Törmelékűr Kalandorai: 25. rész

Egy ellenállhatatlan kérés...

Szerző: spelljammer on 2016.05.31. 11:37

 

Régi adósságomnak teszek most eleget azzal, hogy megírom ezt a posztot.
Mindenki megnyugtatására, aki követi a blogot, nem hanyagoltuk el a kalandozásokat a Vadűrben, csak mostanában kevesebb alkalommal játszottunk. Ennek legfőbb oka, hogy bővültek a lehetőségek (értsd, új kalandmesterek léptek színre), így az utóbbi időben több alkalommal m.a.g.u.s és Dragonlance volt terítéken, illetve folytatódtak a kalandok Titán világán is, ahol a Tűzhegy után most a Koponyák Sivatagába vezetett a kalandozók útja. 

De most vágjunk bele, és lássuk, mi is történt hőseinkkel az utolsó két játékülés során. Kezdjük az elsővel.

 

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
Új játékos is csatlakozott hozzánk, aki - addig, amíg saját karaktert nem készít magának - a legénység egyik tagjának bőrébe bújt, és Flynn-t, a "Fenevadat" személyesítette meg a játékülés során.
 
Helyszín: Trinona külső gyűrűjében a retteget alvilági úr, N'yska aszteroidája, majd az illithidek (agyszívók) uralta Varan-csoport az agyszívó űrben.

 

 Legutóbb a Belső Gyűrűben búcsúztunk el a Sötét Csillag legénységétől, most pedig Nagy Övön belüli kék gázóriás, a lebegő városairól híres Trinonához közeledve találkozhattunk velük újból. Persze, nem jókedvükben közelítettek az égitest külső gyűrűjében lévő egyik aszteroida városhoz, hanem mert itt volt az ideje, hogy Kufár a fenn álló adóssága egy újabb részletét törlessze a híres-hírhedt alvilági bárónak, N'yskának.

Úgyhogy, dokkolás után kiválasztott kísérőivel útnak is indult, hogy mielőbb túlessen ezen a nem túl kellemes látogatáson, és némi rakományt felvéve mihamarabb tovább állhasson innen. Addig a legénység fennmaradó része felkészíthette a csillagbárkát a további útra, Voss, az arkán-mechanikus pedig nekiláthatott végre kipofozni néhány sérülést, amely a közelmúltban keletkezett a burkolaton.

N'yskának főhadiszállására érve - amelyet egy, a kikötőnegyedben a raktárházak közelében lévő kocsma mágiával megerősített emeleti szintjén rendezett be - nem várakoztatták sokat, hamar az őszes halántékú keresztapa elé vezették őket, aki épp legújabb szenvedélyének, a festészetnek hódolt. A modellek állapota és életfunkciói alapján csendélet készülhetett, ők pedig nem akarták megzavarni az alkotó folyamatot. N'yska kifejtette, hogy mennyire megnyugtatja a festészet, és bár nem érzi úgy, hogy tehetséges volna, a környezetében mindenki szinte rajongva dicséri a műveit. Így végül egy valódi műértő kritikust is hozatott Trinináról, aki eleinte nem ismerte fel a nagyságát, mostanra azonban beállt a rajongói közé. Amint meggyógyulnak a kezei, írni is fog róla egy rajongó kritikát az egyik mérvadó trinonai lapban. Ezen felvezető után természetesen Kufár is lenyűgözőnek találta az épp készülő alkotást, ezért N'yska meglebegtette, hogy talán a jövőben ajándékoz majd neki egy kisebb képet, amellyel méltóképp díszítheti a Sötét Csillagon lévő kabinját. A rövid beszélgetés során N'yska figyelmeztette Kufárt, hogy az otthonvilágán, Boyarny-n vérdíjat tűztek ki a fejére, úgyhogy vigyázzon, mivel nem szeretné, ha nem térülne meg a befektetése (Kufár persze levonta a következtetést, hogy miután kifizette az adósságát, N'yskának már nem lennének ilyen aggályai, sőt lehet elsőként adná fel). Elmondta továbbá, hogy ha már amúgy is itt van Kufár, akkor lenne egy megbízása is a részére, amelyért természetesen némi fizetség is jár. Az épp készülő művét kellene elvinnie a Varan-csoportba egy ott élő agyszívó ügyfelének, cserébe pedig - ha már amúgy is arrafelé járnak - elhozni néhány ládát, amelyeket a Koponyák Sargassója mellett, egy magányos aszteroidán át kellene pakolni egy másik csillagbárkába, amely ott fogja várni őket. Kufár nem gondolkodott sokat, hiszen tudta, nem szerencsés N'yskának nemet mondani, így belement az üzletbe. Azzal váltak el, hogy másnak visszamegy a képért, addigra elkészül az ajándéknak szánt mű.

