Kalandok a Vadűrben - 31. rész

Szerző: spelljammer on 2012.04.24. 07:10

 

Egy héttel ezelőtt, szombaton játszottunk. A múlt héten sajnos nem volt időm megírni a beszámolót, de most pótolom. A kaland ott folytatódott, ahol legutóbb abbamaradt. Vagyis, hogy a robbanás után lassan elülő porból és füstből előbukkanó fekete sárkány rájuk emeli  vörösen izzó tekintetét...

A csapat:

Tefrit Do’ Feamor- drow csatamágus (10. TSZ) - szerzetes/varázsló/csatamágus
Arastic Aramil - tünde íjász (10. TSZ) - harcos/erdei mesterlövész
Takklin - törpe harcos pap (10. TSZ) - Celestian papja
Gale – ember harcos (10. TSZ) vándor/mágus
Chaner-i Kerr– ember harcos (10. TSZ) harcos/tengerészgyalogos
Agor Styr – ember felfedező (10. TSZ) kalandor/vándor/csillagközi felfedező

A helyszín: Jelenleg a Multiverzum középpontja, a Fájdalom Úrnője által uralt lebegő város, Sigil, az Ajtók Városa (8 MB).

Háttér: www.planewalker.com és http://dotd.com/planescape/Sigil_and_Beyond.htm

 

Szinte a teljes csapat ott sorakozott fel a folyosón a sárkánnyal szemben, az egyetlen drow csatamágus kivételével, aki az egyik szobába menekült be - és esett csapdába, mivel a feléjük lépő sárkány pikkelyes teste teljesen elzárta előle az egyetlen kivezető utat, az ajtót. A sárkány mozdulataitól recsegett-ropogott a mennyezet, repedések futottak végig a falakon, és szinte folyamatosan szitált rájuk a por. Az első döbbenet után mentődobások következtek, a sárkányiszony azonban szinte mindannyiukat legyűrte. Csak tapasztalatuknak köszönhették, hogy nem dermedten, tehetetlenül adták meg magukat a Sorsnak, hanem bár félelemtől eltelve ugyan, de azért képesek voltak cselekedni. 

Amit Gale arra használt, hogy a sárkánynak hátat fordítva a folyosó végén található ablak felé kezdett rohanni, hogy azon kivetve magát az utcára meneküljön... Vagyis, csak menekült volna, mivel az ablak táblái megreccsentek ugyan az ütközéstől, de az ablakot óvó kovácsoltvas rácsnak köszönhetően nem engedtek. Így Gale lepattant róla és átkozódva terült el a folyosón.

Agor, Aramil és Kerr inkább a lépcső felé próbálkoztak és rohanva hagyták el a sárkánytól fenyegetett területet. A lépcsőn leszaladva az utcára próbáltak meg kijutni, hogy ott akadályozzák meg azt, hogy a Fekete Sárkány emberei a githzerai lányt elrabolva elmenekülhessenek.

Így már csak a törpe, a githzerai kardmester és a padlóról épp feltápászkodó Gale állt a folyosón, amikor a fekete sárkány szájából kicsapó savköpet végigvágott rajtuk, és marni kezdte a ruhájukat, felszerelésüket. A törpe pap varázsolt, mire víz zúdult a nyakukba, ezzel is enyhítve a sav hatását. A sárkány újabb lépést tett előre, a falak ismét megremegtek, a mennyezet repedéseiből pedig vakolat és kőpor pergett a nyakukba. Úgy tűnt, sem a mennyezet, sem pedig a falak nem bírják már sokáig. Végül Gale előrántotta kardjait, és (Gandalfot idézve a "Fussatok bolondok!" kiáltással a törpe és a githzerai felé) a sárkányra vetette magát. A csapása pedig talált, ráadásul sikeresen egy kritikus ütést vitt be a pikkelyes fekete rettenetnek. 

A törpe hallgatott a bölcs tanácsra, és a githzerait megragadva a lépcső felé menekült, Gale pedig magára maradt a sárkánnyal. És mintha csak a - Sigilben nem sok hatalommal rendelkező - istenek úgy döntöttek volna, hogy Gale számára itt véget kellene érni a kalandnak, az egyik oldalsó folyosóból fél tucatnyi githyanki bukkant elő.

