Legutóbb meglehetősen eseménydúsan fejeződött be a játék, és a folytatás is hasonlóra változatosra sikeredett. Lassan véglegesednek a karakterek is, elvileg az utolsó simításokat végzik a játékosok, azután pedig már nem engedem, hogy módosítsanak rajtuk (viszont ennyi kellett, mivel játék közben derül ki, hogy a szakértelmek elosztásánál mennyire sikerült úgy súlyozni, hogy a számadatok tükrözzék amit a játékos elgondolt, és megfeleljenek a kampány játékstílusa követelményeinek is). Emellett lassan mindenkinek meglesz a figurája is, amely a harc alatt megszemélyesíti majd a karakterét. Már csak Boris és Vos karakterek nem rendelkeznek végleges figurával, de ez is hamarosan rendeződik (Boris már beszerzésre került, jelenleg éppen festik, Vos pedig beszerzés alatt áll).

A csapat:

A vadmágia működését nem csak a raktérben, de a hajó hídján lévők is érzékelték. Aki valamilyen szinten képes volt mágiát alkalmazni - vagyis a hídon Kenrik a kapitány, a navigátor Kassina - szintén érzete azt a különös borzongást, amely mintegy mellékhatásként jelentkezett. Elsőre csak meglepődtek, de nem tudták mire vélni a dolgot, második alkalommal azonban Kassina már egyértelműen vadmágia jelenlétére utalt. A kapitány először arra gyanakodott, hogy a vadűr egy olyan részében járhatnak, ahol vadmágia uralkodik, azonban ezt hamar elvetették. Ekkor - feltételezve, hogy a forrása a hajón lehet - elhagyta a hidat, hogy utána nézzen, mi is történt. A híd ajtaján kilépve közvetlenül a raktérbe jutott, ahol nem mással, mint a kétfejű Devestätorral szembesült. Azonnal előkerült a két pisztoly, és addig el sem rakta, amíg nem sikerült tisztáznia a helyzetet. 

Kufár kérdésére azzal kapcsolatban, hogy a lányt mikor lehetne visszatenni a hengerbe, Voss először hímezett-hámozott, mivel szívesen átvizsgálta volna alaposabban a különös eszközt, de végül elárulta, hogy mintegy fél napos munkával képes azt felkészíteni arra, hogy újra üzemeljen. Ebben maradtak, illetve abban, hogy valami kábítószert adnak a lánynak addig is, amint magához tér, megakadályozva, hogy egy esetleges kontrollálatlan vadmágikus kitöréssel kárt tegyen a hajóban vagy megsemmisítse azt. Ezt követően átadta az irányítást Kenriknek, majd távozott, hogy beszámoljon az eseményről az Öregnek.

Kenrik a harcos-varázslót, Pengét bízta meg azzal, hogy gondját viselje a lánynak, Voss-t pedig arra utasította, hogy a raktér egyik sarkában rögzítse a hengert, és kezdjen neki az üzemképes állapotba hozásának. Devestätor felé mindössze annyi volt az utasítása, hogy valahogy hozza rendben magát - és ez alatt nem a két fejet értette -, valamint a sok sérültre tekintettel a hajóorvosi feladatokat is ellátó Kassinát megkérte arra, hogy lássa el a sebesülteket.Ezt követően még annyi közjáték történt, hogy az alkohol és a két fej okozta látászavar/egyensúlyzavar hatására amikor a csillagbárka utazósebességre lépett, Devestätor reggelijének tartalmával borította be a közlekedő folyosót és a raktér egy részét, aminek feltakarításához viszont már nem igazán fűlt foga.

Ezt követően Kassina és Vos elkészítették a kért nyugtató főzetet - bár Voss úgy gondolkodott, hogy ő akkor nyugodt, ha teljesen éber, és ennek megfelelően válogatta is össze az alapanyagokat -, illetve Kassina ellátta a sérülteket (Devestätor, Penge, Patkány). Boris az egyik üres legénységi kabint nézte ki a lány számára, ahonnan azonban az ágyon kívül, amelyre fektette, illetve egy széken kívül minden éghetőt eltávolított. 

