Következzék a legutóbbi játékülés leírása. Annak érdekében, hogy a játékosok "tiszta lappal" tudják majd folytatni kalandozásaikat az Ismert Szférákban, lassan elkezdtük lezárni a már 27 játék óta zajló kaland fő- és mellékszálait, illetve a történetbe általam be nem tervezett, azonban a játékosok tettei következtében fellépett következményeket (szürkeűri kalózok, elárult zsoldoscsapat).

A csapat:

Tefrit Do’ Feamor- drow csatamágus (10. TSZ) - szerzetes/varázsló/csatamágus
Arastic Aramil - tünde íjász (10. TSZ) - harcos/erdei mesterlövész
Takklin - törpe harcos pap (10. TSZ) - Celestian papja
Gale – ember harcos (10. TSZ) vándor/mágus
Kerr – ember harcos (10. TSZ) harcos/tengerészgyalogos
Agor Styr – ember felfedező (10. TSZ) kalandor/vándor/csillagközi felfedező

Ott folytattuk, ahol legutóbb abbamaradt... Vagyis, hogy hogyan reagáljanak a szürkeűri kalózok levelére. A drow csatamágus és a fedélzetmester, Gale továbbra is amellett érveltek, hogy ki kellene fizetni a kért 20 000 aranyat, ha ezzel újabb vérontás nélkül végleg lezárhatják ezt a konfliktust. Nem is beszélve arról, hogy amennyiben visszakapják a halott bárd dolgait, azzal szinte teljesen meg is térül ez az összeg. A csapat többi tagja azonban inkább amellett foglalt állást, hogy ne fizessenek, inkább állítsanak csapdát a kalózoknak, és egy életre vegyék el a kedvüket attól, hogy újra beléjük kössenek. A drow és Gale végül - látszólag - alávetette magát a csapat többi tagja akaratának, és az a döntés született, hogy megpróbálják felvenni a kapcsolatot a Fekete Sárkánnyal annak érdekében, hogy leadják a "csomagot" (vagyis a két githzerai-t), és utána foglalkoznak a kalózokkal is. Mivel a tündéknek még két nap kell ahhoz, hogy a Kert törmelékmezejében utánajárjanak a tünde herceg halála körülményeinek és elpusztítsák a Vecna szentély maradványait, ezért ezt az időt fel is tudják használni arra, hogy pontot tegyenek ezeknek az ügyeknek a végére.

Agor szerencsére elég régóta a Sziklán tartózkodott ahhoz, hogy rendelkezzen kapcsolatokkal és információkkal, így tudomása volt arról, hogy az Arctalannal legkönnyebben az egyik általa működtetett helyen lehet felvenni a kapcsolatot. Ez pedig az Alsóvárosban lévő Oldimmara Szerencséje nevű kocsma, amelynek pincéjében verem viadalokra lehet fogadni, az emeletén pedig egy kaszinó és egy bordélyház üzemel. Ha pedig minden igaz, amit a Tünde Birodalmi Flotta tisztje elmondott nekik, akkor a Fekete Sárkányhoz az Arctalanon keresztül vezet az út.

Így hát Agor vezetésével a törpe pap és a tünde íjász felkerekedtek, hogy egy kicsit elvegyülnek a Szikla árnyai között, és valahogy eljuttatnak egy üzenetet a Fekete Sárkánynak a "csomagról".

Kerr kurvázni ment, a drow csatamágus a fogadóban maradt, Gale pedig vásárolni indult. Legalábbis, ez volt amit a társaiknak bemeséltek, mivel Tefrit és Gale már eldöntötték, hogy ha a többiek beleegyezése nélkül is, de megalkusznak a kalózokkal. Úgyhogy, Gale hamarosan némi kerülővel vissza is érkezett a fogadóhoz, hogy kilesse, ki is lehet a kalózok figyelőembere, illetve hogy majd kövesse, és így tudják, hogy merrefelé is rejtőznek. A drow pedig, ahogy azt a levélben kérték, egy piros ruhadarabot akasztott ki az ablakába, hogy ezzel is jelezze... Hajlandóak fizetni.

