Az gondolom köztudott a Spelljammer rajongók körében, hogy ez az AD&D világ jelentős mértékben Jeff Grubb-nak, a TSR egykori játékfejlesztőjének köszönhető. Szerencsénkre az úriember saját blogot vezet (http://grubbstreet.blogspot.com), ahol 2011. február 28-án mindeddig nem, vagy csak kevéssé ismert háttér információkat osztott meg a rajongókkal a Spelljammer születésével kapcsolatban. Néhány már olvasható volt más fórumokon, azonban most egy helyre gyűjtötte őket, és nem ismert részleteket is elárult.
Most az itt közölt információkból szemezgetek, akit további részletek érdekelnek, látogasson el a „Grubb street-re”. J
Ír a Spelljammer születéséről, amelyre a Genfi tó mellett került sor (erről bővebben is lehet olvasni az egyik Spelljammer kiadvány előszavában), ahol a játékszerkesztők összeültek, hogy a következő évi kiadványról beszélgessenek. Ami plusz információ, hogy ha valakit nagyon érdekel, megnézheti a Google Maps-on a helyet is, ahol ez a szerepjáték világ megszületett.
A többi részlet pedig az ő szavaival:
„Az egyik ok, amiért részt vettem ezen a megbeszélésen egy ötlet volt, amivel túl szerettem volni lépni azon, amit a D&D fantasy jelentett. Mivel bár ott volt a Forgotten Realms és a Dragolnalce, azonban azok tipikus „vanillia fantasy” világokat írtak le és nem álltak másból, mint háttérstatisztikákból. Itt volt a lehetőség, hogy valami újat hozzunk létre: egy D&D játékot az űrben.”
„Volt egy kép, ami bennem élt. Egy lovag áll egy hajó fedélzetén az űrben. Nem fázik, nem robban fel, nem lebeg odébb. Minden, ami ezután jött, ebből a képből eredt, amely végül a Jeff Easley által készített borítóképben öltött testet. Mindaz, amit „Grubbi fizikának” kellene nevezni – a légburoktól kezdve a gravitációs síkig – abból következett, hogy egy olyan világot alkossunk, amiben ez a kép valósággá válik.”
"Szóval a név. Egy régi hajótípustól, a windjammer-től ered. Csak épp a játékban az űrön keresztül a mozgás mágia segítségével történik, nem szél segítségével. (…) És egyben tökéletes név volt a legendás Spelljammernek, ami valami olyasmi, mint a Bolygó Hollandi vagy a Fehér Bálna (…)”
„A Spelljammer eredeti alapötlete az volt, hogy az űrbe helyezze az AD&D-tm azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált a benne rejlő lehetőség, hogy összekösse a már létező világokat. A kihívások egyike az volt, hogy bár alapjában hasonlóak voltak, voltak eltérések, amelyek igazak voltak az egyik világra, azonban a másikra nem (például Krynn körbe mozgó csillagképei). Erre volt válasz a kristályszférák megalkotása, amelyek akár egy tartály, magukba zárták a naprendszereket.”
"A kristályszférákat egy kép inspirálta, amely Daniel Boorstin’s The Discoverers című könyvének borítóján található. Azt hittem, ez egy középkori fametszet, amely egy, a tudást kutató bölcset ábrázol, aki keresztüljut a realitás falán, hogy azon túl egy elegáns óraművet találjon. Valójában ez nem középkori fametszet, hanem valamikor az 1800-as években készült. Ennek ellenére nagyon király kép.”
„A kristályszférák szintén lehetőséget adtak arra, hogy legyen taktikai sebesség és hypersebesség. Ez egy kihívás volt mind a játék, mind pedig a képzelet szempontjából, egy sebesség, amellyel a belső rendszerekben mozoghatnak a hajók, és egy másik, amellyel sokkal gyorsabban mozoghatnak a csillagok között. Mint a Star Trek-ben a warp drive (görbületi vagy térhajtómű) és az impulzus meghajtás (…).”
„A neogikat azért teremtettük, mivel az agyszívók lassan – köszönhetően annak, hogy egyre kidolgozottabbá vált a hátterük - elfogadottá váltak, és szükségünk volt egy valóban gonosz fajra. Az angolna és a pók keresztezése pedig igazán nagyszerűre sikeredett. Továbbá ott volt az a tény, hogy umber hulkokat (egy másik kihasználatlan faj) használtak rabszolgaként. Eredetileg a neogik sokkal törékenyebbek voltak, mint a rabszolgáik. Azt hiszem, a 4. kiadás jó munkát végzett velük.”
„Eltérően a Birodalmaktól, Tekumeltől vagy Szürkesólyom világától, a Spelljammernek nem volt előélete, ennek következtében nem volt egy lefektetett örökség, amely megadta volna, mit csináljunk. (…) Jómagam máshogy neveztem volna a Scro-kat (űrorkok), és nem tettem volna csatahajó ágyukat Bral Sziklája (Rock of Bral) tetejére (amelynek a Rock of Gibraltar-ból ered).”
A visszaemlékezéseket azzal a megállapítással zárja, hogy bár a Spelljammerrel túl szerettek volna lépni a D&D határain, a végén az sem lett más, mint egy szokványos „vanillia fantasy”.
És persze, elárulja azt is, hogy szerinte a legjobban sikerült csillagbárka az agyszívó nautiloid lett, amelyről egy promóciós makett is készült (ejj, de megnéztem volna). Erre szerette volna rátenni a kezét, amikor távozott a projektből, azonban nem volt rá lehetősége. A makett későbbi sorsa is ismert. Valaki leejtette, összetörött, és a darabjait kidobták a szemétbe.