A csapat:
Tefrit Do’ Feamor- drow csatamágus (10. TSZ) - szerzetes/varázsló/csatamágus
Arastic Aramil - tünde íjász (10. TSZ) - harcos/erdei mesterlövész
Takklin - törpe harcos pap (10. TSZ) - Celestian papja
Gale – ember harcos (10. TSZ) vándor/mágus
Kerr – ember harcos (10. TSZ) harcos/tengerészgyalogos
és bemutatkozik:
Agor Styr – ember felfedező (10. TSZ) kalandor/vándor/csillagközi felfedező
A kaland kezdetén egy darabig még a csillagközi térben lebegtek, egy olyan pozícióban, ahol sem a Kert, sem pedig a 12 holdjának a gravitációja nem érvényesül, és a hogyan továbbon töprengtek. Ami biztos volt, hogy hamarosan továbbindulnak Bral Sziklája felé, előtte azonban - mialatt a törpe pap meggyógyította a drow csatamágust, aki odalent a barlangokban szintszívásnak esett áldozatul – felmerült, hogy szembeszálljanak-e most újra a „Nekromantával”. A csapat egy része azon volt, hogy most, hogy felszerelkeztek fegyverekkel és feltöltődtek mágiával, menjenek vissza, és söpörjék tisztára az aszteroidát. A másik része azonban azzal érvelt, hogy még így is túl sok ellenféllel kellene szembenézniük, ráadásul ott van az élőholtak hordája is, akiket a „Nekromanta” akár rájuk is szabadíthat. A céljukat elérték, az aszteroida helyzetét térképen is rögzítették, így ha akarnak, akkor később is visszajöhetnek. A fő célt, amiért odamentek elérték azzal, hogy megszerezték a gébicshajót, így felesleges tovább kockáztatniuk.
Végül az utóbbiak érvelését fogadták el, így a hajó drow kapitánya navigációs útvonalat számolt Bral Sziklája felé, majd a csillagbárka maga mögött hagyva a gravitációs tereket utazósebességre gyorsított. Számításaik szerint mintegy 12 nap múlva érik majd el a céljukat.
Az utazás meglehetősen hosszúnak tűnt. A drow mágiával is átvizsgálta a megszerzett gébicshajót, hogy ne fussanak bele semmilyen kellemetlenségbe, a fedélzetmester pedig a Csillagtáncosról hozott hajónaplót kezdte el böngészni, hátha talál benne hasznos információkat Bral Sziklájáról, és a Fekete Sárkányról. Ez utóbbi azért vált fontossá, mivel most, hogy a Csillagtáncos elpusztult, a csapat egy része azon volt, hogy már semmi sem kötelezi őket arra, hogy eleget tegyenek a Fekete Sárkány szürkeűri kapcsolatával kötött szerződésnek. Azonban tudni szerették volna, hogy a Csillagtáncos előző tulajdonosa egyáltalán hogyan keveredett bele abba a helyzetbe, amit ők örököltek meg, és hogy milyen hatalmú is lehet ez a Fekete Sárkány, vagyis mivel nézzenek szembe, ha beintenek neki.
A naplók ez utóbbira vonatkozóan nem sok információt tartalmaztak, azt viszont megtudták, hogy az előző tulajdonos a szürkeűri Őrlőben fogadott el egy megbízást, azonban nem teljesítette, mivel a hajó rakományát – fegyvereket – Borka törmelékmezejében szórta szét, amikor a Tünde Birodalmi Flotta őrjárata át akarta vizsgálni. A Fekete Sárkány ottani kapcsolata – az agyszívó, akivel a csapat is találkozott – erre megölette a fiát, és annyi pénzt követelt tőle kártalanításul, ami a szerencsejátékba kergette, ahol a csapat végül elnyerte a hajóját.
