Titán kampány

Bevezető - a karakterek

Szerző: spelljammer on 2018.05.01. 16:19

 

A karakterek 6. tapasztalati szinten kezdtek. A következőkben felsoroltak mellett a csapat tagja egy ember harcos is, illetve az Oroszlánszív Beloár történetében említett bárd karakter is feltűnt beugróként a játékülések során, így olykor az NJK-ból játékos karakterré lép elő.

beloar.jpg

Az Óvilágban, Vaskövesd Királyságát a Telak papsága irányítja, és csak a baráti istenek hitét tűrik meg. Telak pap-harcosai szerzetesi életet élnek. A legfőbb erődjük a Démonűző Bástya, ahol ezer harcos pap él. Főpapjuk, vagy ahogyan nevezik, Papkirályuk a helyi monarchia vezetője. A jelenlegi uralkodó Rogar az Oroszlánkirály.

Vaskövesd szinte folyamatos háborúban áll Brice-val (Brájsz), a szomszédos királysággal, és a déli Kakhabaddal, a Féregveremmel, ahol a Káosz az Úr, és amely felett a démoni Főmágus uralkodik.

Beloár is a Démonűző Bástyán nevelkedett, és harcolt hittestvéreivel a hadjáratokban. Most a Papkirálya utasítására hajózott át a Kígyók Óceánján a déli „sötét” kontinensre, Khul-ra, hogy híreket gyűjtsön és vigyen majd arról, hogy a Káosz mennyire terjed ott. A Telak papok még nem felejtették el, hogy az utolsó Káosz háború (amely körülbelül 300 évvel ezelőtt ért véget) Khul-ról indult ki.

A Klarash Királyság északi kikötőjében, Djirettában szállt partra a Cápa parton. A királyság fővárosában, Ximorában át is adta királya levelét, azonban az ősz hajú uralkodó, IV. Kalgar bár barátságosan fogadta, nem volt túl közlékeny. Arról tájékoztatta, hogy a Káosz nem próbálkozott semmivel az utóbbi évszázadokban, és jele sincs, hogy bármit is tervezne. Ezért jobb békében hagyni és nem piszkálni. Beloár úgy érezte, hogy a király struccpolitikát folytat, mintha nem lenne hajlandó tudomást venni a hegyeken túli fenyegetésről.

Szerencséjére azonban, az ifjú koronaherceg, Kalimor más nézeteket vallott, mint az apja, és kapcsolatba lépett Beloárral. Elrendezte számára, hogy egy emberével, az udvari dalnok Danderionnal keletre, Újvárba utazzon. Ez a királyság legközelebbi védőbástyája a Ködhegységhez és az Óriások-hegyeihez, amelyeken túl már a Káosz Pusztái húzódnak.

 aaronklebs.jpg

Allansiában, a Fűzfák-völgyében található Salamonis városában született a Trollfog-hágó lábainál. A városban, amelyet a Tudás Városának is neveznek, amelyet még a Varázslók Háborúja előtt építették, és amelynek ősi könyvtárában felbecsülhetetlen értékű írások maradtak fent a régi időkből.

Csak három hely van Titánon, ahol mágiát lehet tanulni. A szintén Allansián lévő Kaynlesh-Ma, az óvilági Gallantiában lévő Royal Lendle, és a Salamonis közelében, a Yore erdő szívében található Nagy Varázslóiskola, ahol Titán legismertebb varázslóinak többsége is tanult. Az iskolát a Káosz Háborúk után, több mint 150 évvel ezelőtt alapította Holdűző Vermithrax, aki – köszönhetően mágiával meghosszabbított életének – jelenleg is vezeti.

Egyértelművé vált hát már fiatalon az addig is a könyveket bújó, a mágia iránt fogékony és érdeklődő, valamint a régi hősök és a Varázslók Háborújának történetein felnövő, csúnyácska Aaron számára, hogy itt szeretné folytatni a tanulmányait.

