Kalandok a Vadűrben - 24. rész

Szerző: spelljammer on 2011.08.17. 11:06

Most látom csak, hogy közel három hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Elég sűrű volt a nyár, sajnos nem annyira a szabadság, mint inkább a munka miatt, de most úgy tűnik, hogy lecseng végre a rohanás és ismét lesz időm a szerepjátékkal foglalkozni. Tovább tetézte a bajt, hogy lehalt a laptopom, és most vásároltam csak egy újat (Sony Vaio VPC-EH1S1E).

Úgyhogy azzal kezdem a visszatérésemet, hogy bepótolom egy régi adósságomat és megírom az ismertetőt az utolsó játékülésről, amire még valamikor május hónapban került sor. Hamarosan pedig felteszem végre a Bral sziklájáról készült kiegészítő fordításának eddig elkészült részeit.

De először a játék, lássuk, mi is történt legutóbb:

 A csapat:

Tefrit - drow csatamágus (9 jelenleg 8 TSZ) - szerzetes/varázsló/csatamágus

Aramil - tünde íjász (9 TSZ) - harcos/vándor

Takklin - törpe pap (9 TSZ) - Celestian papja

Gale - ember vándor/mágus (9 TSZ)

A fémmaszkos varázslót üldözve végül mindannyian átkeltek a zöldesszürke, eltorzult humanoid alakokat formázó, megkínzott lények hangját sikoltó kavargó füstfalon, és egy nagyobb helyiségbe jutottak, amelynek a közepén egy, korábban már más termekben is látott teleport varázskör izzott. 

Az elsőként belépő tünde még látta, ahogy a fémmaszkos alak eltűnik, a többiek azonban már csak a hűlt helyét találták. A tünde íjász azonban még hallotta, hogy a varázsló "A hajóra!" parancsot adta ki a varázskörnek, így egyértelművé vált számukra, hogy ha valóban kell nekik az a csillagbárka, akkor utána kell menniük.

Nem sok idejük maradt azonban a tanakodásra, hiszen ha a varázsló esetleg a menekülésen töri a fejét, akkor hamarosan azon találhatják magukat, hogy itt maradnak csillagbárka nélkül a Kert törmelékbolygón, élőholtakkal körülvéve. Ezt elkerülendő pedig mindenképpen meg kell szerezniük azt a csillaghajót.

Gyorsan felmérték az állapotukat (mindannyian meglehetősen rossz állapotban, több sebből vérezve, varázslataik szinte teljesen lemerítve, ráadásul a drow csatamágus még egy szintet is veszített), a készleteiket (jócskán megfogyatkoztak az eltelt nap megpróbáltatásai során), azután pedig a lesz ami lesz elvet követve a teleportba léptek, felkészülve (már amennyire fel lehet) mindenre, ami a túloldalon várhatja őket.

Arra azonnal rájöttek, hogy nem egy másik terembe, hanem egy csillagbárka üres raktárába érkeztek, ahol csak a padlóra felfestett, vésett teleport varázskör kékes derengése adott némi fényt. A boltíves, fából készült megerősített falak alapján egy közepes méretű hajóra tippeltek, a hozzáértőbbek pedig valószínűsítették, hogy egy jócskán átalakított gébicshajó gyomrában lehetnek. A hajótest enyhén remegett. Ebből rájöttek, hogy a mágikus kormány már aktív, azonban a egyenlőre még nem indultak el. Arról sejtelmük sem volt, hogy a kormányban a fémmaszkos varázsló vagy egy másik mágiahasználó ül-e, ahogy arról sem, hogy mi vár rájuk a raktéren kívül. 

Nos, ezt hamarosan megtudták, mivel a raktárat elhagyva a fedélzeten és a csillagbárka folyosóin két félgólemmel és néhány, leginkább páncélos lovagra emlékeztető szerkezettel találták szemben magukat. 

Két úton is megpróbáltak eljutni a csillaghajó orrában található kormányhoz, ahol - mivel nem látták - valószínűsítették, hogy maga a tünde varázsló ülhet... Ez pedig azt is jelenthette, hogy nem fog tudni varázsolni... Legalábbis, nem olyan hatékonysággal. Ami azonban még sürgetőbbé tette a dolgokat az az volt, hogy a gébicshajó lassan felemelkedett a barlang padlózatáról, és megindult kifelé.

