Ez még egy 2012. december 22-én lejátszott játék beszámolója. Ez volt az első kaland, amit az új karakterekkel Törmelékűrben játszottunk. Mivel a játékra szánt idő jelentős része arra ment el, hogy az elvileg már elkészített karaktereket pontosítottuk (a karakterlapok megtekinthetőek, illetve letölthetőek az oldalsávról), ezért arra gondoltam, hogy majd a második játékülés történetének leírásakor fogom ezt is megírni. Azonban a múlt heti második játékülés olyan színesre sikeredett, hogy inkább mégis egy önálló bejegyzés mellett döntöttem. Úgyhogy, következzenek az első játékülés eseményei…

A csapat:

A kaland kezdetén a Sötét Csillag - a csillagbárka, amelyen a játékosok különböző pozíciókban szolgálnak, illetve amelynek Kufár a társtulajdonosa - éppen leereszkedett a kettős gyűrűrendszer egyik bányász aszteroidájának kikötéjébe. A kapitány a kikötéssel volt elfoglalva, a legénység pedig vegyes érdeklődéssel figyelte a koszfészket, ahol éppen leszálltak, és tekintetét vágyakozva inkább az égboltot betöltő kék gázóriásra szegezte, amelynek felhők közt lebegő égi városai sokkal hívogatóbbak lettek volna számukra. De a döntés nem az ő, hanem a tulajdonosok kezében volt, nekik pedig jó okuk volt rá, miért is itt kötöttek ki.

Rob és a többségi tulajdonos veterán csempészkapitány, akit mindenki csak "Az Öreg" néven emlegetett a fedélzeten, éppen a tulajdonos kabinjának hatalmas mahagóni íróasztalának két oldalán ültek, és miközben a szervitor (beszélni nem tudó mechanikus "robot" szolga) megtöltötte Rob poharát, az figyelmét az enyhén ittas csempész mondanivalójára fordította. Azért érkeztek ide, ebbe a nem túl vonzó calidian kikötővárosba, amely a bányászvilág nyers és feldolgozott áruit az anyabolygóra szállította, hogy egy ugyan helyi, azonban messzire elérő, nagyhatalmú alvilági vezetővel, Ny'ska-val beszéljenek, aki jelentős kölcsönnel támogatta a Sötét Csillag egy évvel korábban végrehajtott felújítását. A felújítás következtében a külsőleg ütött kopott csillagbárka belülről szinte teljesen megújult, azonban ez rengeteg pénzt felemésztett. Eddig rendszeresen és rendesen törlesztettek, azonban az elmúlt hónap nem egészen úgy jött össze, ahogy szerették volna, így az aktuális részletnek csak egy kis része jött össze. Mivel azonban Ny'ska a nem fizetőknél csak azokat utálja jobban, akik megpattannak, amikor eljön a törlesztés ideje, a kisebbik rossz mellett döntenek. Megpróbálnak beszélni vele.

Mivel azonban Ny'ska híres arról, hogy ha valaki nem a kedve szerint cselekszik, az könnyedén elveszítheti valamely testrészét - a szerencsésebbek csak valamely ujjukat -, ezért az Öreg úgy dönt, hogy nem mennek egyedül. Úgyhogy, arra kéri pártfogoltját és társtulajdonosát Robot, hogy szedjen össze a hajón néhány embert, akik elkísérik őket... Biztos ami biztos alapon.

Rob választása "Penge" Borisra a harcos-varázslóra, Devestätorra a hatalmasra nőtt thoric zsoldosra és személyes testőrére, "Patkány" Leonra esett, aki már évek óta kíséri, mióta csak maguk mögött hagyták Boyarn intrikákkal teli kereskedőházainak mérgező légkörét. Kenriket a csillagbárka kapitányát lekötötték a hajó körüli teendők, míg Vos a Sötét Csillag arkánmechanikus hajtóművének leszállás utáni rutinellenőrzését végezte.

Amire sziszegve, magából gőzt eresztve leereszkedett velük a csillagbárka raktárából nyíló rámpa, már az Öreg is összeszedte magát, sem az aggodalom, sem pedig a benyakalt alkohol mennyisége nem látszott rajta, bár Rob azért gyanakodva méregette. A többiek csak annyit tudtak úticéljukról, hogy egy tárgyalásra kísérik főnökeiket, illetve nyitva kell tartaniuk a szemüket, és élesen a fegyvereiket (de ez utóbbiakat csak tényleg végszükség esetén vehetik elő).

