Törmelékűr Kalandorai: 15. rész

Otthon, édes otthon - második rész

Szerző: spelljammer on 2014.04.15. 20:17

 

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
 

Helyszín: Boyarny, a varan kereskedőbárók által uralt törmelékbolygó.

 

A párbaj lebonyolítását felügyelő volt katonatiszt tanácsát megfogadva hintóba szálltak és az éjszakai városon keresztül visszaindultak a kikötőbe. Rob meglehetősen szűkszavú volt, mivel eredetileg nem akarta megölni Giomo-t, ő megelégedett volna egy első vérig tartó küzdelemmel is. Azt nem tudta, hogy a halálig tartó párbajt Kenriknek, a hajója kapitányának köszönhette... Ha tudja, bizonyára lett volna néhány keresetlen szava hozzá.

Devestätor és Penge úgy vélték, hogy még kblade2 .jpgorai az este, és kihasználnák inkább azt a kis időt, amit a városban töltenek, ezért visszaúton kiszálltak a kocsiból, hogy egy éjszaka is nyitva tartó lokál-fürdő-szerencsebarlang-bordély felé vegyék az útjukat. Lévén nem először jártak már a városban, Devestätor tudott is egy megfelelő helyet, ahol mindezt megtalálhatták. Gyalog mentek odáig a város egyre kihaltabb macskaköves utcáin, már messziről látták a vigalmi negyed hívogató fényeit és illúziómágiával létrehozott mozgó cégéreket. Annak ellenére, hogy a külső kerületekben már alig lézengett valaki az utcákon - csak a város hercegének egy légi járőrével találkoztak, amely reflektorral pásztázta az alatta elterülő utcákat - itt annál nagyobb volt az élet.

Devestätor által kiszemelt épület a negyed szélén állt, egy egykori bérházat alakítottak át, így annak udvarán most egy lokál üzemelt, a felsőbb szinteken kaszinók és bordély, az alagsorában pedig egy fürdő, ahol minden jóval kényeztették a pihenni vágyókat. A hely biztonságosnak tűnt, lévén tulajdonosa nem sajnálta a pénzt biztonsági őrökre, akikből elég sokat láttak. Miután lementek az alagsorba vezető lépcsőn, ruhájukat és felszerelésüket zárható szekrénybe rakták, majd egy szál törölközőben - amelyet a nagydarab thoric esetében egy kalap, az elengedhetetlen szivar és a sarkantyús csizma egészített ki - a fürdőbe mentek. Itt a levegőt gőz töltötte meg, a halovány világítást a falba épített parázsgömbök adták. Középen egy meglehetősen nagy, kör alakú medence volt, amelynek szélein különféle erotikus szobrok és szoborcsoportok álltak, a fal mentén körben pedig boltíves, elfüggönyzött helyiségek voltak, ahol masszázst és egyéb szolgáltatásokat vehettek igénybe a vendégek. Ők is elhelyezkedtek a mellig érő illatos vízben - a thoric ezúttal megvált csizmáitól, bár a kalap és a szivar maradt -, majd jeges bort kortyolgatva átadták magukat a jól megérdemelt pihenésnek. 