Mivel családja Salamonis befolyásos famíliái közé tartozik, testvérei pedig már katonaként szolgálták az uralkodót a közeli Holdkő-dombokban lévő helyőrségekben, így nem volt nehéz meggyőznie családját, hogy támogassák terveit. A család is tudta, hogy egy, a vérükből való varázsló jelentős mértékben növelhetné elismertségüket és befolyásukat.

Aaron korán megmutatta, hogy szorgalmas, tanulmányai ideje alatt az egyik legtehetségesebb jövendő varázslónak tartották számon a tanítványok között. Egyesek már-már a legendás itt végzett varázslókhoz, Gereth Yaztromó-hoz, Arakor Nikodémuszhoz és Pen Ty Korához hasonlították.

Ezért is lepett meg mindenkit, hogy amikor végzett, akkor nem használta ki a hírnevét, és maradt Salamonisban mint elismert udvari varázsló, hanem a távoli, „barbár” földrészre Khul-ra utazott, ahol pár hónapja egy, az istenek háta mögötti őrgrófság, Újvár varázslója mellé szegődött, hogy majdan a helyébe lépve ő legyen az uraság, Tholbur báró udvari varázslója.

Senki sem értette döntése okát. Ő pedig nem mesélte el senkinek, hogy az ősi tekercsek tanulmányozása során rátalált arra az információra, hogy a mindhárom kontinensen végigsöprő Káosz Háborúk annak idején Khul-ról, egy mára már elveszett városból indultak ki. És ő lesz az, aki megtalálja ezt a várost, odamegy, és végleg leszámol a Káosszal.

dengar.jpg

Allansiában, a Vörös-folyó partján (amely a nevét onnan kapta, hogy az elhagyatott Holdkő-dombok vörös földjét sodorja magával) álló Törpevárosban, Vaskövesden született. A várostól északra, a Pagan-síkság peremén a Tűzhegy emelkedik, keletre pedig Holdkő-dombok húzódnak, amelynek trolljaival és orkjaival soha véget nem érő háborúban állnak a törpék uralkodójuk, Gillibran király vezetésével.

Dengar – társaihoz hasonlóan – dolgozott a város gyémántbányáiban és műhelyeiben, valamint harcolt a dombság trolljaival és orkjaival a hadjáratokban. Leginkább a harc vonzotta, így példaképei nem a törpe mesterek voltak, hanem az olyan törpe hősök, mint Hasítóbárd Stubb, Ezüstszív Morri, akinek neve az embernépek között is ismerté vált, miközben Allansia vad vidékén vándoroltak kalandra vadászva.

Ő is erre vágyott. Kalandokra, hírnévre. Óriásokra. Számos trollal végzett már, de ogrékról, ettinekről, dombi óriásokról csak az esti tábortüzeknél elhangzó történetekben hallott. Ő pedig látni akarta ezeket, vadászni akart rájuk.

Egyszer kezébe került egy térkép, amely Titán egy távoli kontinensét, Khul-t ábrázolta. Ahogy ránézett, azonnal tudta, hogy ott a helye. Az a föld szólította őt. Hiszen a térképen egy, a kontinenst észak-déli irányban szinte teljesen elválasztó hegyvonulat északi része az Óriások-hegyei nevet viselte. Ez beindította a fantáziáját. Ha már az óriásokról kapta a nevét, akkor ott bizonyára számolatlanul élnek óriások.

Igazi vadászterület lenne a számára. A hely, ahol megalapozhatná a hírnevét, legendáját. Hiszen, bár már most is tucatnyi rovátka sorakozott csatabárdja nyelén, volt még ott hely bőven.

Így hát Dengar útra kelt hűséges, bár nem túl bátor kutyájával, Ignavummal, aki a nevét még egy elftől kapta (és amely Dengar tudomása szerint nemes-elf nyelven azt jelenti, hogy: Bátor).

Feketehomok kikötőjében hajóra szállt, amely a Nyugati Óceánon és a Viharok Óceánján áthajózva valamilyen királyság Buruna nevű kikötővárosában vitte. Innen keletre vezetett az útja, ahol már várták a hegyek… És az óriások. Ha valakivel találkozott, Óriásölő Dengar vagy Dengar az Óriásvadász néven mutatkozott be… Úgy gondolta, sosem lehet időben elkezdeni, hogy megalapozza a legendáját. A híres észak allansiai óriásvadász. Ő pedig élvezettel sütkérezett az ámuló tekintetek fényében, és mesélte „kalandjait” és óriásokkal vívott csatáinak történetét.

talizman.jpg

Tolvaj, gyilkos, sírrabló.

Illették már sok névvel, és meg kell vallani, hogy nem teljesen alaptalanul. Bár ő sokkal inkább úgy érzi, hogy csupán legfőbb elve szerint él. Légy hű önmagadhoz. Csak magában és a képességeiben bízik. Csalódott már eleget másokban, legyenek azok élők vagy felsőbbrendűek. Az istenekből, a Jókból és Gonoszakból egyaránt kiábrándult. Amelyikük ennek ellenére mégis legközelebb áll hozzá, az Logan a Cselszövő, aki állítólag az embereket is teremtette.

Badarság.

Az óvilági Kakhabadban, a Féregveremben látta meg a napvilágot, amelyet tolvajok, banditák és szörnyek laknak. Ez a vidék Káosz fertőzte terület, szörnyű varázslatok, különös természeti jelenségek hazája, amelynek központjában Kharé, a Csapdák Kikötővárosa áll. Bakföld torz pusztaságinak északi részén emelkedik a Xamen-hegység, amelynek csúcsán a vidék ura, a démoni Főmágus lakik megközelíthetetlen erődjében.

Ez a vidék Talizmánt is eltorzította, de megtanította valami többre is. Túlélni.

Hogy most miért jött mégis Khul-ra? Úgy érzi, ismeri már a Káoszt, hiszen olyan helyen nőtt fel, ahol mindent átjárt. Még őt is. Így nem fél tőle. Egy ilyen embernek pedig, azok az ősi, elveszett, kísértetjárta romok, amelyek a „Sötét kontinens” szerte megtalálhatóak, valóságos aranybányának számítanak.

Hajóval érkezett északról, a Kígyók Tengerén keresztül. Klarash Királyság északi kikötőjében, Djirettában szállt partra a Cápa parton. Innen a főváros, Ximoran érintésével utazott keletre, az Anvil-hágó kapuját jelentő Újvárba. A hágón túl pedig már ott várja a Káosz Pusztasága…

A gazdagság.

Újvárban megtudta, hogy az őrgróf nincs odahaza. Gondolta, távollétében ellátogat a kastélyába, és „körülnéz” kicsit. Már kifelé tartott, amikor az a nyavalyás gnóm észrevette és őröket hívott rá. Nem, mintha nem így tervezte volna. A gnómon pedig látszott, hogy hasonszőrű ő is.

Egy tolvaj.

erragal.jpg

Senki sem tudja, honnan származhat ez a fél-elf férfi. Csecsemő korában találtak rá Kardáradat folyam vizén, egy teliholdas, tavaszi hajnalon, még napfelkelte előtt a halászok. A gyermek egy összeeszkábált tutajon feküdt, amelyet keletről, a Ködhegység felől sodort magával a víz. Nem tudni, kik lehettek a szülei, vagy hogyan került oda. A gyermeket senki sem kereste sem akkor, sem pedig később, és szüleiről sem derült ki semmi az évtizedek alatt. Az akkori őrgróf, Mesrim báró úgy döntött, hogy a báróság neveli fel az árvát, és mivel az elfekről köztudott, hogy otthonosan mozognak az erdőkben, így adta magát, hogy a vadászmesterére, Íjász Rowanra bízza a gyermek felnevelését.

Így hát Erragal gyermekkora jelentős részét az őrgrófság erdeiben és Újvárban töltötte, gyakran elkísérvén az őrgrófot és kíséretét a vadászataira.

Az Erragal nevet a báró udvari varázslójától, a Hachimanból származó Nakorima mestertől kapta, amely nemes-elf nyelven annyit tesz, hogy „A folyó ajándéka”.

Négy évvel ezelőtt, Ku. 279-ben a Helm-hegyi csatába is elkísérte jelenlegi urát, Tholbur bárót, mint felderítő, ahol meg is sebesült a déli pusztai nomádokkal történt ütközetben. A mellkasán ma is látható az ott szerzett vágásnak a hege.

Jelenleg már nem a vadászmester tanítványa, hanem segédje, bár manapság, ahogy a vadászmester lassan betölti a hatvanat, gyakran már csak ő kíséri el a bárót, annak fogadott lányát (akivel jó kapcsolatot ápol, ő tanította meg íjjal bánni), és a vendégeiket a vadászatokra.

Sokan egyértelműnek veszik, hogy ő lesz majd az új vadászmester. Bár sokat van távol, amikor felbukkan a városban, akkor általában a várban van elszállásolva, ahol valósággal körülrajongják a szolgálólányok… És gyakran még az itt megszállt nemesek lányai, asszonyai is.

Most, amíg a vadászmester elkísérte a bárót déli útjára a messzi Zagoulába, addig ő látja el a vadászmesteri teendőket Újvárban.

raziel.jpg

Boldogtalanul élte az egyszerű gnómok életét a Macskavér-folyó partján található számtalan kisebb-nagyobb erdőség közelében található településen, ahol a többi gnómhoz hasonlóan a családja is földműveléssel foglalkozott.

Mindig vágyakozva figyelte a távolban húzódó Királyok Országútján elhaladó kereskedőket, utazókat, karavánokat, akik az északi Cápa partot a déli Sárkányparttal összekötő ősi kőúton haladtak. Tudta, hogy az út áthalad a királyság fővárosán, Ximoranon is. Népe azt vallotta, hogy bár a Klarash királyságban éltek, nem a részei. Klarash az emberek királysága, tartozzanak hát oda az emberek. Őket meg hagyják békén.

Razielt azonban érdekelték az emberek, a királyságuk, ezért gyakran kiszökött a keresztúthoz az utazókkal beszélgetni. Tőlük hallott először az alig pár napnyira található ősi romvárosról, a királyság évszázadokkal ezelőtt, a Káosz Háborúkban lerombolt egykori fővárosáról, Shakistáról, amelyen egykor az ősi országút is átvezetett. Vonzotta az a hely.

Elszökött hát, és ámulva nézte a baljós, sötét romokat. Érezte a belőle áradó fenyegetést, de nem törődött vele. Úgy érezte, mintha hívná, szólítani. Hívta az izgalom, hívta egy más élet.

Hogy mi történt a romok között, arra nem emlékszik, és arra sem, hogyan került Újvárba.

A helyi nemes úr, Tholbur báró sárgás bőrű, vágott szemű udvari varázslója, Nakorima szerint (aki – mint megtudta – nem beteg, azért így néz ki, mert a messzi keleten lévő Hachi-manból származik) az elméje védekezett így valami nagy trauma ellen, ami Shakista falai között érte. Ő és a báró talált rá eszméletlenül a keresztútnál, amikor az északi Fenmarge városából tartottak hazafelé.

Ez évekkel ezelőtt történt, azóta itt él, mint az udvari varázsló pártfogoltja (Raziel szerint a „tanítványa”). Nakorima fedezte fel, hogy népe természetes mágiáján túl is van némi érzéke a varázsláshoz, és azt, hogy képes elorrozni, ellopni a varázslatokat és a mágikus hatásokat más varázstudóktól, mágikus lényektől. Az öreg varázsló még sosem látott ilyet, a Káosz kezét látta a dologban, valamit, amire Raziel Shakistában tehetett szert.

Razielt azonban nem aggasztotta a dolog. Jól élt, biztonságban volt a kastélyban, ahol gyakran elnézték a csínyeit, és legjobb barátja a báró nevelt lánya, Kalmira volt.

szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

http://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr1613883014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.