Az elmúlt szombaton - végre - játszottunk.
Mielőtt elmesélném, hogy mi is történt, először szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni a bőséges ellátást, amit Takklin játékosának barátnője biztosított a számunkra.
Most pedig az események összefoglalója:
Némi vita alakult ki a játékosok között abban, hogy számonkérjék-e Kacagón az őket ért atrocitásokat, vagy inkább hagyják a fenébe az egészet. Abban azonban egyetértettek, hogy amíg nem tudnak többet titokzatos utasaik kilétéről, addig biztosan nem keresik az összetűzést a város alvilágának urával. Ezért úgy döntöttek, hogy két csapatra válnak. Az egyik csoport még többet megpróbál megtudni a Kacagóról, a másik csapat pedig felveszi a kapcsolatot az utasaikkal.
Azok, akik a Kacagót figyelték, annak városi háza környékén nézelődtek, és szemmel tartották az épületet, hogy felmérjék egy esetleges támadás lehetőségeit (Kerr és Takklin). A fedélzetmester (Gale) elindult, hogy beszerezze a továbbútra szükséges ellátmányt, a drow kapitány (Tefrit) a dalnok (Jaer) és a tünde íjász (Aramil) pedig a Beholder Végzete felé vette az útját, hogy megkeressék utasaikat. Szükség esetén a két csoport között a hajósinasok vitték a híreket.
A Beholder Végzete előtt úgy döntöttek, hogy Aramil a hátsó kijáratnál marad, és csak a kapitány és a dalnok mennek be. Odabent hamar megtudták, hogy miről kapta a hely a nevét. A bárpult felett egy kitömött beholder lebegett, amely olyan élethűre sikerült, hogy - a bent lévők legnagyobb örömére - sok belépő, aki először járt a helyen, rémülten hökölt hátra. A csapat - a hajósinas kivételével - azonban megőrizte a hidegvérét, mivel - bár még sosem láttak élő beholdert - azonnal felismerték, hogy ez csak egy preparátum. Odabent egy zajos, nyüzsgő hely fogadta őket, és mivel a megbízóikról csak anynit tudtak, hogy ketten vannak, és feltehetőleg karmos a kezük - legalábbis egyiküké biztosan -, ezért még meg is kellett őket találniuk. Több boxba is benéztek - olykor kaptak egy-két keresetlen megjegyzést is -, végül úgy döntöttek, hogy az egyik boxban alkudozó agyszívó lehet az ő emberük. Türelmesen megvárták, amíg lebonyolítja az üzleti ügyét, közben Jaer a pincérnővel flörtölt, a dow pedig a tulajjal - egy sebhelyes arcú, visszavonult zsoldos - beszélgetett. Mint megtudta tőle, ő végzett a beholderrel, pont mielőtt megvette a kocsmát, és nyugalomba vonult. Azt is megtudta, hogy még egy -valóban élő - beholder is van - állítólag - a városban, aki a Kacagó alkalmazásában áll, és Jhonny a Kegyetlen névre hallgat. Közben az agyszívó végzett az üzletével, azonban ők ketten úgy döntöttek, hogy mégsem nála, inkább egy másik boxnál próbálnak szerencsét, ahol két alak ült, arcukba húzott csuklyával, kezeiken kesztyűvel, és egyszer sem nyúltak hozzá az előttük lévő borospoharakhoz. Az alkatukról és a mozdulataikból annyit megállapítottak, hogy egy férfi és egy nő.
Miután megszólították őket, kiderült, hogy valóban őket keresik. A férfi fel is fedte az arcát - hegyes fülek, lapos orr, sárgás-szürke, a szemek körül és a nyak részen foltos bőr, apró, hegyes fogak, valamint szürke szemek. Nem tudták megállapítani, hogy milyen fajhoz tartozhat, azonban törve beszélte a vadűri közöst, és tökéletesen a tünde nyelvet. Mindjárt azzal indított, hogy 5 napot késtek a játékosok a tervezetthez képest, nekik pedig mielőbb indulniuk kellene. Végül megegyeztek a másnap reggeli indulásban. A férfi addig is átadott nekik egy kis bőrzacsakót, amelyben egy markényi - mint értékbecsléssel megállapították 2500 arany értékű - ékkő volt, ami az utazási költségeik felét volt hivatott fedezni. Ezen kicsit meglepődtek, mert nem számítottak fizettségre, de azért nem tiltakoztak. Az feltűnt nekik, hogy jövendő utasaik elég nyugtalanok, és folyamatosan figyelik a környezetüket. Aztán a férfi egyszer csak fejébe húzta a csuklyáját, majd közölte, hogy távoznak. Hamarosan el is vegyültek a tömegben, amelyre valami mágiával is rásegíthettek, mert mintha átsiklott volna rajtuk az ember tekintete. Hamarosan egy csapat városőr érkezett, akik alaposan benéztek minden boxba, de nem kérdeztek senkitől semmit. A kapitány és a dalnok még maradtak egy kicsit, majd ők is távoztak.
