Törmelékűr Kalandorai: 13. rész

A múlt sötét árnyai - második rész

Szerző: spelljammer on 2014.03.11. 16:00

 

A Titánon, a szárnyaló fantázia világán játszott hat játékülésnyi kalandozás után (amely eredetileg felére volt tervezve, de végül ennyi időbe telt, mire végigküzdötték magukat a Tűzhegy barlangjáratain, és bár végül nem küzdöttek meg a gonosz boszorkánymesterrel, Zagorral, mégis sikerrel vették az akadályokat), végre újra összejöttünk, hogy folytassuk a kalandokat Törmelékűrben.

A csapat:

Roberto Silco "Rob", "Kufár" - ember (varan) kalandor/kereskedő
Kenrik "Kapitány" - ember (varan) kalandor/csempész/pisztolyművész
Boris Vislovski "Penge" - ember (calidian) harcos/varázsló/varázskard
Devestätor "Dev", "Tűzvész" - ember (thoric) kalandor/harcos/pisztolyművész
Leon Arancio "Patkány" - ember (varan) kalandor/vándor/orgyilkos
Trunk Golrim "Vos"- eberroni alakváltó (törpe alakban) arkán mechanikus
 
 

Helyszín: A Vadűr, távol az ismert kereskedelmi útvonalaktól, a Nagy Öv elnevezésű és a Gleccser néven ismert aszteroida övek közötti nyílt csillagközi térben...

 

A játékülés in medias res módon kezdődött, vagyis a Sötét Csillag már két hete maga mögött hagyta a neogik üzemeltette csillagközi kereskedelmi állomást, Vaskikötőt, és egy kis kitérővel úton volt a Belső Gyűrűben található Salango (egy neogi-antilan konzorcium által üzemeltetett aszteroida, amelyen a szféra legnagyobb gladiátorviadalait rendezik és emiatt Harci Zóna néven is ismert) felé. A kis kitérőnek az volt az oka, hogy amikor Kufárt elrabolta az antilan, akkor olyan információk birtokába jutott, amelyek egy múltbéli barátját is érinthették, ezért figyelmeztetni akarta. Ehhez pedig Thandilant, a virágzó - és jól őrzött - calidian mezőgazdasági bolygót kellett útba ejteniük. Thandilan nem feküdt az útjukban, azonban a navigációs számítások alapján ha nem az ismert - és alaposan felderített - kereskedelmi útvonalakat használják, hanem a nagyrészt felderítetlen területeken vágnak keresztül, akkor alig 1-2 nap késéssel megérkezhetnek Salangora. Ez pedig elfogadható késésnek számított.

Egy kis visszajátszáskufar dark star.jpg, flashback keretében még lemesélésre-lejátszásra került, ahogy indulás előtt Vaskikötőn berakodták a Salango-ra szállítandó árut, amelyet egy nemesi ruhába öltözött tiefling és emberei hoztak. Üzleteltek már máskor is ilyen külvilágiakkal, ezért ismerték az ördögszerzeteket, és bár addig is sejtették, hogy nem egy egyszerű szállítmányt visznek, amikor meglátták a másik mosolyát, ez már egyértelművé vált. Főleg azután, hogy berakodásra került a mintegy 15 tonnányi, faládákba zárt áru, és a tiefling távoztában közölte, hogy ha lehetőség van rá, akkor kerüljék az érintkezést az egyes vámszervekkel. Azonban az üzlet közel 8000 arany tiszta haszonnal kecsegtetett miután minden költség kifizetésre került, ezért Kufár inkább nem tett fel kérdéseket.

Persze, a ládákat azért az indulást követő napokban megvizsgálták. Minden faláda le volt zárva és pecsételve, emellett pedig - ahogy azt a harcos-varázsló, Penge Boris megállapította, valamennyit Széphia kígyópecsét és Robbanó rúnák varázslat is védte. Rob úgy döntött, hogy jobb nem tudni, hogy mit tartalmaznak, ezért megtiltotta a legénységnek, hogy engedélye nélkül kielégítsék a kíváncsiságukat. 