A hajóra visszatérve Kufár tájékoztatta a többieket, hogy hogyan változott a terv, majd akinek nem volt dolga, annak kimenőt adott, és egy testőrt - ha jól emlékszem, Flynn-t - maga mellé véve ő is elindult, hogy beszerezzen néhány szükséges dolgot az aszteroidavárosban. A nagy kavarodásban nem figyeltek fel arra, hogy valakik a nyomukba szegődtek és követik őket, csak amikor már késő volt, és néhány alak egy sikátorba szorította be Kufárt, a kíséretében lévő testőrt pedig távozásra szólították fel. Volt némi dulakodás, de ahogy előkerültek a pisztolyok, az lehűtötte a kedélyeket. Túlerőben voltak, és Kufár hamar belátta, hogy ebből győztesen nem kerülnek ki, így jelzett a testőrének, hogy menjen (és hozzon segítséget). Aki félreértette a dolgot, és távolról kezdte követni az emberrablókat. Arra gyanakodott, hogy máris jelentkezett valaki a Kufár fejére kitűzött vérdíjért. Sikerült is követnie őket egy hangárig, ahol szerencsétlenségére kiszúrták. Ekkor Kufár is tett egy utolsó kísérletet a szökésre, azonban egy arkán-mechanikus sokkoló bottal elkábították. Ezt látva Flynn is a visszavonulás mellett döntött, és visszasietett a Sötét Csillaghoz, hogy riassza a többieket.

A Sötét Csillagon hamarosan összeállít a mentőexpedíció - Devestätor, Penge, Kenrik, Voss és Flynn, és mivel nem tudták, hogy mivel állnak szembe, Voss ragaszkodott hozzá, hogy az általa épített gőzgólem is velük tartson. Szerencsére, elég ütött-kopott külsővel rendelkezett ahhoz, hogy ne tűnjön ki a kikötőben rakodásra használt gőzgólemek közül.

Időközben Kufár is magához tért. Immáron egy csillagbárka fedélzetén volt, ami - rémületére - az indulásra készülődött. A raktérben hevert a földön, elrablói állták körül - négy marcona férfi -, akikhez egy újabb férfi is csatlakozott, aki valahogy ismerősnek tűnt. Hamarosan kiderült, hogy miért. Egy régi ellenségének a rokona volt - ez a régi ellenség pedig mostanra hírhedt kalózvezérré vált a Belső Gyűrű környékén -, aki valójában érte jött, hogy elvigye őt hozzá. Egyenlőre azért nem indultak még el, mivel még vártak valakire. Kufár próbálta meggyőzni őket, hogy azzal, hogy őt elrabolták, magukra haragítják N'yskát, azonban ez láthatóan nem érdekelte őket (bár néhányuk tekintetéből az is kiolvasható volt, hogy még nem is hallottak róla). Kufár tudta, hogy ha felszáll vele a csillagbárka, akkor vége a mesének, és a legénysége sosem találja meg, ezért kétségbeesett lépésre szánta el magát, és megpróbált kitörni a hajóról. Szerencséje volt (és jó dobásai), mivel a meglepetésüket kihasználva sikerült elrohannia közöttük és lerohanni a hajó rámpáján, ahol kis híján feldöntött egy éppen felfelé tartó nőt. Tudta azonban, hogy nem juthat messzire, és már hallotta is, ahogy a nyomába erednek.