A csillagbárkát elhagyva elvegyülnek a kikötő ezerszín forgatagában, kerülgetve a hordárokat, a hatalmasra nőtt, óriási ládákat cipelő gőz vagy mágia meghajtással üzemelő mechanikus rakodórobotokat - az Öreg meg is jegyzi Robnak, hogy egy ilyet be kell majd szerezniük -, a csillagbárkák fölé nyúló daruk kötélzetét, és a számos matrózt, kikötői semmittevőt, szajhát, pénzváltót vagy tolvajt... egyszóval a kikötők megszokott kellékeit. Nem kell azonban messzire menniük, mivel Ny'ska, amikor épp nem a Trinonán, az egyik felhővárosban lévő, minden luxussal felszerelt palotájában tartózkodik, akkor az egyik kikötői csapszék emeletéről igazgatja kiterjedt birodalmát és intézi ügyeit. A csapszék kívülről éppúgy néz ki, mint ezernyi másik szerte a szférában, a gyakorlott szemek azonban kiszúrják a környéken "lebzselő" őröket, figyelőket, valamint az apró jeleket, amelyek arra utalnak, hogy az emeletet bizony megerősítették, az ablakok üvege talán még a lőfegyvernek is ellenáll, és szinte érezni a levegőben a felső szinten vigyázó mágia jelenlétét.

Odabent is egy szokványos kikötői csapszéket találnak, eltekintve talán attól az apróságtól, hogy az emeletre vezető lépcsőt két megtermett thoric zsoldos vigyázza, és le mernék fogadni, hogy még jónéhány fegyver előkerülne az asztaloknál ülő vendégek kabátja alól, ha elfajulna a helyzet. Azonban remélhetőleg nem fog. A zsoldosok meglehetős határozottsággal állítják meg őket, és előkerül egy alacsony, vézna, azonban a hely szelleméhez képest díszes ruhát viselő kopasz, patkányképű alak, aki egy könyvben ellenőrzive őket végül kegyesen int, hogy az Öreg és Rob felmehetnek, azonban a többieknek odalent kell várniuk. Úgyhogy, Devestätor a lépcsőt vigyázó két thoriccal kezd beszélgetni, Patkány és Penge pedig a pultnak támaszkodva rendelnek, és úgy figyelik emeleten eltűnő főnökeiket.

Odafent egy váróterem van. Már hárman ülnek az elhelyezett székeken. Egy látványosan unatkozó, meglehetősen elhízott és - a ruházata és ékszerei alapján - anyagilag igencsak jól elengedett calidian kereskedő, és két fiatalabb férfi, akik öltözetük és felszerelésük alapján hozzájuk hasonló csempészek vagy kereskedők lehetnek. Senki nem köszön senkinek, csak két mogorva és ideges, illetve egy unott pillantást kapnak. Nem kell azonban sokáig várni, hamarosan nyílik az ajtó, amelyen egy idősebb, már őszülő halántékú férfi lép ki, aki le sem tagadhatná, hogy sokat látott már életében. Arca most mindenestre sápadt, egyik kezét pedig egy, a kisujjnál átvérzett kötés takarja. Az egyik fiatalabb férfi felpattanva kardjához kap, azonban elég egy határozott fejrázás az ajtón kilépő alaktól, csak egy gyilkos pillantást vet befelé, majd a hármas távozik le a lépcsőn.

Ezt követően a hájas kereskedő következne, azonban egy sima modorú férfi lép ki az ajtón, aki elnézést kér tőle, hogy Ny'ska még egy kicsit megvárakoztatja, azonban előtte még szeretné elrendezni a dolgot a két újonnan érkezettel - pillant Rob és az Öreg felé -, amely nem tart sokáig. Amikor feléjük néz, a korábbi nyájas modor már a múlté, csak odaveti nekik, hogy kövessék, aztán belép az ajtón.

