Mielőtt belekezdenék a második játékülés történetének elmesélésébe, had ragadjam meg az alkalmat, és gratuláljak Kerr játékosának és feleségének első közös gyermekük megszületése alkalmából. Ezzel Kerr játékosa apa, jómagam pedig nagybácsi lettem, a világ pedig gyarapodott egy újabb jövőbeli szerepjátékossal. :)

E rövid kitérő után pedig, lássuk, mi is történt azon a második játékülésen...

 

A csapat:

Cormyr (az én karakterem) - ember, vándor 2/csempész 2

Sulak - tünde, psion 4. tsz.

Kedron - ember, varázsló 4. tsz.

Dronal - tünde, harcos (íjász) 4. tsz.

A puskalövés hangjára felbolydult a település, és az addigi tárgyalásokat megszakítva mindenki az utcákra tódult, hogy szembeszálljon a fosztogatókkal. Dronal a hajó felé rohant - lévén ott hagyta a fegyvereit -, Kedron és Sulak pedig a támadók felé indult, hogy segítséget nyújtson Cormyrnak és a helyieknek.

Kedron mindjárt kapott is egy hajítóbárdot a mellkasába, amitől elterült, és csak Sulak közbelépésének köszönhette, hogy nem vérzett el helyben, és életben maradt. Sulak a mentális erejét felhasználva az egyik támadót vonta befolyása alá, aki megvédelmezte a többiektől, és közben megpróbált annyi információt összegyűjetni tőle, amennyit csak lehetséges volt abban a helyzetben.

Mindeközben az utcákon dúlt a harc, azonban a trogloditák végül a visszavonulás mellett döntöttek, számos tünde foglyot és a település készleteinek jelentős részét vitték magukkal. Mire Dronal íjával visszatért a csillagbárkától - ahol döbbenten vette észre, hogy a legénységet elkábították bár, de nem bántották -, a falusiak a csapat tagjaival együtt már csak nézhették, ahogy a támadók lassan eltűnnek az éjszakában a légtutajaikkal.

Ezt követően számbavették a holtakat, ellátták a sebesülteket, és felmérték a keletkezett károkat. Cormyr pedig beszámolt a giff fegyvermester elrablásáról a kapitánynak, amit Dronal megfejelt az elkábított legénységről szóló hírrel. Ennyi is elég lett volna a kapitánynak ahhoz, hogy a támadók nyomába szegődjön, azonban hírt kaptak arról, hogy bizony a trogloditák elvitték a helyi elöljáró lányát is, aki készleteket ajánlott fel a kapitánynak a lánya és a többi elrabolt tünde kiszabadításáért cserébe. Nem gondolkodtak sokat, beleegyeztek, bár nem indulhattak azonnal, mivel számos sérültjük volt, és a hajóban korábban keletkezett károkat is helyre kellett hozni.

Így végül csak mintegy fél nap elteltével emeljedett fel a Zefír, hogy a trogloditák nyomára bukkanjon. A falusiak nem tudtak információval szolgálni arról, hogy merre is található a tanyájuk, így végül a játékosok javaslatára a csillagbárka mágiamestere próbált varázserejével az elrabolt giff nyomára, és így a támadók fészkére bukkanni. Végül sikerült meghatároznia az irányt, és arrafelé indultak. Nem mentek gyorsan, és arra is ügyeltek, hogy a felhők megfelelő takarást biztosítsanak a számukra, így végül közel fél napba telt, mire megtalálták amit kerestek.

Szerencséjük volt, mert az óriási léghólyag közelében, amelyen a troglodita település állt, egy hatalmas sziklatömb is lebegett, amely elég nagy volt ahhoz, hogy eltakarja a csillagbárkát. Így a Zefír a szikla árnyékában rejtőzött el, a csapatnak pedig lehetősége nyílt arra, hogy alaposan szemügyre vegye a troglodita tábort. Felfedeztek egy felszíni gombatenyészetet, látták a sátortábort, a léghólyag egyik pereménél lefedett pedig vermeket, valamint egy kisebb kikötőt, ahová egy csillagbárka, egy gébicshajó volt kikötve. Száz körülire becsülték a trogloditák számát, azonban legnagyobb meglepetésükre egyetlen foglyot sem sikerült megpillantaniuk a hajón lévő távcső segítségével. A gébicshajó mellett további meglepetés volt számukra, hogy 4-5 ostromfegyver is vigyázta a sátortábort és a kikötőt, így nem tudták volna megközelíteni a Zefírrel anélkül, hogy a hajó ne szenvedett volna károkat.

