Kalandok a Vadűrben

Tervezgetésükben egy futár érkezése zavarja meg őket, aki a genasi nő invitálását hozza. A találkozóra ismét a Nevető Beholderben kerül sor, ahol Gale meglehetősen kellemetlenül érzi magát a tulajdonos – Nagy Luigi a beholder – közelségében, lévén vándorként a torzulásokat választotta ellenségének. Emiatt nem is nagyon követi nyomon társai beszélgetését Khyrával, aki még egy utolsó próbatételre hívja őket döntése előtt. Lényegében egy megbízásról lenne szó. Két napos munka a közeli Toril bolygón (az Elfeledett Birodalmak földje), Faerün kontinensén. Egy, a Viharszarvak hegységben lévő bányászteleülés fogadójának pincéjéből kellene elhozniuk valamit. Szó szerint így fogalmaz, mivel több információja neki sincsen ezzel kapcsolatban, csupán annyi, hogy mintegy 50 kg lehet a súlya, és azonnal fel fogják ismerni, hogy mi is az, amit el kell hozniuk, amikor meglátják.

Kikötése még, hogy nem hozhatják kapcsolatba az esetet a csillagközi utazással, ezért a csillagbárkát el kell majd rejteniük a egy közeli völgyben, illetve az olyan fegyvereket - mint a pisztoly vagy a puska - amelyek nem gyakoriak Cormyrban, szintén ne használják. Felhívja még a drow kapitány figyelmét is arra, hogy Cormyban nem nagyon tűrik meg a sötét-elfeket, ezért valahogy álcáznia kellene majd magát, amennyiben nem szeretne további bonyodalmakat. Még elmondta, hogy a településen éppen ünnepség és vásár lesz, ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy feltűnés nélkül rendezzék el a dolgot.

A megbízást jutalma a kétnapos munkáért 500 arany lenne fejenként, ami meglehetősen jutányos ár… Nem is szólva arról, hogy bizonyíthatják, valóban alkalmasak arra, hogy ők képviseljék a Viadalon.

A játékosok nem gondolkodtak sokat, elvállalták a megbízást. Volt, akiben a honvágy dolgozott – Kerr Cormyrból származott -, volt, akiben a kalandvágy. Bár a feladatot lopásnak vagy rablásnak könyvelték el, azonban nem csináltak belőle lelkiismereti problémát. Továbbá végre lehetőségük nyílt arra, hogy, ha csak rövidtávon is - hiszen Toril kéklő gömbje uralta a város égboltját, ha valaki felnézett a lámpásokkal kivilágított utcákról –, de végre kipróbálják újonnan szerzett csillagbárkájukat.

Miután elrendezték a dolgaikat, a drow pedig beszerzett egy maszkot, amellyel képes volt mágikusan álcázni magát (naponta maximum 100 perc időtartamra, amely több részletben is aktiválható), végül útnak indultak.

Éjszaka ereszkedtek le a csillagbárkával egy rejtett völgybe, amelynek koordinátáit a megbízó adta meg számukra – némileg gyanakodtak is, hogy ez csak egy csel a csillagbárkájuk elrablására-, és ahol ezt követően reggelig megpihentek. Reggel felkészítették felszerelésüket és a mágiahasználók az elméjüket, majd útnak indultak. Sokáig egy vízmosást követtek az éjszaka frissen hullott hóban, amely tényleg a világ végén lehetett, mivel a nyomok alapján csak farkasok, bogármedvék és erdei vadak járták a környéket.

Végül néhány órás gyaloglás után, egy sziklafal tövében haladva a csapat élén haladó vándor különös halmokra figyelt fel, amelyekről kiderült, hogy friss hóval fedett holttestek. Összesen 16-ot számolt össze. Ahogy átvizsgálták őket, kiderült, hogy már halottak voltak, amikor a mintegy 100-120 méter magas sziklafal tetejéről lehajították őket (ahol feltételezésük szerint az országút húzódhat). A nyomok alapján legtöbbel valamiféle zúzó fegyver végzett – legalábbis mindegyikük fején, arcán találtak érme nagyságú zúzódásokat -, illetve több testen apró égésnyomokat. Közvetlen fizikai erőszakot csak három halott esetében találtak, kettővel nyílvessző, egyel pedig kardcsapás végzett. Amikor a varázsló is megvizsgálta a tetemeket, megállapította, hogy a zúzódások valószínűleg Jégvihar, az égések pedig Villámcsapás varázslattól származhatnak. A halottak 1-2 napja heverhettek itt, és ami a leginkább furcsa volt, hogy valamennyit alsóruhára vetkőztették. Egy kivételével, aki az elpuhult vonásai alapján nemes vagy kereskedő lehetett, halottak fegyverforgatók vagy katonák lehettek. Amikor pedig kettőjükön lila sárkánytetoválást találtak, a cormyri születésű Kerr arra jutott, hogy vagy a Lila Sárkány lovagok közé tartoztak, vagy pedig Cormyr katonaságának, a lila sárkányok tagja.

