Törmelékűr Kalandorai: 18. rész

A múlt sötét árnyai... 4. rész

Szerző: spelljammer on 2014.09.19. 11:08

 

Mi sem mutatja jobban, hogy véget ért a nyári uborkaszezon, mint hogy alig egy hét elteltével folytatódtak a Sötét Csillag legénységének kalandjai.

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
 

Helyszín: Salango, a "Harci Zóna". Egy neogi-antilan konzorcium által üzemeltetett aszteroidaváros a Belső Gyűrűben, ahol a szféra leghíresebb, hírhedtebb gladiátorviadalait rendezik.

 

Az utcákon végigsietve igyekeztek elkerülni a feltűnést, és többször is aggódó pillantásokat vetettek hátrafelé, ahol a leszállópilonhoz dokkolt antilan fregattból egyre több csontszín páncélba öltözött gárdista menetelt a torony felé, illetve néhányan arkán-mechanikus szerkezeteket csatolva magukra ereszkedtek alá a magasból. Errefelé már több volt a járókelő is, illetve már jól kivehetőek voltak a belső negyed mágikus-mechanikus reklámfényei, illúzióból szőtt hologramjai. Már jónéhány keresztutcányira maguk mögött hagyták a küzdelem helyszínét, amikor Kufár - most, hogy az adrenalin hatása lassan elmúlt - megingott a lőtt sebétől, és térdre rogyott az utcán. Devestätor kapott utána, aki másik kezével Kufár ismerősét, a szintén meglőtt, és éppen hogy csak eszméleténél lévő Borjont támogatta. 

Körbenéztek, hová tudnának visszahúzódni.  A félhomályos, pislákoló parázsgömbök fényében derengő utcán végigtekintve több kocsmát is felfedeztek, illetve egy hatalmas, kitátott szájú szörnypofára hajazó bejáratot is, amely fölött a Pokol Bugyrai felirat hirdetett egy gladiátor vermet. Penge a félork ajtónállótól rövid kérdezősködés után - és némi ezüst ellenében - megtudta a veremben dolgozó felcser - egy gnóm - nevét, illetve hogy jelenleg épp a szemben lévő kocsmában mulattja az időt. Mire visszatért volna társaihoz, addigra Kufár is döntésre jutott, így az egész csapat a legközelebbi kocsma felé indult. Az egykoron három mellű nőt ábrázoló, "A Harcos Amazon" nevet viselő cégér most hosszában kettétörve hirdette a helyet, amely így egy másfél mellű nőt ábrázoló "Mazon"-á változott. A lengőajtó magától nyílt ki közeledtükre, hogy egy alak zuhanjon ki a mocskos utcára, akibe, ahogy a fegyverövén lévő pisztolyához kapott, a kocsma belsejéből egy mágikus lövedék vágódott bele, és a férfi eszméletlenül, némi égett bűzt árasztva terült ez az utcán. A bejáraton ezt követően kilépő sárkányszülött megvetően leköpte, majd visszatért az ivóba. A játékosok árnyékként követték befelé.

Odabent vágni lehetett a füstöt, nagy volt a zsúfoltság, a levegőben alkohol és étel szaga keveredett a több tucatnyi fajból álló vendégsereg kipárolgásával. Szabad helyet nem is igen találtak - csak a bárpultnál (amely mögött egy letört szarvú minotaurusz és két humanoid nő, egy fél-tünde és egy ördögszerzet sürgölődött épp) láttak egy mintegy három embernyi szabad részt, így arrafelé indultak -, sokan kezükben söröskorsóval álltak, és egy levegőben lebegő illúziót figyeltek, amely - Devestätor legnagyobb örömére - a levegő genasi által vezérelt fémszörny, és a tünde által irányított Szellemharcos küzdelmét mutatta. A harc a Szellemharcos győzelmével zárult, így a thoric zsoldos 1200 arannyal lett gazdagabb. Ezt követően körülbelül ötpercenként jelezte Kufár felé, hogy menjenek csak tovább a Sötét Csillaghoz, Ő addig elmegy az arénához, és majd utánuk siet. Rob rendre egy velős "nem" válasszal zárta rövidre a beszélgetést. 