Amíg Kassina az ő sebeit kezelte, addig Patkányt kérte meg arra, hogy vigyázzon a lányra. Akkor azonban, amikor mind ő, mind pedig Kassina érezték a különös borzongást, mindketten tudták, hogy a lány magához tért, és vadmágia aktivizálódott. Rohanvást érkeztek a kabinhoz, ahol a levegőben szivárványszínű pillangók keringtek, a lány pedig vergődve próbálta megakadályozni, hogy Patkány még többet diktáljon belé a "nyugtató" főzetből. Mivel az orvgyilkos is érzékelte a mágiát, illetve látta, hogy a főzet hatástalan, le akarta ütni a lányt, ebben azonban Boris megakadályozta. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy két mágikus lövedék találta el a lány felől, valamint a szobában lévő árnyékok életre kelve Patkányra és rá támadtak. A káosznak végül a navigátor nő vetett véget, aki Kufár korábbi példáját követve gondoskodott róla, hogy az antilan lány eszméletét veszítse. Ennek Boris nem igazán örült, mivel ő többet szeretett volna megtudni arról, hogy ki vagy mi a lány, erre azonban még várnia kellett.

Végül teltek az órák, a csillagbárka pedig folytatta útját a célállomása, a Gleccserben lévő aszteroidaváros felé. Időközben Devestätor második feje eltűnt (bár másnap reggel még egyszer megszívatták azzal, hogy Boris ötletét követve a legénység úgy tett, mintha megint két feje lett volna), és csak most szembesült azzal, hogy heveny szexuális vágyait nem vezetheti le a két utason (akiket ő következetesen prostituáltnak tartott), mivel a kapitány eltiltotta tőlük. Ezen dühöngött egy sort, de nem sok mindent tehetett ellene (pénze pedig amúgy sem lett volna rá).

Az antilan lány néhány óra múlva kezdett magához térni, amikor azonban be akarták neki adni a Kassina által készített újfajta nyugtatót, azt Boris megakadályozta. Végül Rob elé került az ügy, aki fenntartotta korábbi döntését: a lánynak eszméletlennek kell maradnia, mivel nem kockáztatja a hajó épségét, főleg nem idekint a vadűrben. Később még lehet rá alkalmuk, hogy többet megtudjanak róla.

Már másnap reggel volt, amikorra Vos összerakta, és üzemkésszé tette a hengert - persze a többiek tudta nélkül néhány alkatrészt és egy rúnalemezt kispórolva belőle, remélvén hogy a jövőben még hasznukat veszi -, és úgy nyilatkozott, hogy 80% az esélye annak, hogy a lányt sikeresen újra "hibernálni" tudják. Rob ezt elegendőnek ítélte - kevesebbet is annak ítélt volna -, így intézkedett rá, hogy kezdjék meg az eljárást. A lány csak az utolsó pillanatban tért ismét magához, amikor már a hengerbe volt zárva (a fém kereten rúnák világítottak, a kékes gáz kezdte kitölteni a hengert, a különböző szelepeken és csöveken keresztül pedig gőz tört elő), azonban kétségbeesett sikolya nem szűrődött át a mágiával megerősített üvegen, így csak a néma sikolyát és rémült, kétségbeesett arckifejezését láthatták, mielőtt a henger mágiájának hatására beledermedt az időbe. Kenrik gondoskodott róla, hogy valaki mindig őrködjön a henger mellett, majd pedig újra a küldetésnek szentelték magukat.

Rob egy megbeszélést tartott, amelyen elmondta a legénységnek amik rájuk tartozott, majd pedig kidolgoztak egy meglehetősen nagyvonalú tervet arra, hogy mikor mit tegyenek. Mivel mind a két tulajdonost nem akarták odaküldeni, ezért úgy döntöttek, hogy Rob a Sötét Csillagon marad a legénység egy részével, így az üzlet lebonyolítását az Öreg fogja vezetni. Őt pedig Kenrik, Devestätor, Penge Boris, Voss,  Patkány, és a legénység további tagjai közül Flynn fogja kísérni. Így elegendő fegyver és mágia áll majd a rendelkezésre, ha esetleg elvadulnának a dolgok. Mivel valószínűleg a másik fél sem kezdő lesz, ezért arra jutottak, hogy amint megtudják, hol lesz a csere helyszíne, Patkány felderíti azt, ha pedig van arra alkalmas hely, akkor Devestätor mesterlövészként elhelyezkedik, és távolról biztosítja, hogy minden úgy történjen, ahogy szeretnék.