Azonban a véletlen máshogy rendelte. Devestätor szokásait követve az indulást követően végigjárta a hajót azt ellenőrizve, hogy nem rejtőzött-e el valaki, vagy nem rejtettek-e el olyan eszközt, tárgyat, amelynek nem ott lenne a helye. Az elsőt még csak ki tudta volna szúrni, azonban a másodikhoz nem rendelkezett elég tapasztalattal és ismerettel az arkán-mechanika területén, azonban ez a makacs thoricot egyáltalán nem zavarta. Végül a rakteret átvizsgálva rábukkant egy ládára, amely megsérülhetett a rakodás során, mivel az egyik sarka kilyukadt, így látni engedte a tartalmát. Amikor megvizsgálta, azt látta, hogy a ládákban nagy szemű burgonyát szállítanak, így nem foglakozott tovább a dologgal. Mindaddig, amíg nem hallott Pengétől a ládák mágikus védelméről. Csak ezután fordultak Kufárhoz, aki megvizsgálva a "burgonyát" megállapította, hogy az valójában khoosh', ami a csillagkönny néven ismert kábítószernek az alapanyaga. A növényt a peremvidéken termesztik, azonban már a Belső Gyűrűben, aszteroidák mélyén lévő laborokban készítik el belőle titkos módszerekkel azt az agresszív hatású kábítószert, amelyet mind az agyszívók (mivel károsítja az agyakat), mind a calidianok (mivel azonnali függőséget  és 2-5 éven belül halált okoz), mind pedig az antilanok (korlátozott jövőbe látó hatása miatt) üldöznek. Magának a khoosh'-nak a termesztéséért, szállításáért vagy kereskedelméért rabszolgaság és/vagy kényszermunka, a csillagkönny előállításáért és kereskedelméért pedig halálbüntetés jár.

Ezt tudván Kufár úgy döntött, hogy a ládát mágikusan, mintha sosem lett volna sérült, megjavíttatja Pengével, és megfogadva az ördögszerzet tanácsát, nagy ívben elkerülik a vámhajókat amíg ki nem rakodnak Salango-n. Ez volt a másik ok, ami miatt a kereskedelmi útvonalak mellőzése mellett döntött, amely meglehet, hogy gyorsabb és kisebb az esélye, hogy illithid vagy calidian csillagbárkákba fussanak, azonban feltérképezetlensége miatt veszélyesebb is volt. A két hét utazás alatt összesen 5 alkalommal kényszerültek azért megállni, mert valamilyen gravitációs hatás kirántotta őket utazósebességből. Szerencsére minden alkalommal csak egy kóbor aszteroida vagy egy kisebb aszteroida raj volt a ludas, nem pedig űrkalózok vagy valamilyen veszélyes vadűri jelenség (vad zóna, sargasso vagy gravitációs kút). Az első egy-két alkalommal még rászánták az időt arra, hogy meghatározzák a keringési pályáját és felvezessék a térképükre - hiszen jól jöhet a jövőben -, azonban később már nem akarták ezzel vesztegetni az időt tekintve, hogy alkalmanként 2-3 órás megfigyelési és számítási tevékenységet ölelt fel.

Ezektől a kisebb, váratlan megállásoktól eltekintve eseménytelenül teltek a napok, amely egy idő után meglátszott a legénység néhány tagjának viselkedésén is. Devestätor egyre gyakrabban játszadozott a pisztolyával, és végül meg is egyeztek abban Borissal, hogy amikor legközelebb megállnak azért, hogy a hajó irányt váltson, tartanak egy kis éleslövészetet a külső fedélzeten.
Voss az arkán-mechanikus óriásrobot összeszerelésével volt elfoglalva. Annyit módosított a szerkezeten, hogy a széntüzelésű belső erőmű helyett egy közepes viharkamrát szerelt bele, ez fogja majd biztosítani a működéshez szükséges energiát a cortex részére, és felmelegíteni a vizet, amely gőzzé alakulva biztosítja a megfelelő hidraulikus nyomást a mozgáshoz. Egy fontos részt azonban nem talált, pedig emlékezett rá, hogy amikor hetekkel korábban szétszedte a gőzrobotot, akkor még megvolt. Úgyhogy a következő napra - ez mintegy négy nappal a Thandilanra történő érkezésük előtt történt - az összes varázslatrekeszét egy olyan varázslattal töltötte fel, amellyel képes volt a hiányzó alkatrész helyzetét meghatározni a hajón. Így, mágia segítségével jutott el végül a kapitányi kabinig - amelynek páncélszekrényébe anno Kufár elzárta a kérdéses szerkezetet -, és végül abban állapodtak meg Robbal, hogy majd Thandilanra érkezés után kapja meg azt és keltheti újra életre a fémszörnyet.  

