpontjuk is egy ilyen hegynyi méretű aszteroida volt, amelynek felszínét kisebb-nagyobb kréterek borították. Addigra - mivel a helyzet és a peremvidék óvatosságra intette őket - már valamennyi fegyverállásnál állt valaki, illetve folyamatosan figyelték a környéket. Végül az egyik kráter mélyén - amelynek átmérője mérföldnyi lehetett - megpillantottak egy calidian építésű csillagbárkát.
A kormányos néhány száz méterre a másik hajótól tette le a Sötét Csillagot, majd - miután a hajótművek által felkavart por elült - szemrevételezték a másik csillagbárkát. Kufár a hídról egy távcsővel figyelte a hajót és a környéket, és meglepve tapasztalta, hogy a másik hajó hídján - lévén a hatalmas plasztacél ablakokon keresztül kivehetőek voltak a sziluettek - is így tesz valaki. Látta, hogy a másik hajó fegyverei rájuk irányulnak, illetve némi mozgást látott a fedélzeten is. Úgy döntött, hogy Devestätort és Pengét viszi magával a találkozóra, kísérőként pedig a nemrég üzembe helyezett arkán-mechanikus robotot, amely szedett-vedett külseje ellenére Vos állítása szerint tudott néhány trükköt. Így Devestätort a pisztolymágus, Macon váltotta le a felső ágyúállásnál, a thoric pedig beszámolt arról, hogy egy, a sziklák között rejtőző alakot sikerült kiszúrnia, de valószínűleg többen is vannak. Mindenesetre jól álcázhatták magukat, ugyanis a zsoldoson kívül más nem vette észre őket.
Légzőmaszkot vettek fel, majd a raktér rámpája leereszkedett, ők pedig kiléptek az aszteroida felszínére. A hőmérséklet itt a peremvidéken hűvösebb volt, mint a szfére belső részére jellemző, azonban még nem annyira, mint az igazán sötét, elzárt részeken. A maszkoknak hála lélegezni tudtak, egy óránál több időt pedig - egyenlőre - nem terveztek odakint tölteni. Úgyhogy Kufár vezetésével megindultak a másik hajó felé, azt tervezve, hogy majd valahol félúton találkoznak. Látták, hogy a másik hajó rámpája is leereszkedik, és onnan egy népesebb csoport indul feléjük. A fél tucatnyi maszkot viselő alak közül egy biztosan gőz-páncélt viselt, illetve a csoportot három hatalmas méretű rakodórobot is kísérte. Végül félúton mindkét csoport megállt, egymástól mintegy ötven méterre, csak a két vezető találkozott középen. A másik csapat szószólója egy meglehetősen megtermett humaoid volt, akinek az arcát szintén maszk takarta, azonban még így is látható volt, hogy az emberi ősök mellett valamilyen démoni vagy sárkány vér is folyhat az ereiben, emellett pedig arca egyik oldalát csúnya égés, sebhely borította. Feszült percek következtek, ami alatt a fél-lény megpórbált meggyőződni arról, hogy a játékosokak fogalma sincs arról, mit szállítottak - Kufárnak éppen hogy csak sikerült megvezetnie -, majd megnyugodván lebonyolították az üzletet. Megegyeztek, hogy a játékosok kirakodnak a Sötét Csillagból, megkapján a bérüket, majd elhagyják az aszteroidát.
Így is történt minden, és bár feszülten figyeltek és készen álltak bármire, végül esemény nélkül sikerült kirakodniuk a rakteret. Átvették a fizetséget tartalmazó ládikát, majd Kufár kiadta az utasítást az indulásra. A felszállást követően, az felkavart porfelhő ellenére is látták, hogy a másik hajó legénysége nem kezdi meg a rakodást, hanem különös, láthatóan mágikus pálcákat kezdenek letűzni a kirakodott ládák köré. Hogy ezt követően mi történt, azt már nem látták, mivel maguk mögött hagyták az aszteroidát, és Kufár döntése alapján Salango felé vették az irányt.
Mivel különösebb bonyodalom nélkül megúszták az üzletet, ezért mindenki megnyugodott, és az érkezésig hátralévő néhány órában a saját dolgával foglalatoskodott. A hídon Kenrik és két kormányos tartotta a frontot, valamint Boris csatlakozott még hozzájuk, és a pisztolymágus, Macon lebzselt még ott. Nyugodtan telt az idő, amikor Macon egyszer csak fegyvert rántott, majd szinte közvetlen közelről a meglepett Borisra lőtt. Ezt követően tűz alá vette a többi hídon tartózkodót, és valamilyen apró tárgyat hajított a híd egyik nyitottabb részére. Boris fegyvert rántott, de mivel nem tudta hová tenni a hirtelen támadást, előbb győzködni próbálta Macont, aki viszont újra és újra rálőtt. Ezalatt a pisztolymágus által eldobott tárgy aktiválódott, és egy térkapú nyílt a hídon, amelyen keresztül alakok kezdtek a hídra ugrálni. Kenrik riadóztatta a legénységet, majd a kormányosokkal az oldalán szembeszállt a támadókkal. Boris közben Maconnal küzdött. Eleinte ügyelt rá, hogy ne okozzon súlyos sebet a társának, azonban miután ő több lövést is kapott, már nem törődött vele, csak életben akart maradni. Fél szemmel látta a kapun át érkező újabb és újabb támadókat, de egyenlőre nem segíthetett a többieknek. Közben Kufár és Devestätor is rohanva a híd felé indult. A hídon hiába vágtak már le néhányat,
és lőtt egy Villámot Boris a támadók közé, újabb és újabb támadók (kalózok?) érkeztek, aminek csak az vetett gátat, amikor Rob és a thoric zsoldos végül megérkeztek, és a thoric egy jól irányzott lövéssel szétlőtte a térkaput nyitó és működtető szerkezetet. A maradék ellenféllel ezután már végezni tudtak, és közben Boris felfedezte, hogy Macon-t valami uralja. Először arra gyanakodott, hogy megszállták, azonban miközben harcoltak, feltűnt neki, hogy valami nyúlvány bukkan elő a tarkójánál, amit addig takart a ruha. Egy jól irányzott csapással lesújtott rá, mire a lény felsikoltott, és elengedte a pisztolymágust, aki eszméletlenül rogyott a földre. A tenyérnyi méretű, pókszerű lény azonban ekkor Penge felé vetette magát, akinek végül Mágikus lövedékekkel sikerült röptében végezni vele.
Mivel a támadókkal mind végeztek, ezért nem derült ki, hogy honnan jöttek, ahogyan az sem, hogy a parazita, amely Macon felett átvette az irányítást, mikor - és kinek a megbízásából - érkezett a Sötét Csillagra. Éppen úgy velük utazhatott Boyarny óta, mint ahogy összeszedhették az aszteroidán is, azonban még ekkor is kérdéses, hogy a támadók az üzletfeleik közül kerültek-e ki (nem láttak ismerős arcot), vagy egy - egyenlőre - ismeretlen fenyegetéshez tartoztak.
Ezekkel a kérdésekkel ért véget a játékülés, folytatás májusban.