Az utcára érkezőket hatalmas káosz fogadta. Odakint az általuk felfogadott harminc zsoldos éppen harcban állt a fogadóból menekülőkkel. A robbanás nyomában előtörő füst elkeveredett a negyedet uraló savas köddel. Mindenfelé  alakok  harcoltak, így senkinek sem tűnt fel az épületen robban lyukból lassan előtüremkedő és kibomló denevérszerű sárkányszárny. Agornak és Aramilnak azonban igen, és azt is látták, ahogy a Fekete Sárkány emberei lassan lemásznak a lyukból a kőtörmeléken keresztül (a githzerai lány magatehetetlen testét a megtermett barbár cipeli). Agor közelebb szaladt, és a törmelék rejtekéből figyelte, hogy merrefelé is mennek majd, a tünde íjász azonban direktebb megoldást választott. A törmelék tetejére állva megfeszítette az íját, és a barbárra lőtt. A lövés talált, a barbár megingott, azonban nem zuhant el. Cserébe viszont a menekülők között lévő vörös varázsló egy Tűzlabdát küldött vissza, amely lángot szórva minden felé felrobbant. A mentődobások sikerültek ugyan, azonban még így is komoly égési sebeket szenvedtek, ráadásul Aramil mágikus íja is használhatatlanná égett.

Közben odabent tovább folyt a harc. A sárkány Sötétséget varázsolt, amely azonban nem csak a folyosót de a környező utcákat is áthatolhatatlan feketeségbe burkolta. Azonban csupán néhány pillanatig tartott, mivel a törpe pap egy célzott Mágiatöréssel megszüntette a varázslat hatását. A githzerai kardmester visszatért, hogy segítsen Gale-nak az egyenlőtlen küzdelemben (nem mintha ketten nagyobb esélyük lett volna), a szobában rekedt drow csatamágus pedig Villámcsapással ütött lyukat a szoba falába, hogy a sárkány mögötti folyosóra jusson. A varázslat azonban nem csak az épületben tett kárt (tovább rontva annak stabilitását), hanem a sárkány feketei pikkelyes testében is. A lény felbömbölt, és ahogy megmozdult, az épület felső része még inkább megingott.

Végül Gale is menekülőre fogta, akrobatikus mozgással sikerül otthagynia a sárkányt és a githyanki harcosokat, majd a lépcső felé rohant. Éppen az utolsó pillanatokban, mielőtt még az épület tetőszerkezete az emeleti folyosóra omlott. Ezt persze már a sárkány sem várta meg, elrugszkodott az épület falától, és lendületes szárnycsapásokkal emelkedett a levegőbe.

Odakint az utcán döbbenten nézték az épület romjaból felrepülő sárkányt. Mostanra már nem csak a harcolók voltak a téren, mivel időközben megérkeztek a negyedben uralkodó egyik frakció, a Végzetőrök fegyveresei és mágiahasználói is (akiket még a gyülekező harminc fegyveres miatt riasztottak híveik). Ők mindenkit támadtak, aki harcolt és aki nem tette le felszólításukra a fegyvert. Többen menekülőre fogták, azonban jónéhány nyílvessző és varázslat csapódott a sárkány testébe is. Válaszul Jégvihar érkezett, amely vérző alakokat hagyott maga mögött, majd újra mágikus sötétség borult a környékre.

A sötétségben igencsak figyelnie kellett a játékosoknak, mivel nem tudták, hogy honnan ütközik nekik valaki, vagy mélyed az oldalukba egy penge. A tündét még így is leterítette néhány alak - mint később kiderült Végzetőrök - akikkel összeütközött. És mintha nem lett volna még mindez elég, az épület fala megadta magát és teljesen leomlott, az azon kapaszkodó csatamágusnak épp  csak hogysikerült egy Tollpihe varázslattal biztonságban földet érnie.

Aztán néhány kör alatt a törpe papnak ismét sikerült megtörnie a sötéséget, és úgy látszott, csillapodik a harc, mivel egyre többen menekültek el, vagy tették le a fegyvert. Az égre nézve látták, hogy a sárkány is távolodik, ahogy azt is, hogy jópár humanoid és ördögi, démonikus alak a nyomába szegődött, hogy "levadásszák". A csapatot nem kapta el a vadászösztön, ők a lányt akarták továbbra is kiszabadítani. Tekintetük egyre csak a Fekete Sárkány embereit kereste, akiket végül megpillantottak a terecskéről kivezető egyik utcában, amint futva menekülnek.

Agor, Aramil és Kerr - bár valamennyien sérültek már - rohanvást a nyomukba szegődtek. Kerr csupán azzal a céllal, hogy megtudja hová mennek, Agort és Aramilt azonban a vérszomj hajtotta. Csatlakozott hozzájuk még a githzerai kardmester is, a törpe pap azonban egy idő után visszafordult, ugyanis belátta: lehetetlen, hogy utolérje rohanó társait.