Gale végül bárhogyan is figyelt, nem tudta kiszúrni a kalózok figyelőjét, azonban nem kellett sokat várni arra, hogy kiderüljön, megkapták az üzenetet. Alig egy órán belül újabb levél érkezett, miszerint 2 óra múlva az Ágaskodó Oroszlán előtt, az alsóvárosi Kispiacon (Tolvajok Piaca) készek lebonyolítani a cserét. Úgyhogy, a hátralévő idő a felkészüléssel telt el. A kikötőben megegyeztek a raktárukat őrző egyik zsoldossal, hogy játsza el a testőrüket, ők pedig a kért összeget abba a ládába tették, amelyben Jaer feje érkezett néhány órával korábban. A csatamágus még egy tűzcsapda varázsjelet is varázsolt rá, hogy így is jelezze a kalózoknak: fizetnek ugyan, de nem szívesen.

A cserére végül a Kispiac forgatagában került sor. A drow-on és Gale-en kívül csak a felfogadott testőr volt jelen, a kalózok részéről pedig a Szürkeűrben az aszteroidabázison már látott drow harcos, illetve egy tetovált arcú nő, akiről lerítt, hogy mágiahasználó. Legalábbis, bárhogyan erőltették is a szemüket, nem sikerült mást észrevenniük.

A cserét kölcsönösen megjátszott udvariaskodás és burkolt szúrkálódás jellemezte mindkét fél részéről, azonban az is nyílvánvalóvá vált, hogy a kalózok tényleg befejezik üldözésüket, amennyiben fizetnek. Így hát átadták a ládikát, cserében pedig először egy bőrzsákban megkapták Jaer holmiját. Amíg a játékosok megvizsgálták a zsák tartalmát, addig a drow legnagyobb bosszúságára a tetovált arcú nő mágiával megvizsgálta a ládikát, és felfedte hogy varázslat van rajta. Úgyhogy, csak azután folytatódott a csere, miután a csatamágus hatástalanította azt.  A drow harcos intésére egy riksa bukkant elő az egyik sikátorból, amelynek "utasa" Jaer volt... Legalábbis, Jaer teste. A kalózok ezzel lebonyolítottnak ítélték a cserét, sőt mint fajtestvérének, a drow harcos még azt is elárulta Tefrit-nek, hogy a zsoldosok (akiket a játékosok adtak át nekik rabszolgának még korábban, miután megölték társaikat) is kiegyenlítették a tartozásukat a kalózok irányába, azonban nem tettek le arról, hogy bosszút álljanak a játékosokon. Ráadásul itt vannak valahol Bral Szikláján. Úgyhogy, sok szerencsét kívánt a továbbiakhoz, majd a ládikával (és az abban lévő 20 000 arannyal) távoztak.

Annak érdekében, hogy ne derüljön ki a társaik számára, hogy megalkudtak a kalózokkal, Gale és Tefrit gondoskodtak arról, hogy Jaer maradványait (a fejétől eltekintve) a szentélyek terére szállítsák, és ott gondoskodjanak azok eltemetéséről (vagy bármi is itt a szokás), a bőrzsák tartalmát pedig értékesítették. Így a végén mintegy 12 000 arany jött össze, és úgy ítélték, az a 8000 arany megérte, hogy a kalózok leszálljanak róluk. Úgyhogy, úgy döntöttek, megünneplik a sikeres üzletet, és felkerestek egy bordélyházat.