Mivel a támadók kilétére és motivációira nem derült fény, továbbá úgy vélték ez független az ő feladatuktól, így végül nem foglalkoztak tovább a holttestekkel, hanem folytatták útjukat.

Újabb közel másfél órás gyaloglás után végül kiértek egy kelet-nyugat irányba húzódó kőútra, amely elég széles volt ahhoz, hogy két szekér is elférjen rajta egymás mellett. Hamarosan rá is bukkantak a megbízó által említett fogadóra, ahol lovakat szereztek, hogy azokon lovagolva a nap végére elérjék a bányászteleülést, Farkastorkot. A fogadóstól megtudták, hogy egy napja haladt el itt a lila sárkányok egy csapata, egy számvevővel, és a bányászok fizetését vitték nyugatra a Viharszarvak bányásztelepüléseinek. (A játékosok számára itt kitisztult a kép, valószínűleg a katonák rablótámadás áldozataivá váltak, a bányászok pedig hiába várják a pénzüket.)

A bányászfaluba menet megkeresték a rajtaütés helyszínét, bár inkább csak a kíváncsiság motiváltak őket. Egészen addig, amíg Gale az erdőben, jókora távolságban az úttól olyan nyomokra bukkant, amelyek alapján a támadók mintegy 25-en valószínűleg egy ideiglenes térkapuval érkezhettek a helyszínre. Ahonnan viszont már- feltehetően - az úton mentek tovább. Kerr arra gyanakodott, hogy a támadás mögött valószínűleg a Bane hívő Zhentarim – a többi játékos számára a környékbeli rosszfiúk – állhat, akik a pénz elrablásával és a katonák lemészárolásával próbálnak még nagyobb felfordulást kelteni.

Végül már jócskán besötétedett, amikor megérkeztek a bányásztelepüléshez. A mulatság már javában zajlott, ezt támasztotta alá néhány tűzijáték, illetve a zeneszó, és mire elérték a település fogadóját, már azt is tudták, hogy előző nap megérkeztek a gyermek királynő katonái, és kifizették a bányászok fizetségét. Ez némi aggodalommal töltötte el őket, mert innentől kezdve ez már egyáltalán nem tűnt egyszerű rablásnak, és arra kezdtek gyanakodni, hogy a lila sárkányok lemészárolóinak is a fogadó pincéjében őrzött titokzatos valamire fáj a foga.

A fogadóban szállást már nem kaptak – a szobákat elfoglalták a lila sárkány katonák, és egy csapatnyi erdőkerülő, akik bogármedvékre vadásznak -, azonban a lovaikat még beköthették az istállóba. A fogadóban a helyieken és néhány utazón kívül valóban ott volt féltucatnyi lila sárkány katona, egy asztalnyi erődjáró, valamint két lila sárkány lovag és a számvevő, akik a település elöljáróival beszélgettek. Odakint nagyban zajlott a mulatság, a vásár, és az éjszaka előrehaladtával egyre inkább fokozódott a hangulat. Úgy döntöttek, egyenlőre csak kivárnak, és figyelnek. Azt mindenesetre kiderítették, hogy a fogadó pincéjébe nem csak az épületen belülről, de kívülről is le lehet jutni egy lelakatolt lejáraton keresztül.

