Közel egy hónap kihagyás után folytatódott a vadászat a "Nekromantára". :) A csapat hiányos létszámmal volt jelen (Kerr játékosa esetében az apai teendők, Gale játékosa esetében pedig a munka miatt), de azért így is tovább léptek a rejtély kiderítése felé.
A csapat:
Tefrit - (9. tsz) drow, varázsló (csatamágus)
Jaer - (9. tsz) - fél-tünde, bárd/csempész
Aramil (9. tsz) - tünde, harcos/vándor
Takklin (9. tsz) - törpe, Celestian papja
Gale (9. tsz) - ember, vándor/mágus (virtuálisan volt jelen)
Miután megküzdöttek a hátsó bejáratot őrző polipszerű szörnnyel, úgy döntöttek, hogy nem mennek tovább, inkább visszavonulnak, és rápihennek arra, ami odabent várhatja őket. Bár a csapatból néhányan az azonnali továbbhaladást szorgalmazták, a törpe pap - törpéhez méltóan - megmakacsolta magát, és addig nem volt hajlandó tovább indulni, amíg újra nem lesz mágikus képességei teljes birtokában. Ennek következtében standard idő szerint közel 20 órányi pihenés várt rájuk.
Visszavonultak néhány száz méterre a sziklafaltól a fák közé, és ott várták, hogy leteljen az idő. Közben pedig - közel 5 nap után - lassan sötétedni kezdett, és beköszöntött a -várhatóan - szintén 5 napos éjszaka. Az égbolt csillagok nélküli maradt, csak egy, a lebegő sziklák között átszüremlő kékes derengés (a Kert kék tűzholdja) biztosított számukra némi világosságot. Bár a sziklafal túloldaláról átszűrődő vöröses pulzálás, amely az ottani oszlopból áradt, olykor meglehetősen baljóssá tette az őrségben töltött órákat.
Úgyhogy a 20 óra leteltével a pap istenéhez imádkozva visszanyerte az erejét, és miután mindenki rendbe szedte magát, visszatértek a hátsó bejárathoz.
Mivel az őrség óráiban a bárdnak eszébe jutott, hogy hallott már efféle lényről, mint ami a bejáratot őrizte - sötét csápoknak nevezik -, tudták, hogy mostanra valószínűleg visszanövesztette előző nap levágott csápjait, ezért - ha nem akarnak újra harcba bocsátkozni vele - az egyetlen esélyük, ha úgy közelítik meg a bejáratot, ha kijátszák annak érzékeit. Ezért lopakodva indultak el, lehetőleg puhán lépve a mocsaras talajon. Talán sikerült is volna, ha nem találják szembe magukat ismételten az előző napon egyszer már ártalmatlanná tett csontvázharcosokkal. A drow csatamágus ismét varázslathoz folyamodott, most azonban kevesebb sikerrel, és végül a törpe papnak sikerült elűznie az élőholtakat. Azok - mivel mást nem tehettek - a sziklafal felé menekültek, ahol azonban lecsapott rájuk a tóból előbukkanó lény.
.jpg)
Mivel a meglepetés már odavolt, és a lény csápjai messzebbre értek, mint azt feltételezték, ezért a tünde harcos harcba keveredett az egyik csáppal, illetve a drow csatamágus kínálta meg az előbukkanó vízi szörnyet néhány, a tó vizébe lőtt elektromosság gömbbel. Miközben a tünde tovább harcolt, a drow-nak sikerült távolról kinyitnia mágiával sziklafalban lévő vasalt ajtót. Már csak az a kérdés maradt, hogyan jutnak el odáig. Ugyanis csak egy keskeny ösvény vezetett át a lápon, el a sötét vizű tó mellett, amelyben a csápos lény tanyázott, és tudták, hogy most már harc nélkül nem juthatnak el odáig. Viszont tudták, hogy - az előző nap tapasztalatai alapján - ez részükről is jelentős véráldozattal járna, ezért a lehető legkedvezőbb megoldást keresték. Végül arra jutottak, hogy egyszerűen átrohannak a mintegy 10 méteres távolságon, és bíznak a szerencséjükben, gyorsaságukban, illetve akrobatikus képességeikben.
