Törmelékűr Kalandorai: 25. rész

Egy ellenállhatatlan kérés...

Szerző: spelljammer on 2016.05.31. 11:37

 

Régi adósságomnak teszek most eleget azzal, hogy megírom ezt a posztot.
Mindenki megnyugtatására, aki követi a blogot, nem hanyagoltuk el a kalandozásokat a Vadűrben, csak mostanában kevesebb alkalommal játszottunk. Ennek legfőbb oka, hogy bővültek a lehetőségek (értsd, új kalandmesterek léptek színre), így az utóbbi időben több alkalommal m.a.g.u.s és Dragonlance volt terítéken, illetve folytatódtak a kalandok Titán világán is, ahol a Tűzhegy után most a Koponyák Sivatagába vezetett a kalandozók útja. 

De most vágjunk bele, és lássuk, mi is történt hőseinkkel az utolsó két játékülés során. Kezdjük az elsővel.

 

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
Új játékos is csatlakozott hozzánk, aki - addig, amíg saját karaktert nem készít magának - a legénység egyik tagjának bőrébe bújt, és Flynn-t, a "Fenevadat" személyesítette meg a játékülés során.
 
Helyszín: Trinona külső gyűrűjében a retteget alvilági úr, N'yska aszteroidája, majd az illithidek (agyszívók) uralta Varan-csoport az agyszívó űrben.

 

 Legutóbb a Belső Gyűrűben búcsúztunk el a Sötét Csillag legénységétől, most pedig Nagy Övön belüli kék gázóriás, a lebegő városairól híres Trinonához közeledve találkozhattunk velük újból. Persze, nem jókedvükben közelítettek az égitest külső gyűrűjében lévő egyik aszteroida városhoz, hanem mert itt volt az ideje, hogy Kufár a fenn álló adóssága egy újabb részletét törlessze a híres-hírhedt alvilági bárónak, N'yskának.

Úgyhogy, dokkolás után kiválasztott kísérőivel útnak is indult, hogy mielőbb túlessen ezen a nem túl kellemes látogatáson, és némi rakományt felvéve mihamarabb tovább állhasson innen. Addig a legénység fennmaradó része felkészíthette a csillagbárkát a további útra, Voss, az arkán-mechanikus pedig nekiláthatott végre kipofozni néhány sérülést, amely a közelmúltban keletkezett a burkolaton.

N'yskának főhadiszállására érve - amelyet egy, a kikötőnegyedben a raktárházak közelében lévő kocsma mágiával megerősített emeleti szintjén rendezett be - nem várakoztatták sokat, hamar az őszes halántékú keresztapa elé vezették őket, aki épp legújabb szenvedélyének, a festészetnek hódolt. A modellek állapota és életfunkciói alapján csendélet készülhetett, ők pedig nem akarták megzavarni az alkotó folyamatot. N'yska kifejtette, hogy mennyire megnyugtatja a festészet, és bár nem érzi úgy, hogy tehetséges volna, a környezetében mindenki szinte rajongva dicséri a műveit. Így végül egy valódi műértő kritikust is hozatott Trinináról, aki eleinte nem ismerte fel a nagyságát, mostanra azonban beállt a rajongói közé. Amint meggyógyulnak a kezei, írni is fog róla egy rajongó kritikát az egyik mérvadó trinonai lapban. Ezen felvezető után természetesen Kufár is lenyűgözőnek találta az épp készülő alkotást, ezért N'yska meglebegtette, hogy talán a jövőben ajándékoz majd neki egy kisebb képet, amellyel méltóképp díszítheti a Sötét Csillagon lévő kabinját. A rövid beszélgetés során N'yska figyelmeztette Kufárt, hogy az otthonvilágán, Boyarny-n vérdíjat tűztek ki a fejére, úgyhogy vigyázzon, mivel nem szeretné, ha nem térülne meg a befektetése (Kufár persze levonta a következtetést, hogy miután kifizette az adósságát, N'yskának már nem lennének ilyen aggályai, sőt lehet elsőként adná fel). Elmondta továbbá, hogy ha már amúgy is itt van Kufár, akkor lenne egy megbízása is a részére, amelyért természetesen némi fizetség is jár. Az épp készülő művét kellene elvinnie a Varan-csoportba egy ott élő agyszívó ügyfelének, cserébe pedig - ha már amúgy is arrafelé járnak - elhozni néhány ládát, amelyeket a Koponyák Sargassója mellett, egy magányos aszteroidán át kellene pakolni egy másik csillagbárkába, amely ott fogja várni őket. Kufár nem gondolkodott sokat, hiszen tudta, nem szerencsés N'yskának nemet mondani, így belement az üzletbe. Azzal váltak el, hogy másnak visszamegy a képért, addigra elkészül az ajándéknak szánt mű.

A hajóra visszatérve Kufár tájékoztatta a többieket, hogy hogyan változott a terv, majd akinek nem volt dolga, annak kimenőt adott, és egy testőrt - ha jól emlékszem, Flynn-t - maga mellé véve ő is elindult, hogy beszerezzen néhány szükséges dolgot az aszteroidavárosban. A nagy kavarodásban nem figyeltek fel arra, hogy valakik a nyomukba szegődtek és követik őket, csak amikor már késő volt, és néhány alak egy sikátorba szorította be Kufárt, a kíséretében lévő testőrt pedig távozásra szólították fel. Volt némi dulakodás, de ahogy előkerültek a pisztolyok, az lehűtötte a kedélyeket. Túlerőben voltak, és Kufár hamar belátta, hogy ebből győztesen nem kerülnek ki, így jelzett a testőrének, hogy menjen (és hozzon segítséget). Aki félreértette a dolgot, és távolról kezdte követni az emberrablókat. Arra gyanakodott, hogy máris jelentkezett valaki a Kufár fejére kitűzött vérdíjért. Sikerült is követnie őket egy hangárig, ahol szerencsétlenségére kiszúrták. Ekkor Kufár is tett egy utolsó kísérletet a szökésre, azonban egy arkán-mechanikus sokkoló bottal elkábították. Ezt látva Flynn is a visszavonulás mellett döntött, és visszasietett a Sötét Csillaghoz, hogy riassza a többieket.