Boris elindult, hogy megkeresse a gnóm felcsert - rövid keresés után meg is találta, épp néhány fajtársával kockázott -, Kufár pedig néhány aranyat csúsztatva a fél-tünde lánynak kibérelte fél órára a hátsó raktárhelyiséget, hogy kicsit rendbe szedhessék magukat, és elláthassák a sebeket. A Boris által odavitt gnóm felcser nem aratott nagy sikert - révén igencsak részeg volt, és nem bízták volna rá az életüket (főleg azután, hogy kijelentette, a varráshoz lehet kicsit remeg a keze, viszont nála jobban senki sem amputál) -, így végül a most emberi alakot viselő törpe (akinek - lévén alakváltó - ez sem az igazi formája) arkán mechanikus látott hozzá a sebek kezelésének. Mivel nem harcolni indultak, így csak azzal gazdálkodhatott, ami épp náluk volt, azonban szerencsére így is akadt néhány gyógyító kenőcs.

salango street.jpg

Már épp végzett Borjon és Kufár, valamint Penge sebeinek ellátásával, amikor a calidian harcos-varázsló felfigyelt arra, hogy odakint elhalkult a korábbi moraj, alapzaj. Ahogy résnyire nyitotta az ajtót, látta, hogy antilan gárdisták vannak a kocsmában, akik lassan körbejárva mindenkit alaposan megnéznek, illetve az utcán is várakozik néhány társuk, ráadásul egy igencsak megtermett harci fémszörnyeteg is van velük odakint. Megdöbbentek, hogy ilyen hamar rájuk bukkantak, azonban tudták, hogy jelen állapotban - meg amúgy is - őrültség lenne szembeszállniuk velük, ezért menekülő útvonalat kerestek. Szerencsére kettőt is találtak. A hordók között egy - mostanra jócskán megvetemedett - fémrács vezetett a lenti csatornák felé, illetve az egyik sarokban egy rövid alagút felfelé, amelyen a hordókat szokták legurítani egy magasabban fekvő hátsó utcáról. Úgy döntöttek, a csatornákat választják, amelynek rácsát - némi küzdelem után - a hatalmas termetű thoricnak sikerült felnyitnia. Penge közben megpróbálkozott a hordónyílást lezáró lakattal is, amely azonban kifogott rajta. Utoljára Kufár ereszkedett alá, aki - mielőtt lecsukta a maguk után a rácsot - még megpróbálta eltüntetni a nyomaikat.

A csatorna elég mélyen feküdt, és meglehetően alacsonyra sikeredett, így mindenkinek - a thoric zsoldosnak különösen - meggörnyedve kellett haladnia, ami néhány perc után már igencsak megterhelő volt. Az utat napfénypálca mutatta, illetve Penge varázsolt egy fénysugarat pisztolya csövére. Miközben a csatornában haladtak előre - reményeik szerint távolodva az antilanoktól, és közeledve Sötét Csillaghoz - a két mágiahasználó, Vos és Penge azon töprengtek, hogyan találhatták meg őket. Végül arra jutottak, hogy valószínűleg Fürkészés varázslattal bukkanhattak a nyomukra, méghozzá Borjonon keresztül. Hiába néztek körbe, nem találták nyomát a fürkészvarázslatnak, pedig az arkán mechanikus még egy mágia érzékelését is bevetett a cél érdekében. Kufár így arra jutott, hogy valószínűleg nem folyamatos a mágia használata - amelyet törpe mágiahasználó véleménye szerint nem is varázsló varázsolt el, hanem valamilyen arkán-mechanikus szerkezet működtethette -, így úgy döntött, hogy amint visszatérnek a Sötét Csillagra, Borjont olyan helyen szállásolják el, amely alapján nem tudják behatárolni a helyzetét.