Egy dolog mindenesetre biztosnak tűnt, még le kell szállítaniuk a vendégeiket. Csak éppen itt újra problémába botlottak, mivel nem tudták, hogy kinek. Próbálták ügyesen kifaggatni githzerai utasaikat, akiktől azonban csak annyit tudtak meg, hogy amikor forróvá vált a talpuk alatt a talaj, akkor a helyi alvilágot keresték meg, és ők intézték számukra a fuvart (vagy a csapatot a hajójukkal). Azt tudják, hogy ez a Fekete Sárkány egy összekötőjén keresztül történt, arról azonban, hogy ki fogja várni őket, sejtelmük sincsen. De a játékosoknak bizonyára igen, hiszen ők szállítják őket. Mindenesetre utasaikat meghagyták abban a hitben, hogy valóban tudják, és gondolatban egy újabb strigulát húztak a megoldandó problémák közé.
A gébicshajót átvizsgálva megtudták, hogy azt tünde mesterek alaposan átalakították, illetve azt, hogy az otthonkikötőjeként Bral Sziklája van bejegyezve. Az átalakítások alapján nem egy mélyűri hajó lehetett, inkább csak rövidebb, szférán belüli utakhoz használhatták. Erre utalt a fegyverzete is, lévén egyetlen dual-ballista árválkodott csak az első felső fedélzeten. Arról mindenestre gondoskodtak, hogy ha valaki térmágiával érkezne, az csapdába essen, mivel a raktérben lévő teleport varázskört alaposan körbebástyázták hordókkal, és állandó őrszemet is állítottak ide. Még nem felejtették el állandó üldözőiket a githyankikat, akik mióta megérkeztek Birodaloműrbe, azóta ugyan még nem bukkantak fel, de jobb óvatosnak lenni.
A legénység megmaradt tagjai bár ellátták a feladataikat, meglehetősen fagyos volt a légkör, köszönhetően a Kerten történt eseményeknek. Viszont csak 12 napot kellett kibírni, aztán végleg elválnak útjaik. Újabb lázadástól nem kellett tartani, hiszen mindenkit egyazon cél vezérelt: eljutni a Szikláig, aztán búcsút inteni egymásnak.
Végül eltelt a 12 nap, és elérték az Elfeledett Birodalmak bolygója körül keringő holdat, a Selune-t követő aszteroidamezőt, amelyet a szféráról készült térképek Selune Könnyei néven jegyeznek, és itt, ennek az aszteroidamezőnek a peremén kering a híres aszteroidaváros: Bral Sziklája.
A leszállás gond nélkül zajlott a sűrű csillagbárka forgalom ellenére is, és a gébicshajóval végül a kikötő barlangdokkjaiban szálltak le. A kikötőben nyüzsgő tömeg fogadta őket, ahogyan az egy ilyen kikötővárostól elvárható. A Kikötőmester Hivatala úgy köszöntötte a hajót, hogy „Üdvözlet itthon!”, ezen azonban nem lepődtek meg, hiszen már tudták, hogy a csillagbárka a Szikla felségjele alatt hajózik.
Mivel nem akartak tovább várni vele, és szerették volna mielőbb maguk mögött hagyni a múlt árnyékát, ezért gyorsan kifizették a régi legénységet, így azok mielőbb elhagyhatták a hajót. Egyedül Csendes Narim részéről merült fel némi bonyodalom, aki 48 aranyat keresett, azonban amiatt, hogy a törpe pap felgyógyította a flogisztonban történ megszállása után, még 120 arannyal lógott a hajó felé, mivel ennyibe kerültek a szükséges komponensek. Ezt az összeget nem akarta kifizetni, és amikor kezdett kicsit eldurvulni a dolog, azt javasolta, hogy várják meg a kikötői hatóság emberét, aki majd segít eldönteni a dolgot. Ezt a csapat sem szerette volna megkockáztatni – főleg annak tükrében, hogy Narim elég sokat tudott a viselt dolgaikról (akárcsak az elbocsátott többi matróz) – ezért végül elengedték az adósságot annak fejében, hogy mielőbb takarodjon a hajóról.