Időközben megérkeztek a többiek is abba a dokkba, amelyet Flynn mutatott nekik. Odabent azonban több, mint tucatnyi csillagbárka várakozott, és meglehetősen nagy volt a nyüzsgés. Rakodó gőzgólemek, arkán-mechanikus lebegő targoncák, rakodómunkások és hajózó legénység mindenfelé. Ráadásul, fogalmuk sem volt arról, hogy vajon melyik csillagbárkában őrizhetik az elrablói Kufárt... ha ugyan még nem hajóztak ki vele. 

Szerencséjükre azonban hamarosan mozgolódásra lettek figyelmesek, és megpillantották Kufárt, ahogy az egyik csillagbárka törzse alatt váratlanul felbukkanva, kétségbeesetten rohanni kezd a dokk kijárata felé. Pár szívdobbanással később pedig megpillantották az üldözőit is.

Voss a harci gőzgólemet küldte előre, Penge az arkán mechanikus robogójával száguldott Kufár felé, hogy felrántsa maga mögé, a többiek pedig futva indultak előre. Devestätor szinte azonnal le is szedte az egyik üldözőt, a többiek azonban viszonozták a tüzet, és még az sem rettentette vissza őket, amikor a harci gólem szinte péppé zúzta egyiküket. A Kufár által a rámpán kikerült nő is az üldözőkkel tartott, róla pedig hamarosan kiderült, hogy mágiahasználó. Varázslatok sültek ki, fegyverek dörögtek, és végül már csak a Sötét Csillag legénysége volt talpon. Kufár utasítására megpróbálták megakadályozni, hogy az elrablóinak hajója felszálljon, azonban ezzel elkéstek, és hiába lőttek az emelkedő csillagbárka után. Egyedül talán a harci gólem tudta volna leszedni az emelkedő hajót, azonban Kufár visszautasította Voss erre vonatkozó javaslatát. Már így is nagy feltűnést keltettek, és egy lezuhanó hajó olyan károkat okozhatott volna, amelyeket Rob élete végéig fizethetett volna.

Visszatértek hát a Sötét Csillagra, magukkal cipelve az egyetlen életben maradt támadót, akit - miután kihallgatták és többet megtudtak róla Kufár régi ellenségéről, és azok közé tartozott, akik még nem hallották hírét a helyi alvilági főnöknek - átadtak N'yskának, amikor a képért mentek. N'yska örült az "ajándéknak", remélte, hogy sok kellemes percet fog neki majd szerezni, majd átadta nekik a képet, ők pedig útra keltek az agyszívó űrben lévő Varan-csoport felé.  

2 hozzászólás

Törmelékűr Kalandorai: 24. rész

Élők és holtak

Szerző: spelljammer on 2015.08.02. 08:49

 

A legutóbbi játékülés végén meglehetősen meleg helyzetben búcsúztunk el kalandorainktól, lássuk hát, hogyan sikerült kimászniuk belőle.

 

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
Új játékos is csatlakozott hozzánk, aki - addig, amíg saját karaktert nem készít magának - a legénység egyik tagjának bőrébe bújt, és Flynn-t, a "Fenevadat" személyesítette meg a játékülés során.
 
Helyszín: Egy mindeddig feltérképezetlen aszteorida raj egy ősi város romjaival Törmelékűr illithidek (agyszívók) uralta térségében.

 

 

A csillagbárka hídjáról meredten figyelték a teret szegélyező épületekből és a környező utcákból, sikátorokból özönlő élőholtakat. Rowan és Devestätor a két megmaradt fegyverállásba szíjazva várta a hajó kapitányának, Kenriknek a parancsait, aki viszont a tulajdonos, Kufár döntésére várt.

Végül, ahogy az élőholtak egyre közelebb értek, Kufár úgy döntött, hogy emelkedjenek fel a tér fölé. Onnan figyelték, ahogy a zombik serege lassan körbeveszi a tér közepén álló óriási, kör alakú, kupolás épületet, és benyomul a réseken. Tudomásuk szerint, valahol túlélők voltak odabent, azonban mivel az egykori bejáratokhoz zombik tömegén kellett volna átvágniuk magukat, ezért más utat kellett keresniük.

