Épp itt ülök az athéni reptéren és a csatlakozásomra várok Rodosz felé, úgyhogy ez egy remek alkalom arra, hogy beszámoljak a legutóbbi hétvége történéseiről.
Aramil játákosánál játszottunk (ezúton is köszönöm a pizzát), majdnem teljes létszámmal. Bárdunk aznap hajnalban jött haza Párizsból, és mégis megjelent a játékon (mi ez, ha nem fanatizmus? :)))), azonban Kerr és Gale userét hiányoltuk. Előbbi családi program miatt (de jó is a házasélet), utóbbi betegség miatt nem tudott jelen lenni. Szóljon hát nekik is ez a beszámoló.
A játék elején - amíg a későn jövőkre vártunk - átbeszéltük a módosításokat, és közösen átnéztük az új anyagokat. Amint teljessé vált a létszám, belevágtunk, és mivel legutóbb pont közben maradt félbe, mindjárt tesztelhettük is a csillaghajók közötti harcot.
A Csillagtáncos meredek szögben emelkedett fel Greela csillagos ege felé, azzal a céllal, hogy mielőbb elhagyhassa a törmelékbolygó gravitációs terét, és utazási sebességre kapcsolhasson. Ebben azonban megakadályozta egy Polip faroklövész, és egy gébicshajó, nem is beszélve a nem messze tőlük, felettük, a semmiből materializálódó tünde csatamadárról.
A kormányos merész lépésre szánta el magát, és egyenesen a Faroklövész felé vette az irányt, mintha ütközni szeretne szemből a másik hajóval. A Faroklövész nem tért ki, lévén neki volt döfőorra, a Csillagtáncosnak meg nem, és ha öngyilkosok akarnak lenni, akkor miért akadályozza meg őket benne. Közben persze a két hajó folyamatosan (amennyire a csillaghajó fegyvereik tűzgyorsasága megengedte) lőtte egymást, és szemmel tartották az alulról közeledő gébicshajót is. A Csillagtáncos kapott néhány kisebb találatot, és egy komolyabbat, amikor is egy nehéz katapult lövedéke szakította át a fedélzetet, tönkrezúzva Kerr, a harcos kabinját. Amikor elég közel értek, akkor abban az időben, amíg a legénység a fegyverek újratöltésével foglalatoskodott, a tünde íjász és a bárd íjjal próbálták meg leszedni az ellenfél ostromfegyver kezelőit.
Közben a kormányban ülő drow folyamatosan manőverezett, próbált meg kitérni az ellenség tüze elől, ezzel nem csak a támadók, de a saját tüzérei dolgát is megnehezítve. Az ütközés előtt aztán változtatott a hajó irányán, alábuktak, és a Csillagtáncos olyan közel húzott el a Poliphajó alatt, hogy ha felnyúlnak, kézzel elérték volna annak az alját. Gyorsan megsorozták a hajót, aztán már suhantak is tovább, az egyik hajót így átmenetileg kipipálva, hiszen időbe telik, amíg megfordul, és a nyomukba szegődik.
Közben a gébics hajó közeledett, és a csatamadár is egyre lejjebb ereszkedett (próbáltak rájönni, mit akarnak a hirtelen a semmiből megjelenő tündék), a drow csatamágus pedig úgy döntött, arrafelé veszi az irányt.
Ahogy közelebb értek, a fedélzeten több helyen is alakok materializálódtak, és támadtak rá a Csillagtáncos legénységére és a játékosokra. A bárd ismerte fel egyedül a támadóikat, hogy githyanki kalózok. Véres kézitusa alakult ki.A támadók közül kettő a hídon is megjelent, hogy megállásra kényszerítse a kormányost, azonban a drow szerencséjére a két utasuk - akik és a támadók között a drow a külső megjelenés alapján számos hasonlóságot vélt felfedezni - a védelmére keltek.
Így harc zajlott a fedélzeten és a hídon is. Még a drow-nak is meg kellett szakítania a kapcsolatot a kormánnyal, hogy előhúzhassa pisztolyát, és rálőjön az egyik támadóra, aki az életét veszélyeztette. Emellett pedig, több hirtelen manővert, lassítást is csinált, hogy a már-már rátámadókat távol tartsa magától. Ilyenkor, aki élt és mozgott a fedélzeten, mindenki megpróbált talpon maradni, akinek nem sikerült, az pedig elesett (hol a legénység, hol a támadók).
Végül a fedélzeten a csapat a támadók fölébe keveredett - mindet levágták -, azonban a hídon elég kiegyenlítettnek tűnt a küzdelem, pedig a drow-t védő két utas is különös képességekről tett tanúbizonyságot. Amikor a csapat megindult, hogy a hídon lévők segítségére siessenek, akkor a túlélő támadók éppúgy, ahogy jöttek, eltűntek, és hamarosan kékes fénykisülések közepette távozott – eltűnt - a csatamadár is (ebből arra következtettek, hogy ez lehet különös támadóik hajója, és feltehetőleg a tündéktől rabolták).
A gébics is lemaradt, ők pedig teljes sebességgel emelkedtek tovább az ég felé. Amikor pedig megszűnt a törmelékbolygó gravitációs ereje, utazósebességre kapcsoltak, és megindultak Szürkeűr héja, és az itt működő, a Szivárványtengerre nyíló egyik állandó portál felé.
Ahogy a sorozatok végén mondani szokták: folytatása következik.