A kapitányuk összehívta a legénységet, hogy közösen találják ki, hogyan bukkanhatnának a foglyok nyomára, és hogyan szabadíthatnák ki őket. Mondanom sem kell, hogy a játékosok vitték a prímet, és némi vitát követően arra jutottak, hogy a fogolyok vagy a vermekben, vagy pedig a gébicshajón vannak (nem mindenki értett egyet ezzel a következtetéssel). A csapat arra gondolt ugyanis, hogy a gébicshajó nem a trogloditáké, hanem rabszolgakereskedőké lehet, akiktől az elrabolt tündékért cserébe a trogloditák acélfegyvereket kapnak. Ezt alátámasztotta, hogy a léghólyagon nyomát sem látták kohónak, meg amúgy is, hol szerezték volna be a szükséges nyersanyagot. Úgyhogy, valamilyen kapcsolatban kell állniuk a külvilággal, és az elrabolt gabona és termények nem értek annyit, hogy azokból a náluk látott fegyverekre tegyenek szert. Úgyhogy, maradtak a rabszolgakereskedők. Ebben az esetben pedig - figyelmbe véve az eltelt időt - valószínű, hogy az üzlet már megköttetett, vagy épp most köttetik, és a foglyok a) még a vermekben b) már a csillagbárka rakterében vannak. Mivel lassan beköszöntött az éjszaka, és arra tippeltek, hogy a gébicshajó reggel előtt nem távozik, lépniük kellett.

Végül úgy döntöttek, hogy két részre szakadnak. Az egyik csapat (Cormyr, Dronal és egy ember zsoldos) a gébicshajón néz körül, a másik csapat pedig a kapitány vezetésével (beosztva: Sulak, Kedron, valamint egy másik ember zsoldos) a vermeknél. A többiek a Zefiren maradnak. A hogyan továbbot pedig majd kitalálják, ha meglesznek az elrabolt tündék és a giff. Mielőtt elindultak volna, Sulak mentális ereje segítségével egy kapcsolatot hozott létre Dronallal és a Zefir mágiamesterével, így a két csapat és a hajón maradottak tudtak egymással távolról is kommunikálni.

A léghólyag megközelítésében nagy hasznát vették a Zefiren található kóborlóknak, így az éjszaka sötétjében észrevétlenül repülhettek közel a troglodita táborhoz.

Cormyr, Dronal és a velük tartó ember zsoldos a gébicshajó lábán landoltak, és oda kötötték ki kóborlóikat is. Aztán a csillagbárka oldalán felkúszva jutottak fel a hajó hátsó felépítményére. Nem tudták, hogy mi várhat rájuk, mivel korábban hiába is figyelték, senkit sem látta a fedélzeten mozogni. Ügyeltek arra, hogy lehetőleg mindig a fedélzeten lévő hideg fényű lámpások fénykörén kívül maradjanak, Cormyr és a zsoldos leosontak a felépítményről, miközben Dronal az íjával fedezte őket. A legénységnek nyoma sem volt, így végül Cormyr zavartalanul nézhetett le a raktérbe az oda nyíló lejárón keresztül. Szalmával felszórt padlót, és rengeteg nagyméretű ketrecet látott - egyenlőre üresen. Csak az egyikben volt valaki, akiben hosszan figyelés után végül felismerte a giffet. Zavaró volt azonban, hogy odalent kettő félszerzet méretű, gonosz tekintetű, láthatóan élőhalott lény álldogált mozdulatlanul. Visszatért hát a felépítményen őrködő tünde íjászhoz, és halkan beszámolt neki a fejleményekről.

Közben a másik csapat is megérkezett a vermekhez, és miután az egyiket felnyitották, elégedetten állapították meg, hogy jó volt a megérzésük, mivel odalent elég sanyarú körlülmények között tartott tündékre bukkantak. Sulak mentális képességei most is jól jöttek, mivel a közelben lévő katapultállásnál szolgálatban lévő egyik trogolida felfigyelt a vermeknél a mozgolódásra, azonban a tündének sikerült pszi ereje lévén megnyugtatnia.