A csatorna végül egy gyűjtő ciszternába csatlakozott be, amely felett egy pöfögő, zörgő szivattyúkkal és gépezetekkel telezsúfolt szivattyúház is állt. Ezen keresztül - több utcányival a kocsmától, és a dokkoló pilontól - léptek újra Salango - immáron jóval zsúfoltabb utcáira, persze csak miután Penge egy egyszerű Szemfényvesztéssel eltüntette ruházatukról a csatorna és a küzdelem árulkodó nyomait (vér stb...). Itt Devestätor megint tett egy próbát, hogy különváljon a többiektől, és felvegye a nyereményét, de Kufár továbbra sem akart hallani a dologról. Leintettek egy riksát, amelybe a két súlyosabb sebesült, Kufár és Borjon ült be, majd a dokk felé vették az útjukat, ahol a Sötét Csillag várt rájuk.

Félúton járhattak a dokk felé, amikor valahol a levegőben gongszó hallatszott, és látták, hogy a járókelők tekintete az égbolt felé fordult. Így tett a riksát húzó megtermett félork is, így ők is felnéztek és látták, hogy odafent egy hatalmas, antilan maszkot viselő illúzió fej materializálódik (a maszkról Kufár úgy tippelte, hogy valószínűleg a hely antilan kormányzója lehet). A jelenés mennydörgő hangon jelentette be, hogy további intézkedésig lezárják a kikötőt, és minden távozó hajót átkutatnak - ha ellenáll, elkobozzák vagy megsemmisítik -, illetve antilan gárdisták fognak járőrözni, amíg elő nem kerülnek azok, akik megtámadtak és megöltek néhány antilan katonát. Tovább 10 000 aranyat felajánlott annak, aki esetleg a támadók nyomára vezeti őket.

Miután a jelenés eltűnt, a csapat csak összenézett, de nem kezdték el kibeszélni, hogy ez mit jelent. Annyit azonban Kufár is tudott, hogy a bejelentés után - és valószínűleg ez lehetett az antilanok terve is - a helyi alvilág is rájuk szállhat (vagyis a támadók felkutatásába kezdhet), hiszen a zárlat és az utcán járőröző katonák jelentősen ronthatják az "üzletet". Úgy döntött, ennek ellenére tartják az eredeti tervet, vagyis a másnapi indulást... hiszen a neogival is másnapra beszélte meg, hogy visszafizeti neki az Öreg által rá hagyományozott adósságot.

A Sötét Csillagra visszatérve össszeszedték magukat, majd Kufár összehívta a legénység ott tartózkodó tagjait, és elmesélte nekik, hogy ki is Borjon, illetve miért vadásznak rá és Borjonra antilan fejvadászok. A történet lényege az volt, hogy fiatalabb korában üzletelt az antilanokkal, és rabszolgákat kellett volna elszállítania egy calidian világról, azonban Ő végül nem teljesítette az üzletet - sőt, jelentős összeget is lenyúlt az antilan megbízótól. A megbízó már akkor is magas pozíciót töltött be a napmágusok birodalmában - amely elsősorban a birodalom számára oly fontos rabszolgák folymatos utánpótlásának biztosítását foglalta magába -, mostanra azonban tovább erősíthette a pozícióját, azért is küldhetett most, négy év elteltével fejvadászokat utánuk. Ezt követően közölte a csapattal, hogy másnap délig lehetőleg ne keverjenek bajt, majd megbeszélte Borjonnal, hogy az addig hátralévő időt a raktér egyik csempészrekeszében kellene töltenie (így nehezítve, hogy ha fürkész mágiával rá is találnának, ne tudják behatárolni a helyet, ahol tartózkodik... legalábbis abból, amit a két mágiahasználó mesélt neki, azt a következtetést vonta le, hogy ez hatékony védelem lehet).

Ezt követően mindenki lekötötte magát amivel akarta, illetve lassan kezdett kiteljesedni a kötés, amit Vos hozott létre a mostanra működőképes fémszörnyeteggel - akit következetesen Naominak nevezett el -, és elkezdtek kialakulni annak személyiségjegyei. A mágikus kötés következtében egyre inkább úgy viselkedett, mint Vos, ez pedig jelentős aggodalommal töltötte el a többieket (ismerve a törpe arkán mechanikus szeszélyességét).

