Kalandok a Vadűrben - 23. rész

Szerző: spelljammer on 2011.05.03. 10:26

Egy hetet kellett várni a folytatásra, és onnan folytatták, ahol egy héttel korábban abbahagyták. 

 A csapat:

Tefrit - drow csatamágus (9) - szerzetes/varázsló/csatamágus

Aramil - tünde íjász (9) - harcos/vándor

Takklin - törpe pap (9) - Celestian papja

Gale - vándor/mágus (9) - virtuálisan (mint NJK)

A törpe pap csendvarázslatának köszönhetően nem szűrődtek ki a teremből a harc hangjai, így - elvileg - továbbra sem tudott a "Nekromanta" az ittlétükről. Mindenesetre, végre felmérték az állapotukat és a lehetőségeiket (megmaradt varázslatok és életerő, továbbá mi várhat még rájuk), úgyhogy arra a következtetésre jutottak - a törpe legnagyobb megelégedésére - hogy legjobb lesz ha többet nem keverednek felelőtlen összetűzésekbe, és nem hívják fel magukra a figyelmet. Különben előfordulhat, hogy nemhogy hajót nem szereznek, de otthagyják a fogukat az egykori Vecna szentély folyosóin.

Takklin már csak abban reménykedhetett, hogy tartják is magukat hozzá a többiek. Kicsit úgy tűnt, hogy pont a máskor makacs és forrófejű törpe az, aki képes megfelelően a helyükön kezelni a dolgokat. 

Mindenesetre az eddig látottak alapján arra jutottak, hogy a "Nekromanta" valamiféle mágikus hatalommal uralja a fél-gólemeket. Ezt abból vonták le, hogy az eddig látott fél-gólemek valamennyien viseltek egyfajta fém nyakörvet a nyakukban, amin a drow mintha mágikus rúnákat is látott volna. Úgyhogy, el is döntötték, legközelebb - ha újra belebotlanak egybe - alaposabban utánanéznek a dolognak. 

Erre nem is kellett sokat várniuk, mivel a következő ajtó mögött egy őrködő fél-gólem várta őket, és úgy tűnt, hogy a teremből, amelyből további két ajtó nyílt, az egyetlen út rajta keresztül vezet. Egyenlőre nem mozdult a teremtmény, csak állt mintha pihenne, de a csapat biztosra ment, úgyhogy azonnal rázúdítottak mindent, ami csak a kezük ügyébe volt, és lehetőleg nem keltett nagy zajt. Most jól jött a tünde íjásztudománya, ezért a fél-gólem még mozdulni sem tudott, máris harcképtelenül hevert a földön... A karaktereknek pedig hajuk szála sem görbült. Legalábbis addig, amíg a drow meg nem kísérelte erőszakkal eltávolítani a lény nyakából a mágikus nyakörvet. Ennek következtében ugyanis aktivált valami őrző mágiát, és a lény feje egy tűzlobbanás kíséretében hamuvá olvadt. A drow - fürgeségének és szerzetesi múltjának hála - megúszta sérülés nélkül, azonban a törpe pap szakálla alaposan megpörkölődött.

 

Végül a jobb oldalon található ajtót választották, mivel a másik mögül, valahonnan távolabbról beszélgetés hangjait hallották felcsendülni, és úgy becsülték, legalább 4-5 ellenfél lehet ott.

A helyiség amelybe jutottak egy étkező vagy pihenőhelyiség lehetett, amelyből három további ajtó nyílt. Az egyik mögött egy konyhát és éléskamrát találtak (fel is pakolták a készleteiket), a másik kettő mögött pedig egy-egy újabb folyosót. Végül nem volt kérdés, hogy merre mennek tovább, mivel az egyik folyosóról közeledő lépteket és beszélgetést hallottak. 

A folyosó, amelyen végül elindultak valami börtönszerűségbe vezetett. Mielőtt azonban beléphettek volna, még meg kellett szerezniük a kulcsot az őröktől, akik egy, a folyosóról nyíló őrszobában pihentek. Amíg a tünde és a törpe azzal volt elfoglalva, hogy ártalmatlanná tegye őket, addig a drow és a Gale, a fedélzetmester az étkezőbe nyíló ajtót figyelte, hogy ha esetleg valakinek felkeltené a figyelmét a harc, akkor felkészülten fogadhassák.

