Megvolt a 2012-es esztendő első játékülése. Reméljük, hogy még sok hasonló fogja követni az évben. Sajnos nem tudott a csapat teljes létszámban jelen lenni, mivel volt aki lakást újított fel, és volt aki esküvőn járt, de azért sikerült haladni a kalanddal is, ráadásul úgy befejezni, hogy legyen min gondolkodnia a játékosoknak a következő alkalomig.
A csapat:
Tefrit Do’ Feamor- drow csatamágus (10. TSZ) - szerzetes/varázsló/csatamágus
Arastic Aramil - tünde íjász (10. TSZ) - harcos/erdei mesterlövész
Takklin - törpe harcos pap (10. TSZ) - Celestian papja
Gale – ember harcos (10. TSZ) vándor/mágus
Kerr – ember harcos (10. TSZ) harcos/tengerészgyalogos
Agor Styr – ember felfedező (10. TSZ) kalandor/vándor/csillagközi felfedező
Mivel egy gyalogtúrán vettünk részt a játék előtt, ezért csak délután kettő után tudtuk elkezdeni a játékot, bár még ekkor sem a kalandba merültünk bele, mivel többen felvetették, hogy kezdenünk kellene valamit a d&d 3e védekezésével. Zavaró volt ugyanis, hogy míg a támadó érték növekszik, addig a védekezés nem, és az érvényben lévő szabályok szerint csak úgy lehet azt növelni, ha a karakter újabb és újabb mágikus tárgyakat aggat magára.
Felmerült lehetőségként a d20 Star Wars rendszere, mivel abban volt a kasztoknak szintenként növekvő védelme, azonban azzal kellett szembesülnünk, hogy a vonatkozó szabálykönyv nincs meg a gépemen, a Saga Edition pedig már nem tartalmazta ezt a részt.
Szerencsére azonban az Unearthed Arcana megvolt, és mivel régebben olvasgattam, emlékeztem rá, hogy abban is említenek egy ilyen alternatív lehetőséget. Ahogy elkezdtük olvasgatni a különféle szabálylehetőségeket, a védelmi bónusz mellett újabb és újabb olyan dolgok bukkantak fel, amelyek igencsak felkeltették a m.a.g.u.s szerepjátékon edződött csapattagok érdeklődését (a vérzetek sebzésfelfogó értéke, vitalitás pontos és sebponton alapuló életerő rendszer, valamint a varázsponton alapuló mágiarendszer).
Végül abban maradtunk, hogy a védelem bónuszt, vértek sebzésfelfogó értékét és az életerő rendszert beveztjük a következő játéktól, és kísérletet teszünk a varázspontos mágiarendszerrel is néhány játékülés alkalmával. A felvetett módosítások itt olvashatóak.
Miután ezzel megvoltunk, következett a folytatás onnan, ahol legutóbb abbamaradt. Vagyis Bral Sziklájának Nagypiacán. A csapat egy része visszaindult a fogadóba, azonban a drow csatamágus, a törpe pap és a tünde íjász úgy gondolták, hogy még körbenéznek egy kicsit, ezért elmerültek a piac ezerszínű forgatagában. Körülnézve valóban olyan érzése támadt az embernek, hogy itt minden megkapható, ha a megfelelő helyen keresik. A törpe és a drow végül szivarozási szenvedélyüknek hódolva néhány jóféle szivart vásároltak, majd a trió Agor vezetésével a Nagypiac után a törpe negyed fegyver és páncélkészítő mestereihez is ellátogatott, hogy felmérjék a lehetőségeket. Valóban volt minden, amit szerettek volna, ha nem is azonnal, de néhány hetes várakozás után mindent be tudtak volna részükre szerezni, vagy elkészíteni. Ez alól csak a mágiával átszőtt vértek képeztek kivételt, bár idővel azokat is be lehetett volna szerezni.
A fogadójukba visszatérve a törpét már várta egy zsoldos, akit két játéküléssel korábban fogadott fel azért, hogy megtaláljon a kikötőben egy pörölycápát, amelyen bizonyos utasok - egy drow férfi (szürkeűri kalóz), egy ébenszín bőrű nő és egy vörös hajú férfi (túlélő zsoldosok) - érkeztek a Sziklára. Nos, a bérenc örömmel jelentette, hogy sikerrel járt, mivel a keresett pörölycápa hajnalban még a kikötőben volt kikötve, a Vörös Unikornis mólónál. Próbált kora reggel is beszélni a törpével, aki azonban a fogadós tájékoztatása szerint akkor még nem volt itt, amikor pedig délben kereste, akkor már elhagyta a fogadót. A törpe mindenesetre kifizette az információért az ígért egy aranyat, a csapat pedig felvonult a számukra kibérelt különterembe.