A pontos helyszín ismerete nélkül ennél többet nem tehettek, úgyhogy az út hátralévő része a felkészülés jegyében telt. Elérték az aszteroida övet, a csillagbárka pedig taktikai sebességre lassítva belemerült a törmelékmezőbe. A közelben jónéhány más csillagbárkát is érzékeltek - még agyszívó nautolidot is -, azonban egyet sem támadó szándékkal. Persze, mivel ide nem terjedt ki a Belső Gyűrű Egyezmény, ezért ajánlott volt résen lenni, ezért Kenrik gondoskodott róla, hogy mindig legyen valaki legalább ez egyik hajófegyver mellett. 

A Sötét Csillag végül elérte célját, amely egy jókora koszos szürke hógolyóra hasonlított, amelynek kavargó felhőrétegét a vadűr határáig nyúló, kékes fénnyel megvilágított, karcsú tornyok törték át. A kormányos egy ilyen tornyot követve merült alá a viharos felhők közé, amelyek megrázták és dobálták a hajótestet, miközben a fagyos hideg pillanatok alatt jégkéregbe vonta a külső burkolatot, fedélzetet. Az aszteroidáról annyit tudtak, hogy egy bányász és iparvilág, ahol ércet és szenet termeltek, azonban a készletek kezdenek kimerülni, ezért már a lassú haldoklás útjára lépett. Aki tehette az már lelépett innen, ezért bár még egy calidian kereskedőtársaság kezében van az uralom, egyre inkább erősödik az alvilág befolyása. Mostanra már csak egy-két ezren élhettek itt, az egykori településnek már csak a belső részén volt élet, a többi az enyészet útjára lépett. Hóval borított, elhagyatott épületek, raktárak, gyártelepek csontvázai dacoltak az örök hóval és jeges szelekkel. 

A felhőréteg alá érve végül megpillantották az odalent elterülő, hóval és jéggel borított várost. Csak a belső, lakott részek voltak úgy ahogy kivilágítva, a város mintegy kétharmadára sötétség borult. A varázsgömbön keresztül bejelentkezett a kikötő forgalomirányítója, aki az egyik dokkhoz irányította őket, amely a még lakott részek peremén helyezkedett el. Az egykori nagy kikötő már nem volt használatban, mostanra már csak a városban szétszórva lévő leszállóhelyeket használhatták az ide érkező csillagbárkák. A Sötét Csillag végül az Unikornis dokkban szállt le. Ahogy a leszállótalpak leereszkedtek, és a mágikus hajtómű elcsendesedett, nem lehetett mást hallani, mint a hajó közepén lévő viharkamra halk morgását, és a kinti szél süvítését. 

A szükséges adminisztráció után - kikötői díj kifizetése és vámvizsgálat - nem volt más dolguk, mint várni arra, hogy üzletfeleik felvegyék velük a kapcsolatot. Két vendégük közben - Flynn segítéségével - miután kiegyenlítették a viteldíjat, elhagyta a hajót, bár az közékorú nő még megállapodott abban Robbal, hogy miután unokahúgát biztonságba helyezte - és a Sötét Csillag még itt van -, akkor velük térne vissza Trinonára. 

Végül mintegy három órát kellett várniuk arra, hogy létrejöjjön a kapcsolat. Egy nagydarab, bőrökbe és szőrmékbe öltözött alak érkezett a dokkba. Amikor felballagott a raktérből leengedett rámpán, nyomában kavargó hó és fagyos hideg tört be a hajó belsejébe. Ahogy hátravetette csuklyáját, és elhúzta az arca elől a hideg elleni védelmül szolgáló maszkot, egy sebhelyes arcú, szakállas thoric férfit láttak, akinek hátán kétkezes csatabárd, combjaihoz erősítve pedig rövid kard és katonai pisztoly alkották a fegyverzetét. Röviden, lényegre törően beszélt. Lényegében közölte, hogy hol lesz másfél óra múlva a találkozó, majd távozott.