Ádáz küzdelem kezdődött, és csak lassan verekedték előre magukat, így a csillaghajó már a törmelékek között repülve emelkedett felfelé, mire elérték a hajó hídját, ahol a mágikus kormányt sejtették. Az ajtót elérve végül berúgták azt és berontva a kormányban ülő alak felé vetették magukat. A drow most óvatosabb volt, hiszen felrémlett benne, hogy egy igencsak hasonló szituáció okozta a Csillagtáncos pusztulását, amelyért a többiek mindmáig őt hibáztatják.

Végül azonban ellenfelük, a tünde varázsló megoldotta a dilemmát, mivel még mielőtt elérhettek volna hozzá egyszerűen elteleportálta magát a kormányból, magára hagyva a csillaghajót, amely engedelmeskedve a gravitációnak zuhanni kezdett.

Hogy az istenek szegődtek melléjük, vagy egyszerűen csak szerencséjük volt, azt mindmáig nem tudni, de a törpe papnak sikerült a kormányba ülnie és megszerezni a hajó fölött az irányítást mielőtt az az egyik aszteroidának csapódva szétzúzódott volna.

Csak ekkor realizálták, hogy már jó ideje úton lehettek a hajóval és sajnos halovány sejtelmük sem volt, hogy milyen irányba (azon kívül persze, hogy részben "felfelé"... vagyis kifelé a Kert törmelékmezejéből a nyílt vadűr felé). Ez pedig azt jelentette, hogy nem tudták, merre is van az a szikla, amelyiken a Csillagtáncossal balesetet szenvedtek, így azt sem, hogyan menjenek vissza ott maradt társaikért. 

Mialatt a törpe pap folytatta az emelkedést a nyílt űr felé - úgy ítélték meg, egyenlőre ez a legjobb megoldás -, azalatt a többiek átkutatták a hajót, hátha találnak valamilyen csillagtérképet vagy navigációs eszközt, amely segíthet a probléma megoldásában. Végül találtak is egy térképet, amelyen be volt rajzolva az út a nyílt űrből a Vecna szentélynek helyet adó aszteroida felé. 

Kiérve a nyílt vadűrbe, miközben csillagbárkájuk ott fürdött a kék tűzhold fényében úgy döntöttek, hogy előbb pihennek, megpróbálják visszanyerni az erejüket és mágiájukat, hiszen lehet, hogy hamarosan mindkettőre szükségük lesz. Arról sejtelmük sem volt, hogy időközben mi történhetett odalent maradt társaikkal, csak remélhették, hogy még egy fél-egy napi késlekedés nem lesz végzetes hatással.

Miután letelt a szükséges idő, a térképet követve ismét aláereszkedtek az égitest törmelékmezejébe. A szerencse ezúton is társukul szegődött és néhány órás repülés után rátaláltak arra a szikladarabra, ahol társaik vártak rájuk. Odafentről ki tudták venni a vonalat,amelyet a lezuhanó hajójuk vájt az égitest növénytakarójába, azonban Kerrnek, az utasaiknak és az ott maradt legénységnek nyomát sem találták.

Csak amikor leszálltak, akkor óvakodtak elő társaik a sűrű növényzet rejtekéből. A túlélés feletti örömbe azonban üröm is merült, mivel a drow csatamágus, aki egyben a Csillagtáncos kapitánya is volt nem akarta magával vinni a korábbi legénység tagjait... Válaszul arra, hogy a hajótörést követően szembeszegültek vele.

Végül a többieknek sikerült őt meggyőzni, igaz csak azzal a feltétellel egyezett bele, hogy a Bral Sziklájáig tartó időre nem kapnak fizetést, sőt azt levonják a bérükből. A legénység szívta a fogát, de mivel nem kívántak életük végéig - amely a körülményeket figyelembe véve lehet hogy nem is lett volna túl messze - ott maradni, ezért végül rábólintottak.

Ezt követően a érzékeny búcsút vettek a Csillagtáncostól - persze, csak miután minden olyasmit áthordtak belőle a frissen szerzett gébicshajóra, amit hasznosnak ítéltek -, majd maguk mögött hagyták ideiglenes rabságuk helyszínét.

Ahogy kifelé emelkedtek a légkörből felmerült, hogy befejezhetnék a korábbi kalandozócsapat által megkezdett küldetést, és ágyúkkal szétlőhetnék az egykori Vecna szentély előtt található kezet.

Itt fejeződött be a játékülés, innen folytatjuk legközelebb, várhatóan szeptemberben.

szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr483159910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.