Most, hogy már volt információjuk arról, hol is vannak a kalózok, itt volt az ideje, hogy kitalálják, hogyan lépjenek fel velük szemben. Felvetült az is, hogy esetleg a Flottától kérnek segítséget, azonban ezt gyorsan elvetették attól tartván, hogy ebben az esetben az ő szerepük is másféle színben tűnhet fel, ha jobban felhívják magukra a figyelmet.
A drow próbálta meggyőzni őket, hogy a zsoldosok most fontosabbak mint a kalózok, és érveit alátámasztotta az is, hogy a Gale által az utcai rajtaütést követően a halott zsoldosnőtől elvett papirosról kiderült, az egy hitellevél, amelyet a Szikla egyik híres zsoldoscsapatának a vezetője - Valkan Riogan - állított ki (aki Agor információ szerint mintegy félezer harcossal, több tucatnyi mágiahasználóval és tucatnyi csillagbárkával rendelkezik), és aki nem mellesleg a város egyik vezető testületének, a Kapitányok Tanácsának is a tagja. Ez némi aggodalomra adott okot, a drow pedig még azt is felvetette, hogy lehet hogy nem is az őket üldöző zsoldosokkal, hanem ezzel a Riogannal kellene beszélniük, mivel feltehető, hogy a zsoldosok neki dolgoznak vagy dolgoztak.
A többiek is egyetértettek azzal, hogy jobban utána kellene nézni annak, milyen kapcsolat lehet a zsoldosok és eközött a zsoldoskapitány között, azonban az, hogy a hitellevél 5000 aranyról szólt arra engedett következtetni, hogy nem egyszerű zsoldosok lehetnek, akik neki dolgoznak vagy dolgoztak.
Mielőtt alaposabban elmélyedhettek volna a kérdésben, a Tünde Birodalmi Flotta egy tisztje - mint azt a rangjelzései alapján megállapították, hadnagya - érkezett, aki arról tájékoztatta őket, hogy megkezdődött a Kert törmelékmezejében lévő Vecna szentély elleni hadművelet. A felderítők megtalálták azt a játékosok által megadott helyen, és most készítik elő a csapást. A tünde nemesi ház vezetője és a tünde papnő - akiket a csapatnak van szerencséje korábbról ismerni - a helyszínen, a Lángoló Hajnal nevű parancsnoki armadáról kísérik figyelemmel az eseményeket. (Ezen kicsit elgondolkodtak a játékosok, mivel a Kert legjobb esetben is 10 napnyi útra van a Sziklától... Végül arra jutottak, hogy valószínűleg szférán belüli teleportálás lehet a háttérben). A tünde tiszt beszámolt arról is, hogy megtalálták a játékosok számára a megfelelő hajót, amely jelenleg a kikötő szárazdokkjában esik át egy karbantartáson. Arról is tájékoztatta őket, hogy a nemesi ház a költségek jelentős részét magára vállalta, így a csapatnak csupán mintegy 50 000 arannyal kell hozzájárulnia a hajó árához.
Mivel amúgy is a kikötőbe készültek, hogy megnézzék a Vörös Unikornis mólónál álló pörölycápát, ezért úgy döntöttek, hogy elkísérik a tündét és megnézik a hajót is, amelynek hamarosan a tulajdonosaivá válnak. Némileg meglepődtek, amikor a száradokkban egy tizenkettő egytucat, ütött-kopott szitakötőhajó várta őket - amelyet ránézésre nem is becsültek annyira, mint amennyivel nekik hozzá kellene járulniuk az árához -, azonban miután megnézték közelebbről, csak akkor derült ki, hogy a zordon, leharcolt külső mögött nem akármilyen lélek lakozik. Kezdve mindjárt onnan, hogy az egész csillagbárka a tündék vasfájából készült - ezzel pedig jóval ellenállóbb, mint amiből sok más hasonló kategóriájú hajó épült-, a hídon található nagykormányon és a számtalan belső átalakításon át egészen a páncélozott orrészig. Mindezeket figyelembe véve már ők is 100 000 arany fölé saccolták a hajó árát. A tünde elmondásából kiderült, hogy a flotta egy - azóta már halott - csempésztől - ezt bizonyította is a hajópadló alatt kialakított csempészrekesz - kobozta el mintegy 10 évvel ezelőtt, aki nem átalotta az űrben talált tünde hajóroncsok vasfájából megépíttetni ezt a hajót.
