Kalandok a Vadűrben - 18. rész

Szerző: spelljammer on 2010.12.21. 07:55

A 2010. év utolsó játékára múlt szombaton került sor. A következő játék pedig - a tervek szerint - január 15-én lesz, mivel akkor ér rá legközelebb a játékosok többsége (remélhetőleg mindenki). Hát igen, ez még majdnem egy hónap. De hát, ezzel jár, hogy már nem vagyunk középiskolások (mint 20 évvel ezelőtt :)) ), mindenki dolgozik, és végül - de nem utolsósorban - ott a család.

De lássuk, mi is történt legutóbb...

Mivel a szellemek támadásának köszönhetően a drow kapitány kómában feküdt, ők pedig nem rendelkeztek a rendbehozására szolgáló varázslathoz szükséges anyagi komponenssel, ezért Gale, a fedélzetmester vette kezébe a dolgokat. Első lépése volt, hogy Takklin segítségével - aki igazmondás körét idézett - mindenkit kihallgattak a legénységből, aki mindeddig titkolta előlük, hogy ért a csillagbárkák vezetéséhez. A leghosszabb természetesen Jaer kihallgatása volt, akiről a "beszélgetés" során kiderült, hogy amellett, hogy dalnok, hosszú ideig dolgozott egy szabadkereskedő (értsd: csempész) társaságnak, amelynek - elmondása szerint - ő az egyetlen túlélője. Képességeit pedig azért tartotta titokban, mivel nem akarta felhívni magára a figyelmet, és van még egy utolsó dolog, amit el szeretne intézni, ehhez pedig kapóra jött neki, hogy egy Birodaloműrbe tartó csillaghajóra tudott elszerződni. Azzal kapcsolatban, hogy mely alvilági szervezetnek törtek borsot az orra alá, és ki elől rejtőzik, a Fekete Sárkányt jelölte meg... (őket ugyebár nem kell bemutatni, hiszen a csapat jelenleg épp nekik dolgozik). A válaszával csak azt érte el, hogy további aggodalmas ráncok jelentek meg Gale homlokán.

Miután megszervezték a hajón az elkövetkező 22 nap rutinját, unalmasan telt az idő. Szerencsére a githyanki kalózok nem bukkantak fel, most hogy a Vadűrben vannak, és úgy tűnt, hogy a rabszolgavadászok sem szegődtek a nyomukba Szürkeűrből.

Az út alatt aktiválta magát a magatehetetlen drow csatamágus familiárisa - egy majom -, aki - bár ennek a fedélzetmester nem igazán örült - Gale-t szemelte ki magának legújabb pajtásául. Lehet azért, mivel ő volt az, aki átkutatta a mestere holmiját - aktiválva is ezzel egy tüzes csapda varázsjelet a drow utazóládáján.

Végül a 22 napon elérkeztek a Kert nevű törmelékbolygó kék tűzholdjához, amely körül az arkán égitest érzékelő és az asztrolabor is egy arkán adó meglétét jelölte, ami általában a nagyobb kereskedelmi állomások sajátja.

Egy parancsnoki állomás (lásd a leírását csillagbárkák között) lebegett ott az űrben, annyi eltéréssel, hogy a gravitációs síkjából további 5 móló nyúlt ki a Vadűrbe. Elég kicsinek tűnt azonban így is kereskedelmi állomás létére, azonban remélték, hogy mindent megtalálnak, amire szükségük van.

A mólóknál 3 csillagbárka volt kikötve - egy darázs, 1 tintahal hajó és egy pörölycápa. Kikötöttek hát ők is. Nem terveztek itt 4-5 óránál többet eltölteni, úgyhogy két részletben, 2 órás váltásokban engedték ki a legénységet (mint kiderült, ennyi idő épp elég volt nekik arra, hogy matt részegre leigyák magukat).

Csak amikor beléptek az állomás főfedélzetére realizálták, hogy ez nem egy kereskedelmi állomás, hanem egy fogadó, ami a csillagok között lebeg. Azonban szerencséjük volt, mivel az eddig itt megszállt alak egy vörös varázsló volt Torilról, aki némi alkudozást követően hajlandó volt eladni nekik a szükséges mennyiségű anyagi komponensből.

Ennek birtokában a törpe pap visszadta az értelmét a drow kapitánynak, és a hajószakácsnak is (utóbbi esetében nagyon empatikusan, amolyan törpe módra közölte a magához térővel, hogy 130 aranyra rugott a gyógyítása, úgyhogy egy darabig ne reménykedjen fizetésben :) ).

A csillagok között lebegő fogadó tulajdonosa egy fél-ork harcos volt (akiről a Torilról származó bárd még dalokat is ismert, úgyhogy nem lehetett akárki), és a vendégek között volt egy másik dalnok (Jaer őróla is hallott már), valamint egy kurtizán, aki itt élt már egy ideje, és akihez távoli szérákból is érkeztek férfiak, hogy vele tölthessék az idejüket. Ő egyébként elég válogatós volt, ezért sokan potyára jöttek. Most is volt itt egy dühös nemes, aki végül dolgavégezetlenül távozott harcosai kíséretében. Ezel után a mai napig rejtély a csapat szemében, hogy a kurtizán miért Kerr-t, az ember harcost választotta ki, hogy részesülhet a bájaiból. :)

Még egy közjáték történt, a pörölycápa egyik utasáról kiderült, hogy egy Estriss nevű agyszívó (igen, Ő az), és épp valamilyen üzletet bonyolított itt egy kalandozó csapattal, amely egy ládikát hozott neki. Ő távozott is az üzlet lebonyolítását követően - azt még elcsípték, hogy most Krynnűr felé indulnak majd tovább. Gale azonban bele szeretett volna kötni - választott ellenség ide, választott ellenség oda, nagyon viszketette a keze a fegyvere markolatán - azonban az agyszívó udvariasan lepattintotta. Ezen annyira berágott, hogy a fél-ork tulajdonosban kötött ezután bele, aki felszólította a távozásra, amelyet csak Takklin közreműködésével volt hajlandó. Ezt követően, hogy levezesse a feszültséget, visszavonult a Csillagtáncos rakterébe, és egy ott lévő gerendát kezdett püfölni.

A legénység maradéka élvezte a fogadó nyújtotta szolgálatatásokat, és közben megtudták, hogy a Kert egyik holdján - Távoli Föld - valóban van egy kereskedelmi állomás, úgyhogy eldöntötték, hogy útba ejtik azt is, ha már itt vannak.

Nem sokáig élvezhették azonban a nyugodt pihenést. Alig 5-6 órája lehettek itt, amikor a tulajdonos felszólította őket a távozásra, amit azzal indokolt, hogy egy újabb csillagbárka érkezett, amely fényjelekkel arról tájékoztatta, hogy ők kalózok és rabszolgakereskedők. Nos, őt ez még nem is zavarta volna, mindenki boldoguljon úgy, ahogy tud, azonban ha nem távoznak, akkor a hajó úgy fog tüzetnyitni, hogy közben az ő fogadóját is kár érheti. A csapat érdekes módon nem is nagyon tiltakozott a vádak ellen, távoztak.

Valóban ott lebegett egy pörölycápa, és mint kiderült, egy kereskedőhajó is van még, amit alig lehetett észrevenni, mivel a kék tűzhold gömbje előtt lebegett, arra is rájöttek, hogy nem úszták meg, ezek bizony a szürkeűri kalózok, akiknek az aszteroida bázisáról kiszabadították a hajósinasukat.

Arra a megoldásra jutottak, hogy - mivel a legénység nagy része részeg, így harcra nemigen alkalmas - legalábbis részeg röhögés kísérte, amikor az egyik ágyúgolyó elgurult a fedélzeten a nagy harci készülődésben - a legjobb, ha a Kert törmelékmezejében keresnek menedéket - amelyen akár át is tudnak hajózni -, úgyhogy a drow a kormányba ült, és a Csillagtáncos - üldözőivel a nyomában - megkezdte vad utazását az égitest felé.

szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr992529487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.