A többiek ezalatt visszatértek a kikötőbe. Kenrik és Vos első dolga az volt, hogy a hajó javításának menetét ellenőrizzék, majd Kenrik pihenni ment, Vos pedig az utolsó simításokat végezte el az átalakított arkán-mechanikus gólemen. Kufár visszatért a kabinjába, ahol először a hajó felcsere ellátta a sebeit, majd nekiült, hogy részvétlevelet fogalmazzon meg a párbaj helyszínén véletlenül elhunyt ifjú hozzátartozóinak, egy "szívhez szóló" levelet édesapjának, valamint egy levelet az ügyvédi irodának, amely nagybátyja hagyatékát is kezelte, hogy foglalkozzon a jövőben az ő ügyeivel is, amikor távol van. Ezzel jócskán el is szaladt az idő, csak az zökkentette ki monoton munkájából, hogy a tünde kormányosnő szólt neki, hogy vendége érkezett. Meglepetésére a vendég a szürke kis hivatalon volt az ügyvédi irodától, akivel előző nap is találkozott. Néhány udvarias kört követően tájékoztatta arról, hogy a párbajban elhalálozott Giomo családja bosszút fogadott ellene, amelyre egy helyi alvilági szervezetet béreltek fel. További rossz hír pedig, hogy a költségekbe édesapja is jelentős összeggel szállt be. Ráadásul nem csupán ellene, hanem emberei ellen is irányul a dolog.
Kufárt ez aggodalommal töltötte el, bár továbbra sem akarta másnap dél előtt elhagyni a bolygót - hiába javasolta ezt többször is vendége -, így csupán a hajó őrségét erősítette meg. Ha pedig már amúgy is ott ült nála az ügyvédi iroda képviselője, akkor helyben el is készíttette vele a tervezett szerződéseket és - ki tudja, mit hoz a holnap - írásba foglaltatta a végakaratát is.

Mindeközben Boris és Devestätor gondtalanul élvezték a fürdő nyújtotta előnyöket. Miután megelégelték a vízben üldögélést, masszázst rendeltek, Devestätor pedig némileg csalódottan vette tudomásul, hogy Boris elhappolta előle a tűz genasi lányt, így neki "csak" egy tetovált fél-tünde lány jutott. Úgyhogy visszavonultak egy-egy elfüggönyzött beugróba, ahol az összes berendezést egy a helyiség közepén elhelyezkedő masszázs asztal alkotta, és hagyták, hogy a masszőrök kezelésbe vegyék őket. 
Boris egyszer csak arra eszmélt, hogy már jónéhány szívdobbanásnyi ideje a lány már nem masszírozza. Amikor megfordult, hogy megnézze mi történt, akkor látta, hogy egy alak áll a masszázságy mellett, egy kardot szegezve a mellkasának. A lányt pedig egy másik tartja fogva, egy tőrt szorítva a torkához. Azonnal cselekedett. Levetette magát az ágyról, majd azzal a mozdulattal felborította azt, és a kardot tartó alak felé lökte. Az könnyedén átszökkent felette, és válaszul azonnal támadott, Borist csak a gyorsasága mentette meg. Közben a tőrt tartó is eltaszította a lányt, és felé indult. Szerencsére sikerült átcsúsznia közöttük, azonban hiába a már-már akrobatikus ügyességének, egy vágás elég komoly sebet ejtett rajta. Végül a függönyt letépve kijutott a medencetérbe, ahol fennhangon Devestätor után kiáltott. Látta, hogy az eltelt időben erősen megfogyatkozott a vendégek száma. Egy nemesasszonyon kívül, aki egy férfi szolgát lovagolt éppen a medencében csak egy fél-ork biztonsági őr volt odalent, aki a lépcső melletti őrhelyéről figyelte az aktust. Penge a medence felé rohant, majd két szobor között előre vetődve a vízbe vetette magát, és a felszín alatt az őr felé kezdett úszni. Így már nem láthatta, ahogy a támadói közül egyik utána lő, a másik pedig egy lövéssel leteríti a meglepett őrt.

