Most látom csak, hogy közel három hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Elég sűrű volt a nyár, sajnos nem annyira a szabadság, mint inkább a munka miatt, de most úgy tűnik, hogy lecseng végre a rohanás és ismét lesz időm a szerepjátékkal foglalkozni. Tovább tetézte a bajt, hogy lehalt a laptopom, és most vásároltam csak egy újat (Sony Vaio VPC-EH1S1E).
Úgyhogy azzal kezdem a visszatérésemet, hogy bepótolom egy régi adósságomat és megírom az ismertetőt az utolsó játékülésről, amire még valamikor május hónapban került sor. Hamarosan pedig felteszem végre a Bral sziklájáról készült kiegészítő fordításának eddig elkészült részeit.
De először a játék, lássuk, mi is történt legutóbb:
A csapat:
Tefrit - drow csatamágus (9 jelenleg 8 TSZ) - szerzetes/varázsló/csatamágus
Aramil - tünde íjász (9 TSZ) - harcos/vándor
Takklin - törpe pap (9 TSZ) - Celestian papja
Gale - ember vándor/mágus (9 TSZ)
A fémmaszkos varázslót üldözve végül mindannyian átkeltek a zöldesszürke, eltorzult humanoid alakokat formázó, megkínzott lények hangját sikoltó kavargó füstfalon, és egy nagyobb helyiségbe jutottak, amelynek a közepén egy, korábban már más termekben is látott teleport varázskör izzott.
Az elsőként belépő tünde még látta, ahogy a fémmaszkos alak eltűnik, a többiek azonban már csak a hűlt helyét találták. A tünde íjász azonban még hallotta, hogy a varázsló "A hajóra!" parancsot adta ki a varázskörnek, így egyértelművé vált számukra, hogy ha valóban kell nekik az a csillagbárka, akkor utána kell menniük.
Nem sok idejük maradt azonban a tanakodásra, hiszen ha a varázsló esetleg a menekülésen töri a fejét, akkor hamarosan azon találhatják magukat, hogy itt maradnak csillagbárka nélkül a Kert törmelékbolygón, élőholtakkal körülvéve. Ezt elkerülendő pedig mindenképpen meg kell szerezniük azt a csillaghajót.