Így is történt, a drow indult meg elsőnek, nyomában pedig a többiek, és végül mindannyian sértetlenül vetődtek át az ajtón keresztül az ismeretlenbe, ugyanis a lénynek egyetlen megszakító támadása sem sikerült ellenük. A mázlisták. :)
Továbbra abban is szerencséjük volt, hogy úgy tűnt, nem őrizte semmiféle csapda a bejáratot, így végül különösebb gond nélkül bent voltak a sziklacsúcs gyomrában. Ahogy az utolsó is beugrott közülük, a drow becsapta az ajtót, és végül itt ziláltak mindannyian a korom sötétben. Amíg a bárd nem bűvölt lidércfényeket, addig mindössze a drow és a törpe látta, hogy mi is fogadta őket odabent.
Egy mintegy 10 méter átmérőjű, szabálytalan oldalú sziklabarlangba jutottak, amelynek padlóját csonthalmok, valamint fegyver és páncéldarabok borították. A szétszórt - a becslések alapján legalább 30-50 humanoidból származó - maradványokon kívül két mumifikálódott testet is találtak. Egy tünde köpönyegbe burkolózó, tünde vértet viselő alak hevert a terem közepén, míg az egyik sarokban egy félvértet viselő emberi tetem ült.
Amikor a bárd lidércfényei felizzottak, abban a látványban lehetett részük, hogy a drow éppen a köpönyeget próbálta meg lefejteni a halott tündéről, és a tarisznyájába tuszkolni. Mivel nem láttak másik ajtót azon kívül, amin bejöttek, néhányan körbejártak a falakat vizsgálva, mások pedig a tetemeket kutatták át (találtak egy tünde köpenyt, ez +3-as kardot, egy +1-es buzogányt, egy gyűrűt és egy valamilyen mágikus távérzékelő egyik darabját). A sarokban ülő páncélosnál talált levélből kiderült, hogy Helm egy papja, és hogy egy csapat tagjaként érkezett ide, hogy felszámolják egy gonosz szürkeűri isten, Vecna itteni szentélyét. Ezen kívül egy térképdarabot is találtak nála, amelyet egy előző küldetés túlélője rajzolt.
A holtesteket megvizsgálva arra jutottak, hogy mintegy 5 éve heverhetnek már ott, és hogy valami nagy termetű lény végzett velük. Ezt azért is furcsának találták, mivel - szerencsére - nyomát sem látták a lénynek (vagy maradványainak), illetve a bejárati ajtó mérete alapján sem férhetett volna be ide. Úgyhogy, arra jutottak, hogy a halálos sebeket valahol a termen kívül kaphatták, és utána húzódtak ide vissza, ahol a halál érte őket. Ezt azonban megcáfolta az, hogy a talált térképen sikerült beazonosítani a helyiséget, ahol éppen tartózkodtak, és egy nagy vörös halálfej volt odarajzolva a pergamenen, valamilyen veszélyre figyelmeztetve.
Ezen elgondolkodtak, közben pedig a Aramil, a tünde íjász felfedezett egy rejtekajtót, amely a bejárati ajtóval szemben, a sziklafalon helyezkedett el. Illúzió rejtette a tekintetek elől, így úgy tűnt, mintha a sziklafal része volna, azonban aki tudta, hogy mit keressen, már láthatta hogy valójában ott a tovább vezető útjuk. Megpróbálta kinyitni, azonban zárva találta, ezért erőszakhoz folyamodott, és egyszerűen berúgta. A rúgás jól sikerült, a zár kiszakadt a keretből, az ajtó pedig kinyílt. Azonban csak alig háromnegyednyire, mivel a túloldalról sziklaomlás torlaszolta el az onnan induló folyosót. Az omlás tetején halovány - és mint megállapították, mesterséges - fény szűrődött át.
Megvolt hát a tovább vezető út, azonban hamarosan kiderült, hogy egyenlőre más problémájuk akadt. Az ajtó berúgásának pillanatában halovány kékes derengés támadt a hátuk mögött, majd forgószél kerekedett, amelynek hatására örvényleni kezdtek a csontok, vértdarabok és fegyverek, és az egészből egy négykarú, agyaras pofájú, sárkányszerű csontvázszörny alakult ki, aminek a testét a humanoidok csontjai, fogait, tüskéit és karmait a fegyvereik, pikkelyeit pedig a vértezeteik darabjai alkották.
A látvány annyira megdöbbentette őket, hogy volt, aki még fegyvert is elfelejtett előhúzni, a bárd pedig egyszerűen testetlenné vállt, és "felderítés" címszóval lelépett a várható küzdelem elől, és a sziklaomláson található rés felé lebegett. A drow visszahúzódott - amennyire lehetett az ajtó mögé, a sziklaomlással borított folyosóra, a többiek pedig végre fegyvert húzva készültek a harcra. Ugyanis a - jelenleg - egyetlen kivezető út a csontszörny mögött helyezkedett el, és még ha ki is jutnak rajta, akkor is ott várt rájuk a sötét vizű tó sokkarú szörnye.