A hátsó bejáratnál figyelő tünde íjásznak észlelte a távozókat - vagyis, mintha járt volna arra valaki -, figyelmét sokkal inkább egy csapatnyi városőr keltette fel, akik körülnéztek a környéken, majd miután kijöttek a kocsmából, váltottak néhány szót egy árnyékba burkolózó alakkal az egyik sikátor bejáratánál, akitől némi aranyat is kaptak. A tünde az alak után eredt, aki - meglepetésére - a Kacagó házába ment. A ház közelében találkozott a csapat másik felével, és végül együtt tértek vissza a hajóra.
Végül az a döntés született - főleg, mivel fenn állt a lehetősége, hogy egy beholder is erősíti az ellenfelet - inkább hagyják a Kacagó ügyet a fenébe. Berakodják a szükséges felszerelést, élelmet és vizet, aztán reggel, ha megjönnek az utasok, akkor útnak indulnak.
Úgyhogy, ez este csak egyvalaki hagyta el a Réz Vyvern dokkot, a fél-tünde dalnok, akinek randevúja volt a Beholder Végzetének pincérnőjével. Azonban az este nem úgy alakult, ahogy eltervezte, mivel felfigyelt az előző esti drow nőre, és egy másik alakra, és viselkedésük felkeltette a figyelmét. A nyomukba eredt tehát, és ami ezután következett, az alapján elmondható, hogy ő a legszerencsésebb flótás - mivel egyetlen d20 dobás, ami ellene irányult sem volt nagyobb, mint 7. :)
A kettős ugyanis hamarosan egy kisebb csoporthoz csatlakozott, ahol ott volt egy beholder is, akinek a hat szemnyúlványa elég vészjóslóan tekergődzött a fején. Jaer nyelt egy nagyot, és a óvatosan követni kezdte őket, kíváncsi volt, mire készülnek a Kacagó emberei. Végül egy raktárháznál álltak meg, amit körbevettek, majd egy mágiahasználó berobbantotta az ajtaját, és a beholder néhány harcos kíséretében benyomult rajta. A hangok alapján kemény harc dúlhatott odabent, ezért a dalnok inkább megkerülte az épületet - közben sikeresen harcképtelenné tett két támadót -, és akkor ért a túlsó oldalára, amikor a hátsó fal kirobbant, és a résen keresztül jövendő utasaik bukkantak elő. Meglehetősen mátrixos mozgással - pl. vízszintesen futottak a házfalakon - igyekeztek minél meszebb kerülni, Jaer pedig csatlakozott hozzájuk. Hosszú menekülés vette kezdetét a dokk felé, azonban a dalnok egy idő után leszakadt, mivel nem bírta a tempót, és így ez üldözőket lerázva, külön úton igyekezett vissza a hajóhoz.
Közben a két utas elérte a dokkot, azonban - mivel a csapat nem minden tagja ismerte fel őket - némi nézeteltérés, és harc alakult ki az utasok, és a hajó legénysége között. Mire sikerült tisztázni a félreértést, arra már a nyakukba is szakadt a beholder és a Kacagó többi embere, úgyhogy egy rövid, de véres küzdelem vette kezdetét. Ki kellett ugyanis tartaniuk addig, amíg a kormányos bemelegíti annyira a mágikus hajtóművet, hogy felemelkedhessenek. Az ellenfél mindent bevetett. Varázslatok repkedtek, és a harcosok egyre közelebb nyomultak. Ráadásul, mivel a legerősebb mágiahasználójuk épp a kormányban ült, a játékos karakterek eléggé kivéreztek, mire a 6. kör elején végre felemelkedhetett a hajó - amit épp csak elcsípett a visszatérő dalnok -, és rohamosan emelkedni kezdett felfelé.
Azonban rá kellett ébredniük, hogy ezzel még nem értek véget hányattatásaik, mivel két csillagbárka - egy gébicshajó és egy faroklövész - szegődött a nyomukba.
Itt ért véget a játékülés, úgyhogy a következő alkalom meglehetősen mozgalmasan fog kezdődni.