Ny'ska - egy ősz hajú, ötven körüli, vékony, csontos arcú, sötét, ezüsttel hímzett ruhát viselő calidian férfi - odabent ül hatalmas íróasztala mögött, és elegendő időt hagy a belépőknek arra, hogy felmérhessék irodája gazdagságát - amelyet néhány vitrinbe zárt, de kékes fényben derengő igazi varázstárgy is alátámaszt -, és csak ezután pillant feléjük. Szolgája - aki beinvitálta őket - közben egy íróállvány mögé áll, azonban Rob inkább gyanítja valamilyen mágiahasználónak mint egyszerű írnoknak.

Ny'ska végül int nekik, hogy üljenek le az íróasztalával szemben lévő székekben, aztán rájuk néz, majd mosolyogva jegyzi meg, hogy mindig örül nekik, hiszen öreg barátjával valaha együtt kezdték az ipart - még ha oly eltérően alakult is a sorsuk -, és jó olyan emberrel találkozni, aki nem okozott még neki csalódást, és mindig időben törleszt. Sajnálatos módon azonban odakint egy fontos ügyfél vár rá, ezért csak fizessék le az aktuális részletet, és már mehetnek is.

Az arcán ugyan nem látszik a csalódás, azonban hangjával és gesztusaival érzeteti, hogy mélyen csalódott és megbántva érzi magát amikor az Öreg elmondja, hogy sajnos nem tudja most kifizetni a szükséges összeget, és egy kis haladékot szeretne kérni hogy fizessen, természetesen a velejáró kamatokkal együtt. Ny'ska sajnálja a helyzetet, de kifejezi, hogy csak úgy nem engedheti el őket, hiszen akkor bárki úgy gondolhatja, hogy nem szükséges időben fizetnie neki, és utána nem vennék komolyan, az pedig az üzlete végét jelentené... Egyszóval úgy tűnik, hogy nem úszhatják meg anélkül, hogy kár ne keletkezne egyikükben - vagy mindkettőjükben - amikor Rob észreveszi, hogy Ny'ska gesztusai arra utalnak, hogy van már megoldás. Amikor szóba hozza, hogy esetleg valami más módon rendezhetnék a dolgot, Ny'ska előbb kéreti magát, aztán végül beleegyezik, hogy ha megtesznek neki egy aprócska szívességet, egy kisebb munkát, akkor eltekint ettől, és ad egy kis haladékot a törlesztében. Végül megegyeznek. A munka annyiból áll, hogy el kell menniük a Gleccser nevű aszteroidaöv egyik aszteroidájára, ahol átvesznek egy csomagot (egy több mint 200 kg-s ládát, amelyben árnyékkő van), és cserébe átadják azt a 30 000 aranyat, amelyet elküld velük. Persze - utal rá - legjobban akkor tudnák boldoggá tenni, ha a láda ÉS a pénz is visszakerülne végül hozzá. Amikor kitessékeli őket, az íronoka egy faragott ládát ad át nekik, amely a szükséges értékben tartalmaz ékköveket és értékrudakat. Az odakint várakozó kereskedőt Ny'ska személyesen invitálja be, teljesen más hangot megütve, mint korábban a játékosokkal tette.

Utóbbiak persze ezt cseppet sem bánják, örülnek hogy ennyivel megúszták, úgyhogy az emeletről lesietve összeszedik a többieket, és visszamennek a hajóra azzal, hogy amint lehet útra kelnek. Mivel az előkészületek néhány órát igénybe vesznek, ezért van aki egy csapszékbe veti be magát, van aki szajhákhoz megy, illetve megpróbálnak utasokat találni erre a néhány napos útra, hiszen az is pénzt jelent. Végül szerencséjük van, mert egy két utast is sikerül felhajtaniuk, egy középkorú hölgyet és az unokahúgát, akik éppen abba a jeges aszteroidavárosba tartanak. Amikor a Sötét Csillag egyik kormányosa, egy calidian nő - aki mindig évődik a thoric férfival, azonban mindig elhúzódik tőle - megsúgja a bordélyból visszatérő Devestätornak, hogy szerinte a nők egyszerűen kéjnők lehetnek, akik újabb piacot keresnek, a thoricnak felcsillan a tekintete, és reméli, hogy nem lesz olyan unalmas az a néhány napos út, amilyennek eddig gondolta.

Itt fejeződött be az első játékülés még 2012-ben, és innen folytatódott a játék az elmúlt hétvégén.