A játékosok végül elégedettek voltak, mivel a hajó az ő igényeiket teljesen kiszolgálja majd, ráadásul mivel szitakötőhajó, ezért az egyik legelterjedtebb csillagbárka az Ismert Szférákban. Így pedig bármit tervezzenek is a jövőben, könnyedén elvegyülhetnek bármely világ űrkikötőjében. Azt pedig, hogy az ütött-kopott a külcsín alatt milyen belbecs lakozik... Nos, elég ha csak ők tudják. A tünde még elmondta, hogy a csillagbárka egyenlőre a Vándorsólyom nevet viseli, de a csapat megváltoztathatja azt ha kívánja, mielőtt még az adásvételi papirokat aláírják és a hajót bejegyzik a nevükre. Erre leghamarabb egy-két nap múlva kerülhet sor, amikor az illetékesek visszatérnek a Lándoló Hajnal fedélzetéről a Sziklára.
Miután a tündétől elválltak és érzékeny búcsút vettek jövendő hajójuktól a rakpart felé vették útjukat, hogy megnézzék maguknak a pörölycápát. A gond csak az volt, hogy a Vörös Unikornis hajónál nem lebegett egyetlen pörölycápa sem, hacsak valaki nem nézte annak az ott álló kereskedőhajót, tinatahalhajót és nautiolidot. A környező mólóknál volt ugyan pörölycápa kikötve, azonban egyik sem hasonlított az általuk keresett hajóra, amelyet volt szerencséjük ballisztalövésnyi távolságból megfigyelniük a Kert kék tűzholdjánál. A törpe körbekérdezősködött, amelynem eredményeképpen megtudták, hogy az általuk keresett hajó a reggeli órákban hajózott ki, ha minden igaz, akkor Szürkeűr felé.
Visszatértek a fogadóba, és azon tanakodtak, hogy a mintegy másfél napja kapott pénzkövetelős levél - és Jaer feje - függvényében miért mentek el a kalózok, mi lehetett a távozásuk okának hátterében? A drow azza érvelt, hogy valószínűleg a zsoldosok fizettek - vagy pedig ez a Riogan nevű zsoldosvezér fizetett helyettük - a kalózoknak, akik végül beérték ezzel az összeggel.
Ezt többen nem tartották logikusnak, azonban a drow-nak ismét sikerült elterelni a figyelmet a kérdésről azzal, hogy felhozta a zsoldosok ügyét, amelyet - szerinte - Valkan Riogannal kellene rendezniük, illetve azt, hogy most, hogy végre tudatában annak, hogy mennyibe kerül a csillagbárka, végre ki tudják kalkulálni, mennyi pénz is illeti őket a zsákmányból.
Mivel Agor jelezte, hogy ő is betársulna a csillagbárka költségeibe - amennyiben mindenki beleegyezik -, az az eredmény jött ki, hogy képeznek egy 10 000 arany nagyságú alapot a hajó részére, amelyből egy darabig tudják finanszírozni annak működését akkor is, ha nem tesznek szert semmilyen egyéb bevételre. Így még - Agor kivételével, aki még nem érintett - mindenkinek jut 11 000 arany, amelyet arra költhet, amire szeretne.
Itt tartottak, amikor valaki kopogott az emeleten található különterem ablakán. Ez először némi riadalmat okozott, azonban végül belátták, hogy ha valaki támadni szeretne, akkor az - általában - előtte nem kopog, így kinyitották az ablakot (bár készenlétben tartották a fegyvereiket és a mágiájukat). Az ablakon keresztül egy elmosódott alak lépett be, akinek alakja mindig beleolvadt a háttérbe... amit csak az zavart meg, hogy vérpöttyöket hagyott maga mögött a padlón. Miután a kaméleon álca lefoszlott róla, korábbi utasuk, Dak Nurm githzerai férfi állt előttük, meglehetősen megviselt állapotban. Több kardvágás borította a testét, ruhája szakadozott, és két nyílvessző csonkja is kiállt belőle, egy a vállából, egy a combjából.
És githzerai nyelven - amelynek megértéséhez a drow-nak először egy nyelvek értését kellett varázsolnia - egyre csak azt hajtogatta, hogy a Fekete Sárkány emberei csapdába csalták őket, és elrabolták a Ur-zerth Uweyát a githzerai lányt, akit szintén ők szállítottak ide.
Folytatás februárban...