Amíg a fedélzetmester és a drow csatamágus a kalózokkal üzletelt, azalatt a többiek megérkeztek az Oldimmara Szerencséjébe, ahol az alkohol hatása alatt a törpe pap még a veremviadalra is benevezett, látatlanba kihívva a helyi bajnokot. Csak amikor lementek a pincében lévő arénába, és a lelátáról végignézték, hogy a helyi bajnok hogyan fejezi le két mozdulattal fél-ork  kihívóját szembesült azzal, hogy a bajnok nem más, mint egy két ökölkarddal küzdő fél-óriás. Visszakozni már nem tudott, nem maradt más, harcolnia kellett. Azt közölték vele, hogy odalent az aréna homokján nem lehet mágiát használni, úgyhogy nem volt mit tenni, még előtte felspannolta magát Bika erejével és hasonló varázslatokkal. Csak amikor belépett az arénába jött rá, hogy azt valamilyen mágia is védheti, mivel minden varázslat, amit magára mondott (és ami 1-3 szintű volt) elveszítette odabent a hatását. Már nem menekülhetett, harcolnia kellett. A korábban látottak alapján pedig véres küzdelemre kellett készülnie. Azonban úgy tűnt, hogy Celestian kegye kísérte a törpét (vagy a játékosnak volt nagy mázlija, hiszen többször is 20-at dobott védekezésre és kétszer összejött neki a kritikus sebzés is) mivel a fél-óriás pont 0 életerőre ütötte le, így már csak egyetlen lehetősége maradt a törpének. Neki kellett a következő körben a gyorsabbnak lennie, és olyan találatot bevinnie, amely a földre viszi már szintén támolygó ellenfelét. Szerencséje volt, mivel ővé lett a kezdeményezés, és az egyetlen támadása is talált, elegendőt sebezve a fél-óriáson ahhoz, hogy az kidőlt faként vágódjon el. Mondani sem kell, ezután a törpét hősként ünnepelték a lelátón lévő törpe nézők, akik a vállukon vitték el Takklint ünnepelni (ezért csak másnap reggel került elő újra).

Persze, azért volt aki nem feledkezett meg arról, amiért idejöttek, így Agor és a tünde íjász beszéltek az Arctalan képviselőjével egy erősen feminim tünde férfivel, aki arról tájékoztatta őket, hogy meglátja, mit tehet a Fekete Sárkánnyal való kapcsolatfelvétel érdekében. Ennyiben is maradtak, ezt követően mindketten visszatértek a Részeg Octopusba. Aminek viszont nem örültek, hogy a város utcáin egyszer vagy fél tucatnyi githyanki-val találkoztak, akikről nem tudták eldönteni, hogy vajon csak átutazók a városban, vagy éppen az ő githzerai utasaikat keresik. Mindenesetre aggodalommal töltötte el őket a dolog.

A csapat leghamarabb reggel találkozott újra, amikor a drow és Gale is visszatértek az éjszakai züllésből, valamint Takklint is visszaszállították a fogadóhoz egy talicskán törpe ivócimborái. Úgyhogy ebben az állapotban találkoztak a Fekete Sárkány helyi képviselőjével, aki már a különteremben, a reggelizőasztalnál ülve várta őket. Elsőre nem tudták hová tenni halovány zöldes bőrű tünde férfit (akivel kapcsolatban azután rájöttek, hogy nem is tünde, hanem egy insectoid), aki azonban meggyőzően igazolta magát, és rövid tárgyalás után megegyeztek abban, hogy nemsokára ismét jelentkezik, és akkor tudatja azt is, hol kell a csomagot leadniuk.

Azt követően úgy döntöttek a játékosok, hogy délig amennyire lehet kipihenik magukat és majd csak ebédnél ülnek újra össze. Így is tettek, azonban még az ebéd végére sem értek, amikor a fogadós érkezett egy írott üzenettel, amely arról szólt, hogy a két githzerait egy óra múlva a Nagypiacon, Char pékségénél fogják átvenni a Sárkány emberei. Nos, addig nem sok idejük maradt. Érzékeny búcsút vettek a két githzeraitól, akik már hónapok óta velük utaztak, és szó szerint jóban és rosszban osztoztak velük, valamint átvették tőlük azt a 2500 arany értékű ékkövet, amit még utasaik ígértek a fuvarért.

Végül mintegy fél órával a megbeszélt időpont előtt elindultak. Éberen figyeltek, mivel nem tudták, hogy a szürkeűri kalózok hogyan reagálnak arra, hogy "nem válaszoltak" a levélre, és tartottak attól, hogy esetleg támadás érheti őket. A támadás pedig be is következett, ha nem is egészen azon a módon, ahogy várták.

Valahonnan szemből hirtelen egy nyílvessző érkezett, amely kis híján Gale-ba csapódott, azonban a githzerai férfi elrántotta a lövedék elől. Ezzel egyidőben a githzerai lány a drow-t taszította félre, azonban hiába, mert a hátuk mögűl érkező mágikus lövedékek így is tévedhetetlenül a drow hátába csapódtak. Mindez még nem volt elég, mert hirtelen láthatóvá vált egy nő, aki késsel a drow-ra támadott, azonban a pengéje a githzerai lányba mélyedt... És akiben az egyik zsoldost ismerték fel, akit anno elárultak, és akivel legutóbb a lezuhanó Csillagtáncos fedélzetén találkoztak. Ha pedig még mindez nem lett volna elég, a közeli sikátorok felől még 4 fegyveres alak rohant feléjük, az egyikben ráadásul a korábbi hajószakácsuk, Csendes Narim volt. Ha pedig mindet nem lett volna elég, hirtelen csend borult az egész utcára, mintha mindannyian megsüketültek volna (végül csak a tünde íjász maradt a hatása alatt, a többiek sikeres mentődobást tettek).

