Hétvégén lehetőségünk volt egy kicsit játszani. Igaz, mindössze 4-5 óra jutott a játékülésre, de ez is elég volt ahhoz, hogy kicsit tovább szövögössék a játékosok a történet fonalát.
A legutóbbi játék végén megérkeztek Garret Menedékéhez. A mostani játékülés elején tettek egy kört az aszteroida körül, jól megnézték maguknak a várost, a kikötőt, majd kapcsolatba léptek a kikötői hatóságokkal, hogy leszállhassanak. A kikötőmester épülete előtt álló árbócon lévő jelzőzászlók igazították útba őket, és mivel a vadűrbe nyúló mólók mellett nem volt már szabad kikötőhely, ezért a városon kívül, az egyik, erre a célra kijelölt - és kövekkel körberakott - leszállóhelyen kötöttek ki. A leszállás zavartalan volt, könnyedén értek földet egy erősen átalakított darázshajó közelében, amelya Lyriann Királynő Titka nevet viselte (mint a bárd megemlítette, egy meglehetősen sikamlós történet szól a királynőről, akinek a "titkát" minden kísérletező kedvű férfi feltárhatta, azonban kedvére tenni senkinek sem sikerült).
Nem messze -néhány száz méternyire - tőlük egy sziklagerincen néhány romos falmaradvány és boltív emelkedett, az aperusa sátortábor pedig ott terült el közöttük és a település között. Így ahhoz, hogy bejuthassanak a településre, mindenképpen át kellett vágniuk a kirakodóvásáron, ahol valóságos vásári hangulat uralkodott (és, mint később megtudták, épp egy aperusa esküvőbe csöppentek).
Kikötés után a legénység kimenőt kapott, a játékosok pedig áttekintették, mit is kell beszerezniük, mielőtt nekivágnak a Flogisztonnak Birodaloműr felé. Közben megérkezett a kikötői hatóság képviselője, akinek leszurkolták a kikötéskor szokásos díjakat, és aki némi információval szolgált a településről. Megemlítette többek között azt is, hogy egy zsoldoscsapat is vesztegel már vagy egy hete a városban, akik épp Birodaloműr felé keresnek fuvart.
A vendégek a legénység nyomában hagyták el a hajót. Biztos ami biztos alapon az egyik NJK, Csendes Narim (aki a hajószakács, és akit a többség csak nyálas selyemfiúnak tart), valamint a fél-tünde bárd, Jaer a nyomukba szegődtek. Részint, hogy ne kerüljenek bajba, részben pedig amiett, hogy ők ne keverjenek bajt (mivel látták, hogyan méregették korábban az agyszívók hajóját). Mint kiderült, jól tették, ugyanis a vásári forgatagban két alak is felfigyelt rájuk. Egyiküket követve Jaer az egyik kikötői csapszékbe jutott, ahol egy félreeső asztalnál megpillantott egy agyszívót, aki két githyankival és egy emberrel beszélgetett. Elkapott néhány szót is, amiből arra következtetett, hogy ezek bizony őket keresik. (Azon, hogy az agyszívók és a githyankik elvileg gyűlölik egymást, mivel ősi ellenségek, csak később gondolkodott el, és inkább megtartotta magának).
Tájékoztatta a drow kapitányt a helyzetről, aki fokozottabb éberséget rendelt el, és azt, hogy a tervezett 2 nap helyett már másnap este elindulnak. Addig is, igyekeztek beszerezni minden szükséges felszerelést, és pótolni az elhasznált készleteiket.
A zsoldosok szószólója végül valóban megkereste őket, akivel megegyeztek, hogy mind a 13 zsoldost elviszik Bral Sziklájáig, összesen 2600 aranyért (amelynek felét előre kérték). Az alku része volt még, hogy a zsoldosok segítik megvédeni a hajót az azt ért támadások ellen, és emiatt - ha van - megilleti őket a zsákmány 1/3 része. Ebben maradtak, és abban, hogy újdonsült utasaik másnap este, indulás előtt csatlakoznak hozzájuk.
Ettől eltekintve viszonylag nyugodtan telt a napjuk, kiélvezték a kikötő által nyújtott lehetőségeket, és élvezék az aperusa tábor kavargását. Az agyszívó hajó végül - helyi idő szerint - estefelé elhagyta a kikötőt, és mivel semmiféle atrocitásra nem került sor, némileg megnyugodtak, bár a két githyanki-nak - és valószínűsíthető társaiknak - még mindig nem volt nyoma.
Persze, végül felbukkantak, és hirtelen, a semmből előteremve jelentek meg a fedélzeten - ahogy azt korábban, Greelán is tették -, azonban most nyoma sem volt a hajójuknak. 7-en érkeztek, velük szállt szembe az éppen a hajón tartózkodó 4 fő (Gale a fedélzetmester, Aramil a tünde íjász, Takklin a törpe pap és Csendes Narim, aki épp őrszolgálatban volt). Azt hamar megérezték, hogy ezek a githyanki harcosok keményebben harcoltak, mint akikkel legutóbb meggyűlt a bajuk (nem is beszélve a KM jó dobásairól. Emiatt Takklin kérésére a KM d20 kockát cserélt vele, amivel mindjárt háromszor egymás után 20-at is dobott. :) ).
Végül sikerült föléjük kerekedni, azonban ők is igencsak megszenvedték a harcot. A törpe - hogy ne vágják le - amikor már csak 1 ÉP-je volt, inkább eljátszotta, hogy eszméletlenül összeesik, csak hogy a támadók leszálljanak róla.
A lényeg azonban, hogy a githyanki támadókat végül levágták. Mivel azonban sietnem kellett a vonatomra, itt abba is maradt a történet. Legközelebb innen folytatjuk.
