Törmelékűr Kalandorai: 17. rész

A múlt sötét árnyai... 3. rész

Szerző: spelljammer on 2014.09.06. 12:43

 

Véget ért a nyár, és végre ismét azért gyűlhettünk össze az asztal körül, hogy Spelljammert játszunk. A nyár azért hozott magával változásokat is, például Boris játékosa apa lett. Ezúton is gratulálok nekik. :) 

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
 

Helyszín: Salango, a "Harci Zóna". Egy neogi-antilan konzorcium által üzemeltetett aszteroidaváros a Belső Gyűrűben, ahol a szféra leghíresebb, hírhedtebb gladiátorviadalait rendezik.

 

A támadást követően átvizsgálták a holttesteket, de semmi olyan azonosítót (tetoválás vagy klánjelvény) nem találtak, amely alapján azonosítani lehetett volna a támadókat. A parazita teteme szétroncsolódva hevert a földön ott, ahová leesett, és Penge csak miután meggyőződött róla, hogy már nincs benne élet lépett oda a földön fekvő pisztolymágushoz, hogy megvizsgálja. Ahogy lefejtette róla a ruhát, láthatóvá váltak a gerince mellett a tapadókorongok lenyomatai, ahol a lény rászívta magát, illetve a tarkóján a seb, ahol az idegrendszerére rácsatlakozott. Mágiával gyógyított rajta, hogy eszméletre térjen, azonban Macon tekintetébe egyenlőre nem tért vissza az értelem. Kenrik utasítására a sérülteket az orvosi szobába vitték, a támadók holtesteit - miután átvizsgálták őket - pedig kihajították a vadűrbe. Az úti céljuk nem változott, továbbra is Salango felé tartottak. 

Addig is, amíg odaértek, Kufár intézkedett rá, hogy Vos az arkán-mechanikus megvizsgálja a különös szerkezetet, amellyel a támadók térkaput nyitottak, és amelyet végül Devestätor lövése tett ártalmatlanná. Sajnálatos módon a szerkezet energiaellátó rendszere és a benne lévő rúnalemez a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, azonban Vosnak ennek ellenére is sikerült annyit kihámoznia belőle, hogy a szerkezetnek volt egy párja, és a mágia csak a két szerkezet között tudott kaput nyitni. Sajnos azonban a hatóköréről, illetve a párja helyzetéről nem tudott információval szolgálni. Így továbbra is rejtély maradt, hogy kik voltak a támadók. Azt, hogy mit akartak, kitalálták abból, ahol és ahogyan megjelentek: megszerezni a Sötét Csillagot. 

Salangot alig néhány órán belül elérték. Ahogy közeledtek, jelentősen megnőtt a forgalom, egyre több csillagbárkát jelzett az égitest érzékelő, és szabad szemmel is egyre több hajót láttak. Calidian és thoric keredkedőhajók, néhány külvilági csillagbárka, és természetesen neogi halálpókok és antilan fregattok. Az aszteroida felszínét szinte teljesen beborította a város, dokkok, dokkoló tornyok nyújtózkodtak a vadűr felé, amelyeket számos helyen arénák hatalmas épületei szakítottak meg. Már a vadűrből is látható volt az a színkavalkád, amelyet a mágikus illúzióval létrehozott és arkán-mechanikus szerkezetek generálta fényreklámok okoztak. A forgalom a város légterében elég sűrű volt, még a kikötői hivatal ügyintézőjének útmutatásai mellett is jelentős ügyességet igényelt elnavigálni és kikötni a számukra kijelölt dokkban.

Salango.jpg

Kikötést követően a szokásoknak megfelelően fizetés osztás volt, majd a hajó kapitánya Kenrik és Vos elkezdték a szokásos hajókarbantartást, amíg Kufár a thoric zsoldos Devestätor és a varázskard Penge kíséretében elindult, hogy eladja a hozott árut, és újabb rakományt hajtson fel. A tervek szerint másfél napot maradnak majd Salangon, azután pedig Port Slythe felé veszi kaz útjukat, ahol - elvileg - Kufár halott nagybátyja hagyott még hátra valamit egy ismerősénél. Kufár úgy döntött, hogy mégsem mennek Thandilan felé, a barátját inkább egy üzenetben értesíti majd az antilan fejvadászról, és a fenyegetésről.

Amikor órákkal később visszaérkeztek, kellemetlen meglepetés várt rá. Egy kisebb csapat várakozott a hajó rámpája alatt, akiket épp Kenrik tartott szóval. Három fegyveres - két ember és egy fél-ork - , valamint egy megtermett, három méter magas umber hulk, ölében egy neogival. Mint kiderült, nem maradt előtte titokban a Sötét Csillag érkezése, eljött hát, hogy behajtsa az adósságot, amellyel még az Öreg tartozott neki. Kufár beinvitálta, és a tárgyalás során igencsak össze kellett szednie magát, de végül sikerült megállapodni a neogival, hogy a kamatokat nem kell megfizetnie, viszont majd teljesítenie kell egy szívességet egy év és egy napon belül. Ha esetleg a neogi mégsem kérne ilyesmit ezalatt az idő alatt, akkor ez a szívesség elveszik.