Mondani sem kell, hogy a zsúfolt utcán pillanatok alatt pánik alakult ki, ahogy összecsaptak a harcolók, akiknek az is gondot okozott kezdetben, hogy nehéz volt elkülöníteni kik is a támadók, és kik azok, akik csak biztonságos helyet keresve futnak az utcán. Sokan persze, akik biztonságosnak ítélték a távolságot már megálltak, és kíváncsian figyelték a fejleményeket. Az hogy segítsenek, valahogy senkinek sem fordult meg a fejében.

A közelharcból a drow csatamágus egy Ajtó a síkok között varázslattal távozott, és magával vitte a sérült githzerai lányt is, a közeli háztetők rejtekében keresve menedéket. Persze arra azért ügyelt, hogy jól belássa a harcteret, és varázslattal kísérelte meg megtalálni az orvlölvészt és a rejtőző mágiahasználót is. Azonban csak annyira sikerült rájönnie, hogy azok is a háztetőkön rejtőzhetnek, valahol a kutató mágiájának a hatókörén túl. 

Ádáz harcban nem egészen egy perces küzdelem során sikerült végezniük a négy támadóval, az ébenszín bőrú zsoldosnőt pedig a drow tette ártalmatlanná egy energiagömmbel, miközben az Pókmászás varázslatot használva kísérelt meg a házfalakon elmenekülni. Azonban közben a titokzatos íjász tovább lőtte őket valahonnan a háztetők rejtekéből, és a mágiahasználónak sem sikerült a nyomára bukkanniuk, aki továbbra is mágikus lövedékeket lőtt beléjük. Ráadásul az egyik támadó - egy fekete bőrű, hegyesre reszelt fogú, fattyúkardot viselő harcos - igencsak ellenállónak bizonyult, csak a tünde harcos első szerencsés lövésének, valamint az általa forgatott tünde ékkőkardnak köszönhették, hogy végül sikerült fölébe kerekedniük.

Így hát a rajtaütés kis híján elérte a célját, és a csapat igencsak megszorult, azonban felbukkant a városi őrség egy alakulata, és mindenki jobbnak látta eltűnni, ha nem akart nekik magyarázkodni. Már pedig nem akartak, ráadásul szorította őket az idő is.  Az azonban immáron mindannyiuk számára nyílvánvalóvá vált, hogy a zsoldosok nem tettek le a bosszúról, akik pedig nem tudták, hogy Gale és a drow megegyeztek a kalózokkal, azok a kalózokat is a támadás mögött sejtették. A zsoldosok szerepét pedig egyértelművé tette, hogy valamennyiük számára jól hallható suttogással a támadók varázshasználója közölte velük, hogy bűnükékért el fogják nyerni a méltó büntetésüket, mert ők nem fogják addig feladni, amíg halott társaikat, és a játékosok árulását meg nem bosszulják.

A csapat szétválva menekült, és csak a Nagypiac szélén találkoztak újra, ahol egy sikátor rejtekében a törpe pap gondjába vette a sebesülteket, a szakadt véres ruhákat pedig néhány frissen vásárolt köpennyel rejtették el a kíváncsi tekintetek elől. Csak reménykedni tudtak benne, hogy nem vár rájuk egy újabb csapda vagy támadás. Így érkzetek meg végül a megbeszélt találkozóhelyre, ahol egy tiefling, egy ember barbár, egy harcosnő és egy vörös varázsló várta őket. Rövid közjátékokat követően - amelyben egyaránt esett szó a pékségben készülő remek húsos lepényről, a "csomagról", a Fekete Sárkányról és más síkokról - végül átadták a két githzerait, majd pedig elindultak vissza a fogadóba.

Itt volt az ideje, hogy más dolgokkal törődjenek...