naomi.jpg

A hátralévő időt kora reggel egy ötfős, férfiakból álló fegyveres csoport érkezése zavarta meg, akik a kapitánnyal akartak beszélni. Sem a modoruk, sem az elhanyagolt öltözetük, sem pedig a szaguk nem utalt kifinomultságra, és erősen a közös szlenget használták, fegyvereik azonban gyakori használatról és gondos ápolásról árulkodtak. Az épp őrségben lévő tünde kormányosnő és a hozzá csatlakozó Devestätor először nem is akartak velük szóba állni, azonban amikor azzal fenyegetőztek, hogy akkor antilanokat hoznak a nyakukra, a thoric végül elment Kufárért (aki a tulajdonos, nem a kapitány, de a thoricnak végülis mindegy volt). Útközben találkozott a reggeli meditációját épp befejező Pengével, aki magához vette a puskáját, és a raktérben olyan pozíciót vett fel, ahonnan belátta a rámpa alját, és szükség szerint lőni is tudott.

Végül megérkezett Kufár - Devestätor és Patkány kíséretében -, aki egy házi köntöst viselt csak, és még nem volt ideje befejeznie szokásos arcfestését sem. A fegyveresek szószólója megvetően mérte végig, majd közötle, hogy ők a kapitánnyal, nem pedig a "festett kurvájával" akarnak beszélni. A nagydarab thoric fellépésének köszönhetően azonban visszakozott, azonban az amúgy is feszült légkör még inkább kiélezett lett. A fegyveresek közül többen fegyverövük körül matattak, és nem kerülte el Patkány figyelmét, hogy egyikük hajítótőrt csúsztat a markába. Kiderült, hogy a fegyveresek valahonnan tudomást szereztek arról, hogy a játékosok voltak az antilanok támadói, és ajánlattal jöttek. Ha a dupláját fizetik a felkínált összegnek, akkor nem adják fel őket. Végül az egyik támadó már nem bírta tovább, és a fegyveréhez kapott. Ezt csak Devestätor vette észre, aki megelőzte, és quad-iron pisztolyát előrántva belelőtt a fegyveres kézébe. Csak azzal nem számolt, hogy a quad-iron elég pusztító, így csuklóból, pisztolyostól tépte le a férfi kézfejét. Artikulátlan sikoly harsant, a csonkból vér terítette be az előtte állókat, és elszabadult a pokol. Az ellenfél szószólóját Kufár vállon lőtte, majd Devestätor maga elé rántotta, és fegyvert fogva a fejéhez felszólította a társait a fegyverek letételére. Vagyis ez volt a terve, mivel amint a férfit maga elére rántotta, annak a torkába egy hajítótőr állt bele, amit eredetileg neki szántak. Ezt követően élő pajzsként használta a testet. Penge bentről lőtt le egy támadót, majd kardot rántva viharzott le a rámpán, Patkány ikerkardjait rántotta elő. Legnagyobb meglepetésükre - és némileg rémületükre - az arkán-mechanikus fémgólem is beszállt a küzdelembe, és emberfejnyi öklének egyetlen csapásával zúzta le az egyik támadót.  

Alig pár másodperces küzdelmet követően legyőzték a támadóikat, még egy foglyot is sikerült ejteniük. Amikor kifaggatták kiderült, hogy hogyan akadtak rájuk. A támadók szóvivője ott volt a kocsmában, amikor a csapat megérkezett, és nem kerülte el a figyelmét a három sérült sem. Amikor pedig megérkeztek az antilan gárdisták, és kutattak valakik után, csak összekapcsolta a dolgokat. Bár a raktárat úgy-ahogy kitakarították maguk után, sikerült némi vérnyomra bukkannia, innentől pedig már csak egy bérmágus kellett, akinek segítségével megtalálták a Sötét Csillagot. Kufárban egyre inkább érett az elhatározás, hogy be kell szereznie valamilyen varázslatot a különféle fürkész varázslatok ellen, bár félt, hogy ha itt tenné, azzal felhívná magára a figyelmet.