Így végül Takklin visszaindult az összedőlt fogadóhoz, hogy csatlakozzon Gale-hez és a drowhoz. Visszaúton azonban az egyik mellékutcában két githyankit pillantott meg, akik a fogadó romjaitól távolodva egy ládát cipeltek magukkal. Nem gondolkozott sokat - dolgozott benne a düh és a harag -, láncos buzogányát meglengetve rohanva indult utánuk, hogy rájuk vesse magát. Még az sem tántorította vissza, hogy egy nőalak is felbukkant, akiről szinte lerítt, hogy mágiahasználó.

Szerencséjére azonban nem marad egyedül a három ellenféllel szemben, mivel két társa a segítségére érkezett, így viszonylag könnyedén fölébük kerekedtek. Nem tudták, hogy mi van a ládában, csak sejtették, hogy az a mágikus eszköz lehet, amelyről Balián az előző este beszámolt nekik. Az, amely képessé tehet egy csillagbárkát arra, hogy átlépjen az Asztrál síkra.

Időközben társaik egyre jobban eltávolodtak tőlük a menekülőket üldözve, azonban úgy tűnt, hogy nem csökken közöttül a távolság. Ez így is maradt egészen addig, amíg egy kisebb térre beérve ott nem találták magukkal szemben felsorakozva az ellenfeleiket, láthatóan készen arra, hogy egyszer s mindenkorra lerendezzék ezt a dolgot. Az arány nem a játékosoknak kedvezett, lévén kevesebben voltak, sérültek, és mágiahasználó sem volt az oldalukon. Ez azonban nem zavarta őket, támadásba lendülnek. Aramil kardját két kézre fogva rohant előre - lévén íja használhatatlan -, Kerr pedig pisztollyal majd ismétlő számszeríjjal támadott. Agor is előre vetette magát, és vállt vállnak vetve küzdött a tünde oldalán.

Nem sikerült azonnal átverekedniük magukat a három fegyverforgatón - barbár, tiefling és fél-tünde harcos -, hogy a mögöttük lévő vörös varázslóhoz és vörös bőrruhás varázslónőhöz, valamint a lábuknál heverő githzerai lányhoz jussanak. Véres közelharc alakult ki, amely közben szinte tehetetlenül tűrniük kellett, ahogy a két mágiahasználó Mágikus lövedékekkel fokozatosan egyre jobban legyengítette őket.

Végül Kerr is kardra válltott és csatlakozott a közelharcban társaihoz. Elsőként sikerült átverekednie magát, azonban mielőtt megragadhatta és magával vihette volna a lányt, súlyos sebet kapott (0 életerőre csökken), ezért kénytelen volt az életét mentve menekülőre fogni. A githzerai kardmester is halálos sebet kapva zuhant a macskaköves utcára, és a másik két játékos is egyre jobban gyengült, és bár egyik ellenfelüket levágták, végül ők is a menekülés mellett döntöttek.

Mire Aramil és Agor rövid idő múlva visszatértek a harc helyszínére, a Fekete Sárkány embereinek már nyoma sem volt, csak a két holttest feküdt a földön, akiket épp a negyed kétlábú hiénái fosztogattak. Elzavarták őket, azonban érezték, hogy nem mentek messzire, és a közeli sikátorok szájából figyelték őket, ahogy - ki tudja, miért - felemelik és magukkal viszik a kardmester holttestét. Bár nem tudták, hogy hol vannak, Agor meglehetősen jól tájékozódik, és úgy vélte, vissza tud jutna abba a fogadóba, ahol előző éjszaka megszáltak. Kerrt hiába keresték, de úgy gondolták, hogy boldogul magában is, és ő is visszatalál. (Kerr végül egy közeli fogadóban keresett menedéket, ahol amennyire tudta, rendbehozta a sebeit, aztán kimerülten zuhant az ágyba.)

Ezalatt a csatamágus, Gale és a törpe pap kiegészültek idegenvezetőjükkel, a Kaptár negyedben felfogadott vörös hajú lánnyal, aki meglehetősen lelkesen figyelte a kavarodást. Az ő segítségével sikerült is újra társaik nyomára lelni, amely egészen addig a térig vezette őket, ahol szembeszálltak a Fekete Sárkány embereivel. Itt végül úgy döntöttek, hogy visszatérnek inkább előző esti szálláshelyükre, és remélték, hogy a többiek is így tesznek.