ghost_ship fight.jpg

Az élet a megszokott kerékvágásban folyt a fedélzeten, amikor a Sötét Csillag hirtelen kilépett az utazósebességből és taktikai sebességre lassított. Abban a pillanatban bekapcsolt a vörös színű vészvilágítás, a hajó pedig megrázkódott, mintha találat érte volna. Aki épp nem kapaszkodott vagy ült stabilan, az elzuhant a hirtelen és váratlan irányváltás hatására. Ez valami más volt, mint a korábbi öt alkalom. Ezt támasztotta alá az is, hogy miközben felkeltek a székekből és elindultak a helyükre, újabb és újabb rázkódások, találatok rázták meg a hajót, ettől mindenki össze-vissza imbolygott, kacsázott, miközben a folyosókon rohant. Kenrik a hídon próbált meg úrrá lenni a helyzeten, és miután felmérte mi is történt, azonnal jelezte a belső kommunikációs hálózaton, hogy egy gravitációs kút rántotta ki őket az utazósebességből. A hatalmas vadűri örvény mérete vagy hat-nyolcszorosa lehetett a Sötét Csillagnak, és miközben szívta maga felé a hajót, annak törzsét folyamatosan bombázták a gravitációs kút fogságába esett szikladarabok, hajóroncs darabok és hatalmas, elpusztult vadűri élőlények csontvázának darabjai (kindori, űrsárkány). Mivel tudták, hogy nem támadás érte őket, az örvény és a törmelékek ellen pedig a csillagbárka fegyverei nem sokat érnek, ezért a fegyverállások helyett a hídra siettek. Ott döbbenten figyelték a hatalmas - valójában a közepes méretűek közé tartozó - örvényt, amely újabb és újabb törmelékekkel találta el őket. Ezek többségét a csillagbárka törzse és páncélzata felfogta, azonban ennek ellenére is kísérteties volt, ahogy az egész hajó recsegett-ropogott. Ahogyan az is, amikor egyenesen a híd acélüveg ablakának csapódott neki egy szekérnyi aszteroida. A navigációs asztalon semmit nem láttak a környezetükből, mivel azt zavarta az örvény által keltett interferencia, így csak a szemükre hagyatkozhattak.

Tudták, hogy csak abban az esetben van esélyük a túlélésre, ha minél előbb kijutnak az örvényből, mielőtt az mélyebben magába szívná őket, ahol a több a törmelék és így jelentősen nő az ütközések gyakorisága. A hajó megfordult a tengelye körül, Kenrik pedig utasította a gépházban lévő Voss-t, hogy növelje akkorára a teljesítményt, amekkorára csak lehet. A Sötét Csillag jól viselte a hirtelen terhelést, azonban néhány szelep és vezeték megadta magát a túlzott igénybevételnek, ezért a hajtóműkamrát hamarosan elborította a forró gőz és a mindenfelé fröcsögő hidraulikus folyadék. Rob, Devestätor és Boris a segítségére siettek, miközben Kenrik azzal küzdött, hogy a hajót kivezesse ebből a pokoli helyzetből. Addigra a kormányosok egyike már eszméletlenül hevert a hajótörzset ért találatoktól. Miközben a többiek a raktéren keresztül a hajó hátsó része, a hajtóműkamra felé rohantak, egy törmelékdarab - valami űrszörnyeteg maradványa - éppen akkor szakította át raktér falát, szinte közvetlenül Kufár feje mellett. Szerencsére a befúródó embernyi csontdarab légmentesen le is zárta a lyukat, így a keletkező légnyomás különbség nem kezdte el kiszívni a levegőt, és a vadűrben lévő mérges gázok sem jutottak be rajta keresztül.

Végül többpercnyi küzdelem után sikerült kijutniuk a gravitációs kút vonzásából, és a Sötét Csillag horpadásokkal és repedésekkel borítva végül megpihenhetett a nyugodt csillagközi térben. Voss, hogy kímélje a túlerőltetett hajtóművet, lekapcsolt mindent, amit nem ítélt szükségesnek az alapműködéshez, és várta, hogy lehűljenek a rendszerek és hozzáfoghasson a javítási munkálatokhoz. Ezzel egyidőben Rob elrendelte, hogy vizsgálják át a hajót, milyen sérülések keletkeztek a burkolaton.

Azonban nem telt el egy perc azóta, hogy Vos leállította a hajtóműveket és a játékosok többsége még mindig a gépházban tartózkodott, amikor újabb külső becsapódás miatt megint megrázkódott a hajótest. Egy pillanatra azt hitték, hogy a gravitációs kút erejének kerültek ismét a hatósugarába, azonban a rádióból ekkor megszólalt Kenrik hangja, és arról tájékoztatott, hogy ezúttal támadás alatt állnak. Kihasználva ugyanis a gravitációs kút által keltett interferenciát egy csillagbárka támadta meg őket, amely eddig feltehetően az űrörvény mögött rejtőzött. 

A tüzérek azonnal a lőállásokba siettek (az egyikbe Devestätor, a másikba az egyik legénységi tag Rowan - akit ezúttal Boris játékosa személyesített meg), Rob a hídra, Boris pedig Vossal maradt, és minél hamarabb megpróbáltak újra életet lehelni az éppen csak leállt hajtóműbe. Ez utóbbi előzetes számítások alapján közel másfél percüket veszi majd igénybe.