Szerencsére gyorsan végeztek, és nem keltettek nagy zajt sem. Megszerezték a kulcsokat, és bejutottak a börtönblokkba. Bár a látványra nem voltak felkészülve. Lesoványodott, büdös, üres tekintettel a távolba révedő alakok fogadták őket, sőt még egy-egy holtestre is bukkantak. Az egyik életben lévő emberi roncsot megpróbálták ugyan kikérdezni, de az összefüggéstelen válaszaiból nem sok mindent tudtak meg (annyit, hogy kalóz, illetve van valahol egy kalóztanya is a törmelékbolygón), ráadásul amikor őrületében rájuk rontott, még meg is kellett ölniük. Találtak azonban egy másik ajtót, amely egy hosszú folyosó után egy nagyobb terembe torkolt.

Úgy tűnt, a "Nekromanta" itt folytatta kísérleteit, amely során a humanoidokból félgólemeket készített. Egy félig előkészített, eszméletlen áldozat most is láncokról lógott le a mennyezetről - körülötte fémből készült testrészek várták, hogy majd a helyükre kerüljenek -, a falakon anatómiai ábrák és jegyzetek, rajzolatok. Őröknek nyomát sem találták, úgyhogy nyugodtan körülnézhettek, mielőtt tovább indultak volna. A drow csatamágusban egyre erősödött a gyanú, hogy nem annyira nekromantával, mint inkább egy varázsművessel vagy egy olyan varázslóval (technomágus) lehet dolguk, aki meglehetősen mélyen beleásta magát a különféle szerkezetek készítésének rejtelmeibe.

Ahogy elhagyták a laboratóriumot, megváltozott a folyosók képe is, láthatólag ez a rész már a titokzatos varázsló belső területéhez tartózhatott, mivel a padlót szőnyeg, a falakat pedig képek borították. Csendben osontak tovább, mivel tudták, hogy közel járnak már a céljukhoz, és nem szerettek volna most már semmilyen felesleges helyzetbe belebonyolódni, amely tovább ronthatta volna az esélyeiket. Hiába azonban minden óvatosság, egy összecsapást nem kerülhettek el, amikor egy folyosón három - kivételesen nem szerkezet - ellenféllel találták szembe magukat, akik humanoid létükre szintén viselték nyakukban azt a bizonyos mágikus nyakörvet. Szerencsére az összecsapás gyorsan lezajlott, és egyetlen karcolást sem szereztek a közelharc során.

Végül egy újabb boltíves terembe jutottak, ahonnan egy hatalmas, kétszárnyú ajtó is nyílt, amelynek mindkét oldalán egy-egy hatalmas, mozdulatlan szerkezet várakozott, szemüregükben zöldes izzás égett. Felkészültek az elkerülhetetlenre, azonban a szerkezetek nem támadtak rájuk, helyette viszont kitárult a kétszárnyú ajtó, és egy tünde hang, tünde nyelven arra invitálta őket, hogy lépjenek be. 

Tudták, hogy csapdába kerültek, és hogy - valószínűleg - alulmaradnának a két szerkezettel szemben, ezért egymás után beléptek egy hatalmas, oszlopsoros csarnokba - ezt a helyiséget látták a megfigyelőeszközzel korábban -, a kétszárnyú ajtó hangos döndüléssel záródott be mögöttük. 

Odabent, a terem végében, egy lépcsősor tetején egy hatalmas trónszerűségben ülő alakot pillantottak meg, akit három fegyveres is vigyázott. Ebből a távolságból még az arcvonásait is nehéz volt kivenni, az azonban látható volt, hogy az arca egyik felét fémből készült maszk fedte, szeme helyén valamilyen kristálykővel. Azonban az őrizete nem csupán ennyiből állt, mivel az oszlopok között két félgólem is várakozott, akik tekintetüket le sem vették a csapat tagjairól.

Egy darabig méregették egymást, végül vendéglátójuk szólalt meg, és gratulált nekik az eddig teljesítményükhöz, és kifejtette, milyen érdeklődéssel figyelte ide vezető útjukat. Végre számos rejtély megoldódott, megtudták, hogy a trónban ülő alak együtt érkezett a legelső teremben talált halott tündével és helmitával abból a célból, hogy elpusztítsák a Vecna szentélyt. Sikerrel is jártak, azonban meglátta a lehetőséget, ami a helyzetben és a helyben rejlett, így itt maradt, és - miután egykori társait rávette, hogy őt szolgálják - hozzálátott a kísérleteihez. A drow-ra nézve még azt is hozzátette, hogy tudja, a sötét elf megérti, és ő sem cselekedett volna másképp. Amikor azonban ott tartott, hogy túl sok mindent tudtak meg, így nem engedheti el őket, azonban jobbá teheti, a játékosok úgy döntöttek, hogy csak egy lehetőségük maradt, a harc.

A drow jégverés varázsolt a trón környékére, a tünde pedig több nyílvesszőt is belelőtt az alakba, aki csak nevetett a próbálkozásaikon, bár láthatólag mind a jégeső, mind pedig a belé csapódó nyílvesszők megviselték. A csatamágus illúzióra is gyanakodott, azonban ezt a gyanúját semmi sem támasztotta alá.

Mialatt társai a két fél-gólemmel bonyolódtak harca, azalatt ő dimenziókaput nyitott, amelyen keresztül a trón mögé érkezett, és megkísérelte hátulról átmetszeni az ott ülő varázsló torkát. Bár még tapintásra is valóságosnak tűnt, a tőr úgy ment át rajta, mint kés a vajon, és úgy tűnt, aki az illúziót varázsolta már nem tartja olyan fontosnak, hogy hihetően reagáljon az azt érő hatásokra. Így a drow számára bebizonyosodott, hogy a trónban ülő alak valóban illúzió volt... Ebben az esetben azonban felmerült a kérdés, hogy hol lehet az igazi varázsló, aki létrehozta?

Ebben a mágia észlelése varázslat segítette, amellyel megállapította, hogy a trón mögött található három ajtó közül a középső illúzió. Még idejében kitért egy onnan kivágódó villám elől, aztán úgy döntött, nem megy be egyedül, inkább megvárja, amíg társai végeznek a fél-gólemekkel és a többi harcossal. Csak ezután rontottak be - elől a törpe, nyomában a tünde majd a többiek - az illúzió ajtón keresztül a mögötte található helyiségbe. A törpe még látta, ahogy a fémmaszkos varázsló valami varázslatot mormol - mire füstszerű, zöldes fal emelkedett közéjük, amelyből elkínzott humanoid arcok néztek rájuk szenvedve, és adtak ki borzalmas hangokat - majd egy teleport varázskörbe belépve eltűnik.

A rémisztő fal a frászt hozta a törpére, akik félelemmel eltelve hátrált ki a helyiségből, a tünde azonban felülkerekedett rajta, és átugrott, hogy a menekülő varázsló után vesse magát. Érzett bár némi fájdalmat, de más nem történt, úgyhogy buzdította a többieket is, hogy kövessék a példáját. A törpe végül erőt vett magán, és ő is átkelt a borzalmas falon, majd a drow csatamágus következett, aki viszont nem úszta meg ilyen könnyen, mivel a mágia, amely a falban dolgozott leszívta egy szintjét is.

Itt hagytuk abba a játékot, innen folytatjuk valamikor május közepén.

3 hozzászólás · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr832873943

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: pegazus hátán ... A GÓLEM NYOMÁBAN 2011.05.18. 11:10:38

Indulhatunk? Szárnyas paripád már nyugtalanul hányja a sörényét, türelmetlenül toporzékol, mintha sejtené, hogy ez a kaland az eddigieknél is hátborzongatóbb lesz. Hallottál már kísértetekről, boszorkányokról, sellőkről, törpékről, de mindez semmi a gó...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tefrit kapitány 2011.05.08. 01:48:55

Fontos momentum, hogy a füstszerű zöldes falon való átkelés elött (mely a végzetes szint szívást okozta) az ajtó elött található szoborról, lepiszkálta az ott megbúvó távolbalátó szemet. Bár a hozzátartozó irányító-figyelő a bárdnál maradt, így csak reménykedem, hogy épségben visszaér a Csillagtáncos romjaihoz :)

spelljammer · http://spelljammer.blog.hu 2011.05.08. 20:17:48

Jaja... Már csak annak a fránya fél-tünde bárdnak kell előkerülnie. :)
De amint KóPé előkerül és jön játszani, megoldódik ez a probléma is. :)

Tefrit kapitány 2011.07.15. 09:15:02

Halihó!

A folytatás mikor kerül fel?