Nem sok idejük maradt hát. Patkány meleg ruhát öltve elsietett, hogy körbenézzen a megadott helyszínen, a többiek pedig készülődni kezdtek. Amikor Leon visszatért, beszámolt arról, hogy a találkozási hely nem más, mint egy elhagyatott gyártelep. Lényegében egy nagyobb nyílt tér, amelyet két oldalról raktárak, épületek és emelő daruk határolnak. Ennek ismeretében végül Devestätorra maradt, hogy megkeresse majd magának a tökéletes rejtekhelyet és beássa magát. Úgyhogy ő és Patkány elsiettek, a többiek pedig jóval kényelmesebb tempóban - Flynn által cipelve az aranyrudakkal teli ládát - elindultak. A helyszín több mint egy fertály órányira volt, azonban a kavargó hó és a hideg miatt nem haladtak gyorsan. Mindenesetre nem sok élővel találkoztak útjuk során, és akivel igen, az is vastag kabátba burkolózva sietett el az épületek árnyékában. 

Végül elérték a gyártelepet, ahová egy hatalmas, most üresen tátongó kapunyíláson keresztül lehetett bejutni. Kenrik mágiával létrehozta maga mellett Devestätor illúzióját, hogy úgy tűnjön, mintha az óriás termetű thoric ott lenne velük, majd a csapat az Öreg nyomában bement a térre. Egyenlőre egyedül voltak, csak az elhagyatott épületek között síró szelet hallották, és az üres ablaknyílások szegeződtek rájuk vak tekintettel. A rejtőzködő Devestätort egyedül Voss szúrta ki, viszont nem adta jelét, hogy észrevette volna az orvlövészt. 

Úgyhogy, vártak és fáztak. Szerencsére csak néhány percet, mert végül megérkeztek üzletfeleik is. Először csak nehéz lépteket és a hidraulika sivítását hallották a kavargó szélen és hódarán keresztül, aztán egy hatalmas, kétembernyi magas gőzrobot kíséretében - aki egy hatalmas ládát cipelt - hat alak érkezett a térre a gyártelep szemben lévő bejáratán keresztül. Mivel mindannyian be voltak öltözve, nem sokat lehetett kivenni belőlük, a vezetőjükről azonban alakja, tartása, és a fejét takaró prémes csuklya alól kiszabaduló hosszú tincsek alapján úgy tippelték, hogy nő lehet. Ő indult meg végül előre, nyomában a ládát cipelő gőzrobottal, majd a két csoportosulás között nagyjából félúton megállt. Az Öreg a pénzes ládát cipelő Flynn kíséretében lépett előre, és állt meg a nővel szemben. A gőzrobot letette a ládát a földre, majd hátra lépve megmerevedett, helyére pedig egy újabb alak lépett elő a kíséretből.

Hogy miről beszélgettek, abból keveset lehetett csak hallani, a havat folyamatosan hordó szél gyakran elvitte a hangokat, egyedül Kenrik volt az, aki így vagy úgy, de viszonylag folyamatosan képes volt követni, hogy miről is van szó. Először is megtörtént a csere, majd ezt követően mind a nő, mind pedig az Öreg megvizsgálták a ládák tartalmát. Elégedetten bólintottak, majd cseréltek. A nő kíséretéből előre lépett alak is a ládát vizsgálta meg. Boris és Voss azonnal észrevették, hogy varázsolt, azonban mivel a ládára irányult, ezért nem tartották támadónak a szándékát. Devestätor is látta, hogy odalent valaki varázsol, úgyhogy az alakot véve a puskája célkeresztjébe várakozott tovább. Legjobb először mindig a mágiahasználókat kiiktatni. Mire a két mágiahasználó beazonosíthatta volna a varázslatot, a másik varázshasználó már végzett is, aminek következtében a pénzes láda ezüstös színben felizzott, majd eltűnt.

