Kalandok a Vadűrben - 33. rész

Szerző: spelljammer on 2012.07.16. 11:04

Ez a bejegyzés egy, még valamikor május végén tartott játékülés történéseit meséli el. Sajnos csak most volt arra elegendő időm, hogy leüljek, összefoglaljam és lejegyezzem mi is történt akkor. Remélem, nem marad ki semmi, ami a jövőbeni történéseket befolyásolhatja, illetve lezárja a múlt bizonyos eseményeit.

A csapat:

Tefrit Do’ Feamor- drow csatamágus (10. TSZ) - szerzetes/varázsló/csatamágus
Arastic Aramil - tünde íjász (10. TSZ) - harcos/erdei mesterlövész
Takklin - törpe harcos pap (10. TSZ) - Celestian papja
Gale – ember harcos (10. TSZ) vándor/mágus
Chaneri Kerr – ember harcos (10. TSZ) harcos/tengerészgyalogos
Agor Styr – ember felfedező (10. TSZ) kalandor/vándor/csillagközi felfedező
 
A helyszín: Jelenleg Bral Sziklája, a híres-hírhedt aszteroidaváros és űrkikötő.


 

A portálon átlépve ismét a barlang mélyén lévő ősi kriptában találják magukat, ahonnan korábban elindultak. Nem tudják, mennyi idő telhetett el azóta, hogy átléptek a kapun Sigilbe, azonban most sötétség fogadja őket, a korábban fényt adó lámpások már mind kialudtak. A kriptában rajtuk kívül egy lélek sincs, odakint pedig még ott hevernek a korábbi őrök levágott tetemei. Miután mindannyian átértek, magukkal cipelve a Fekete Sákány embereinek hulláit, valamint a githzerai holtestét, a portál bezáródik mögöttük.

Hamar döntésre jutnak azzal kapcsolatban, hogy ami nyomot csak lehet, azt el kell tüntetniük maguk után, hogy lehetőség szerint senki se tudja meg, hogy valaha is jártak itt... vagy Sigilben. Annak meglehetősen kicsi esélyt adnak, hogy az elmenekült barbár kerülő úton valaha is visszajusson ide, így kis szerencsével elkerülhető, hogy kiderüljön mi történt a Sárkánnyal és az embereivel, illetve az, hogy nekik közük volt hozzá. A holtesteket egy kupacba gyűjtötték, alaposan átkutatták, majd puskapor, éghető olaj és mágia segítségével felgyújtották. A kripta egy krematóriummá vált, így ha valaki egyszer újra kinyitja majd az ajtaját, akkor nem talál mást csak hamut és megfeketedett falakat.

Odakint éjszaka várt rájuk, a barlang bejárata előtti teraszról felnézve a Bral-tó túloldalán láthatták a hercegi palota kivilágított épületegyüttesét. Felmentek a lépcsőn majd a temetőn átvágva a Templom negyedbe érkeztek, ahol a törpe pap a githzerai holtestét elhelyezte Celestian templomába - még mindig nem tett le arról, hogy istene segítségével feltámassza -, majd valamennyien visszatértek az Alsóvárosban lévő fogadóba, a Részeg Oktopuszba.

 A fogadós a késői óra ellenére is talpon volt még, és két üzenetet adott át a számukra. Az egyik a tündéktől jött, a másikat pedig egy ismeretlen nő hagyta Takklin számára. Mint kiderült, a Sziklán éppen annyi idő telt el, mint amennyit távol voltak, így megkönnyebbülten fogadták, hogy nem évek múltak el ezen az anyagai síkon, mialatt ők Sigilben jártak. Tekintettel arra, hogy az elmúlt napok meglehetősen kimerítettek mindenkit, egy fürdő után az első dolguk az alvás volt.

Reggel aztán összeültek a fogadó különtermében, hogy sorra vegyék a rájuk váró feladatokat. A tündéktől érkezett levélben az állt, hogy mivel teljesítették az alku rájuk eső részét, ezért a tünde nemes találkozni szeretne velük annak érdekében, hogy lerója a háláját, és a csapat megkaphassa a hajót, amiben megalkudtak. A másik levelet egy ismeretlen hagyta, aki látta a törpét napokkal korábban verekedni a verem arénában, és mivel jó benyomást tett rá, ezért munkát ajánlana neki és társainak. Amennyiben érdekli őket a dolog, akkor egy meghatározott napszakban a Nevető Beholderben fog várni rájuk.

A törpe legfőbb küldetésének a githzerai férfi feltámasztását tartotta, ezért reggel fohászkodott Celestianhoz annak érdekében, hogy segítse majd ebben a tevékenységben. Úgy döntött, hogy amint végeztek a megbeszéléssel útnak is indul a szentélyben. Ezt társaival is közölte, akik közül páran úgy döntöttek, hogy vele fognak tartani. Ezután üzentek a tündéknek, hogy délután várják őket, valamint úgy döntöttek, hogy nem veszítenek azzal semmit sem, ha meghallgatják, hogy a milyen munkát kínálna nekik ez az egyenlőre még ismeretlen megbízó. Úgy döntöttek, hogy a Fekete Sárkánytól és embereitől nem kell többé tartaniuk - persze, nem árt, ha nyitva tartják a szemüket -, azonban még mindig probléma a zsoldoscsapat néhány túlélője, akiknek úgy tűnik meglehetősen nagyhatalmú patrónusa van itt Bral Szikláján. Velük kapcsolatban még számíthatnak meglepetésekre. A drow csatamágus felvetette, hogy lehet nem is a zsoldosokkal, hanem a patrónusukkal kellene tárgyalni... Hátha vele könnyebben szót értenek. Egyenlőre úgy döntöttek, jegelik a témát, és az előttük álló találkozásokra koncentrálnak.