Mialatt Gale és Takklin odalent a fedélközben a matrózok elbocsátásával foglalkoztak, színre lépett Agor Styr is (új karakter, a játékból kiíródott bárd, Jaer helyett), aki éppen a barlangdokk sziklafalán körbefutó erkélyről nézte a kikötő hajókat – ahogy tette azt már napok óta – olyan után kutatva, amelyre elszegődhetne. Így figyelemmel kísérte a gébicshajó kikötését, és a fedélzeten állók között kiszúrta és felismerte Gale-t és Kerr-t, akikkel régebben együtt szolgált. Úgyhogy, elindult a csillagbárka felé, és szinte egyszerre ért oda a Kikötői Hatóság embereivel. Mialatt a csillagbárka drow kapitánya és a fedélzetmester a kikötői adók kifizetésével volt elfoglalva, azalatt Kerr és Agor felelevenítették régi ismeretségüket. Jól is jött az ismerős, hiszen Agor már hetek óta a Sziklán tartózkodott, és így volt valaki, akinek megvolt a megfelelő helyismerete.
Mint tőle kiderült, a Fekete Sárkányról sosem hallott, és nincs is ilyen alvilági vezető a Szikla árnyaiban dolgozó bűnözők között. Ez némileg megnyugtatta őket, hiszen ezek szerint a befolyása sem lehet olyan nagy, mint azt korábban képzelték. Bár Gale már azt is felvetette, hogy a Fekete Sárkány lehet, hogy nem is a rejtélyes alvilági vezető neve, hanem ténylegesen egy fekete sárkányt jelöl. Az ötletet mindenesetre – saját lelki békéjük érdekében – gyorsan elvetették. Viszont ebben az esetben kérdés maradt, hogy akkor kinek is kell átadniuk két utasukat. Valószínűsítették, hogy bárki várta is itt őket, az a Csillagtáncost várta, nem pedig egy gébicshajót.
Egyenlőre úgy döntöttek, félreteszik a problémát, amíg megoldást nem találnak rá, és inkább alaposan megtisztálkodnak és esznek valami meleget, majd azután ráérnek a gondokkal foglalkozni. Agor egy, az Alsóváros és a Középsőváros határán elhelyezkedő fogadót ajánlott, a Felemelt Kupát, ahol nagyon jó a koszt. Mivel a hajót magára hagyták – hiszen legénység már nem volt, a két utasukat pedig meghívták magukkal -, ezért úgy gondoskodtak az őrizetéről, hogy védelmi pénzt fizettek a kikötőt felügyelő Shou alvilági bandának (5 napra 100 aranyat). Miután ezt elintézték, nekivágtak a Szikla nyüzsgő utcáinak. Egyszer próbálták csak meg kizsebelni őket, azonban Takklin résen volt, és elzavarta a zsebest.
Egy kereszteződéshez közeledve – miközben kitértek egy riksa útjából – a szétnyíló tömegben többen is egy ismerőst véltek felfedezni, ahogy éppen befordul az egyik keresztutcában. Egy sötét bőrű nő volt, aki ahhoz a zsoldos csapathoz tartozott, akiket utasként szállítottak volna a Bralra, azonban végül a csapat felének halálát okozták, a másik felét pedig rabszolgának adták át a szürkeűri kalózoknak, és akivel már itt Birodaloműrben a Kert törmelékében is találkoztak, amikor a Csillagtáncos elpusztult. Úgy tűnt, a nő nem vette őket észre. Gyorsan a kereszteződéshez siettek, ahol Aramil egy kerékvetőre felkapaszkodva még látta, ahogy a nőt elnyeli az utca végén található Nagypiac forgataga.
Ez mindenestre rossz hírnek számított, bár úgy kalkuláltak, csak 1-2 nappal előttük érhettek ide, figyelembe véve, hogy mikor volt velük az összetűzés a Kert kék tűzholdjánál. Azt pedig, hogy a csapat mikor és milyen hajóval érkezett, valószínűleg nem is sejthetik.