Arra hamar rájöttek, hogy egyikük sem volt biztonságban, mivel a szörny termetéből következően valamennyiüket elérte ha akarta, ahogy arra is, hogy igazából csak a zúzófegyver sebzi teljes hatékonysággal, az íj szinte használhatatlan, és a szúró-vágó fegyvereik sem az igaziak. Úgyhogy, méltó ellenfélre találtak. A drow Pókháló varázslattal helyhez kötötte ugyan, azonban ez a lény támadásainak hatékonyságát nem csökkentette. Igazából hatékonyan csak a törpe pap tudott fellépni ellene, mert bár elűzni nem tudta, azonban a buzogányával és a Perzselő fény varázslatával komoly sebeket okozott neki. Végül sikerült felülkerekedniük, és a csontlény szemében kihunyt a vöröses izzás, és darabjaira hullott szét.
Miközben sebeiket nyalogatták, a drow összegyűjtötte és eltüntette az ott lévő fegyverek és vértek darabjait, hogy ha a lény újra összeállna, akkor hatékony fegyverzet és védelem nélkül maradjon.
Mialatt a többiek küzdöttek, a fél-tünde bárd keresztülszivárgott az omláson (amelyről kiderült, hogy több mint 3 méter hosszan borítja a folyosót, és hogy valaki vagy valami belülről robbantotta oda), és egy kékes kristályokkal kivilágított folyosón találta magát, amelynek falait és padlóját zöldes nyálka borította. Körbenézett, több folyosót és elágazót is felderített, amelynek során találkozott egy zselékockával, illetve kettő alakkal, akik úgy tűnt, mintha láncot viselő humanoidok lennének (legalábbis, egyetlen testrészük sem látszódott ki a láncok alól). Ezt követően visszatért az omláshoz, és elkezdte a tetejéről elhordani a köveket, hogy elég hely legyen a többiek számára, hogy átkússzanak.
Közben odabent is nekiláttak tágítani a rést az omláson, Jaer pedig beszámolt róla, hogy mit tapasztalt a túloldalon. Közel 3 órájukba telt, mire annyira kiszélesítették a járatot, hogy mindenki keresztül tudott rajta kúszni. A munkát csak egyszer zavarta meg a fél-tünde oldalán az, hogy felbukkant a zselékocka, amely lassan végigaraszolt a folyosón, hogy aztán végül egy elágazásnál másfelé folytassa tovább az útját.
Ahogy átjutottak, lassan megindultak előre a bárd által már feltérképezett útvonalon, továbbá nagy segítségükre volt az is, hogy a talált térképen már szerepelt az itt található folyosók és termek egy része (belerajzolva ajtók, lépcsők helye, halálfejjel a várható ellenfelek helyei, és olykor egy-egy vörös-véres NE!!! felirat. :) )
Ahogy haladtak előre, egyre hangosabb lánccsörgést hallottak maguk elől, és az egyik kereszteződében bele is botlottak az egyik láncruhás lénybe a korábban látott kettő közül. A drow csatamágus egy 28-as misztikus ismeret próbával azonban megállapította, hogy ez nem egy láncokba öltözött humanoid, hanem egy láncokból álló szerkezet, egy láncgólem. A drow mindjárt bele is lőtt egy energialabdát, mire kékes energiakisülések borították el egy pillanatra, azonban - látszólag - nem szenvedett komolyabb károsodást, a többiek pedig fegyverekkel - illetve a bárd íjjal - esett neki (mivel a társai közelharcban voltak vele, egyszer sikeresen bele is lőtt 1-es dobással az egyikük - a törpe pap - vállába).
Azt azonban nem tudták, hogy a drow varázslatának köszönhetik, hogy "viszonylag könnyedén" sikerült a teremtményt legyőzniük, mivel rettegett fegyverét, az ún. láncfalat csak az energiavarázslat hatásának múltával tudta bevetni ellenük. A láncai vad pörgésbe kezdtek, áthatolhatatlan falat alkotva, és súlyos sebeket okozva mindenkinek, aki a hatókörébe került. Végül azonban fölébe keveredtek, és a lánclény darabjaira hullva maradt ott a folyosón.
Itt maradt abba a játékülés, innen folytatjuk legközelebb, ha minden igaz, akkor április 09-én.
