Nem tudom, hogy Magyarországon mekkora lehet az érdeklődő tábora a Spelljammernek, és hogy ebből mennyien vannak, akik ténylegesen játszanak is (a statisztikák szerint a blogot naponta 2-30 user olvassa), de szerencsére világviszonylatban azért akadnak még páran. Van egy levelező listájuk is, érdemes olvasgatni az archivumot, sok hasznos és érdekes témára találhat rá az ember.
Ott olvastam érdekes véleményeket az utazósebességgel kapcsolatban. Láthatólag másokat is foglalkoztatott már a kérdés. :) Egyik vélemény szerint, mivel az utazósebesség csak mintegy 180-ad része a fénysebességnek, és így a relativisztikus hatások nem lépnek fel (tehát nem múlik máshogy az idő, és láthatatlan sem lesz a hajó).
Fellép viszont egy olyan hatás, hogy a tárgyakat amelyek mellett elhalad, csak halványan lehet észleleni - tehát hogy valami mellett elsuhant - de hogy az az objektum egy csillagbárka, csillagbázis vagy egy kisebb aszteroida volt, csak akkor tudja meg, ha lelassít, visszafordul és megnézi.
Viszont ahogyan azt ilyen sebességgel haladó a csillagbárkáról is észlelehető elmosódottan a környező világ, úgy a normál térben is hasonló elmosódó foltként észlelik, ha egy hajó elsuhant a közelben. Ez így egy kicsit misztikussá, és moziélmény szerűvé teheti a játékot.
Persze, ehhez észlelni is kell az elhaladó hajót. Erre leginkább a kormányosnak van reális lehetősége, mivel ő az, aki folyamatosan tisztában van a csillaghajót körülvevő világgal. Így az ő Észlelés próbja NF 15. Mindenki másnak a fedélzeten - természetesen amennyiben rálátása van a csillagbárka körüli vadűrre - NF 20 a próba nehézsége, hiszen csupán egy-két szívdobbanásnyi időről beszélünk.
Mivel a hivatalosan kiadott szabálykönyvek nem térnek ki ezekre a hatásokra, ezért a mesélőre és a játékosokra van bízva, hogy az ő kalandjaik során melyik megoldást választják. Nekem mind a kettő tetszik.
Úgyhogy, majd a játékosaim eldöntik, melyik is legyen.
A másik lényeges dolog az utazósebességnél a fordulások, kanyarok kérdése. Utazósebességgel csak egyenes vonalban lehet haladni, tehát minden pályamódosításhoz le kell lassítani taktikai sebességre, pályát módosítani, majd újra "felmelegíteni" a kormányt az utazási sebességhez. Ilyenkor egy csillaghajó ki van téve a vadűr minden veszélyének.
Egy jó navigátor, jól sikerült Vadűri navigáció próbával azonban ki tud számolni olyan útvonalat, amelyen a lehető legkevesebbszer kell csak korrigálni az irányon. Ha azt vesszük, hogy egy átlagos Vadűri navigáció próba (NF 15) mondjuk - a távolságtól függően - 5-10 pályamódosítást tartalmaz, akkor számolhatunk úgy, hogy minden 15 pont felett elért 2 siker 1-el csökkenti a szükséges pályakorrekciók számát. Természetesen az alap nehézség mindig az adott útvonaltól függ. Tehát egy NF 20-as vadűri navigáció esetén a 20 felett elért siekrek számítanak.
Minden égitest környékén vannak úgynevezett belépési pontok. Ezek nem mást takarnak, mint azz a zónát, ahol - figyelemmel a különféle űrbéli anomáliákra, égistetekre stb. - a legtöbb, az adott égistesthez tartó csillagbárka útvonala áthalad, illetve ahol általában visszalassítanak taktikai sebességre. Mondani sem kell, az ilyen zónák a kalózok legfőbb működési területei.