Boris felpattant hát arkán-mechanikus robogójára, és körberepülte az épületet valami nyílást, bejáratot keresve. Ez eltartott egy darabig, mert bár a földhöz közel számos repedés és nyílás volt a falakon, az emeleti részeken taláható ablakok többségét belülről megerősítették. Talált végül egyet, amelyen keskeny rés tátongott. Nem volt ugyan akkora, hogy beférjen rajta valaki, de kezdetnek megtette. A Sötét Csillagot óvatosan oda kormányozták hát, és lebegve állt meg a két embernyi, belülről márványlappal fedett ablaknyílás mellett. A keskeny résen keresztül bevilágítva a harcos-varázsló látta, hogy egy üres terem van odabent, ezért végül a csillagbárka egyik ágyújával robbantottak rajta egy akkora nyílást, amin egy ember befér.

A csillagbárka közel lebegett, a felső fedélzetéről átfektettek egy pallót, amelyen végül Kufár, Devestätor és a Sötét Csillag arkán mechanikus karral rendelkező, két fattyúkarddal küzdő thoric kormányosa, Flynn a "Fenevad" keltek át.

Az odalenn hemzsegő élőholtak észrevették a magasba lebegő csillagbárkát, több tucatnyian az épület falán felkapaszkodva próbáltak eljutni az életerőtől duzzadó legénységhez, ezért a Sötét Csillag végül ágyúkkal tisztította meg a falat időről időre a felfelé mászó zombiktól.

asteroid_city_kicsi_1.jpg

Éppen hogy csak átért a túlélőkért induló trió, amikor valahonnan lentről, a zombik tömegéből egy villám vágódott ki, telibe találva a Sötét Csillagot. A csillagbárka megingott a találattól, ahogy a váratlan mágikus energia leterhelte a rendszereit, amikor azonban újabb villám csapott belé, akkor a hajó váratlanul süllyedni, zuhanni kezdett a tér - és az ott hemzsegő zombik - felé. A kormányosnak az utolsó pillanatban sikerült visszanyernie felette az uralmat, és emelkedésre kényszerítette a járművet, azonban több rendszer is felmondta a szolgálatot a túlterheltségtől. Mivel újabb villám is érkezett, azonban a mágiahasználót nem sikerült megtalálni a lenti tömegben, ezért Kenrik az emelkedés mellett döntött.

1 hozzászólás

Törmelékűr Kalandorai: 22 - 23. rész

Egy elveszett hajó nyomában...

Szerző: spelljammer on 2015.04.03. 18:41

 

Bár úgy tűnik, hogy hosszú idő telt el a legutóbbi játékülés óta, ez csak részben igaz. Inkább csak nem volt időm arra, hogy megírjam a játékról készült beszámolókat, úgyhogy most következzen két játékülés történéseinek leírása összevonva, egy bejegyzésként.

 

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
Játékos karakterkén bemutatkozik Rowan, az Idegen, a Sötét Csillag legénységének egyik tagja, akit a messzi Birodaloműrből sodort Törmelékűrbe a távoli szféra isteneinek szeszélye. 

 

Helyszín: Az Elfeledett, egy titokzatos szabadkikötő Törmelékűr valamelyik csillagködének mélyén, majd a Vadűr a szféra illithidek uralta térségében.

 

rowan_1.jpgKufár nagybátyjának kocsmájában gyűltek össze, és beszámoltak arról, amit megtudtak az elrabolt lányról. Mo' egy kis türelmet kért, amíg tájékoztatja a calidian nemest, addig pedig a játékosoknak lehetősége nyílt arra, hogy elkészüljenek az átkelésre Sigibe, az Ajtók Városába. Sokat nem tudtak a helyről, csak azt, hogy a Multiverzum középpontjának tartják, és az Ismert Szférák, valamint a külső és belső síkok legkülönfélébb teremtményeinek gyülekezőhelye.