Takklin a Tempomnegyedben lévő Celestian szentélyben hozzákezdett a feltámasztási rituálé előkészületeihez. Természetesen a githzerai lány ott volt, illetve Celestian néhány vándorló papja is segítette a rituálét, amelyet a törpe pap hajtott végre. A varázslat sikeres volt, így sikerült visszahívnia a testbe az eltávozott lelkét - hiszen a férfit hajtotta a kötelesség, hogy megoltalmazza a Kiválasztottat -, és a githzerai harcos ha gyengén is, de magához tért. A férfit a fogadóban vitték, ahol a githzerai lány vette a gondjaiba. A csapat úgy vélte, hogy ezzel minden vélt és valós tartozásukat lerótták egykori utasaik felé, és érzekeny búcsút vettek tőlük, sok sikert kívánva a jövőjükkel kapcsolatban. Lelkük mélyén úgy tűnt egyáltalán nem bánták, hogy nem lesznek szemtanúi annak az eseménynek, amikor - a jóslat értelmében - megdönti a githyanki lich királynő hatalmát.

spelljammer party33.jpg

Ezt követően találkoztak a tündékkel. A "szokásos" követség érkezett: a tünde nemes, a varázsló, a papnő és a Birodalmi Flotta tisztje néhány ezüst páncélos tengerészgyalogos kíséretében. A különteremben gyűltek össze, ahol az udvariassági körök és burkolt sértegetések után végül az alábbiak hangzottak el: Tekintettel arra, hogy a csapat valóban igazat mondott, és sikeresen felszámolták a Vecna szentélyt - továbbá végeztek a varázslóval, aki elárulta és ennek következében a halálát okozta a herceg fiának - ezzel teljesítették amit ígértek, így az ígért csillagbárka a rendelkezésükre áll. Továbbá a herceg rendkívül hálás volt nekik azért, mivel megtalálták a fia holtestét is, akit így mágia segítségével sikerült visszahozni az életbe. Miután a tündék elmentek, a csapatnak lehetősége volt arra, hogy elmenjen a kikötőbe, és birtokba vegye az immáron az ő tulajdonukat képező hajót (erről átvették a hivatalos okiratokat is). A névadás egyenlőre még hátravan, az egy későbbi játékülésre maradt.

A Nevető Beholderbe nem a teljes csapat ment el, tekintettel arra, hogy köztudott volt róla, hogy tulajdonosa egy beholder, Gale pedig elég kellemetlenül érezte volna magát egy ilyen teremtmény közelségében. A többiek azonban kihasználták a lehetőséget, hogy ellátogathanak erre a szférák szerte ismert helyre, így elkísérték Takklint a találkozóra.

Mivel nem tudták, hogy kit is kell keresniük, ezért a bárpulthoz mentek, rendeltek, és bíztak benne, hogy majd a megbízójuk felfedi magát előbb-utóbb. Nem is kellett sokat várakozniuk, mivel hamarosan egy cirádás teljesvértbe öltözött harcos lépett oda hozzájuk - akinek még az arcát is sisak fedte dacára a zárt helynek -, és egy asztalhoz kísérte őket, ahol egy ébenszín bőrű, kéksefehér hajú nő várt rájuk, akinek bőrén olykor-olykor ezüstszínű tetoválások villantak fel. Tefrit és Agor azonnal felismerték, hogy egy síkivadékkal, egy levegő-genasival van dolguk, ami miatt - tekintettel sigili kiruccanásukra - kicsit húzták a szájukat.

A nő fényes mosollyal üdvözölte őket, bemutatkozott - Khyra -, majd elmondta, hogy milyen mély benyomást tett rá, amikor a verem arénában a törpe elbánt a fél-óriással. Reméli, hogy a társai is hasonló képességekkel rendelkeznek, mivel ebben az esetben szívesen felfogadná őket egy munkára, amely alig néhány hetet venne el az életükből. Ezért 50 ezer aranyat fizetne. Persze, még nem biztos hogy őket fogja felfogadni, mivel más lehetséges jelöltek is a képben vannak, viszont kíváncsi volt rájuk.

A feladattal kapcsolatban elmondta, hogy a játékosoknak el kellene indulniuk a Viadalon, amely egy 5 évente az arkánok által megrendezett játék egy közeli arkán szférában (erről itt nem írok többet, szentelek neki majd egy külön bejegyzést). A győztes csapat jutalma ebben az évben egy álcázópajzs, amelyet csak nemrég került ki az arkánok boszorkánykonyhájából. Ő azonban nem várja el, hogy a csapat győzzön, számára elegendő, ha az első három csapat között ott lesznek. Természetesen, ha győznek, akkor a pénz mellé az álcázópajzs is őket illeti. Ha azonban nem végeznek az első háromban, abban az esetben csupán 10 ezer aranyat kapnak majd az egyhónapos fáradozásaikért. Mint a beszélgetés alatt kiderült, eredetileg egy zsoldoscsaptot szeretett volna felbérelni, akik azonban nem jelentkeztek a megbeszélt időpontban, így kénytelen más jelöltek után nézni (mint kiderült, arról a zsoldoscsaptról van szó, amelyet a csapat fuvarozott - volna - ide Szürkeűrből). A boros nevezési díjat már befizette, így arra nem lesz gond.

Végül megegyeztek abban, hogy egy napot mindkét fél gondolkodik az ajánlaton, a genasi is meghallgatja, megnézi a többi csapatot, és hamarosan értesítik egymást a döntésről. Itt ért véget a játékülés, innen folytatódik a kaland, a jelenlegi állás szerint szeptember elsején.

szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr684656121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.