Miután a neogi távozott, Kufár Vos kíséretében elindult, hogy szétnézzenek egy roncstelepen, és beszerezzenek olyan dolgokat, amelyek még használhatók, illetve Vos életet tud beléjük lehelni. Elsősorban csillagbárkához és rakodó robotokhoz használható alkatrészeket, kábeleket, darabokat kerestek. Visszafelé Rob legnagyobb meglepetésére belefutottak egy csapat matrózba, akik thandilani barátja, Borjon kereskedőházának címerét viselték. Megtudta, hogy melyik dokkban kötött ki a hajó, odament hát, hogy beszéljen a kapitánnyal, és vele küldje el az üzenetét. A meglepetés csak ekkor jött, mivel kiderült, hogy Borjon maga is épp Salangon van. Üzenetett hagyott hát neki, hogy találkozzanak. Helyszínül az egyik arénát választotta, ahol azon az estén különös küzdelmet nézhettek végig az érdeklődők... Egy több méter magas arkán-mechanikus exoskeletonba öltözött harcos fog megküzdeni egy tündével, aki egy, a külvilágból származó, a Nem-emberi háborúk során a tündék által használt rovarszerű exoskeletont, egy Szellemharcost fog irányítani. Gyorsan, pénzt és időt nem kímélve ki is bérelt erre a célra egy páholyt.

Ezalatt az idő alatt Kenrik egy, főleg csillagbárka kapitányok által látogatott kocsmát keresett fel, hogy némi infomációt gyűjtsön, illetve érdeklődjön a munkalehetőségekről a Sötét Csillag számára. Érdekes híreket hallott arról, hogy a Nagy Öv peremvidékén egy egész agyszívó hajórajt pusztított el valamilyen ismeretlen erő (tomboló vadmágiát említettek) alig egy-két hete, illetve kalózokról. A támadóikról azonban semmit, így azt a következtetést vonta le, hogy vagy ez volt az első eset, hogy ilyesmivel próbálkoztak, vagy a többi sikeres volt, így nem maradt senki, hogy beszámoljon róla. Csillagbárkák pedig mindig is tűntek el rejtélyesen, kalóztámadás, baleset vagy vadűri kataklizma eredményeként.

Persze, Devestätor és Boris sem unatkozott ezalatt. Szokás szerint a munka helyett a szórakozást választva belevetették magukat az aszteroidaváros életébe. Boris végül - hogy kipróbálja magát - egy délutáni arkán-mechanikus robogóversenyre is benevezett. A szabályok szerint, a verseny során mind lőfegyver - elvileg tompa lövedékkel - és zúzófegyver is használható volt, miközben végigszáguldottak egy akadályokkal és csapdákkal teli versenypályán. Három kört kellett megtenni, és aki elsőnek ért be, az győzött. Penge végül - sebekkel borítva és kissé megégve - másodikként ért célba, amely igencsak jó teljesítmény figyelembe véve azt, hogy a tíz indulóból összesen három befutó volt, a harmadik ráadásul eléggé megégett állapotban.

Az este a nap fő eseményéről, a gigászok összecsapásáról szólt. A városban is ez a hangulat uralkodott, és a játékosokat is eléggé magával ragadta (még fogadtak is, volt aki 1000 aranyat tett fel) amikor helyet foglaltak a Kufár által bérelt páholyban. Nézték a felvezető küzdelmeket és együtt őrjöngtek a tömeggel, amikor végül bevonult a két szörnyeteg - az egyik fémből és mágiából, a másik pedig csontból, kitinből és mágiából -, mindkettő kétembernyi kardokkal, csatabárdokkal felszerelkezve. Irányítóikról kiderült, hogy meglehetősen alul öltözött nők. A fémszörnyet egy levegő genasi, a Szellemharcost pedig egy tetovált tünde vezérelte. Éppen bemásztak a szerkezetekbe, és elkezdték becsatolni magukat, amikor egy elmefutár érkezett a páholyba Kufárt keresve. Rövid szöveges üzenetet adott át, amelyet Borjontól hozott. Bajban van, segítségre van szüksége. Találkozési helyként a külváros egyik kikötőpilonját jelölte meg. Rob azonnali indulást rendelt el, amelynek a többiek nem nagyon örültek, lévén egész délután erre a küzdelemre vártak. Még inkább fokozta a dühüket, ahogy az arénától távolodva hallották a tömeg üvöltését, ahogy valamelyik küzdő egy-egy találatot vitt be, és az, hogy fogalmuk sem volt a küzdelem alakulásáról.