Ebben a hitben folytatták útjukat, és érkeztek meg egy meglehetősen lepusztult fogadóhoz. Kétkedve követték Agort amint belépett, az odabent terjengő illatok azonban meggyőzték őket, hogy jó helyen járnak. Rajtuk kívül csak néhány vendég volt odabent, két helyi lakos, és féltucatnyi fegyveres, utóbbiak az egyik sarokasztalnál ülve. Rendeltek, a drow és a tünde pedig, élve a felszolgálólány ajánlatával fürdőt vettek. Mialatt ők fürödtek, a többiek megállapították, hogy valamiféle kapcsolat lehet a fogadós és a fegyveresek között, de mivel nem érezték fenyegetve magukat, nyugodtan várták az étel elkészültét. Néhány újabb vendég is érkezett közben, aztán végül nekiláthattak a lakomának. Nem sokáig élvezhették azonban zavartalanul, mivel egy shou érkezett a fogadóba – aki legnagyobb meglepetésükre közölte a fogadóssal és a sarokban ülő fegyveresekkel, hogy nem akar gondot, csak hírt hozott – aki arról tájékoztatta őket, hogy van egy kis gond a hajóval. Néhány tünde érkezett, akik a Birodalmi Flottához tartoznak, és fel szeretnének menni a gébicshajóra. Nem engedték fel őket, azonban a Flottával ők sem szeretnék összerúgni a port, ezért jó lenne, ha a karakterek odamennének, és tisztáznák a dolgokat.
Általános megdöbbenés, végül úgy döntöttek, hogy Gale és Aramil tárgyalnak a tündékkel, a többiek a kikötő nyüzsgését kihasználva figyelik majd őket. Agor a legrövidebb úton vezette vissza őket a kikötőbe, miközben mindenki azon gondolkodott, hogy mit is akarhatnak.
A gébics mellett ott állt a shou bűnszervezet két felfegyverzett verőlegénye, aki a hajóra vigyázott, velük szemben pedig a Birodalmi Flotta öt ezüst vértezetű katonája, egy tisztje, egy varázslója és egy díszes ruhába öltözött, már deresedő hajú tünde férfi, akiben Aramil – a ruha díszítései és a férfi nyakában lógó díszes lánc alapján – egy magas rangú tünde nemesi ház magas rangú képviselőjét sejtette.
A beszélgetés azzal indult, hogy a flotta tisztje – gyorsan a tárgyra térve – megkérdezte, hogyan került hozzájuk a gébicshajó, ami az ő tulajdonuk. Erre azt a választ adták, hogy vásárolták. A tünde csak bólintott, és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ezt bizonyítani is tudják, hiszen nekik minden szükséges dokumentum a rendelkezésükre áll. Gale kérdésére, hogy mi történik abban az esetben, ha kiderül, hogy valóban lopott hajó került a birtokukba, a tünde azt felelte, hogy gondoskodnak a megfelelő kompenzációról.
Közben a varázsló és a nemesi ház jelenlétében itt lévő férfi összesúgtak, és figyelmük a tünde íjásznál lévő kardra terelődött, amit még a Kert törmelékmezejében szerzett. Ők sem sokat teketóriáztak, rákérdeztek, hogyan került hozzá a kard, amely a nemesi ház tulajdona, és amit utoljára a Ház örököse viselt. A tünde felelte úgy tűnik nem elégítette ki a nemes ház képviselőjét, aki ezután úgy döntött, hogy zavartalanabb körülmények között kellene ezt a beszélgetést lefolytatni, ahová – természetesen – elvárják a hajóval érkező többi utast is.
Úgy tűnt, a Flotta tisztje mindent megtett, hogy a tünde nemesi ház képviselőjének kedvébe járjon, így arról biztosította, hogy a flotta megteremti a zavartalan körülményeket a beszélgetéshez egy közeli fogadó erre a célra lefoglalt különtermében.
Ezzel a cliffhangerrel fejeződött be a játékülés, elegendő izgulni és töprengeni valót adva a játékosoknak a következő alkalomig, amire november 26-án kerül sor.