  Mivel Sulak mentális hálójának köszönhetően a csapatok kapcsolatban álltak a Zefiren lévő varázslóval, végül azt a tervet dolgozták ki, hogy 1. kiszabadítják a vermekből a foglyokat 2. kiszabdítják a giffet 3. megrongálják a gébicshajón lévő 3 dárdavetőt, valamint az őrökkel elbánva a kikötőben és a vermeknél lévő katapultokat 4. közben elindul a Zefir, amely ha ideért, akkor előszőr a vermek közelében megáll a léghólyag pereme alatt, és a foglyok valamint az ottaniak átugornak a fedélzetére, majd a gébicshajó mellé áll, és felveszi a giffet és a kiszabadítóit. Mivel pedig az errefelé néző ostromfegyvereket megrongálták, így nem kell attól félni, hogy tűz alá vehetik, nem marad más, mint elmenekülni.

Ejj, ha ilyen könnyedén ment volna. :)

Mivel már ott voltak a gébicshajó hátsó hídján, ezért megrongálták az ott található ballistát. Ekkor azonban az első felépítményből egy már a korábbiakhoz hasonló élőhalott jött elő, aki felment a felépítményre, és elfoglalta a helyét az ottani ballista mellett. Cormyr a képességeit bevetve átosont az egész fedélzeten, hogy a közelébe jusson, majd a jelére Dronal két nyílvesszőt küldött az élőhalottba, Cormyr pedig felrohanva a lépcsőn a kardjaival rontott rá. Sajnos hiába dobtam egymást követően 2 db tiszta 20-ast, Dornal játékosa pedig 3-at, mivel élőhalott volt, így nem lehette alanya kritikus találatnak... Bár, ennek ellenére azért végeztünk vele. Az örömünk azonban nem tartott soká, mivel a hajótestből is előbukkant két hasonló lény - valószínűleg azok, akiket korábban odalent látott Cormyr. Amíg megrongáltam az elöl lévő ballistát, és visszaúton a középsőt, addig Dronal és a velünk lévő zsoldos küzdött velük. Végül ezt a kettőt is legyűrtük, és leereszkedtünk a raktérbe a giffhez. Ekkor szembesültünk azzal, hogy valami mágikus zár van a ketrecen, amivel nem tudunk elbánni. Úgyhogy, a giffet ketrecestől kell vinni, az azonban rohadt nehéz. Nem volt más hátra, mint amikor ideér a Zefír, kinyitni a gébicshajó hátsó rakodónyílását, oda valahogy eltaszigálni a ketrecet, és valahogy átlökni a másik csillagbárka fedélzetére. Addig azonban, még legalább 10 percet kell várni. Ekkor felmerült, hogy addig is körbenézhetnénk a hajón (itt kezdődtek a bonyodalmak). :)

Persze, nem rontottunk ajtóstól a házba, a fedélzeten lévő kabinok ajtajánál hallgatózva próbáltunk rájönni, vannak-e még a fedélzeten. Voltak. Az egyik kabinból hörgések, a másikból pedig kántálás szűrődött ki. Aztán bár felmerült, hogy rárontunk a varázslóra, és jól lemészároljuk, inkább arra a döntésre jutottunk, hogy meghúzzuk magunkat, és várunk. Azonban hogy addig se legyen probléma, a három élőhalott tetemét áthajítottuk a korláton, hogy ne legyen látható bizonyítéka ittlétünknek. Nah, ezt valahogy megérezte az a fránya ellenséges mágiahasználó, és hamarosan elszabadult a pokol. Előjött a kabinjából - legalább 3 zombi kíséretében - és mindjárt egy barátságos jégverés varázslattal köszöntött minket. A szemét. :)

Persze, azt mondani sem kell, hogy a felfordulásra a trogloditák is felfigyeltek, és bár a hajóra valamiért nem jöttek fel, a veremnél lévők már nem érezhették magukat biztonságban, mivel több tucatnyi harcos zúdult feléjük. És a Zefír még mindig csak közeledett. Kialakult az a fura helyzet, hogy a mágiahasználók őrjöngő harcosokkal néztek szembe a vermeknél, a gébicshajón meg ott állt három harcos farkasszemet nézve egy varázslóval és az élőhalottjaival.

A vermeknél végül a varázsló, Kedron mentette meg a helyzetet egy pókháló varázslattal, így elegendő időt nyertek, amíg a támadó trogloditák azzal voltak elfoglalva, hogy kiszabaduljanak. Még arra is volt idejük, hogy a közelben lévő katapult őreivel elbánjanak, és a szerkezetet használhatatlanná tegyék.

A gébicshajó fedélzetén közben elszabadult a pokol. Mivel az ember zsoldost egy idő után lebírták az élőhalottak, a végén már csak a tünde íjász és Cormyr nézett szembe a varázslóval és teremtményeivel. Szerencsére újabb jégverés nem jött, mivel Cormyr átrohant a fedélzeten, és közelharcra kényszerítette a varázslót, aki így nehezebben tudott varázsolni, és közben a tünde íjász is egymás után lőtte ki rá a nyilait. Nem sok sikerrel. A varázslót valami mágia őrizhette, mert szinte lehetetlen volt eltalálni, arról nem is beszélve, hogy ilyen rosszakat életembe nem dobtak a játékosaim által rettegett narancssárga d20 kockámmal... Az egész játék alatt a dobások mintegy 80%-ban 10 alatti számra fordult a kocka. Úgyhogy nem az én - vagy Cormyr - napja volt. Végül Cormyrnak 4 hp-val kellett menekülnie. Mivel a küzdelem ekkor a hajóorrban lévő felépítmény tetején zajlott, egyszerűen felugrott a hajó döfőorrára, és azon keresztül kiugrott a partra. Jól jött a korábban vásárolt gyógyital, amely ha nem is hozta helyre rendesen, annyira igen, hogy újra beszálljon a küzdelembe.

A hajóra visszatérve kiderült, hogy a varázsló és néhány élőholt szolgája visszavonultak a hajóhídra, Dronal pedig bár kinyitotta a hátsó rakodónyílásokat, nem boldogult a ketreccel, amelybe a giffet zárták, mivel túl nehéz volt. Pedig, ekkorra már közelinek tűnt a menekülés, mivel a Zefír már felvette a tünde foglyokat, és épp a gébicshajó felé indult. (Bár a fényképekből úgy tűnik, közel volt a verem a gébicshajóhoz, a valóságban a két helyszínt többszáz méter választotta el egymástól). 

Ráadásul, ha mindez nem lett volna elég, újabb élőhalottak indultak a megmaradt két harcos ellen, és kiderült, hogy miért vonult vissza a varázsló. El akart menekülni a csillagbárkával. Érezték ahogy a hajótest megremeg alattuk, amikor a mágikus kormány aktiválódott, és rájöttek, hogy lehet nem lesz elég ideje a Zefírnek arra, hogy ideérjen.

Ekkor fogant meg Cormyrban és Dronalban az ötlet, amellyel szerintem a kalandmestert is megleptük: foglaljuk el a gébicshajót. Irány a híd, törjük rá az ajtót a varázslóra - aki mivel a kormányban ül, nem tud varázsolni ránk, ráadásul nagyon mozogni sem -, és végezzünk vele. A gondolatot tett követte, és szerencsénkre a fedélzeten már Sulak is csatlakozott hozzánk, aki addig lefoglalta az élőhalottakat, amíg Cormyr a puskájával szétlőtte az ajtózárat, majd azt berúgva, Dronal nyomában berontott.

Bár voltak odabent élőholtak, Dronal volt a gyorsabb, és végzett a kormányban ülő varázslóval. Ennek két következménye volt. Először is, az élőhalottak magatehetetlenné váltak, másodszor pedig a hajó zuhanni kezdett.

Szerencsére Cormyr ha épp csak alig ugyan, de képes volt a mágikus kormányt irányítani, így kilökték a tetemet a trónból, és Cormyr ült a helyére. Ez esetben melléjük szegődött a szerencse, mert alig 3 kör alatt be is melegedett a kormány, és sikerült megállítani a zuhanást. Ezalatt a hajóra érkezett Kedron is, aki mágiával kinyitotta a giff ketrecének rácsát, de ekkor már nem volt szükség arra, hogy átszáljanak a Zefirre, így végül két hajóval tértek vissza a tündék településére.

Felmerült a lehetőség, hogy az elrabolt gébicshajót a tündéknek adják, azok azonban beérték annyival, hogy a Zefír és a másik hajó még messzebb vontatja őket, hogy a trogloditák többet ne találhassanak rájuk.