Majd fél napba telt, mire mindenki visszaérkezett a fogadóba, pedig sürgette őket az idő, hiszen tudták jól, hogy a portál amelyen keresztül érkeztek hamarosan végleg megszűnik. Felmerült bennük az is, hogy ennyiben hagyják a dolgot és visszatérnek Bral Sziklájára, azonban végül a többség úgy döntött - volt aki a lány miatt, volt akit csak a bosszúvágy hajtott - hogy kutassák fel a Fekete Sárkány embereit, és végezzenek velük. (Ami leginkább furcsa volt, az az, hogy néhány játéküléssel korábban a drow szorgalmazta, hogy megmentsék a lányt, és szinte egyedül Kerr ágált ellene, azonban mostanra megfordult a helyzet. A drow azt javasolta, hogy hagyják a fenébe, míg Kerr amellett kardoskodott, hogy ha már eddig eljöttek, akkor fejezzék be, amit elkezdtek.) A törpe pap még arról is tájékoztatta őket, hogy amint visszaérnek Bral-ra, és ismét kapcsolatba tud lépni az istenével, akkor istene segítségével megkísérli visszahozni az életbe a githzerai kardmestert. Így a lány - ha kiszabadították - nem marad az őrzője nélkül. (Ezzel amúgy jócskán meglepte társait is, akik nem is sejtették eddig, hogy ilyesmire is képes.)

Végül ismét felfogadták Baliánt, hogy keresse meg számukra ellenfeleiket, akik valahol a városban bújkálnak. Balián el is ment, de előbb még hírt kaptak arról, hogy a vadászat végül sikerrel járt - lévén a fekete sárkánynak nem volt hová menekülnie -, és valahol a Kaptár negyed elejtették. Ezt örömmel nyugtázták a játékosok, és arra a következtetésre jutottak, hogy ha az embereivel is sikerül egyszer és mindenkorra leszámolniuk, akkor megszabadulnak az adósságuktól, és a jövőben senki sem kapcsolhatja őket a Fekete Sárkányhoz vagy a githyankikhoz.

Amíg Balián nyomozott, addig ők visszatértek a portálhoz, hogy megnézzék az állapotát, és megkíséreljék működésbe hozni. Mivel a boszorkánymester előző napon azt mondta, hogy hasonló elven nyílik visszafelé is, amit ahogy idejöttek, ezért néhány próbálkozás után a csatamágus végül rájött a helyes kombinációra, és meglelte a hazavezető kulcsot (idefelé külvilági vére kellett, és kimondani, hogy Sigil, visszafelé elsődleges anyagai síkról származó lény vére, és a Bral szó).

Ha pedig már megnyílt a kapu, akkor át is lépett rajta a Bralon lévő kriptába, hogy a túloldalon hozzáférhessen a Heward tarisznyájában tárolt dolgaihoz, és némi pénzhez. Csak miután néhány perc elteltével visszatért, akkor gondolták át, hogy lehet nem is neki kellett volna mennie, hanem a törpének a githzerai testével. Nem nyitották meg azonban újra a kaput, mivel vezetőjük arról tájékoztatta őket, hogy minden aktiválással egyre jobban gyengülnek annak mágikus szálai. Annak pedig még ki kell tartania, hogy hazatérhessenek rajta keresztül. Azt csak remélték, hogy ez nem fog több időt igénybe venni, mint maximum egy napot.

Itt fejeződött be a játékülés, innen folytatjuk májusban.

3 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr1004461479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2012.04.24. 10:38:37

A Fekete sárkány ennyire durva ellenfél lett volna egy 6 fős 10. tsz-ű partinak, hogy így menekültek?
Nincsen mosnter manualom a dnd-s szörnyeket annyira nem ismerem, de hihetetlenül gyorsan futott el mindenki ahogy olvasom.

spelljammer · http://spelljammer.blog.hu 2012.04.24. 11:11:50

Hát, ezt tőlük kellene megkérdezned. :) Mindenesetre nekem az jött le, hogy nem azért voltak ott, hogy egy sárkánnyal harcoljanak, hanem hogy a lányt kiszabadítsák. És ha ezt meg lehet úgy is tenni, hogy közben ne kelljen átverekedniük magukat egy sárkányon, akkor inkább azt az utat választják. :)

kerr a harcos 2012.04.27. 10:07:09

Ne felejtsük el, hogy ebben a döntésünkben a sárkányiszony is jelentős szerepet játszott.
De egyébként sem terveztük a fekete sárkány likvidálását:)