Devestätor szinte már elszenderedett, amikor Boris kiáltására felriadt. Felült, hogy a segítségére siessen, azonban döbbenten egy pisztolycsővel nézett farkasszemet, amely rá szegeződött. A pisztolyt egy élőholt, szellemszerű lény tartotta, akiről csíkokban foszlott a bőr, ruhája szaggatott volt, szemei pedig vörös színben ragyogtak elő koponyaszerű arcából. Bár még sosem látott ilyet, történeteket már hallott róla, így támadójában egy pisztolylidércet ismert fel. Szeme sarkából látta a földön fekvő fél-tünde lányt is, akinek tekintete most élettelenül meredt rá, bőre pedig összeaszottan tapadt testére, mintha kiszívták volna belőle az életerőt. A thoric nem gondolkozott sokat, azonnal támadásba lendült, megpróbálva lefegyverezni ellenfelét, azonban keze némi ellenállás után átsiklott a lidérc fegyverén. Az csak felszisszent, majd odasziszegte neki, hogy az utcán vár rá, és eltűnt. Devestätor kirontott a helyiségből, hogy Boris segítségére siessen, majd amikor látta, hogy két ellenféllel állnak szemben, felragadt a masszázsasztalt, és annak fedezékében indult rohamra. 

Közben Boris kijutott a medencéből, azonban szerencsétlenségére már ott várta egyik támadója. Sikerült elkerülnie a lövést, majd megragadta a holtan heverő őr kardját és pisztolyát, és így végre fegyverrel a kezében fordult szembe az orgyilkossal. Először a kardon keresztül egy villámvarázslatot lőtt belé, majd a pisztollyal szétlőtte a fejét. A másik támadó közben közelharcba keveredett Devestätorral, és bár a thoricnak nem volt rá szüksége, végül Boris intézte el a férfit egy varázslövedékkel. Odalent hagyták a rémült hímszajhát és a sokkos állapotban lévő nemesasszonyt, majd az eszméletlen, de életben lévő támadót felnyalábolva az öltözőbe mentek, és felöltöztek. Eddig furcsálták, hogy miért nem érkezett senki a fegyverdörgésre, ahogy azonban kifelé/felfelé haladtak, egyre hangosabban szólt az udvaron lévő zenekar által játszott zene, ami valószínűleg elnyomta a lenti hangokat. Elljátszva, hogy egy meglehetősen ittas, elázott barátjukat támogatják, gond nélkül hagyták maguk mögött a helyet, és értek ki az utcára. Itt egy szabad bérkocsit próbáltak fogni, azonban pechjükre egy sem volt a közelben, így kénytelenek voltak gyalog megindulni a kikötő felé.

Közben Devestätor az utcát figyelte, várta a pisztolylidérc felbukkanását. A történetek szerint ugyanis, akit kihívott, az sosem kerülhette el a párbajt. Legnagyobb meglepetésére azonban, nyomát sem látta. Ez azonban csak addig tartott, amíg elhagyatottabb városrészbe nem értek, és - a játékos asztal mellett - fel nem csendült a jól ismert dal. Az utca túlsó végén, mintegy 15-20 méternyire egy árnyalak vált ki a házak közül, akinek foszlott köpenyét denevérszárnyként lebbentette fel a szél, arcából pedig vörös szemek nézték a közeledőket.

 BeFunky_Névtelen3.jpg.jpg

A thoric már tudta, hogy elérkezett az idő. Boris kérdő tekintetére csak beleszívott a szivarjába, és fejével jelezte, hogy ne avatkozzon bele a dologba, ez csak rá tartozik, majd kisétált az utca közepére. Persze, Penge ennek ellenére beleavatkozott, mert ahogy társa elhaladt mellette a vállára tette a kezét, és varázslatot mormolt (Macska ügyesség). Devestätor és a pisztolylidérc egy darabig méregették egymást az utcai lámpák fényében, majd szinte egyszerre rántottak fegyvert. Bár Devestätor lövése a lidércbe tépett, áthatolt rajta, és nem okozott neki sebet. Legnagyobb szerencséjére a lidérc lövése a füle mellett süvített el. Boris ekkor ébredt rá, hogy nem épp a legmegfelelőbb varázslatot használta az előbb, hiszen a lidérceket csak mágikus fegyverrel lehet sebezni, a thoric fegyvere pedig nem ilyen. Gyorsan varázslatot mormolt, majd miután néhány lövedéket mágikussá tett, azokat Devestätor felé hajította. Mind a lidérc, mind a thoric újra töltöttek, majd újra kezdődött az idegek játéka, amely végül a thoric győzelmével zárult. Utolsó lövésétől a lidérc torkából túlvilági sikoly szakadt fel, és a lényt kékes-fehér izzás kíséretében pusztult el, éteri maradványait eloszlatta az utcán végisöprő szél. Csak egy pisztoly maradt utána a földön, amely már a díszítése miatt is értékesnek látszott, Penge pedig megállapította róla, hogy ráadásul még mágikus is.