Volt, aki varázslatot vásárolt, volt, aki a Sötét Csillag karbantartásával foglalkozott, míg Devestätor és Rowan inkább egy gnóm jósnőt kerestek fel, hogy megtudjanak valamit a jövőjükről (és múltjukról).
A thoric zsoldos kapott is egy különös jóslatot sötétben felizzó vörös és kék tekintetekről és tünde sikolyról, amely halált hozhat, azonban amiért odamentek - sikerrel járnak-e Sigilben - nem nagyon kaptak választ. Csupán annyit, hogy a közeljövőben nem jutnak el oda. Amiben - a körülmények tükrében - erősen kételkedtek.

Így némileg meglepetésként érte őket visszatérésük után, hogy változott kicsit a program. Nem mennek Sigilbe, mivel a calidian nemes talált valami odavalósi nyomkeresőt arra a feladatra, hogy előkerítse a githyanki rablókat, és kiszabadítsa a lányát. Úgy tűnik, a gnóm jósnő mégiscsak megérte a pénzét, így Devestätor elkezdhetett aggódni a jövőjében felbukkanó vörös szemek és halált hozó tünde sikolyok miatt. 

1 hozzászólás

Törmelékűr Kalandorai: 21. rész

Valami a sötétben...

Szerző: spelljammer on 2014.12.09. 08:24

 

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
 

Helyszín: Az Elfeledett. Egy titkozatos szabadkikötő Törmelkűr valamelyik csillagködének mélyén.

 

Az első döbbenetet öröm követte, persze, csak miután Kufár meggyőződött róla, hogy valóban a nagybátyja áll előtte. Mint a nagybátyja történetéből kiderült, valóban "meghalt" ott és akkor a fogadójában, mielőtt az antilan fejvadász rágyújtotta az épületet. Vagyis, ez nem egészen igaz, mert a fejvadász szíven lőtte ugyan, azonban ő azok közé a kevesek közé tartozik, akiknek a szíve a másik oldalon van. És bár így is komoly sebet kapott, azonban nem volt halálos, így ki tudott menekülni a lángoló épületből egy rejtett, a csatornára nyíló csapóajtón keresztül. Medálját pedig azért hagyta ott, mivel tudta, csak akkor hiszik el, hogy valóban meghalt, ha azt a romok között találják meg.

Azóta pedig itt, az Elfeledetten él, ahol - mintegy folyamatosságot fenntartva - Öreg Bárka néven üzemeltet egy kocsmát. Bár az, hogy egy csillagbárkából alakították ki, itt - ahol lényegében minden abból készült - nem akkora újítás. Goto-tól (vagy ahogy sokan ismerték Mo') megtudtak néhány dolgot az Elfeledettel kapcsolatban is. Például, hogy csak meghívottak - medállal rendlekezők - léphetnek be oda, a szférában tucatnyi gyűrődés van, amely az itt nyíló kapuhoz vezet, azonban a kapun keresztül visszafelé a szféra bármely pontjára tudnak csillagbárkát küldeni. Ez utóbbi esetén az egyetlen szabály, hogy legalább két napnyi utazásra kell lennie a legközelebbi lakott égitesttől. Ha egy olyan csillagbárka érkezik a kapun keresztül, amelyen nincsen medált viselő meghívott, arra azonnal tüzet nyitnak, a roncsot pedig további építkezésre használják fel. Ennek következtében a medált viselő személy felel mindenkiért, aki vele egy csillagbárkán érkezik. A medál az első utat követően kötődik a viselőjéhez, azt más már nem használhatja. Hogy hol is helyezkedik el az Elfeledett, az az egyik legnagyobb titok, az azonban bizonyos, hogy a csillagköd Törmelékűrben van.
Mindezek mellett az Elfeledetten egy portál is található, amely a multiverzum középpontjában lévő városra, Sigilre nyílik. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy tucatnyi olyan faj egyedeit is látták a város utcáin, amilyet addig még soha, ráadásul nem is hallottak róla.
Mint megtudták, az Elfeledetten olyasmi, mint közbiztonság nem létezik. Mindenki ide érkező vigyázzon magára és az értékeire. Ha azonban az állandóan itt élő néhány száz "lakos" érdekeit éri sérelem, akkor a város urának zsoldosai kíméletlenül lépnek fel.

elfeledett interior.jpg

2 hozzászólás