Sietve tették meg az utat, Kufár gyors iramot diktált. Felrémlett előtte ami Vaskikötőn és Boyarnon történt, történhetett, és attól tartott, hogy egy antilan fejvadász szegődhetett Borjon nyomába. Maguk mögött hagyták a zsúfolt utcákat, errefelé már kevesebb volt a járőkelő és több a koldus és az olcsó örömylány. A falak mentén szemét, lábaik előtt szétrebbenő patkányok. Az egyik dokkolótorony felé tartottak, a magasba felnézve látni lehetett, hogy egy antilan fregatt úszott át az égbolt csillagos háttere előtt. Aztán egy sarkon befordulva egy földön fekvő alakot vettek észre, akit láthatólag lelőttek. Kufár közelebb lépve látta a férfi mellkasán Borjon családi címerét. Az egyik matróz volt, akivel korábban már találkozott. Most már nem óvatoskodott, előhúzta pisztolyát és szablyáját, ezt látva társai is sorban fegyvert húztak. Futva iramodott meg előre, újabb két holtestet lépve át, egyre közeledve egy sarok, és a dokkolópilon mögötte lévő bejárata felé. A többiek a nyomában, Penge kivételével, aki varázslatot mormolt, és a levegőbe emelkedett. 

blade5.jpg

A sarok mögül kirobbanva Kufár egy rajnyi sisakos antilan gárdistával találta szemben magát, akik egy alakot - Borjont - fogtak közre, és kísérték a torony bejárata felé. Odabent arkán-mágikus eszköz által működtetett mágikus szerkezett működött, így aki belépett oda, az azonnal emelkedni kezdett a torony teteje felé. Odafent pedig az antilan fregatt éppen dokkolni készült. Még egy alakot látott, aki a gárdisták előtt járva épp elérte a tornyot, egy maszkos fejvadászt, akinek a maszkja épp úgy nézett ki, mint azé, aki Vaskikötőn megkínozta őt.

A gárdisták egyike észrevette a sarok mögül előrobbanó csapatot - na jó, Kenrik kivételével, aki egyedüliként meghallotta őket, így lassított -, és a fegyverét felemelve tüzet nyitott, mellkason találva (túlütve, két 20-as dobással)Kufárt, aki azonnal hátratántorodott. Devestätor a sarok mögül előhajolva viszonozta a tüzet, Kenrik szintén visszalőtt, Vos pedig varázslatot mormolt.

A maszkos fejvadász megragadta Borjont, és mintegy élő pajzsként maga előtt tartva - másik kezében katonai pisztoly - a torony zárt bejárata felé hátrált vele, miközben a vértes antilan gárdisták fedezték a visszavonulását. Vos mágiával mágikus béklyót idézett és lőtt ki a fejvadász felé, hogy azzal kösse gúzsba, azonban az gyorsan mozdult, így csak akadályoznia sikerült. Ez is elég volt azonban Borisnak, aki a magasból, kardját maga előtt tartva csapott le, és sújtott a maszkos antilanra. Borjonnak sikerült kiszabadulnia, és Kufár felé kezdett rohanni, azonban az egyik gárdista hátbalőtte, így felbukott, és a szeméttel, törmelékkel borított földre zuhant. Tűzharc, majd közelharc bontakozott ki, a fejvadásznak sikerült kinyitnia a pilon ajtaját, és épp abban a pillanatban, amikor Vos újabb mágikus köteléke találta el, egyszerűen hátrafelé esve bezuhant az ajtón, és az odabent működő mágia azonnal a magasba emelte. Ezután már hamar végeztek a gárdistákkal, és Kufár Borjonhoz rohant, aki szerencsére még életben volt. Őt Kenrik gyógyította csekély mágikus képességeit felhasználva. A magasba nézve látszott, hogy az antilan fregatt közben dokkolt, ezért Rob kiadta az utasítást a gyors távozásra.

Ezt egyedül Penge nem hallotta meg, akit elkapott a vadászszenvedély, és a fejvadász után vetette magát. Berepült a pilon nyitott ajtaján, és teljes sebességgel az emelkedő - és időközben a mágikus béklyóból kiszabadult - alak után repült, aki többször is rálőtt. Sikerült könnyebb sérülésekkel megúszna, és amikor utolérte, akkor karddal támadott rá. Gyors csapások és védések követték egymást, és már-már felértek, amikor végül Penge kardjának sikerült utat találnia a fejvadász vértjén. Penge a kardján keresztül mágiát is kisütött a szúrás során, így - remélhetőleg - halálos sebet sikerült ejtenie ellenfelén, mielőtt menekülnie kellett. Odafentről ugyanis közben antilan gárdisták nyitottak rá tüzet. Szinte kirobbant a pilon ajtaján amikor leért, majd társai nyomába szegődve futva hagyta el a helyszínt.

Csak miután maguk mögött hagyták a kihalt városrészt lassítottak a tempón, és Borjont támogatva a Sötét Csillag felé indultak. Elvileg nem hagytak hátra tanúkat, így senki sem tudja, hogy hogyan is néznek ki, vagy melyik csillagbárkához tartoznak, ezért remélték, hogy ennyivel megússzák a dolgot.

Innen folytatjuk legközelebb.

 

szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr26670197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.