Rob délben egy árnyszínházban találkozott a neogival, akinek kifizette a tartozást, így már nem volt itt dolguk, akár indulhattak is. Visszaúton ismét megjelent az antilan kormányzól illúziója a város egén, aki bejelentette, hogy elfogták a támadókat, és miután elismerték a tettüket, kivégezték őket. A játékosok ezen némileg meglepődtek, azonban úgy tippelték, ez inkább a tömegeknek szólt, hogy így mutassák meg a Salangon élőknek és az átutazóknak, hogy büntetlenül nem lehet packázni az Antilan Birodalommal, mert végül nem menekülhetnek el előle. A kikötői zárlat azonban egyenlőre még fennmaradt (valamilyen szökevényt kerestek), így tűrniük kellett, hogy egy antilan szakasz átkutassa a Sötét Csillagot az indulás előtt. Szerencséjük volt, mert dacára annak, hogy egy mágiával átalakított és arkán-mechanikus eszközökkel "kiegészített" humanoidot, egy fürkészt is hoztak magukkal, végül nem találtak rá a csempészrekeszben rejtőző Borjonra. A csillagbárka így hát végre maga mögött hagyhatta Salangot, és Kufár döntése értelmében Port Slyte felé vette az útját.

 

1 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr166700171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rexxx 2014.09.19. 21:37:29

Szokás szerint néhány vicces, vagy érdekes jelenet a kalandból:

Penge megtalálta a felcsert az ivóban, és betámogatta a tökrészeg alakot a raktárhelyiségbe. A többiek gyanakodva nézték
Dev:-Hát e?!
Boris:-Felcser. Ő fog gyógyítani minket.
Ebben a pillanatban a gnóm elhányta magát a sarokba. Miután végzett: -A varráshoz kicsit remeg a kezem, de amputálni senki nem tud nálam jobban!

Vos gépgyermeke, Naomi:
Miután a pénzéhes zsoldos fogoly magához tért, elkezdték a kihallgatást. Penge nem akart vesződni a megkötözéssel, így az öntudatra ébredező gépszörnyet, Naomit kérte meg, hogy fogja le. Ennek eredményeként összetört mindkét vállcsontja. Boris erre gyorsan megkérte, engedje el, és vigyázzon, rá ne lépjen a visító emberre! Naomi persze, már emelte is a több tonnás lábát, amit a kínjai közt vergődő fogoly fölött pár centivel állított meg. Kicsit kelletlenül, de pár szívdobbanás múlva visszahúzta. Ekkor állapította meg a legénység jelenlévő összes tagja, hogy Naomi tiszta apja.

A csapat azért némiképp összeszokott az évek során:
A fogoly, miután megszabadult Naomitól, kezdte megmakacsolni magát, és nem mutatott együttműködést. Ezt látva Rob pergő utasításokat kezdett kiadni a legénységnek:
-Hozzatok ponyvát a földre! Hevítsetek vasat, hozzatok bárdot, kést, meg mindenféle fogókat! Kötözd le a székhez Dev! Boris, rendesen terítsétek szét a ponyvát, nem akarom, hogy megint minden csupa vér legyen, mint múltkor! Tegyétek székestől a ponyva közepére!
Mindenki végezte az utasításokat, a fickó a szétzúzott vállcsontjai okozta fájdalomködön keresztül is érzékelte, mi készül.
-De hát még nem is kérdeztetek semmit!
A csapat szó nélkül folytatta a "halálos vallatás" előkészítését. Egy idő múlva, mikor a fickó teljesen megtört, kezdték csak a kérdezősködést.

Jellemek
A fickó vallott, utána kisebb vita alakult ki, mi legyen vele. Ekkorra már valaki lecsapta, tényleg eszméletlen volt. Rob és Boris életben hagyta volna, nem ölnek feleslegesen. Dev hangot adott annak a baljós gondolatának, hogy "ellenséget hagyunk a hátunkban, öljük meg". Vos a maga módján intézte, megvonta a vállát. Számára semmi érdekes nincs egy hús-vér lényben. Bezzeg ha lennének arkánmechanikus darabjai... Patkány pedig nem osztotta meg, mit kellene tenni vele, Rob utasítására várt. Miután a Kufár meghozta a döntését, miszerint a testőr-bérgyilkos rakja ki valami sikátorba, Patkány szája gonosz mosolyra húzódott. Persze csak bólintott, hogy úgy lesz...
süti beállítások módosítása