Mivel a csapatot beavatták abba, hogy megbízójuk a pénzes ládáját is vissza szeretné kapi, tudták, hogy ez mostantól már csak jóval nehezebben lesz kivitelezhető, ha nem egyenesen lehetetlen. De úgy tűnt, hogy még nem végeztek, bár ezt egyenlőre csak Kenrik vette észre. Ő hallotta ugyanis egyedül, ahogy a nő felszólítja az Öreget arra, hogy a másik ládát is hagyja ott, és távozzanak. Ne tegye feleslegesen kockára a saját és emberei életét, írja le a veszteséget és távozzon. Erre Kenrik előhúzta a pisztolyait, de úgy látszik, senki más - még társai sem - vették észre a mozdulatát. Az Öreg néhány szívdobbanásnyi ideig elgondolkodott, majd fejét ingatva nemet mondott. A nő erre csak bólintott, mire a következő pillanatban mindenki csak annyit látott, hogy az Öreg feje hátracsapódik, majd vérrózsa robban ki belőle, és hátra zuhanva elterül a földön. A puska dördülése végigvisszhangzott az épületek között, azonban pont emiatt nem tudták behatárolni a lövés helyét, a lövés pillanatában pedig árulkodó villanást nem láttak (Devestätor és Voss azonnal lángrejtőre gyanakodtak). 

Devestätor azonnal lőtt az ellenfél mágiahasználójára, azonban nem találta el (pedig még a Szerencse Mosolya képességét is elhasználta, de mindkét dobás eredménye egy lett), Kenrik pedig kétszer is mellbe lőtte a nőt. Pillanatok alatt tűzharc bontakozott ki, mindenki fedezéket keresett, illetve volt aki kézifegyvert rántva rontott előre. Boris a levegőbe emelkedve remélt előnyt szerezni, és abban bízott, hogy ebből a magaslati pozícióból talán az ellenséges orvlövészt is sikerül megpillantania. Az ugyanis nem tétlenkedett, újabb és újabb lövések dördültek. Devestätor is ellenfelét kereste, de nem látta meg, viszont nem sokon múlott, hogy őt nem találta el egy lövés, amely a feje mellett süvített el... és legnagyobb döbbenetére egy olyan alakot terített le, aki már-már mögé lopakodva elvágta a torkát. A harc közben tovább zajlott, Devestätor lelőtte az ellenfél tárgyalóját, a nőt, éppen mielőtt Patkány odaért volna mögé, hogy elvágja a torkát, az óriási gőzrobot pedig előre indult a hóban heverő láda felé, csak Voss varázslata állította meg. Közben Voss eldöntötte magában, hogy ha törik, ha szakad, megszerzi a robotot, ezért - mivel kinyitni nem tudta - a plazmavágójával esett neki a cortexet rejtő páncélborításnak, hogy resetelje annak parancsmátrixát, és új utasításokkal lássa el. 

Végül a thoricnak sikerült észrevennie az ellenséges orvlövész mozgását, és tüzet nyitott rá. El nem találta ugyan, de ahelyett hogy újra töltötte volna a puskát pisztolyt rántott, és azzal lőtt a távoli ablaknyílásra (sikerrel). Példáját Kenrik is követte, végül azonban az ellenséges orvlövésszel Boris végzett, aki a magasból csapott le, éppen miután az végzett saját mágiahasználójával, akit már-már elfogtak a játékosok.

A harc véget ért, a havat mindenfelé vérfoltok és kitekeredett pózban fekvő testek borították, azonban a Sötét Csillag legénysége az Öregen kívül senkit sem veszített, és sebeket sem nagyon szereztek (legsúlyosabban Flynn sebesült meg, de ő végig elől volt az események középpontjában).

Miután a beköszönő nyugalomban Vossnak sikerült átvennie az uralmat a gőzrobot felett, a ládát és az összeszedett fegyvereket (hiszen a zsákmányból van a plusz bevétel), valamint az Öreg kabátokba takart holtestét a robot emelte a magasba, a csapat pedig visszaindult a dokk felé. Bár Devestätor-t erősen foglalkoztatta a kérdés, hogy ki teríthette le azt az alakot, aki hátulról mögé lopakodott. Először Patkányra gyanakodott, ő azonban mint kiderült a gyártelep teljesen másik részén volt akkor, illetve az ellenfél lövésze sem lehetett, mivel a lövés teljesen más szögből jött, mint ahol az rejtőzött. A nyomok pedig nem sok mindent árultak el. Csupán annyit, hogy bárki volt is, kis méretű lába volt, és hogy hamar felszívódott a jeges éjszakába...