Amíg vártak, arra jutottak, hogy a lila sárkány katonák mellett valószínűleg az erődjárók is a támadókhoz tartozhatnak kilétükkel és motivációjukkal kapcsolatban azonban egyenlőre még mindig csak feltételezésekbe bocsátkozhattak csak. Amíg várták a megfelelő időpontot, addig úgy döntöttek, szétnéznek odakint a vásárban a mulatozó bányászok között, hátha megtudnak többet (akár a támadókról, akár a pincében őrzött titokzatos valamiről).

Kutatásukat végül siker koronázta, mivel sikerült az egyik „Lila Sárkány lovagot” követniük egy elhagyatott, romos épületig a településen kívül, ahol valamilyen démoni teremtménnyel találkozott. Mivel ismeretlen nyelven beszéltek, csak a drow varázslatát követően sikerült neki követnie az elhangzottakat. Amit megtudtak, hogy a „Lila Sárkány lovag” nem kéri a démon és társai segítségét, mivel nélkülük is simán mennek a dolgok, és hogy a csillaggal holnap reggel útnak indulnak Zhentil erőd felé. 

Ebből a beszélgetésből sikerült megtudniuk, hogy a támadók valóban a Zhentarimhoz tartoznak, valamint annyit a titokzatos dologról, hogy azt csillagnak nevezik. A csapat ebből arra gyanakodott, hogy a bányászok találhattak valamit, amint így neveztek el, ezért valószínűleg valamiféle drágakőről lehet szó (bár a megbízó által mondott közel 50 kg súlyt némileg sokallták). Azt mindenesetre eldöntötték, hogy nincs vesztegetni való idejük, most kell lépniük.

Mialatt visszafelé mentek a fogadóba, kiderült, hogy nem csak ők tartják szemmel a Zhentarim katonákat, de azok is őket, mivel észrevették, hogy egy erdőjáró szegődött a nyomukba. A drow lemaradt, hogy hatástalanítsa, a többiek pedig a fogadó mögé, a külső pincelejáróhoz mentek. Ahogy arra gyanakodtak, azt is őrizték (igaz, rejtve), ezért innen istállóhoz siettek, mivel úgy döntöttek, hogy előbb inkább felnyergelik a lovakat (így biztosítva az azonnali menekülést), és gondoskodnak arról, hogy ne indulhassanak majd az üldözésükre, és csak azután mennek le a pincébe.

A drow ezalatt azzal szembesült, hogy nem is egy, de közel féltucatnyi erdőjáró járt a nyomukban. Azon gondolkodott, hogyan juthatna keresztül rajtuk, amikor váratlan esemény sietett a segítségére. Valahonnan fentről, a csillagok közül egy csillagbárka ereszkedett alá, amelyről csáklyás kötelekkel és hurkokkal emelték a levegőbe a mulatozókat. Kellett hozzá pár pillanat, mire a földön lévő részeg mámorban lévők észrevették, hogy mi folyik, és kitört a pánik. Ezalatt a drow-nak lehetősége nyílt arra, hogy alaposabban megnézze a támadókat. Meglepetésére élőhalott fosztogatók érkeztek, akinek valószínűleg életerőre és rabszolgákra volt szükségük. A kialakuló káoszt és némi mágiát felhasználva sikerült elterelnie a Zhentarimok figyelmét, majd a pincelejáróhoz sietett. Azt azonban zárva találta, és társainak sem látta semmi nyomát (mivel ők ezalatt az istállóban voltak). Ő is felfedezte a rejtett őröket, ezért hogy ne váljon célponttá Sötétséget varázsolt, és annak leple alatt próbált meg elosonni.

Közben a csapat fennmaradó része és meghallotta a kint dúló káosz hangjait, majd miután látták, hogy élőhalott fosztogatók érkeztek egy pörölycápával, a törpe pap ködvarázslatának a fedezékében – így próbálván meg védekezni az esetleges orvlövészek ellen – a pincelejáró felé indultak. Némi káoszt okozott, amikor a köd és a sötétség találkozott, mert vagy egyik, vagy pedig a másik miatt semmit sem láttak, de végül egymásra találtak a játékosok. A drow megszüntette a sötétséget, ők pedig ott álltak a pincelejáró előtt ködbe burkolózva, készen arra, hogy megszerezzék azt, ami miatt küldték őket. Csak a gomolygó köd rejtette el őket a Zhentarim és a káosz elől, amely a település utcáin tombolt.

Itt fejeződött be a játékülés, innen folytatjuk legközelebb…