Itt ért véget a játékülés. Most még pihennek itt néhány napot, hogy kitalálják, mi legyen a hajóval - persze, hogy megtartjuk :) -, és azután folytassák az útjukat, hogy teljesítsék a küldetést, amivel a Tünde Birodalmi Flotta megbízta őket.

És ekkor gondoltunk bele abba, hogy ha ezt tudjuk, akkor nem tesszük tönkre korábban a gébicshajó mind a három ballistáját... De hát, akkor még ki gondolta volna, hogy megszerezzük a hajót? :)

 

6 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr672722335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Darth_Harlequin 2011.03.08. 19:53:43

Ennyi tiszta 20-at nagyon rég láttam a sok év alatt...:)

A kisbabához ezúton én is gratulálok...én is másfél éve lettem nagybácsi

Tefrit kapitány 2011.03.09. 13:23:45

Kedves hasonlóságot véltem felfedezni a két történet alapvonulatai között.
Egy "társ" elrablása és kiszabadítása.
-Zek fogjul ejtése a kalózbázisról való kiszabaditása KONTRA Giff elhurcolása és a troglodita táborból való kimenekítése)
vagy
-A hajó trónjában ülő kormányos torkának elmetszése, majd a hajó zuhanása.

A leírás alapján úgy érzem az utóbbi történetben szerencsésen és jól alakultak a dolgok.
Így izgalmasabb és hősiesebb a kimenetele a játéknak.
Így ismeretlenül is de szeretnék gratulálni Darth Harlequin kalandmesternek, hogy élvezetessé tette játékosai számára a kalandot.
Így is lehet mesélni...

Darth_Harlequin 2011.03.09. 21:38:35

Köszönöm a dícsérő szavakat, de mellé kell tennem, hogy bár eddig csak kétszer találkoztam Anarion kollégával ezidáig kiderült, hogy egy ilyen komoly és profi játékossal borzasztóan élvezetes a mesélés. A célom 23 éve (amióta játszom ill. mesélek), hogy mindenki jól érezze magát...persze nálam igen gyakran előfordul, hogy nem végződnek a dolgok ilyen szerencsésen, sőt...:)

A hasonlóság pedig természetesen csak a véletlen műve...minden kapcsolat a véletlennek köszönhető...:D

spelljammer · http://spelljammer.blog.hu 2011.03.09. 22:34:34

Azért minden hasonlóság ellenére az eltérések a jellemzőbbek. :) Jelen esetben ugyanis, nem egy törmelékmezőben haladt a hajó, hanem egyenlőre még csak lebegett egy léghólyag mellett, és a szerencse is mellénk szegődött, mivel 2d4-el előttünk dobta ki a KM a 3-at, ahogy anno én is előttetek dobtam ki a 6-ot. :)

Úgyhogy, inkább jómagam is úgy fogalmaznék, hogy a szerencsés körülmények összjátékának köszönhetjük. Főleg annak tükrében, hogy az utolsó pillanatig meg sem fordult a fejünkben, hogy lenyúljuk a hajót. Csak a körülmények kényszere hatására tettük. :)

Előttetek pedig ott lesz a lehetőség, hogy hősies kimenetele legyen a játéknak a "Nekromantátokkal" szemben, a 26.-i játék során:))

Darth_Harlequin 2011.03.09. 23:16:27

Ahogy a mondás is tartja: "Reméljük a legjobbakat, de készülünk a rosszra..."

Orastes 2011.03.10. 22:44:19

hali, tényleg nagyon jó volt a játék, sikerült meglepnünk a mesélőt szerintem is, megérte kockáztatni, bár akadtak szoros helyzetek. 9 darab 20-ast sikerült dobnom a játék alatt, ami nekem is egyéni rekord! :)

pár apróság:
-a giff nem "fegyvermester" a hajón (Zefír) hanem első tiszt.
-a kapitány is velünk jött (Kedronnal és Sulakkal, bár sok vizet nem zavart)
-a zsoldosok közül Volunt és Nerhim jöttek velünk, bár meg is haltak, sajna.

a játék izgalmas volt, van egy hajónk, amivel majd valamit kezdeni kéne, de várom a folytatást!
süti beállítások módosítása