A Sötét Csillagon hamarosan összeállít a mentőexpedíció - Devestätor, Penge, Kenrik, Voss és Flynn, és mivel nem tudták, hogy mivel állnak szembe, Voss ragaszkodott hozzá, hogy az általa épített gőzgólem is velük tartson. Szerencsére, elég ütött-kopott külsővel rendelkezett ahhoz, hogy ne tűnjön ki a kikötőben rakodásra használt gőzgólemek közül.

Időközben Kufár is magához tért. Immáron egy csillagbárka fedélzetén volt, ami - rémületére - az indulásra készülődött. A raktérben hevert a földön, elrablói állták körül - négy marcona férfi -, akikhez egy újabb férfi is csatlakozott, aki valahogy ismerősnek tűnt. Hamarosan kiderült, hogy miért. Egy régi ellenségének a rokona volt - ez a régi ellenség pedig mostanra hírhedt kalózvezérré vált a Belső Gyűrű környékén -, aki valójában érte jött, hogy elvigye őt hozzá. Egyenlőre azért nem indultak még el, mivel még vártak valakire. Kufár próbálta meggyőzni őket, hogy azzal, hogy őt elrabolták, magukra haragítják N'yskát, azonban ez láthatóan nem érdekelte őket (bár néhányuk tekintetéből az is kiolvasható volt, hogy még nem is hallottak róla). Kufár tudta, hogy ha felszáll vele a csillagbárka, akkor vége a mesének, és a legénysége sosem találja meg, ezért kétségbeesett lépésre szánta el magát, és megpróbált kitörni a hajóról. Szerencséje volt (és jó dobásai), mivel a meglepetésüket kihasználva sikerült elrohannia közöttük és lerohanni a hajó rámpáján, ahol kis híján feldöntött egy éppen felfelé tartó nőt. Tudta azonban, hogy nem juthat messzire, és már hallotta is, ahogy a nyomába erednek.

Időközben megérkeztek a többiek is abba a dokkba, amelyet Flynn mutatott nekik. Odabent azonban több, mint tucatnyi csillagbárka várakozott, és meglehetősen nagy volt a nyüzsgés. Rakodó gőzgólemek, arkán-mechanikus lebegő targoncák, rakodómunkások és hajózó legénység mindenfelé. Ráadásul, fogalmuk sem volt arról, hogy vajon melyik csillagbárkában őrizhetik az elrablói Kufárt... ha ugyan még nem hajóztak ki vele. 

Szerencséjükre azonban hamarosan mozgolódásra lettek figyelmesek, és megpillantották Kufárt, ahogy az egyik csillagbárka törzse alatt váratlanul felbukkanva, kétségbeesetten rohanni kezd a dokk kijárata felé. Pár szívdobbanással később pedig megpillantották az üldözőit is.

Voss a harci gőzgólemet küldte előre, Penge az arkán mechanikus robogójával száguldott Kufár felé, hogy felrántsa maga mögé, a többiek pedig futva indultak előre. Devestätor szinte azonnal le is szedte az egyik üldözőt, a többiek azonban viszonozták a tüzet, és még az sem rettentette vissza őket, amikor a harci gólem szinte péppé zúzta egyiküket. A Kufár által a rámpán kikerült nő is az üldözőkkel tartott, róla pedig hamarosan kiderült, hogy mágiahasználó. Varázslatok sültek ki, fegyverek dörögtek, és végül már csak a Sötét Csillag legénysége volt talpon. Kufár utasítására megpróbálták megakadályozni, hogy az elrablóinak hajója felszálljon, azonban ezzel elkéstek, és hiába lőttek az emelkedő csillagbárka után. Egyedül talán a harci gólem tudta volna leszedni az emelkedő hajót, azonban Kufár visszautasította Voss erre vonatkozó javaslatát. Már így is nagy feltűnést keltettek, és egy lezuhanó hajó olyan károkat okozhatott volna, amelyeket Rob élete végéig fizethetett volna.

Visszatértek hát a Sötét Csillagra, magukkal cipelve az egyetlen életben maradt támadót, akit - miután kihallgatták és többet megtudtak róla Kufár régi ellenségéről, és azok közé tartozott, akik még nem hallották hírét a helyi alvilági főnöknek - átadtak N'yskának, amikor a képért mentek. N'yska örült az "ajándéknak", remélte, hogy sok kellemes percet fog neki majd szerezni, majd átadta nekik a képet, ők pedig útra keltek az agyszívó űrben lévő Varan-csoport felé.  

2 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

http://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr438132378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Darth Seti 2016.07.24. 12:08:31

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mire jut a csapat a továbbiakban. Sajnos az általam vezetett Spelljammer játék tényleg behalt. :( Remélam hamarosan olvasható lesz a sztori folytatása.

grungi · http://grungirpg.blog.hu 2017.07.03. 22:40:19

Lesz folytatás? Nagyon érdekes.