Végül a bérkocsival is szerencséjük lett, le tudtak egyet inteni az utcán, így a kikötőig hátralévő utat - eszméletlen "csomagjukkal" együtt rövidebb idő alatt járták meg. A hajón - szokás szerint - a raktérbe hívták össze a legénységet, ahol beszámoltak az eseményekről, és javasolták, hogy ki kellene hallgatni a még mindig eszméletlen alakot, hogy ki is küldte őket. Ezt Kufár jól tudta, azonban nem felelt semmit, csak biccentett, hogy tegyék a dolgukat. Csak akkor sápadt el kicsit, amikor észrevette, hogy Vos - arcán kéjes vigyorral - azokat a kínzóeszközöket göngyöli ki egy bőrtartóban, amelyekkel az antilan embervadász őt is kínozta még Vaskikötőn. Az alakot egy székhez kötözték, majd magához térítették. Ő a fenyegetések hatására sem volt hajlandó beszélni, sőt, közölte velük, hogy ők már halottak, akkor meg minek vesztegesse rájuk a szót. Meglehetősen pökhendi volt, talán ez lett gyanús Devestätornak, aki vipárájával mögé lépett, hogy ha valahogy ki tudna szabadulni, akkor leüthesse. De elkésett. Az alak addigra kioldozta a kezeit, és előre vetődve varázslatot szőtt, aminek hatására sötétség borult a raktérre. A thoric oda sújtott, ahol az alakot sejtette, azonban ütése csak a levegőt érte. Kufár a hajó rámpája fel kezdett botladozni - legalábbis, amerre sejtette -, Vos a varázslatot felismerve egy irányba próbálta elhagyni a varázslat gömbjét, míg Penge repülés varázslatot használva egyszerűen kiemelkedett belőle. Szinte egyszerre pillantották meg Vossal az alakot, aki nem kifelé, hanem a raktér függőfolyosóira vezető egyik lépcsőn felfelé próbált menekülni, így egyszerre csapódott bele egy Mágikus lövedék és béklyózta meg acélos mágia.

Az alak így ismét eszméletlenül visszakerült a székre. Az időközben visszatérő Patkánytól megtudták, hogy valószínáleg nem ismeri a megbízóit, és hiába kérdeznek tőle, nem tud kielégítő választ adni. Így végül Kufár - parázs vitát követően, amit Devestätorral vívott, és végül csak hatalmi súlyával győzedelmeskedett - úgy döntött, hogy indulás előtt engedjék szabadon a férfit.

Innen folytatjuk legközelebb.

 

4 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr576025199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2014.04.16. 08:27:50

Hát bevállalós a parti, épphogy megúszták. Már az előző kalandban elégég elvetették a sulykot ahhoz képest eléggé óvatlanok voltak.

anarion 2014.04.17. 07:42:57

Na igen, de csak hozták a karaktereiket. Emellett pedig, sokszor mázlijuk is van.. Igaz, sokszor meg nincs, de ezt utólag mindig elfelejtik. Csak a szép emlékek maradnak meg. :)

Rexxx 2014.04.18. 11:19:03

Ezek a karakterek nem a családi tűzhely mellett borozgatós fickók :D

Vos 2014.04.19. 14:50:14

Micsoda? Milyen súlykot? Nem emlékszem semmilyen távolba dobálásra... Furcsa vagy :)