A két hajó között tűzharc bontakozott ki, amelynek során mindkettő több találatot kapott. A Sötét Csillag tüzérei elsősorban a másik hajó fegyverzetét és a hidat próbálták meg kiiktatni. Mint kiderült, a másik fél is így gondolkodott, mivel a két tüzért volt hogy csak a mágikus pajzs óvta meg a találattól, és volt, hogy az sem. Illetve a hídon lévők is elsápadtak egy pillanatra, amikor egy lövedék fúródott bele a híd acélüveg ablakába, azonban arra már nem volt ereje, hogy át is törje azt. Kufár egy darabig arra vonatkozómechaniczombie.jpg parancsot adott Kenriknek, hogy kerüljenek közelebb, és próbáljanak meg elbánni a másik hajóval, amelyről eddigre már tudták, hogy valószínűleg élőholtakkal teli kísértethajó lehet, hiszen elég volt ránézni az egykoron valószínűleg calidian csillagbárka mostanra meggyötört testére.
Azonban miután újabb meghibásodás lépett fel - vagy egy találat, vagy egy korábbi, még a gravitációs kút okozta sérülés következtében - és a Sötét Csillag lelassult, inkább a menekülés mellett döntött. 
A meghibásodás miatt lelassulást kihasználva - hiába manőverezett jól a Sötét Csillag kormányában ülő tünde mesterkormányos nő - a kísértethajó egyre közelebb jutott hozzájuk, és ekkor már távcsővel is láthatták, hogy a felső fedélzetén közel két tucatnyi élőholt gyűlt össze, akik láthatólag csáklyázáshoz készültek elő. Ballisztákkal célozták meg a Sötét Csillagot, és a lövedékekhez kötelet - vagy valami erős sodrony erősítettek. Bár a két tüzér alaposan megszórta őket és a kormányos is igyekezett kitérni, végül egy balliszta lövedék a Csillag törzsébe csapódott, a megfeszülő kötélen keresztül pedig élőholtak kezdtek átkelni.

Közben Boris is visszatért a hídra, útközben a raktérbe észlelve, hogy két találatot is kapott a hajó, amelyek megrongálták az egyik ládát, aktiválva az azt védő mágikus hatásokat, így most egy ládányi khoosh' szétszórva hevert a raktér padlóján. A burkolaton nyílt lyukakat végül két khoosh' -al tömte be. Ő és Rob indultak a felső fedélzetre, hogy elejét vegyék az élőholt inváziónak, míg a két tüzér megpróbálta szétlőni a másik hajón a ballisztát, amely a kötelet feszítette. A zsilipben légzőmaszkot csatoltak magukra, majd kiléptek a Vadűrbe. Odakint súlytalanság - minimális gravitációval - uralkodott, így Rob kötéllel biztosította magát, Boris pedig Repülés varázslathoz folyamodott. Amíg Rob aktiválta arkán-mechanikus varázskardját és a hajótestre már felkapaszkodott élőholtakkal vette fel a küzdelmet - akiken láthatólag arkán-mechanikus illetve mechanikus változtatásokat hajtott végre korábban valaki vagy valami (remélhetőleg nem egy mechanikus lich) - addig Penge kirepült a Vadűrbe és két hajó közt feszülő sodronyt próbálta meg elvágni. Végül sikerült neki - illetve a tüzérek is célt értek - így a két hajót összekötő kábel elsodródott az űrbe, addigra azonban már közel fél tucatnyi mechanikus zombi volt a Sötét csillag felső fedélzetén. Őket végül karddal és mágiával sikerült legyőzni, azonban ezalatt a kísértethajó is egyre közelebb ért, lévén addig nem tudott Kenrik utazósebességre váltani, amíg Rob és Boris kívül voltak a hajón. 

Végül amint bezáródott mögöttük a zsilip ajtaja, a Sötét Csillag azonnal egy pár másodperces ugrást hajtott végre, és ezer kilométerekre megjelenve a gravitációs kúttól és a kísértethajótól állapodott meg. A károkat felmérve arra jutottak, hogy sürgős javításokra volna szükség. Szerencséjükre a csillagközi érzékelő és a navigációs adatok szerint Boyarny, ez a szakadár, kalmárfejedelmek uralta varan világ - ahonnan nem utolsósorban a Kufár származott, és ahol a Sötét Csillag is be lett jegyezve - alig négy órányi útra volt csak. Így hát Rob úgy döntött, hogy - szembenézve múltjával - arrafelé veszik az irányt.

Innen folytatjuk legközelebb...

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://spelljammer.blog.hu/api/trackback/id/tr415827928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása